Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-25 / 4. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1916. január 25. lentései szerint, mi a legjobb auspiciumok- kal tekinthetünk a jövőbe, erről különben magunk is meggyőződtünk, teljesen megtudjuk tehát érteni, hogy miért mondotta Nikita fejedelem, a fekete ország sokat tapasztalt királya ; hogy fiát pax ! 9z idegrázhódásoli egyik háborús alakja. A kórházak bel- vagy idegosztályán gyakran látni mostanában oly katonákat, akik egész testükben állandóan reszketnek, mintha fölülről zsinegen rángatnák őket s járni — bár meg van a lábuk — egyáltalában nem, vagy csak botra támaszkodva kinos-keservesen tudnak. Körülbelül igy fest messziről a traumás n e u r o z i s-nak nevezett kórforma leggyakoribb alakja, amelynek igazán minden változatát elénk tárja ez a tizenöt hónapja dúló véres háború — amit méltán hívhatunk Berg- m a n n nyomán „traumás epidemiá“-nak. A traumás neurózisnak nincs más magyar neve. Németül Unfallneurose-nak, angolul pedig railwayspine, illetve railway-train-nek hívják, mert a békeidőben fölfedezett kórkép rendszerint vasúti szerencsétlenségeknél fordult elő. A trauma — a külső behatás — külömböző útonmódou idézhet elő idegbetegséget. Először megtörténhetik, hogy egyedüli előidézője valamely lelki zavarnak pl. koponyasérüléseknél, agyrázkódásoknál stb.; másodszor kiváltó tényezőként szerepelhet idegrendszerileg már terhelt egyéneknél ; harmadszor prediszpo.láthatja az illetőt arra, hogy későbbi kisebb fokú kártékony behatásra ezzel arányban nem álló súlyos lelki megbetegedéssel reagáljon ; negyedszer pedig egy más lappongó vagy fönálló lelki zavart öregbíthet. Minden olyan idegbajt lehetne tehát traumás neurozis-nak hivni; amelynek kórelőzményeiben trauma szerepel ; mégis e névvel csakis azt a kórformát iljetjük, amelyeknél csak lelki, nem pedig testi megrázkódtatásról van szó. így válik ki p). a traumás neurózis köréből, mint külön kórkép, az agyrázkódás, ahol testi elváltozásokat találunk. Persze sokszor állnak elő a kettő keverékéből nehezen szétválasz- ható kóralakok is, amikor a testi traumához lelki rázkódtaíás is társult. Isa még kevésbé tudott uralkodni magán s hangosan arcába nevetett a konzulnak. A kavasz revolverét rántotta elő. Isa fölugrott, egy lövés dördült el s a konzul hátratántorodott, távolból pedig még mindig hangzott a katonák rekedt éneke Ali pasáról, a ja- ninai hőáröl . . . „Rendkívüli komoly eset“, jelentették ki a diplomaták s ugyanebben az értelemben írtak a lapok is. A kövér konzul a vállán sebesült meg jelentékenyen. Bizonyosan halálosan találják, ha Mahmud abban a pillanatban fül nem üti Isa fegyverét. Az esetet szokásos folytatás követte. Maga a pasa kereste fel a konzult, hogy sajnálkozását kifejezze és saját orvosát bocsátotta rendelkezésére. A szúltánnak naponta távirati utón jelentést küldtek a konzul állapotáról. Isát halálra ítélték, Mahmud pedig kitüntetést és pénzbeli ajándékot kapott. Isa börtönbe került. Rabrársai gúnyolódva csúfolták: két lépésről sein tudott egy görögöt eltalálni ! Isa káromkodott s apja árnyékára megesküdött, hogy legközelebbi alkalommal jobban talál. Egyelőre azonban még mindig börtönben maradt. A lapok ugyan többször hozták kivégeztetésének hírét, ennek dacára még mindig a vastag börtönfal mögött élt. — Ha lelövetünk egy muzulmánt amiért gyaA traumás neurózis kórelőzményében légen, békében, mindig szerencsétlenségek szerepeltek s gyakran leplezhettünk le olyan egyéneket, akik e bajt színlelték abban reményben, hogy majd a vasút, villamos stb. vagy más, hasonló vállalat, melynél a baleset történt, kárpótlást, vagy járadékot utalványoz ki számunkra. Most, háborúban, csaknem egyformán mindegyik ilyen beteg kórelőzménye. Elmondják pl., hogy naponkig tartó gránátesőben (sohasem srapnelt, mindig az erősebb morális halású gránát) anélkül, hogy megsérültek volna, hirtelen eszméletüket vesztették s csak egykét nap múlva kaptak öntudatra, Mások érezték a gránát légnyomását, vagy szilánk horzsolta bőrüket s ekkor állott be az öntudatlaság. A legtöbb esetben tényleg azonnal föllép az idegbaj, máskor csak rosszullét lepi meg a katonát, amiért kiviszik a fedezékből s csak pár nap múlva bontakozik ki a traumás neurózis képe. Az esetek egy részénél az öntudat visszatérte után a beteg sokáig, esetleg hónapokig nem tud beszélni, csak általános állapotának javulásával tér vissza beszélőképessége, persze fokonkint, eleinte akadozva. Jellemző az izomrángások, amelyet körülirt izmokra szorítkoznak (pl. t i c szerű rángások az arc és váll izmokban stb.J vagy kiterjednek az egész testre. Egy zászlós betegem folyton azzal figurázta magát, hogy ő jókedvű s azért táncol gyors rezgőcsárdást cigány nélkül. A kéz ujjaiban, a nyelvben, finom fibrillaris reszketét s a szemhéjakon behunyt szemmel pillarezgés lép föl. Az érmozgató idegek reflex ingerlékenysége fokozott; ha ujjunkkal gyengéden vonalat húzunk a beteg hátbőrén, nyomában élénk vörös sáv keletkezik. (Ezt a tünetet hívják dermografiának.) A betegek könnyen pirulnak és halványodnak el. De nemcsak az ér, hanem az egyéb reflexek is fokozattak. így a térdreflexek kiváltásánál nem egyszer észleltem, hogy az alszár kinyújtva maradt s azután még sokáig erősen rángatózott (clonus) s vele egyidőben az egész testben heves rángások léptek föl. A helyi bőrreflexek kiváltásakor a beteg rendszerint heves fájdalmat jelez s egész testében megrázkódik. Az objektiv tünetekhez tartozik még a beteg járása is. Bot nélkül a súlyosabban rázkódottak nem tudnak járni. Még igy is széles alapot igyeurt ölt — rósz hangulatot fog kelteni szent háborúban küzdő csapataink között — csóválta fejét a pasa. — De ha szaladni engedjük, mégis lelövi a konzult s mi ismét bajba kerülünk — vélekedék a kaimakám. — Allahnak számos utai vannak — mondja a pasa. — Dicsértessék a neve, Allahnak csakugyan sok és különböző útja van, amelyen egy ember halálát lelheti — viszonzá a kaimakám s távozott. * * * * Isa Deteg, Isának az arca szürke a láztól és nagyon gyönge. Mindig otthonáról álmodik, falujának gyönyörű berkeiről, melyek visszhangzanak a csalogány dalától. Sehol a világon nincs annyi csalogány és nem szól olyan szépen, mint az ő vidékén, ahová messze földről jönnek az idegen gyaurok gyönyörű dalukat meghallgatni. Lázas álmaiban hányszor hazagondolja magát, széles kedvében szilaj lován végig száguldja napfényben ragyogó hegyeit, hűvös árnyékban meghúzódó völgyeit s ajkán ismét fölhangzik otthonának vidám és lelkes dala s mikor fölébred, látja, hogy álmait s otthonának dalát beteges képzelődés adja láztól forró ajkaira mint most is. Szürke börtönőr nevetve rázza föl lázálmákeznek biztosítani maguknak s igen távolra rakják lábaikat egymástól. Behunyt szemmel tántorognak s lépcsőn folyton lábukat nézik, mint a tabe- szesek. A traumás neurózisnak másik alakján bénulások lépnek föl, amelyek egészen megegyeznek a hisztériás bénulásokkal. A hűdött végtagizamzat föltűnően petyhüdt s inig a bőrreflexek teljesen hiányzanak, a mély reflexek (pl. a térdflexek) jól kiválthatók. Természetesen ezeknél csaknem mindazok a tünetek fönállanak, mint a hisztériásoknál. Lássuk most a beteg szubjektív panaszait. Ezek között első helyen áll az álmatlanság vagy a nyugtalan, fölriadásokkal félbeszakított alvás. A betegek újra élik nap-nap után a betegséget kiváltó izgalmakat, álmukban kiabálnak, fölijednek s ilyenkor félelemérzések, a hallucinációk gyötrilc őket. Testükben bizsergésekről, hangyamászásról s hasonló fonák érzésekről (paraestliesia) panaszkodnak. Gyakori nálunk a csillapilhalalan főfájás a nagyfokú gyengeség és energiahiány bizonyos dolgok keresztülvitelére. Az embereket kerülik, zárkózottak, kedélytelenek lesznek, néha sorsuk fölött annyira ellágyulnak, hogy könnyeznek, máskor tipikus hisztériás sirógörcs lepi meg őket. Előfordul nálunk a térlszonynak nevezett tünet is, amikor az utca egyik oldaláról a másikra nem képesek átmenni. A traumás neurózisban szevedők, amint már az előbb is említettem, nagyon sokban hasonlítanak a hisztériásokhoz. Fájdalmaiknak kiszinezésé- ben az önkéntelen, hogy úgy mondjam jóakaratú hazudozásban is megegyeznek. A beteg nem akarja megtéveszteni környezetét, csak erősen kidomborítja rettentő helyzetét, állandóan tele a szája panasszal, csak azért, hogy sajnálkozzanak fölötte. Talán egy betegnek sem esik olyan jól a részvét, mint az ilyen hipochondriásaknak, azt hiszem azért, mert nincs valami súlyos alapja folytonos panaszkodásuknak. A betegség felismerése úgyszólván sohasem ütközik nehézségbe, rendszerint futó látásra (Blick- diagnózisra) sikerül. A tipikus kórelőzményt jól egészítik ki a képzelődésteli szubjektív panaszok, a betegnek egészben véve idegbeteg megjelenése s kifejezett esetekben az izmok akarattól független rángatózása, amelyről sokszor tudomása sincs az illetőnek, ha azt nem látja. Egy betegnél pl. a ból. — A faludba, a hegyek közé kívánkozol fiam ? Nos, akkor örvendj, jó hirt hoztam : szabad vagy! — Szabad, szabad 1 Ugrik föl Isa boldogan. — Igen, teljesen szabad vagy Mehetsz ahová akarsz ; itt maradhatsz, vagy haza mehetsz, teljesen szabad vagy. És itt san egy kis útiköltségre való is. Isa csodálkozva zavartan mosolyogva dugja zsebre az ezüst pénzt. — És itt hoztam neked egy csésze finom kávét, jót tesz mert nagyon elggengültél. Hja, itt senkinek sincs valami jó dolga. Isa egy kortyot ivott belőle. — Keserű — jó, csak kissé keserű. — Fegyházi kávé, barátom, keserű, nevetett a börtönőr s szélesen kitárta a börtön ajtaját, hogy a napfény egész melegével beözönlött. Isa elragadtatva szemléltete a napfényben ragyogó hegyeket s fenékig itta a csésze kávét. Azután nehány lépést tett a nyitott ajtó felé, kitárt karjaival hirtelen a levegőbe kapott és élettelenül elvágódott a küszöbön, arcával a napfényben ragyogó hegyek felé fordulva. A kaimakám hozzá lépett s csendesen szólt, Allahnak számos utjai, külömböző utjai vannak: legyen neve áldott!
