Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-04 / 1. szám
4. NAGY BANYAI HÍRLAP 1916. január 4. ségével (Budapest, IV., Vác;-utca 38. szám.) Ugyan- ily irányban a városokban is minél szélesebb körben tájékoztatni kell a lakosságot. — Budapesten, 1915. november hó 25-én. — Sándor János s. k. — Újévi üdvözletek megváltása címén a hadi árvák javára Mikes János 2 K. Vass Lajos gyógyszerész 4 K. Veress József 5 K. Zelinger Lajos 5 K. Jancsovits József 2 K. Demeter Dezső 2 K. Németh Béla 2 K. igy összesen 22 K. fizetlek be Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében. A kaszinóegyesüiet választmánya múlt hó 30 án tartott gyűlésén Stoll Béla elnök indítványára azt a határozatot hozta, hogy a társadalmi élet élénkítésére szívesen felajánlja termeit és a zongorát hetenként egyszer, este fél 9 órától, társadalmunk zeneértő és zenekedvelő tagjai részére zene-estélyek rendezése czéljából. Az estélyek rendezésére Szőke Béla plébános vezetésével dr. Horn óla László, Németh Béla és dr. P é c h y Alán kaszinó tagokból álló bizottságot kérték föl. Reméljük, hogy ez estélyeket örömmel karolja fül a zenéért mindig lelkesülő közönségünk. Dr. Lakatosáé — Orlowszky féle nagyszabású hangverseny — mint a múlt számunkban is jeleztük — karácsony harmadnapján zajlott le. Mindenek előtt konstatálnunk kell, hogy városunknak a muzsika iránt érdeklődő része a legteljesebb számban megjelent, és hogy aránylag mégis kisebb számban mutatkoztak, annak az európai nagy koncert felbomlása volt az oka. Az estély műsora különben magas színvonalon állott és azt, gyönyörű cselló játékával — Grieg „A“-mo!l szonátájával, — Orlovszky vezette be a Smeregla Sarolta pontos zongora kísérete mellett. Ezután Gaál Luiza gyönyörű zongora játékát élveztük. Majd a következő számban Diczig Béla r. k. s.- lelkész ragadta magával annyira a közönséget, hogy gyönyörű ének számához még toldalékot is kellett adnia. A 4. pontban ismét Orlowszky került színre csellójával, ki dr. Lakalosnénak legtökéletesebb kísérete mellett igazi művésziesen játszott. Az 5. pontban pedig Almer Annuska tüntette ki magát, aki ez úttal is teljesen kiérdemelte, hogy művészi teknikájáért a közönség szűnni nem akaró taps viharral jutalmazta. A hangversenynek fináléja zongora és cselló számok voltak, melyek a közönséget annyira magukkal ragadták, hogy dr. Laka- tosné és Orlowszky kénytelenek voltak a csoda szép tarantellát megismételni. A hangverseny hosszabb időre emlékezetes marad, mert az összes közre működők szerepüket kitünően oldatták meg, igy igen élvezetes művészi estélyben volt részünk. Nagyon örvendünk annak, hogy Orlowszky Frigyes tanárt, ki csak a közel múltban került városunkba a Lendvai színházunk deszkáin is, mint igazi gordonka művészt ismerhettük meg. Tehát ismét beigazolódott, hogy Nagybánya a művészek hazája. Adakozás. Helyi hadsegéfyezési célokra újabban adott Mladeovszky Lajos 20 K. Czárich Ida januárra 10 K. Ugyanaz újévi üdvözlet megváltása cimén a helybeli rokkant katonák segítésére 5 K. Smaregla Mihály né januárra 5 K. Czárich Ida a vörös keresztnek 5 K. s a tanítói özvegyek segítésére is 5 K-t adott. Karácsonyra a Jó Pajtás, Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja páratlanul érdekes tartalmú számot adott ki. Verseit, elbeszéléseit, meséit, cikkeit legkitűnőbb Íróink Írták: Ábrányi Emil, Molnár Ferenc, Benedek Elek, Sebők Zsigmond, Schöpflin Aladár, Lévay József, Endrődi Béia, Feleki Sándor, Krudi Gyula stb., olyan sorát adják a becses, érdekes, minden gyermeknek gyönyörűségére szolgáló olvasmányoknak, amilyenek ritkán voltak együtt egy gyermeklapban. A képek is mind művészi rajzok, — köztük Faragó Géza bájos karácsonyi rajza — és érdekes háborús képek, tréfás móka-képek. A magyar gyermekek legnagyobb karácsonyi örömei közé fog tartozni ez a szám. A Jó Pajtás-t a Frankfin-Társulat adja ki ; előfizetési ára negyedévre 2 kor. 50 fill., fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás,, kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Anyakönyvi közlemények. Születtek: dec. 22. Vargóvszky Lajos bányásznak „Lajos“ dec. 11. Rosenberg Jenő fuvarosnak „Tibor“ dec. 25. Weisz Erzsébet cselédnek „Piroska“ dec. 30. Ke- zán György bányásznak „Mária“; dec. 20. Tal- pos Imre napszámosnak „Erzsébet“ nevű gyermeke. Elhaltak: dec. 23 Varga János napszámos, g. k 67 éves, végelgyengülés; dec. 23 Szabó Miklósné napszámosné, g. k. 25 éves, vérmérgezés ; dec. 26. Muntyán Elekné napszámos, g. k. 65 éves, vesezsugor; dec 26. Pap Péter bányamunkás gyermeke g. k. 2V2 éves gyengeség ; dec. 28. Borsi Gáborné g. k. 66 éves hátgerincsorvadás; dec. 28. özv. Vodilla Jánosné 1. k. 47 éves, agylágyulás; dec. 28. id. Smitkó János r. k. 88 éves, végelgyengülés; dec. 30. Kezán Mária bányász gyermek, g. k. 1 napos, gyengeség dec. 28. Kanalas Flóra teknővájó, g. k. 20 éves, tíidővéiz; dec. 30. Szántó Sándor rézöntő, r. k. 68 éves tü- dőgyuladás. Egyről-másról. Ismét megértünk egy uj esztendőt. Rendes körülmények között ilyenkor szoktuk osztogatni is, kapni is az újévi ajándékokat. Sajnos újévi ajándék adására most nagyon kevés a fedezet, mert azon címen, hogy uj esztendő lett, minden oldalon stájgeroltak. Sőt a nemes város még újévet sem várt, hanem egyszerűen felemelte még az óévben a fa árát. Igaz, hogy a fá: a sokat nem fizetünk rá, mert egyrészt az időjárásunk nem valami kemény, de más részt a fák behordása is nagyon szenved a restánciában. így tehát akaratunkon kívül nagyon spórolunk a fával, akár csak Bolognay földbirtokos Samu nevű árendása. A dolog tudniillik úgy történvén, hogy Bolognay a falu kellős közepében egy szép kastélyt épített. Mikor a teljes berendezkedés befejezést nyert, Bolognay behívta az árendását és sorba mutogatta neki a termeket, a szobákat. Nézze Samu, ez a hálószoba, ez a vendégháló, ez a kisszalon, az a nagyszalon, ebédlő, társas ebédlő stb. stb. Mikor mindent sorba jártak, kérdi Bolognay: No Samu, mit szól az elrendezkedéshez ? Hát Nagyságos uram ; szép, nagyon szép, de még sem takarékos, sőt nem is kényelmes, mert egy részt nagyon sok fa kell télen ennek a sok szobának a fűtésére, másrészt nagyon sokat kell egyikből a másikba szaladgálni. Látja nagyságos uram ; az enyém sokkal takarékosabb, áll: csak egy konyhából meg egy szobából, nálam nem kell minden felé szaladgálni, az az egy szoba nálam az ebédlő, a háló, a pipázó, szóval minden. Ebben csinálunk mindent és ami fő, csak ezt az egyet fütöm. Ebből ered aztán az, amit a Nagyságos ur nem tud megérteni, hogy kapok egy évre 10 szekér fát nagyságodtól és 15 szekérrel még is el tudok adni. * * * Cecicebeiszer olvasta volt a lapokban, hogy a bolgárok a szerb király koronáját, mely egy ágyun volt elrejtve, a többi hadizsákmányokkal együtt elfogták. Ezt a fényes haditényt midőn feleségének előadta, bizonyos comnientárral is ellátta, köztünk mondván azt is, hogy a bolgárok fejedelme a legboldogabb a földön, mert most már két í koronája van stb stb. Hallván ezt a gyermek sereg, közülök nyomban elő ugrik az leik, s kipirult arccal és ragyogó szemekkel mondja : nem igaz az tatám ! a mama meg r Záli sokkal boldogabbak mint a bolgár király, mert nekik több koronájuk van, a miket minden tüzérségi nagy munka bevezetése és halált megvető kézi tusával párosult roham nélkül vesznek ki minden reggel a te zsebedből akkor, amikor te még alszol. CSARNOK. Karácsonyest. — Irta: Braneczky József — I. JELENET. (Polgári szoba. Asztal, székek, egy-két kép. Az egyik a kis Jézust ábrázolja. Kovácsné és húga disziti a karácsonyfát.) Ilona: Ma mindenki örül, de te állandóan szomorú vagy. Kovácsné: Nem tudok megnyugodni. Szomorú esténk lesz, mint múlt évben. Hiszen emlékszel reá, Ilona: Emlékszem. Egy pár nappal a szent este előtt, ment el Sándor. Kovácsné: Nyugtalanságomat csak növeli a bizonytalanság, hogy mi van kedves urammal. Már három hete nem irt, Istenem ! Mi lenne drága, kis gyermekeimből, ha . . . Ilona: Ne veszitsd el bizalmadat. Egy év óta védi már nemzetünk becsületét, szabadságot kap- pott és levél helyeit maga jön el. kovácsné: Köszönöm, hogy oly jó vagy hozzám. A reményt, amint foszladozni kezd, csak te tudod bennem megerősdeni. Áldjon meg érte az Isten ! Ilona; Siessünk a díszítéssel, mert Sanyi és Manci már nagyon türelmetlen. Látni akarják a kis Jézus ajándékát. Bízzál a ma született Jézusban ! örvendj, hogy ilyen szép, egészséges gyermekeid vannak. Kovácsné: Igen, igen. örülni akarok a mai estének gyermekeimmel együtt. Ne is lássák, hogy szomorú vagyok, még megzavarnám ártatlan örömüket. Ilona : így, most már készen vagyunk. (Kovácsné csenget, mire bejön a két gyermek. A karácsonyfához mennek s ott megállanak.J II. JELENET. Előbbiek, Manci, Sanyi. Kovácsné: Térdepeljetek le gyermekeim és imádkozzatok a kisded Jézushoz ! (Letérdepelnek és kezüket összeteszik.) Manci: Köszönöm Jézuskám, hogy eljöttél a mi kis hajlékunkba. Mindig engedelmes leszek, jól fogok tanulni, a szegényeket szeretni fogom és az idősebbeket tisztelni. Adj anyukámnak sok boldogságot, apukámnak egészséget és hozd vissza őt közénk. Amen. Sanyi: Édes Jézuskám, én is jó fiú leszek és szüleimnek sok örömet fogok szerezni. Amen. (Felkelnek.) Kovácsné: (odaadja Mancinak az ajándékot.) Tartsd meg gyermekem amit Ígértél és én nagyon foglak szeretni. (Sanyinek kardot ad, dobot és trombitát. Sanyi a dobot nyakába akasztja s a kardot kirántja.) Sanyi: Én is apuka után megyek. Van már kardom. Bátran fogok harcolni s egy pár muszka fiút hozok haza, akiket majd itthon vezényelek. (A kardot vállához emelve masíroz a szobában.) Kovácsné: Kicsi gyermekem, oda csak nagy emberek mehetnek. Majd ha te is nagy teszel. (Folytatása következik.)
