Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-19 / 51. szám

1916 december 17. 3. tulajdonosai, a gazdagok, még a meggazdagodot­tak sem fitogtatják a vagyonukat, szerényen gya­log járnak' és egyébként is szerények. A parkok népgyiilések színhelyei, főképp a drágaság és a háború ellen tartottak nagy népgyüléseket. A ren­dőrség tűrte őket. A másik: a háborús párt in­kább plakátokkal dolgozott: hadikölcsönjegyzésre hatalmas plakátok szólítanak fel mindenkit. Az al­kohol ellen is sok plakátot látni. Olvasója sok a- kad a plakátoknak, mert az utca igen forgalmas most is. A polgári járókelők mellett ott a renge­tek sok és sokféle katona. Angol, kanadai, gyar­mati, francia a legkülönösebb forgatagban tölti meg az utcákat. Érdekes és feltűnő még valami. Tanult épitőmunkás kevés van, és ami van, a Zep- pelin-okozta károkat javítják. És általában, igye­keznek a háborús nyomokat eltüntetni. Csendben pedig tán dolgoznak már azok is, akik — a há­borút igyekeznek eltüntetni. — HÍREK. Lapunk legközelebbi száma, a karácsonyi ünnepek miatt, e hó 23-án szombaton fog meg­jelenni. Királyi elismerés. Vármegyénk főispánja a következő legfelsőbb leiratot kapta: „7184 rés. 1916. M. E. 1. Méltóságos főispán ur ! Ő császá­ri és Apostoli királyi felsége Szatmárniegye román nemzetiségű lakosságának Románia hadüzenete al­kalmából bemutatott hüségnyilatkozátaért legke­gyelmesebb köszönetét kifejezni méltóztatott. Erről Méltóságodat folyó évi október 16-án 177 ein. szám alatt kelt felterjesztésére további intézkedés végett ezennel értesítem. Budapest, 1916. évi november hó 27-én. A miniszterelnök rendeletéből Dräsche Lázár s. k. miniszteri tanácsos.“ A főispán ezen legfelsőbb és legkegyelmesebb köszönetét a követ­kező leirattal közölte Marchis Romulusz szatmár- vármegyei gör. kalh. főesperes, mint a hűségnyi­latkozatot bemutató küldöttség vezetőjével: „Szat- márvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város fő­ispánja 286—919 ein. sz. Főtisztelendő Marchis Romulus főesperes urnák, Nagykároly. A m. kir. Miniszterelnök urnák hozzám intézett 7184. rés. számú leiratát tudomás és további közlés végett van szerencsém másolatban megküldeni. Nagyká­roly, 1916. dec. 1. Csaba s. k. főispán. Gyászhir. Nagy részvéttel jelentjük, hogy Nagybánya város takarékpénzlárának, hosszú éve­ken át volt kitűnő, pontos és derék tisztviselője, Konczvald Károly, ki kezének megbénulása folytán pár év óta nyugalomba vonult, egy heti szenvedés után elhunyt. Temetése pénteken délben volt általános részvét mellett. Családja a követke­ző gyászlapot adta ki: Konczvald Károlyné Böhm Emma mint az elhunytnak neje úgy a maga, mint gyermekei Adrienné, Elvira és József, anyósa özv. Böhm Alajosné Winkler Erzsébet, testvérei Hermin és Dénes és az összes rokonok nevében fájdalom­mal jelenti, hogy szerető jó férje, az önfeláldozó apa, testvér, vő és rokon Konczvald Károly Nagy­bánya város Takarékpénztárának nyug. főkönyve­lője, a nagybányai róni. kath. egyház gondnoka folyó év és hó 12-én éjjel fél 12 órakor élte 48- ik, boldog házassága 22-ik évében a mindennapi szent áldozásban és az utolsó kenet szentségében részesülvén, visszaadta lelkét Teremtőjének egy heti szenvedés után. Felejthetetlen halottunk kihűlt tetemét folyó hó 14-én délután 3 órakor fogjuk a Rozália templomából a róm. kath. szertartás sze­rint örök nyugalomra helyezni, mig jó leikéért az engesztelő szentmisét f. hó 15-én reggel 8 órakor fogjuk az egek Urának bemutattatni, Nagybánya, 1916. dec. 13. Az Ur Jézus legyen örök jutalma. Lesz zsemlye. Jó források nyomán írjuk, hogy a kormány legközelebb megengedi a zsemlye­sütést. Belátta ugyanis, hogy a tiltó rendelet ép­pen nem csökkentette a lisztfogyasztást, mert a helyett, hogy pék sütött volna zsemlyét, otthon sü­töttek hófehér kenyeret. így még több liszt fogyott. Reméljük tehát, hogy a hir megvalósul. Csakhogy' azután a zsemlye igazi legyen, zsemlye, mely nem fér a zsebünkbe. Nem pedig olyan kisded, hadi csemete, mint aminőken a tilalom kibocsátása e- lőtt fogvicsoritva gyönyörködtünk. A koronázási dombhoz, mint értesülünk Szatmár városa is hozzá járult. A zsák földet a Deák-téren levő Vécsey-ház udvaráról ásták, mint olyan helyről, hol a szatmári békéről tárgyaltak. Megszűnik a váltómoratórium. November 30-án megszűnt a váltómoratórium. Ezen a napon teljes 100 °/0-ig felszabadultak a szorosan vett pénz és árutaríozások fejében kiállított váltók, a háború által közvetlenül érintett megyéket és városokat kivéve. Ekkor jár le az erdélyrészi megyékre szep­tember 21-én közzétett moratórium rendelet is. Hogyan rekviráljanak ? A „Gazdaszövet­ség“ cimü agrár újság hosszasan foglalkozik a rekvirálással és azt kívánja, hogy nemcsak a gaz­dáknál rekviráljanak, hanem a gyárosoknál és a kereskedőknél is. Most már Írja: újabb csapás ér­te a háborús terheit hordó gazdanépet: háztartá­sát nem tudja ellátni cukorral, sóval, petróleum­mal, ecettel, szappannal,! gyertyával, mert a hadi központok a kezükben ^ártják az áruk elosztását s a falvaknak nem engednek eleget szállítani. A talpbőr rekvirálását sürgetik. A cipő- javitási és talpalási árak maximálása országos fon­tosságú kérdés és ennek megfelelőleg a vidéken is sok helyen foglalkoztak már ezzel a problémá­val. A napokban Nagyváradon tartottak gyűlést eb­ben az ügyben cipészeid és csizmadiák. A gyűlé­sen azt követelték, hogy a város szerezzen rékvi- rálási jogot a talpbőrre, mert ilyen áron a közön­ség féláron jutna a cipőhöz. Bőrt ne a kereske­dőknek adjanak, hanem az ipartesteteknek, hogy ezentúl ezek az intézmények gondoskodjanak a készletek arányos szétosztásáról. Ez az intézkedés nálunk is nagyon helyénvaló lenne mert talán se­hol sincs oly nagy drágaság mint városunkban a lábbeliket illetőleg. Tábori levelező lapot nem szabad nyom­tatni, mert a m. kir. Kúriának a napokban kelt egyik elvi jelentőségű határozata szerint, aki tábo­ri levelező lapot nyomtat az a bélyeg-hamisítás vét­ségét követi el. Hirdetmény. A fémtárgyak átvételi bizott­sága közhírré teszi, hogy azoknak a réz-, nikkel- és egyéb fém tárgyaknak az átvétele, melyekre néz­ve az átvételi bizottság halasztást adott, e hó 18. és 21-én d-e 8—12 óráig fognak megtörténi. Felhivatik tehát a közönség, hogy úgy a már be­jelentett, mint a még valamely ok miatt benem szolgáltatott fenti fémből készült tárgyaikat a fen­ti határnapokon — a városháza tanácstermében — okvetlenül szolgáltassák be, mivel a kihágók 2 hónapi elzárással és 600 K-ig terjedhető pénz­bírsággal fognak sulytatni. Ne várjunk az utolsó napig ! Vezető kö­reink erős hazafias érzéssel és fáradhatatlan buz- gósággal újra sorompóba léptek a hadikölcsön mi­nél nagyobb sikere érdekében. A hivatalos szervek, a közgazdasági és társadalmi alakulatok egymás­sal nemes versenyre kelve, lelkes készséggel mun­kálkodnak azon, hogy az uj kölcsön nagy nemze­ti fontosságú ügyét még at előző kibocsátások si­kerét is elhomályosító diadalra vigyék. Püspökeink pásztói levelekben, papjaink a szószékről, taní­tóink az iskolában, a közigazgatási tisztviselők és ——_ Nagybányai Hirlap birtokosok a népkörökben, a pénzintézetek körle­velekben, az érdekképviseletü és hivatásu körök, a vármegyék és városok, a különböző alapok az e célra összehívott közgyűléseken buzdítják a nem­zet minden rétegét a kölcsönjegyzésben való mi­nél nagyobb részvételre. Kétségtelen, hogy miként az előző négy hadikölcsönnél, úgy most is na­gyon becses szolgálatot fognak tenni a kölcsön ügyének az országszerte tervbe vett népgyülések. Ezeken rendszerint az egész község lakosága részt- vesz és a lelkesedés tiizében az áldozatkészség hatványozott mértékben nyilvánul meg. A népgyü- lési agitátió, az ott történő jegyzések példaadó hatása, az élőszó hatalma, a közvetlen felvilágo­sítás és tájékoztatást most, amidőn a termésnek nagy áron történt értékesítése és gazdasági életünk pénzzel való telítettsége folytán nagy tőkék ke­resnek gyümölcsöző elhelyezést, bizonyára meg­mozgatja azokat is, akik tájékozatlanságból, kö­zömbösségből avagy oktalan bizalmatlanságból ed­dig avagy egyáltatán nem, vagy csak kisebb ösz- szeggel vettek részt a nemzetnek újra — meg újra elkövetkező gazdasági erőfeszítésében. Ezeken a népgyüléseken, a nemzeti együttérzés és összetar- tozandóság megannyi kohójában, bizonyára meg­értésre talál a hazafias érzéstől fogékony lelkekben az okos, lelkes, buzdító szó és a magyar nemzet a maga helyes gazdasági belátásáról és kifogyha­tatlan áldozatkészségéről az eddigieknél is fénye­sebb bizonyságot tesz. Át fogják vizsgálni az utasok kézi pod- gyászát is A kormány közelebbi rendelete felha­talmazza a Közélelmezési Hivatalt, hogy az utasok kézi podgyászának átvizsgálásáról intézkedhessék A rendelet értelmében úti podgyászokban szállítási igazolvány nélkül nem szabad semminemű gazda­sági terméket szállítani az egyes vasúti és hajózási állomásokon a rendőrség csendőrség pénzügyőrség határrendőrség vagy külön kirendelt közegek meg­fogják vizsgálni a feladott podgyászokat éí a köz­lekedési vállalatok mindaddig nem szállíthatják rendeltetési helyünkre, amig erre a hivatalos kö­zegek engedélyt nem adnak, e rendelet kiterjed a katonai közegek által feladott küldeményre is. Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke megállapít­ja azokat a vasúti és hajóállomásokat amelyeken a vizsgálatnak meg kell történnie. Hangverseny. F. hó 27-én, karácsony har­madnapján este, közelebbről még meg nem hatá­rozott hadi jótékonysági cél érdekében nagy hang­verseny fog végbemenni az István szálló nagyter­mében, amelyen hegedű-, gordonka-, zongoraszó­ló, női karének és vonósnégyes számok kerülnek sorra. Közre fognak működni: Orlowszky Frigyes, a hangverseny rendezője. Kovács Lajos dr., Né­meth Béla, Homola László dr. urak, Almer Anna kisasszony. A szólószámok zongorakiséretét Sol­tész Elemér látja el. A karének összehozásának és betanításának feladatát Szeőke Béla plébános vál­lalta el. A karének szereplői a műsoron meglesz­nek nevezve. Vasárnapi munkaszünet. A karácsónyPés újévi vásár nagyobb forgalmára tekintettel a mi­niszter a folyó 24. és 31-éré eső vasárnapokra nézve a munkaszünetet felfügesztette oly formán, hogy a kereskedők és iparosok üzletei estéli 5 ó- ráig nyitva tarthatók. A „Vasárnapi Újság“ december 10-iki szá­mának közlönyei között a főhelyet a király teme­tése és a herczeghalmi vasúti katasztrófa foglalják el. A király temetéséről teljes fogalmat adnak a képek, mintha az ember ott lett volna: bemutat­ják a koporsó útját a főbb pontokon, a ravatalt, a kísérők főbb csoportjait, köztük Károly király nejével és a kis trónörökössel, az idegen uralko­dókat stb. Thallóczy Lajos tragikus haláláról czikk

Next

/
Oldalképek
Tartalom