Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-29 / 9. szám

2. nagybányai hírlap 1916. február 29. hogy rettentő nehéz időket élünk, tehát min­denkinek megkell fogni a dolog végét, mert tömérdek ellenségeinket, csak egy akarattal és a közös munkálkodással tudhatjuk le­győzni. Mindenki úgy dolgozzon tehát mint­ha örökké élne. és úgy imádkozzon mint­ha már holnap meg kellene halni. Mi vet véget a háborúnak ? Az angol rendkívül fejlett üzlet ember, en­nélfogva minden dolgot s igy a háborút is jöve­delmezőség szempontjából indította, folytatja és végzi. A délafrikai búr háborút is arany és gyé­mánt bányákért folytatta. Innen csak aranyat éven- te majd nem egy milliárdot kap. (Lásd Tolnai Lekszikon II. kötet 231 lapján, az arany termelés cim alatt 1908-iki tanszvali arany termés 840 millió.) — A japán háború is jövedelmezett az an­golnak. Ő volt az anyag szállító. Az oroszt gyen­gítette, hogy Indiát jobban biztosítsa. Most is gyengíti velük még jobban. — így fogja még Orosz­országot több háborúba is keverni, hogy India biz­tosítva legyen. Pedig az orosz a helyzetét nem jól fogta fel. A középpontiakkal szövetkezése esetén Indiát megnyerte volna. — A balkánon mesés kin­cseket nem szerezhet. Nem szerezhet ellenünk in­dított háborúval sem. Hanem a háború elején levő 22 milliárdhoz még vagy 30 milliárdot szerez. — Hitelét háború után elveszti. — Népe az angolnak fog dolgozni, ez fogja a tejfelt leszedni. — Még ez nem elég, gaz­dasági szövetséget köt vele, hogy évenkint nem csak az államadóság évi kamatait, hanem még ipara által milliárdokat szedjen be és igy az orosz ipar fejlődését teljesen elnyomja. — így nyer ói iá­sít minden tekintetben a buta orosz államon. — De a régi szövetséges japán társáról, kinek még hasznát fogja venni, nem feledkezik meg. — Neki is hasznot ad, mert még ebből neki nagyobb haszna lesz. — A orosz háború japán államot ela- dósitotta, óriási takarékossággal akart a háború adósságból japán ki evickélni, de nem sikerült. Most japán szállít muníciót az orosznak, igy az orosszal kihúzta a bajból. — De itt még a ravasz angol diplomácia nem állott meg, tovább szőtte az orosz nyakaköré a hurkokat. — Szerződést kö­Pianirok jönnek, otthon ácslegények, Nézd csak Pejkó! nézd csak pajtát építenek! Téli szállást vernek; jól halad a munka, De mintha a kezem ökölbe szorulna . . . Tizenöt hónapja nem voltam már otthon, Tizenöt hónapja haza vágyakozom . . . És most készülődnek egy második télre! Édes pejkó lovam ! hát mikor lesz vége! ? Pejkó! Pejkó! még kell néked Valamit mesélnem : Hej, ha tudnád: milyen asszony Az én feleségem. Ha te tudnád: mily ize van Ajakán a csóknak!! . . . Pejkóm, engedd, hogy nyakadra Kicsit ráboruljak . . . Ha te tudnád: édes lovam, Micsoda fiam van ! Kislányomnak a párjára Sehol nem akadtam . . . Ha tudnád, mit én tudok, Hogy mint várnak engem ! . . . . . . Engedd, engedd, hogy a nyakad Egész átöleljem ! ! ü Taraszovits Ödön. tött, hogy jövőben is muníciót csak a japántól szerezze be. Ha nem, akkor kész a háború. — Akkor japán, a muníció szállító, gondoskodik, hogy hábo­rú után első rangú muníciót ne kapjon Oroszor­szág, mert akkor, hogy győzhetne Ő. Tehát kap másod rendüt. Máshonnan szerződés szerint nem rendelhet. — De elég mennyiséget se. Így az orosz hadsereg úgy lesz mint a román, nem lesz elég muníciója, mert az angol megtagadta a szállítást. Török hajókat is vissza tartotta az angol. — Így Oroszország harcképessége olyan lesz, mint az angol-japán akarja. — Szóval orosz medve lesz, melyet úgy táncoltatnak mint nekik tetszik. — Ezt a sorsát megérdemelte, miért nem hagy ne­künk békét. — Ha háborúja lesz japánnal, tölünk nem fogkapni muníciót. — Ipart nem terjeszthet, mert az angol pénz és politikai gyámság alatt él. — Nem mi győztük le az oroszt, de legyőzte az angol. — Ha most külön békét kötne: csődbe jutna állama. — Szomorú a sorsa, részvétet kell iránta éleznünk, midőn egy tehetetlen óriás gúzs­ba kötve, évszázadokra sorsát cudarul elintézte. — Az angol háború jövedelmezőségnek ime az első esete. A többi esetekből még egy párat fej­tegetek, lei meritni nem akarom, azért nem irok arról, hogy Olaszországon szenével és más árui­val mikép, fog nyerészkedni, nem irok, arról a mérhetetben veszteségről, hogy háború előtt is em­ber hiányban szenvedett Franciaország ipara és gazdasága mennyit fog szenvedni, mennyire ke- rülnek’ők is angol pénz és politikai gyámságaié. — Hanem irok arról, hogy az angolok reménye az, hogy mezopotánia harcterén egyesülnek. így kapnak két millió oroszt a nyugati harctérre és egy milliót a balkánra. — így is gyengíthetik az oroszt, sőt a háborút teljesen az orosz vállára rak­hatják minden harctéren. A francia és angol utol­só ütökártájának tartja embereit majd. — Ezen­kívül Mezopotánia 300 milliárdot megér, ezért küz­deni érdemes. — Egyiptom 200 milliárdot érhet. — 100 milliárdot a német afrikai gyarmatok. — így az angol küzdelem 600—700 milliárdért folyik. — Ezzel szemben a vesztesség számlán március végéig 45 milliárd van, — Tehát nem lehet a háború végét még várni. — A tengeren 40,000 hajója van angliának és 1000 felül hadi hajója. Tehát a tenger alatt járók munkája pár száz hajó elpusztításával csöpp a tengerben. — A léghajó és repülő gép pusztítás is nem nagyon sietetti a háború befejezését, mikor annyi milliárd forog kockán. — Tehát a fenti alapon kell a kibontakozásnak kiindulni és oda kell törekedni, hogy belássa, hogy a harctéri helyzet szerint, nem hogy területet nyer­ne, hanem elveszik tőle Egyiptomot és veszélyezte­tik délafrikai birtokait. — Ekkor az üzlet ember rosznak tartja az üzletet és beadja derekát. — Ezt előmozdítja az, ha a nyugati harctéren a Seine mellé haladhatnak, innen a kereskedelmet, akadá­lyozni sokkal könnyebb és Anglia hajó és más gyárait mind el lehet pusztítani. — Minden vasú­ti hid szétbombázandó, ezzel kereskedelme akad meg. — A francia, olasz és orosz fronton a döntés megtörtént, most a szükséges stratégiai vonalat elértük. A küzdelem csak frontjavitási kisebb mun­kálatokra szorítkozik, melyek az ellennek a front áttörési terveinek végrehajtását akadályozza meg és az ellent kimeríti, hogy minden szintéren egy­szerre nem offenzivázhat. — A déli szerb fronton a döntés most érik. Valona flotta bázis szempontjá­ból bir jelentőséggel. A földközi tenger csapat szállítási biztossága ezzel megszűnik, akkor jő a sor a török országi hadmiveletekre és ezzel pár­huzamosan hogy miféle sakkhúzások lesznek, azt a harctéri helyzetek adják meg, de a végső czélunk nem orosz, francia, olasz terület hódítás, mert ez nem vet véget a háborúnak. A döntő ütközetek Afrika és Ázsiában fognak iefolyni. — Most csak előké­születeket végezzük erre. — A terep igen nehéz, de az erős akarat és kiváló tudás előtt nincs ne­hézség. — E munka a jövő évbe kinyúlhat és a béke a végleges győzelemmel bekövetkezik. — Tehát igaza van Stein német tábornoknak, midőn a háború előtt azt mondta: „Ne számítsanak rövid, hanem hosszú háborúra“! — Végül meg jegyzem, hogy az angol és fran­ciák lecereíése kétféle kép történhetik. — Részle­tekben Szuez, Mezopotánia vagy Szalonikinél. De ez az erők szélforgácsolására vezet. E színtéren az ellen, szállító hajóval gyorsabban szállíthatja embe­reit, mint a központiak. Szaloniki és Egyiptom te­hát közelebb hajóval mint vasúton. India a Mezo- potania frontra gyorsan vetheti erőit. Mindezek bi­zonyos stratégiai előnyöket kölcsönöznek az ellen­félnek. Azért Szalonikit Szuez előtt kell el foglalni. — E hadszínterek alkalmat adnak az ellenfélnek, hogy erőket folyton küldjenek kiegészítésül, mi hosszúvá teheti a harcot. Azonkívül a- forróság nagy áldozatot is kívánna a központiaktól. — A döntő csatát Franciaországban1 kell megvívni, a franciák teljes leverésével. Akkor, a mellék színtereket is fülszivják e csaták. — Ekkor, hogy mit tehetnek még korai Írni. Te­gyék meg ezt a lépést, akkor az afrikai gyarmato­kon a német az ur és Nagytörök országot megal­kotja, melyben török, arab és berber mohamedá­nok egyesülnek. — Oroszország ellen akkor, már mohamedánok segítenének egyesülve a bolgárok, románok, svédek és spanyolokkal. — És ekkor első teendő lenne a rokitnómocsarak segélyével az orosz haderőt két részre osztani és leszámolni kü­lön külön vele igy meg lenne nagy Lengyel- ország és nagy Svédország Finországga! együtt. Az erők ezen uj csoportosulása lenne garancia ar­ra nézve, hogy jövőben ilyen kultúra rombolás ne forduljon elő. — Adja az Isten, hogy Franciaor­szág és dél Anglia elfoglalva legyen, hogy mond­hassuk a költővel : „Nagy volt hajdan az angol Nagy volt hatalma birtoka, Angol tenger vizében Húnyt el, észak-kelet dél hulló csillaga“. Szabó József. A maximális árakat városunk rendőrkapitánya újból megállapította. Az erre vonatkozó hirdetményt lapunknak más helyén közöljük is. Amikor ilyen hirdetményeket látunk és olva­sunk egy pillanatra boldogan fellélegzünk, de csak fellélegziink! mert nyomban jön a szomorú conse- quentia, amit már az eddig megjelent hirdetmények­ből levontunk. És mérget merek reá venni, hogy amikor rendőrkapitányunk ezt a hirdetményt fogal­mazta és aláírta, — dacára annak, hogy a bere- kesztő sorai Írásának közepette a tollszárát kemé­nyen szorította, — mindazonáltal az ő reménysé­ge is ott maradt a hol régi. Nem is ér- ez semmit. Ez a hirdetmény is>a többiek sorsára jut. Ennek a fenforgó körülmények között csak abban az esetben lehetne hatása, ha ugyanilyen szigorral lenne megtiltva az is, hogy falvainkba a lábát be ne merészelje tenni senki. Ennek a hirdetménynek az lesz a folyamánya, hogy az eladók sokkal gyérebben, vagy egyáltalán nem fogják a várost felkeresni áruikkal, mert a ve­vők már holnap, holnap után a falvakat fogják járni s az árukat ott fogják összeszedni, de nem a maximális árakon, hanem annál is drágábban.. Szemtanúja voltam annak, — mikor a csirkéknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom