Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-29 / 35. szám
4. Nagybányai Hírlap 1916. augusztus 29. Egyről-másról, Az elmúlt héten semmi különösebb esemény nem történt, mintha ugorka szezon készülne. Még a harctereken is szünet állott be, alig voltak lényegesebb összecsapások. Úgy látszik, hogy az offenzivázók kívánatosnak tartanak egy kis pihenőt is tartani, mivel minden vonalon nagyon meglellek tépázva. A beigérés megtörtént ugyan Köveinél, mert mint Oiosz részről mondják, milliók feláldozásával is áttörik a frontunkat. Erre azonban én csak azt mondom : hogy éppen ezt várja Hindenburg apánk is, mertép ő is egy nagyon jó fogásra vágyakozik már hónapok óta. Tehát bizonyára ő még jobban vár egy milliós tumultust, mivel abból könnyebben lehet kaparintani egy pár százezerét. A hét kezdete azonban már valamivel élén- kekbnek mutatkozik. Ma volt ugyan is nagyberuk- kolás. Ma ismét megcsapoltak bennünket 35—40 férfi erejéig. Azután ma lesz a közgyűlés is, de bizony nem igen érdekes tárgyakkal. Valami van a fáról is, de nem olyan féle, hogy már van fa, hanem csak arról fog szólam, hogy ha majd egyszer, valamikor lesz fa, hát a csendőrség meg az állami alkalmazottak is fognak kedvezményes fát kapni. Nagyon gyenge vigasztalás ! A héten megkezdődnek a kis iskolások bei- ratásai is; mennek a gyermekek nemsokára az iskolába, vége a hosszú arany vakációnak. Ugyancsak tegnap érkezett meg a sörgöny az olaszoknak egy igen fontos politikai elhatározásukról, amely szerint most már ők is hadat üzentek Németországnak. Szegény Németország, most nagyon köröm közzé fog kerülni, tönkre fogják si- lányitani a taliánok. Én azonban nem félek, nagyon nyugodtan fogok aludni s azt hiszem, hogy a németek is. Ennél sokkal nagyobb bajunk az, hogy dohányunk nincsen, össze-vissza cigarettez- tünk, szivaroztunk s pipáztunk már mindent s ha a napokban sem fog megérkezni a dohány, hát legfeljebb csak pökdösni fogunk, de nem dohányozni. Most tapasztaljuk csak igazán, hogy milyen boldogok azok, akik nem dohányoznak, nem isznak, nem kártyáznak. Szamosvögyi vasút Részvény-Társaság, 12902/AIV. sz. Hirdetmény. Bőr-hulladék eladása. Készletünkben levő mintegy 200 kg. mennyiségű részben barna hasított marhabőrből álló bőr hulladékot, valamint mintegy 20 kg. vastag uj talpbőr eladását óhajtjuk. — Ezen bőrök itteni anyagszertárunknál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. - A vásárolni szándékozók zárt Írásbeli ajánlatokat, szabályszerűen bélyegezve, legkésőbb folyó évi szeptember hó 15-éig hozzánk küldjék be. — Dés, 1916. augusztus hó 18-án. Az igazgatóság. HIRDETMÉNY. A város tanácsa hivatalosan közhírré teszi, hogy az almafa legnagyobb ellensége. A VÉRTETÖ a veresvizi külvárosban fellépett. Felhívjuk és kötelezzük a gazdákat, hogy ha gyümölcseikben az almafákon, ritkán a körte és birsfán, hópehelyszerü lerakódásokat észlelnének, azt megvizsgálás végett a hatóságnak azonnal jelentsék be, hogy a kiirtására nézve a további lépések azonnal megtétessenek. Legközelebb általános vizsgálat tárgyává fog tétetni az összes gyümölcsterület s a veszély fellépését eltitkoló gazda szigorúan fog büntettetni. flz btc vmtla nt. bir földmlásíigyi minisztérium rendeleté a IsQvethezi: A vérteíü irtásának Mindenki, akinek almafáján vértetü él, köteles azt irtani. Ha nem irtja, fiatal (15 —20 éves) fáit a kártevő megöli, idősebb fái pedig sínylődnek miatta ; róluk elterjed a baj a szomszédba és másnak a védekezését hiábavalóvá, vagy költségesebbé teszi. Ezért mondta ki az 1899. évi 9676. F. M. körrendelet, hogy a vértetü-irtás büntetés terhe alatt országosan kötelező. A vértetü csak almafán él. Körte- s birsfán ritkán. Az almafának leginkább csak a derekán, vastag ágain és gallyain, továbbá az éves hajtásokon, kivált a fatíyu- és gyökérsarjakon él és szívja azokat. Élhet a föld alatt a gyökereken is. A leveleket nem bánija. A vastag farészeken csak a beforradó, de még nyitott sebben él. A vékonyabb részeken letelepedő vértetü du- dorodásokat, majd repedéseket végül ki- sebb-nagyobb rákos sebeket okoz. E sebek be nem forradnak és tele vannak vértesivel. A vértetü helyét fehér pehelyszerü váladék borítja. Ez utóbbit legszembetűnőbben tavasszal és ősszel látjuk. Nyáron ke- vésbbé akad, télen pedig csak a hamvasfehéres nyoma van. Ha a friss pelyhes vér- tetiit szétnyomjuk, belőle csúnya veres nedv folyik ki. A pehely takarta sebekben él és szaporodik a vértetü. Bennök telel is. Télen sem a fagy, sem az eső nem árt neki. Tavasszal legelébb itt kezd szaporodni (pely- hedzeni. Évente 8—10 ivadéka van. i\ős- ténye nyáron csak eleveneket szül s egynek évente több millió utóda lehet. E miatt s a fán való folytonos szivogatása miatt veszedelmes a vértetü. A vértetü-irtás legalkalmasabb ideje az őszi lombhullástól március végéig tart, mig a vértetü-folt nem pelyhedzik. Irtása végett az almafán lévő minden sebet, származzék az metszésből, törésből, zúzásból, rovar- vagy nyulrágásból, elébb késsel úgy vágjuk ki, hogy széle sima legyen s azután azt sürün-folyó, fekete szinü s előzetesen fél vagy egy óráig lassú tűzön melegített (fa-, vagy kőszén-) kátránnyal úgy ecseteljük (kenjük) be, hogy a kátrány ne csak az egész sebet, hanem még egy ujjnyira köröskörül is takarja azt. A hig Látni. kir. állami rovartani állomás rövid magyarázata : rány nem jó, mert beivódik a fába és árt neki. A sebet úgy fedje a sürü kátrány, hogy az alája került vértetü elpusztuljon és helyére más le ne telepedjék. Vértetves kertben vagy vidéken az almafákon soha sem szabad nyitva hagyni a metszett, vagy más okból akadó sebeket. A íossz metszés folytán megmaradó ágcsonkokat rendesen tőben és fűrésszel kell elvágni, a sebeket késsel, simára kell metszeni és bekátrányozni. Általában fát baltával nem szabad metszeni. Vértetves vidéken ugyancsak nem szabad az almafákat meszelni. A meszelés nem árt a vér- tetünek és nem használ a fának és lehetetlenné teszi a vértetü irtását. Minthogy pedig a vértetü a sürü ko- ronáju, továbbá buja növésű és rendellenesen siirüen ültetett fákon legtömegesebben szaporodik : azért mind a fák sürü koronáját, mind a sűrűén álló fák sorait ritkítani kell, hogy a levegő szabadon járhassa azokat. Az almafákon akadó fattyúhajtásokat mindig el kell metszeni, metszés-helyüket pedig bekátrányozni. A fák alján lévő sebeket (nyúl- és pocokrágás, kapaütés, kaszavágás) szintén tisztára és simára kell metszeni és bekátrányozni. Az itt növő gyö- kérsarjakat szintén tőben el kell metszeni és metszés-helyüket kátránnyal bevonni. Az igen vén, rossz és vértetves fákat, amelyek tele vannak sebbel, száraz ággal, ki kell vágni és elégetni, mert tisztogatásuk nemcsak költséges, de lehetetlen is. Ha ezen eljárás ellenére későbben (nyáron) még a- kad vértetü, akkor azt a sebekben pótló kátrányozással, a vékonyabb ágakon és a gyökereken bármely higabb olajjal irtjuk. Vértetves fáról szemzőhajtást, oltóvesz- szot szedni és vértetves helyeken almafa- oltványt szaporítani nem szabad. Mini hogy a vértetü ellen való védkezésben csak alapos és kitartó munka vezet célhoz: azért minden almatermesztőnek kötelessége, hogy azt állandóan a leglelkiismeretesebben és a legpontosabban is hajtsa végre. Aki e védekezésben bármiként megakadna, annak Írott vagy szóbeli felkérésre megadja a bővebb felvilágosítást a Budapest, II., Intézet-utcza 1. szám.
