Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-14 / 46. szám

4. Nagybányai Hírlap 1916. november 14. a járási főszoJgabirák és városi polgálmesterek en­gedélyével 1917 évi március hó 31-ig a kiadás a- latt lévő rendeletben foglalt korlálozások mellett meg fognak hosszabbittatni. Élelmicikkeink maximálása. Ezzel a témá­val ép a múlt számunk vezércikkében foglalkoz­tunk. S mint akkor, úgy most is csak azon az ál­lásponton vagyunk, hogy megélhetési viszonyaink mindaddig nem fognak javulni, amig tulfizetők lesz­nek. Ennek a kifüggesztett öles ármaximáló plaká­toknak sem lesz tehát hasznuk, legfeljebb annyi van, hogy hatóságunk meglehet nyugodva, mert kötelességét ö megtette. Az eredmény tehát a kö­zönségtől függ. Ha valaki tulfizet, az eladó fütyül a maximális árakra. Ellenben ha a vevők sorából senki sem fog túl Ígérni, még a maximális áion alul is lehet vásárolni. E cikkírója három hete ká­vét nem ivott, pótolta azt a máskülönben egész­ségesebb kömény levessel. Ha ezt mindenki meg­tudná tenni 3—4 héten keresztül, bizonyára nem kellene verekedni a tejért és nem kerülne literje 30—35 krajcárba. De hát ma lemondani valamiről rangon aluli dolog. Ma bokától állig bőrbe és szőr­mébe kell bújni, térdig érő szárú cipőben kell jár­ni és nem egy, de két csésze kávét kell inni. Ma ez a divat! és ennek igy kell lenni! Egyen meg a fene mindent meg az egész világot, csak minél- hosszabb legyen a cipőnkszára, és minél magasabb a sarka ! Másolat, Szatmár vm. és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja. 13175/916 sz. * Polgármester Urnák Nagybánya. A nem tényleges katonai szol­gálatot teljesítő hadbavonultak hozzátartozóit ha­disegélyben részesíti az állam, a tényleges szol­gálatot teljesítők hozzátartozóit, amennyiben had- bavonulásuk előtt családfők nem voltak, némikép segélyezi az Országos Hadsegélyzőbizottság, kizá­rólag a helyi társadalom segélyezésére vannak a- zonban utalva azoknak a tényleges szolgálatot tel­jesítő katonáknak hozzátartozói, akik hadbavonu- Iásuk előtt családfők, tehát hozzátartozóik eltartói voltak, úgyszintén azok, akiknek nincs ugyan had- bavonult hozzátartozójuk, de a háborús állapot folytán önhibájukon kivül nyomorba jutottak. Ez utóbbi két osztályba tartozók segélyezése képezi főfeladatát a helyi, járási és vármegyei segélyező bizottságoknak. A Szatmár vármegyei központi se­gélyező bizottság ilyenek segélyezésére a háború kezdete óta a mai napig több mint 18.200 K.-át fordított, ezzel azonban a rendelkezésre álló, kizá­rólag egyesek adományaiból összegyűlt alap csak­nem teljesen ki is merült. A segélyezés szüksé­gessége a segélyre szorulók száma pedig a hábo­rú folytán állandóan emelkedik s a közelgő tél be­álltával előreláthatólag még inkább emelkedni fog. Minden hadbavonulttal szemben, akik hazánk ha­tárait, vagyonunk biztonságát védik, akiknek kö­szönhetjük, hogy az ellenség minden oldalról va­ló támadása dacára otthonunkban nyugalomban végezhetjük munkánkat, köztük a tényleges szol­gálatot teljesítőkkel szemben is, kötelességünk az arról való gondoskodás, hogy itthon maradt sze­relteik ne nyomorogjanak. A kiknek hadbavonult hozzátartozójuk nincs, de 3 háború folytán nyo­morognak, azoknak a segélyezése is emberi szent kötelesség. Ezekért, ismerve t. Címnek az eddigi háborús akciók alkalmával kifejtett buzgó ered­ményes működését, bizalommal fordulok hozzá az­zal a kéréssel, hogy „A hadbavonultak családjait segélyező szatmárvárniegyei központi bizottság“ részére gyűjtést indítani s az összegyüjtendő ösz- szeget a bizottság pénztárosa, Gróger György vm. gazdasági feiügyelőségi intéző ur címére bekülde­ni szíveskedik. Gyűjtése eredményéről hozzám is szíveskedjék jelentést tenni. Nagykároly, 1916. ok- lóber hó 17.-én. — Csaba s. k. főispán. Másolat. 23353/916. sz. Szatmár vm. alis­pánjától. Valamennyi Főszolgabiró és Polgármes­ter Urnák! Az erdélyi menekültek ruhaszükségle- leinek összeírásából nyert adatok szerint a szük­séglet oly nagy arányú, hogy a rendelkezésre álló anyag azt egyáltalában nem fedezi, de útjában áll még azon körülmény is, hogy a feldolgozáshoz szükséges munkaerő nem volna biztosítható. Egyes helyeken a menekülteknek ruházattal való ellátá­sáról a társadalom gondoskodott és pedig oly si­kerrel, a mely más utón nem lett volna elérhető. Ez a siker mutatja azt a helyes utat, amelyen ne­künk is haladnunk kell, hogy a szerencsétlen me­nekültek nyomorát enyhítsük s a küszöbön álló hideg idők szenvedéseitől megóvjuk. Felhívom te­hát a t. Cimet, hogy a társadalom vezető küreiT bői, különösen a jótékony hölgyekből ruha gyűjtő és osztó bizottságokat alakítson. A lelkészek buz­dító szavai, a községi tanítók, elöljárók felvilágo­sításai fel fogják kelteni az adakozó készséget. — Egy nélkülözhető ruhadarab, egy cipő mindenki­nek akad, bocsássa azt a bizottság lendelkezésére s nagy nyomort, nélkülözést szüntet meg vele. — Amennyiben a járása területén ily segélyezésre szorult menekült nem lenne, úgy a gyűjtés ered­ményét jelentse nekem, hogy annak megfelelő hely­re juttatása iránt intézkedhessem. Nagykároly, 1916 október 24. llosvay s, k. alispán. Az erdélyi püspök levele Révai Károly­hoz. Annak idején Révaj, gróf Majláth püspök­nek is megküldte „Alkonyat“ cimü verskötetét. A püspök a napokban levelet irt Révainak s többek között ezt Írja : „Örvendek, hogy hosszú hallga­tás után oly szép kötettél adott életjelt magáról, Köszönöm a kedves könyvet. Áldását küldi: Gusz­táv Károly erdélyi püspök. Gyulafehérvár, 1916. október 30-án. 1 Nikkelpénz kicserélése. A belügyminiszter 23509/1916. B M. szám aílatt körrendeletét adott ki, melyben közli a polgármesterrel a m. kir. pénzügyiminiszter rendeletét a vas huszfilléres váltópénzérmek veretése és forgalombahozásárói, amely szerint a buszfilléres nikkel váltópénzérme- ket a magánforgalomban fizetésképen csak 1916. évi december 31 ig az állami pénztáraknál és hivataloknál pedig csak 1917. április hónap 30 ig fogadják el fizetésképpen és ez utóbbiak beváltás­képpen is. A in. kir. pénzügyminiszter arról értesíti a belügyminisztert, hogy a huszfilléres nikkelér­meknek vashuszfilléresekre való kicserélése csak i- gen lassan halad. Tekintettel arra, hogy vége felé közeledik az a határidő, amikor a nikkelhuszfilé- resek a magánforgalomban fizetésképen még elfo­gadhatók és igy a közönségnek a nikkelérmek visszatartásából esetleg kára származhatik, másrészt figyelembe véve azt is, hogy a nikkelérmek mi­nél gyorsabb kicseréléséhez az államnak más fon­tos érdekei is fűződnek, fölhívja a belügyminisz­ter a polgármestereket, hassanak oda, hogy a közönség a nikkelhuszíilléresek visszatartástól tar- tózkdjék. Szükséges tehát, hogy a törvényhatógi és rendezett tanácsú városok, valamint a községi pénztárak és pénzkezelő hivatalok a hozzájuk be­folyó nikkelhuszfilléreseket kivonják a forgalomból akként, hogy azokat rövid időközönként beszol­gáltassák kicserélés végett a legközetebi m. kir. adóhivatalhoz (állampéntárhoz.) vagy az Osztrák Magyar Bank legközelebbi fiókjához. A szóbanlevő érmek kicserélési folyamatának gyorsaságát nagyon elősegítené az is, hogy vendéglők, kávéházak, mulatóhelyek szintén ezt az eljárást követnék. A belügyminiszter nyomatékosan felhívja polgármes­tert, hogy mindkét irányban megfelelően és eré­lyesen intézkekedjék. Kukoricakenyér. Tisza István gróf minisz­terelnök kijelentette, hogy sor kerül a kukoricával és árpával kevert liszt használatára. Egyelőre a két keverékei csak a felsőmagyarországi és erdélyi vármegyékben vezetik be, ahol normális időkben is tiszta árpa-, vagy kukoricakenyeret ettek. A ke­verést azután szükséghez mérten terjesztik ki az ország többi részére is. A „Vasárnapi Újság“ november 5-iki szá­ma folytatja érdekes képeinek közlését a románok Erdélyből való kiűzéséről, ezen kivül az olasz harc­tér legutóbbi harcairól is ad számos szép képet. Az itthoni aktualitások közül Molnár Ferenc uj da­rabja vigszinházi előadásának képei. Szépirodalmi olvasmányok: Havas Alisz regényének befejezése, Pantoppidan hírneves dán regényíró regénye, Szől- lősi Zzigmond tárcája, cikk Pál apostol Szaloniki- ban való tartózkodásáról. Egyéb közlemények : Bölc- ke kapitány képe s a rendes heti rovatok. A Va­sárnapi Újság előfizetési ára negyedévre öt koro­na. „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megren­delhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Bu­dapest VI. Egyetem-utca 4., sz.) Ugyanitt meg­rendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér Az eredélyi utazáshoz nem kell katonai engedély. Az erdélyrészi menekülteket illetékes helyről figyelmeztetik, hogy lakásaikat ne mondják fel elhamarkodottan, mert a szállítási nehézségek következtében egyelőre még nem indítanak külön vonatokat. A mikor a különvonatok indíthatók lesz­nek, a menekültek erről jóval előbb fognak érte­sítést kapni. Arra is felhívják az erdélyrészi mene­külők figyelmét, hogy a visszautazás céljából az elsőfokú rendőrhatóságok által (Budapesten az ál­lamrendőrség főkapitánysága, vidéken a községi elöljáróságok is) kiállított személyazonossági iga­zolványok a visszautazásra külön katonai eugedély nélkül is érvényesek. A külön katonai engedély (Passirschein) tehát azelőirt formájú személyazoons- sági igazolványokkal ellátott menekültek visszauta­zásához nem szükséges. Vas kétfilléresek. A hivataloslap mai szá­ma közli a pénzügyminiszter rendeletét a vas két- filéresek ügyében. A rendelet szerint Ausztriában 5,600.000, Magyarországon pedig 2,400.000 K ér­tékű vas kétfilérest fognak verni. Az uj vaspénz, mely valamivel kisebb lesz a bronz kéffillétesnél, november 10-én került forgalomba. A goromba liszíkereskedők büntetése. Innsbruckban történt, hogy Strasser Ferencet, egy malom üzletvezetőjét, a ki a malom lisztárusitását látta el, nyolc napi elzárásra ítélték, mert gorom- báskodott a vevőkkel. Egyről-másról, A hányszor az anyakönyvi kimutatást .meg­pillantom majd nem mindanyiszor találok benne kihirdetés alatt állókat vagy házasság kötőket. Furcsa! Ma. 1 liter fotogént 5 koronáért, egy surolókefét 9 koronáért 1 kiló mosószappant, 17 koronáért, egy pár cipőt pedig 60—70 koroná­ért adnak s még is akad földi halandó, aki arra vállalkozik, hogy idegen ember gyermekét holtig ingyen tartja el. Ellenben vannak tömeges családapák, kik már számtalanszor megemlegeték még azt a percet is, melyben valamikor, réges-régen azt a boldogí­tó „igen“-t kierőszakolták, pedig akkor egy tojást csak 2 krajcárért, egy cipőt 3 forintért és egy sze­kér fát is csak 3 pengőért adtak. Hát nem nevez­hetjük ezt fordított világnak ? A leendő, vagy az uj hazáspárokat nem a- karoni boldog elhatározásukban befolyásolni, annál •nkább a rózsaszínű helyzetet feketére festeni, sőt biztatom őket, Csak előre! Ez is hazafias csele­kedet. Igaz, hogy már ismét érkezett indítvány a tűzifa árának felemelése érdekében is, de Jegyének nyugodtan, nem fogják azt város atyáink meg­szavazni, hanem csak ieszavazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom