Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-01 / 5. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1916. február 1. A vámunió és a mai ipar. — Irta: Szávay Gyula, a debreceni kereskedelmi és iparkamara titkára. Előre vetik képüket a jövendők életének ó- riásai: a fegyveres világszövetségek és a munkás világgazdálkodási területek. Benne vagyunk az elsőben s belé kell jutnunk a másodikba. A Gondviselés igy rendezte sorsunk, hogy történelmünk belekapcsolódjék a központi hatalmakéba, melynek magva, ereje, erkölcse, Németország. A harctéren dicsőséges helyre küzdöttük fel magunkat, a szimpátia Németország és Magyarország között teljes. Ez a kölcsönös szimpátia mozgatja a gazdasági egységbe való sorakozás rugóit is és begyökerezett magyar tudat, hogy Ausztriával való s immár félszázados gazdasági testvéieskedésünk a barátságtalsnság jegyében áll. Mikor a német vámunió jelszava először tette meg útját a birodalmak felett magasan, az a- latta levő népek (minden szakértő munka és szá- mifgatás nélkülj őszintén, egyszerűen azt mondták : A vámunió csak jó lehet, mert a gazdálkodásnak életet, nagy területen mozgó biztosított életet nyújt és pedig a világ leghatalmasabb nemzetének, a mi jó barátunknak oldalán. A vámuniónak meg kell lennie tehát. Ekkor jöttek — a gyáriparosok élén az ipargazdálkodási élet szakavatott tudósai és azt mondták : Akik a vámuniót akarják, nem tudják, mit beszélnek. Az unió kizárt dolog, államjogilag és gazdasági érdekeinket tekintve, egyformán leheletlen. S folytak tanácskozások, Budapesten, Bécs- ben, Berlinben s akik arra elmentek és a kik arról hazajöttek, egy összemosolygó tábort alkottak, melyből ilyen megjegyzések estek ki: — Rendben van. Eltemettük. Abszurdum is volt. És tényleg annak látszott, legalább erről az oldalról. Most egy éve még a bécsi cenzúra törölte a „Neue Freie Presserből Lánczy Leó karácsonyi cikkét, mert a vámunióról volt szó benne. A nemzetközi küldötteknek is bizonyos határok közé vott szorítva szava. Annál szabadabban, szélesebben és hangosabban folyt a tárgyalás abban az irányban, hogy a vámunió Magyarország iparát teljesen tönkre tenné. Ekkor történnie kellett valaminek, amivel i- dőben összeesik Matlekovits nagyszabású előadávetség állami között Olaszországnak van. Valóságos robogó üteg az, Lanteiron őrnagy konstruálta- Hat gyorstüzelő ágyúval van felszerelve és ezenfelül sok katona tér el benne. Két ágyú hosszarányban, egy-egy felől és|hátul van elhelyezve aké- pe'i, hogy előre és hátra egyszerre öt ágyúval lehet lőni. E páncélos autón kívül több Charret-Gi- rardot-féle gépkocsi és páncéllemezekkel fedett személyszállító autó van az olasz hadseregben. — Az angol hadseregben francia és amerikai páncélos autókon kívül úgynevezett Siemens féle páncélos gépkocsik vannak használatban. A kocsinak szivarformáju korosszeriája van, a kocsi mindkét végén egy gépfegyverrel vagy kiskaliberű gyors- tüzelőágyuval felszerelt páncéltorony van, amely szintén forgatható. A korongot a belsejében ülő tüzér kézikerékkel forgatja. Sajátszerű a kormányos ülésének elrendezése, az t. i. a páncélfalakon belül van az ágyutornyok közt. Tükrökkel segítenek azon, hogy a vezető kellőképen kormányozhassa a gépet. sa az Országos Iparegyesületben. Jelen volt teljes megjelenő díszében a magyar gazdasági kormányzati és tudományos világa. És a fényes, tudományos, nemzetgazdászati tanulmány, magas és örök igazságokat állapított meg, melyeknek veleje az volt, hogy a vámunió nem is lehetetlenség, nem is öngyilkosság. Csak vigyázatot és állammüvészi munkát igényel. És a Matlekovits előadása óta egészen megváltozott a szelek járása, a vélekedések nyilvá- nulása. A vámunió megoldható, sőt talán megoldandó. Az általános szimpátiákat most már támogatja a magasabb szükségesség. Az elkerülhetetlenség. Ennek hangulata alatt bátorságot menthetünk, hogy megmondjuk, miben téves a mai magyar gyáripar vészharanghuzása és sötétlátása. A ma élő gyáripar egy részének, jó részének, tényleg veszélyes versenyt támaszt a német ipar. De viszont hatalmas területet is nyit számára s ami kárt szenved északról, megnyerheti haszonban délről, mert a vámunió mai forgalmában már Bulgária és Törökország is benne van. Azonfelül: nem minden iparágra káros a vámunió, csak egyesekre. Másokra azonban hasznos. így a nagy agrár érdekekre. Úgy specializálni az állami védelmet nem lehet, hogy külön-kü- lön minden iparágat megvédjen. Az ipartermelés a kapitalizmus egyik vállalkozási munkája. A kapitalizmus felhagy a munkával egy helyen (ahol a helyzet kedvezőtlen) s munkába fog másutt (a- hol a helyet kedvező.) E mellett a történelmi államhivatás védelme alá eső magyar ipar nem egy és ugyanaz azzal az iparral, ami ma Magyarországban van. A megvédendő magyar ipar az, amely jó részében még nincs is meg, ami azonban megjöhet, sőt a minek meg kell jönnie. A mai magyar ipar egy részének panasza a fenyegető veszély ellen jogos, bír részleges és önző. A panaszkodó ipar érdekelt. Csak egy kis reális része a megteremtendő „magyar iparnak és saját érdekeltsége hangoztatásával nem jogosult egy nagyobb és általánosabb ipari feilődés megteremtését akadályozni. Kárpótlást kérhet csak magának, olyan intézkedést, mely kártalanítja a helyzet rászakadó nyomását ille őleg őt, mig a viszonyokhoz képest átszervezkedik. Kis- és magánérdekek nem akadályozhatják a nagy és általános államgazdasági kialakulásokat. Oroszországnak a páncéllemezekkel védett személyautóktól eltekintve, nincs saját szerkezetű páncélos autója. A háború kitörése előtt Francia- országból és Angliából szállítottak neki ily autókat. A háború óta milliókra menő autömegrendeléseket tett Amerikában : nagyjában leírjuk tehát az Amerikában épülő páncélos autókat is. Az amerikai autó fent teljesen nyílt olyan, mint egy kereken álló elliptikus tál, vagy egy formátlan csónak. És tényleg, e kocsikkal át lehet menni a folyón, amely célból a feneke vékony páncéllemezekkel van berakva, amelyek az oldalfalakkal vízmentesen vannak összekötve. A kocsin elől és hátul, valamint oldalt két-két gyorstüzelő ágyú van. Az ágyuk között vannak a municiótartályok. Ez a gépkocsi erős felszerelésétől eltekintve, meglehetős primitiv alkotás benyomását kelti és valószínű, hogy Amerika több francia tipusu, mint saját szervezetű páncélos autót szállított ellenségeinknek. A gazdasági tudomány és állammüvészet keresse ki a maga csendes napjait és bízza rájok a német vámunió megalkötását. il drágaság ás a szövetkezeti eszme. A szövetkezeti mozgalmat, fogyasztási, hitel és egyéb más szövetkezetek alakítását béke időben is úgy állították oda a magyar közvélemény elé, minta drágaság legjobb ellenszerét. A fogyasztási, hitel és egyéo szövetkezetek fejlődése leginkább bizonyítja, hogy ezek a szervezetek valóban beváltak a drágaság orvosszereiül. Az a kérdés vájjon a háború folyamán is hivatásuk magaslatán maradtak e ezek a szervezetek, hozzájárultak-e a mindinkább elviselhetetlen drágaságnak a csökkentéséhez? Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy igen. Elég rámutatni a két legnagyobb szövetkezeti szervezetnek: Az országos Központi Hitelszövetkezetnek és Hangyának múlt évi eredményeire. Mindkét szövetkezeti központ forgalma az előző éveikhez képest tetemesen emelkedett. De nemcsak a központok forgalma nőtt meg szinte hihetetlen mértékben, hanem a hozzájuk csatlakozó ,'idéki szövetkezeteké is. S vájjon miért? Egyszerűen azért, mert a fogyasztó-közönség a pénz és az árucikkek rohamos emelkérdése után iparkodott a legnagyobb buzgalommal keresni azokat a fonásokat, amelyek mégis olcsóbbak mint azok, amelyeknél a természetes árdrágulást az illető forráskezelők a saját önző céljaikra használták ki. Azt hihette volna mindenki, hogy a szövetkezeti intézmények a háború szülte gazdasági zavarok nyomán el fognak pusztulni. Az ugyan is teljesen érthető dolog, hogy egy füszerkereskedő a legkétségbeesettebb erőfeszítéssel iparkodik a saját üzletét fenntartani, mert hiszen ez adja meg neki a megélhetés lehetőségét. De arra igazán nem gondolt senki, hogy fogyasztási, vagy hitelszövetkezet, amelyek a helybeli plébános, jegyző, tanító vagy gazdatiszt stb. adminisztrációja alatt állnak, akiknek a háború amúgy is tulon-tu! megsokszorosította a munkáját nemcsak hogy gyöngülni nem fognak, hanem erősödni. Az említettek jóformán ingyen munkát végeznek a szövekezetben és ezt az ingyenmunkát szívesen végezték mert inkább sulyosodtak az idők, annál inkább tapasztalhatták hogy a szövetkezet határozattan tetemes gazdasági hasznot jelent minden egyes tagra nézve. A drágaság egyik előidézője volt a nagy á- ruhiány is. E tekintetben a szövetkezetek mindenki között a legjobb helyzetben voltak. Központjaink bár szintén küzködtek az árubeszerzés hihetetlen nehézségével, de azért mégis letudták azokat győzni. A drágaságot nagy mértékben előmozdította a vasuli szállításnak ezer akadálya is. Ezt is leludta győzni a legtöbb szövetkezet. Erre nézve elég arra utalnunk, hogy amikor a vasúti forgalom teljesen megbénult, akadtak szövetkezetek, a- melyek száz kétszáz, sőt háromszáz kilométer távolságról kocsifuvarral hozatták el bevásárló központjaiktól az árucikket, s az eredmény az volt, hogy mig a versenyző szatócsboltokban árut nem lehetett kapni, addig a szövetkezet mindig ki tudta szolgálni a vevőit. Nagy erőssége volt a szövetkezeteknek az is, hogy hitelük már régen meg van alapozva. A szövetkezetek már régóta készpénzen szerzik be az árut. Az a dolog tehát, hogy hitel megszorítás következett be, őket nem érintette. A szolid kereskedelem alapelveinck szemelőtt tartása volt tehát az a tényező, ami a szövetkezeteket a háborúban megerősítette, s ami azokat a drágaság orvosszereivé avatta. Adakozzunk a háborúban megvakult hatónak javára.
