Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-29 / 35. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. augusztus 29, V35. ov Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Eobászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady .Tinoa-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendőit Kiadóhivatal: »Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbaa a cinterem felől, hal az előfizetéseket t* hirdetéseket felveszik. A diplomáciai összeköttetés. Anglia hatalmas urai kiadták a jelszót, hogy azért, mert Németországban teljes joggal és igazságnak megfelelően kivégezték Fryatt angol kapitányt, a háború után serp fognak diplomáciai összeköttetést létesíteni Németországgal. Nem törődünk a diplomáciai összeköttetés fennállásának vagy nemlétezésének politikai részével, annak hatásával és következményével, de Anglia lelkületére levonhatunk ebből a jelszónak kikiálltott prog- rammból egy kis következtetést. Az emberiség legnagyobb katasztrófáját éljük át most. Az özönvíz alkalmával sem pusztult el annyi emberélet, és nem változott annyit a világ, mint ezalatt a két esztendő alatt, soha ilyen erőszakos beavatkozás még nem irányította nemzetek, népek és emberek életét, és most e nagy katasztrófa közepette, amikor ha egymással politikai háborúban is állunk, emberileg egymással kellene éreznünk, Anglia az örök szakítás elvét teszi zászlójára. Hihetetlen és meglepő, hogy akkor, amikor már nemzedékek fáradtak azon, hogy a nemzetközi érintkezést, az emberiség érintkezését minél erősebbé, közvetleAz uj telep. Irta: Juhani Aho. Mindketten a papiakban szolgáltak, a férfi mint szolga, a lány mint szolgáló. Az étkezésnél néha váltottak csak néhány tréfás szót, de többnyire veszekedtek. Az uraság véleménye az volt, hogy egyenetlenkedő cselédek és mindenki azt mondta róluk, hogy olyanok, mint a kutya és a macska. De az éjszakai halászatnál, a szénagyüjtés- nél és az aratásnál megérlelődött bennük a gondolat, hogy közös tűzhelyet alapítanak. Távol a magányban kiválasztottak egy helyet, ahol fölépítik házukat. Egy tisztás volt ez a hely, amelyet megfelelően irthattak és beültethettek. Nagy darab földet használhatak föl szántóföldnek és a patak két partját használhatóvá tették. Csak lehetséges volna fölépíteni a házat! Hanem a bér nagyon alacsony volt és a háztartáshoz ló és tehén is kelleti. Ez a körülmény késleltette a házasságot. Hanem az idők folyamán a jövőre való kilátások napról-napra javultak. Szabad óráikban kiszámították, hogy mennyi ideig keli még szolgáltok, inig a szükséges összeg együtt lesz. Mindenki igyekezett őket lebeszélni szándékukról, mikor egy nyáron mindketten vonakodtak a papiaknál szolgálatban állni. öt évig számolgatta k >: gcntíolnebbé tegyék, akkor angol nemes urak vissza akarnak menni a középkorba és az ókorba, amikor a nemzetek egymással valóban nem érintkeznek. A kultúra minden vívmánya, a nyelv- tanítás, a vasút az újság, a dróttalan és nem dróttalan táviró, a telefon a hajó, mind azért született meg az emberek agyában, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. És ma amikor világháború után van, és amikor a világot a drótsövények két részre szakították, ma is érezzük, hogy ha más nemzetnek vannak veszteségei, nem nekünk, és ha e más nemzetek veszteségeiről olvasunk, ugyanúgy sajnáljuk azokat az elpusztult embereket, mintha nem is ellenünk harcoltak volna. Az emberi érzés felébredése, a felebaráti érzés megerősödése a múlt század műveltségének és az ember hosszú évszázadokon való együttélésének következménye. Mikor pedig ez a háború megindult, mindnyájan úgy fogadtuk, hogy ennek a világfelfordulásnak azért kellett történie, hogy, mint egy kelésből az emberiség testében levő zavaró momentumok, érzelmek geny- ként kifollyanak és egészséges, együttérző, békés emberiség lépjen a mai viszályködó, egymást lebirni akaró emberiség helyébe. kodtak és elhatározásuk megmásíthatatlan volt. A papnak bele kellett egyeznie és ők ősszel elhagyták helyüket. A következő télen még a faluban laktak és Anna szőtt és segített a papnénak kézimunkázni. A lakadalom a következő év pünkösdjén volt. A költségeket a régi uraság fizette. Mikor az uj pár elbúcsúzott és a pap az ablakon át nézte, mint távolodnak az ufón, megrázta a fejét és azt mondta : — Próbálják meg a fiatalok, de a vadont egy szolga és egy szolgáló nem tudja kiirtani. A papnak igaza volt, de Finnország vadonjai mégis csak igy váltak használhatókká. Vilmos bizott a jövőben. — Csak egézségesek legyünk és fagy nelegyen. A mocsár ott len sokszor hoz fagyot, de ha az ember szorgalmasan dolgozik, az erdőt visszaszorítja és a napot bebocsájtja, akkor.. . különben jer el jövő nyáron és nézd meg. De éli nem mentem el a jövő nyáron, sem azután. Majdnem elfelejtettem őket. Egyszer mikor otthon voltam, kérdezőzködtem róluk. — Adósságokat kellett csinálniok — szólt atyám. — És Anna megbetegedett — fűzte hozzá az anyám. Eltelt néhány év. Egyetemi hallgató lettem, nyáron odahaza voltam és vadásztam. Az angol nemes urak is mindig azt hangoztatták, hogy csak a békéért harcolnak, semmi másért, csak az örök békét a- karják, azért nem kötnek ma még békét, mert ma még sok minden zavaró momentum, sokféle beteg rész maradna az emberiség testében. És most egyszerre ime diplomáciai összeköttetés örök megszakításával fenyegetődznek. Hogyan egyeztethető ez össze azzal az állítólagos magasztos céllal, amelyet az entente sajtó és az entente politikusai hangoztatnak. A diplomáciai összeköttetést nem tartjuk a nemzetközi érintkezés és a világ legfontosabb problémájának, de annyi tény, hogy az emberiség két pártra szakadását végzetesnek tartanók. Azonban ha jobban mélyére nézünk a dolognak, meglátjuk, hogy az angol nemes urak fellépése és kijelentése nem is olyan veszedelmes valami. Mondtak már az angol nemes urak a háború folyamán sok olyan dolgot, tettek már sok olyan kijelentést, a- melyet aztán visszavontak, amitől elálottak. Meg vagyunk győződve róla, éppen mert hiszünk a háború világot megújító hivatásában, hogy a diplomáciai összeköttetés ö- rök szakításának jelszava is csak addig fog élni, mig zöld asztalhoz nem kerülünk elEgy felhős októberi napon bolyongtam az erdőben és egy keskeny ösvényre jutottam. Szitálni kezdett az eső. Kutyám hirtelen morogni kezdett. Lódobogást hallottam és nemsokára láthatóvá lett a ló is. Két rúd közé volt fogva, amelynek vége len volt a földön. A rudakon keresztben egy koporsó feküdt. Mögötte lépegetett Vilmos. Sok dolga volt azzal, hogy a koporsót egyen súlyba tartsa. Szenvedőnek látszott. Arca sápadt volt, szemei fénytelenek. Csak akkor ismert rám, amikor a nevemet megmondtam. — Mit viszel a koporsóban ? A feleségemet. Meghalt ? — Igen, meghalt. Megtudtam végzetes sorsukat: fagy, adósság, sok gyerek, az asszony a megerőltetéstől megbetegedett és meghalt. Most a sirhoz kellett vinni, de az ut nagyon rossz volt. Vilmos elbúcsúzott tőlem és folytatta az útját. A rudak párhuzamosan árkokat vájtak az ut homokjába. Én az ellenkező irányba mentem és egy patakhoz értem, ahol valami gátat építettek. Az ösvény, amelyet a lakodalom napjától ismertem, a házhoz vezetett. A sövény mögött egy sovány tehén bőgött
