Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-01 / 31. szám

^ATtS ATI A V..TVC T ÉS S2í!Éil>mOX»ü ___<MX Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. IX. évfolyam. Bk V» Nagybánya, 1916. augusztus 1. \J f Befizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — la oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová alapközlemények küldendők Dr. AJTÄi NAGY GABOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Piaci árainkról. Szomorúan tapasztaljuk, hogy piaci á- raink napról-napra emelkednek. Az elmúlt pénteki hetivásár alkalmával a zöldség fé­léket már oly magas áron sózta nyakába a falusi népség a vásárló közönségnek, hogy azt nyugodt lélekkel valóságos nyu- zásnak is lehetett nevezni. Erre nézve már igazán ideje lenne va­lamelyes gátló intézkedés megtételének, mert rövid pár hét lefolyása alatt a közön­ség oly megzsarolásnak lesz kitéve, amely­nek esetleg súlyos következményei is le­hetnek. Hatóság emberei egyáltalán vagy na­gyon gyéren fordulnak meg a helyszínén, igy az eladók kényök-kedvük szerint zsa­rolják meg a vevő közönséget. Véleményünk szerint azonban, ha megfelelő számú rend­őrségi tisztviselők nincsenek, de egy né­hány karszalagos úri embert a hatóság megfelelő utasítással ellátva kiküldene, a- zonnal meglehetne gátolni az aránytalanul magas követeléseket és fizetéseket. Talán még büntetést nem kellene ki­Viharos ülés a raktárban. (Hely : egy nagytőzsde raktárhelyisége. Idő 1916. julius hó, este V2IO óra :) Purzicsán: Egy indítványom lenne s e cél­ból kérlek, légy szives az ülést egybehívni. Sultdn Flór: Tudod, kérlek, mint elnök min­denkit meg szoktam hallgatni s különösen téged kegyellek kedves Purzicsánkám, de mielőtt az ü- lés egy behívása iránt intézkedném, szükséges tud­nom, hogy indítványodnak mi a tárgya ? Purzicsán : A pénzügyminiszternek hódoló felirat újabb kitüntetésünk alkalmából. SuUdn Flór: A tárgy kitűnő, gratulálok az eszméhez, de mert bizalmas jelleggel bir, csak zárt ülésben tárgyalható. Légy tehát türelemmel annál is inkább, mert Bársony űr, a trafikos, na­pi 8 szivarjának az utolsóját szívja éppen, mit a zárás nyomon szokott követni ! Purzicsán: Válaszod köszönettel tudomásul veszem ! * (Hely: ugyanaz. Idő: negyedórával később) Sultán Flór: Purzicsán úr kérelmére a gyű­lést egybehívtam s mert a zárás megtörtént, azt ezennel meg is nyitom s felkérem Purzicsán urat, hogy indítványát terjessze elő! szabni, csak egy néhányat abban a percben amikor az aránytalan magas árat kimon­dotta, azonnal kiállítani a sorból és a rend­őrrel vagy a csendőrrel kikisértetni a piacról. Az a retorzió, hogy a vevő ne fizesse ki a kívánt összeget kivihitetlen, mert ha az egyik nem fizeti meg, megfizeti a má­sik. Ez tehát megtorlásul vagy korlátozás rendszabályául nem válhatik be. Határozottan káros, hogy a helyszínen rendőrök is járkálnak, mert egyik másik vásárló tudatlanságból panasszal is fordul hozzá. Természetes, hogy a dolog, hatás­körébe nem tartozik, mit sem intézkedhe­tik. A tudatlan paraszt ellenben - ki e- lőtt a rendőr majdnem atya Isten — lát­ja, hogy. a rendőr csak arrább lép, a kö­vetkező vevőtől már 10—20 fillérrel töb­bet is követel. Megállapítást nyert továbbá az az e- set is, hogy a kofák vásárlásának ideje csak papirosán van megírva. De ők már korán reggel összeszedik a vásárlók elől a fontosabb élelmi cikkeket, és csak nem 100%-al adják el magasabb árban a fo­gyasztó közönségnek. Purzicsán : Tisztelt Raktár! Közismert dolog, hogy a magyar embert, ha sorscsapás, vagy bá­nat éri, avagy vállai gondoktól roskadoznak, rá­gyújt valami jó dohányra s annak illatos, bodor füstjét szemlélve teste megkönnyebbedik s lelki- egyensúlya helyre billen! (Mozgás a baloldalon. Ugyanonnan közbekiáltás: Különösen, mikor — magát szívja !!) Tudjuk azt is, hogy most világháború dúl s ennélfogva a létkérdésnek valóban súlyos gondja nehezedik a magyar s a vele együtt érző testvér nemzetekre . . . Finom török: (nagylelkesedéssel) Úgy van ! Purzicsán : ... s mert ennek dacára a pénz­ügyminiszter a mi egyéni értékünket túlbecsülve, rövid időközben immár másodízben igyekszik ben­nünket a nép s különösen a hivatalnok osztály ál­tal megközeütheteílenné tenni ("Mozgás, zaj á bal­oldalon) . . . indítványozom, hogy újabb nagyrabe­csülésünkért egy hódoló feliratban adjunk előtte hálás köszönetünknek kifejezést! (Taps a jobb ol­dalon. Szónokot számosán üdvözlik.) Finom Hercegovina : T. Raktár! (Halljuk ! Halljuk! kiáltások a baloldalon.) Azt az egyet kénytelen vagyok concedálni, hogy a pénzügymi­niszter most minduntalan reánk emeli tekintetét s egyénileg minket is 2 kor. 50 fillérről 8 koronára Ezt a körülményt is nagyon figyelmé­be ajánljuk az illetékes férfiaknak. Mert ha már vannak szabályrendeleteink, legalább azokat hajtsuk végre addig is, mig célra vezető intézkedések lennének alkalmazhatók. Az elmondottakat tehát nagyon figyel­mébe ajánljuk hatóságainknak és joggal meg is kívánjuk, hogy a város közönségé­nek érdekében történjék is valami olyan intézkedés, amely véget vessen az indoko­latlan megzsarolásoknak. Nagyon jól tud­ják vezető férfiaink, hogy városunk lakos­ságának legnagyobb részét a készfizetésü tisztviselők képezik, akik ma már annyira ki vannak aknázva, hogy a legtöbbje a re­ánk jövő téli időben a legnagyobb nélkü­lözéseknek és az éhen való elpusztulásnak lesznek kitéve. Lehetetlen már a mai hely­zetet is leküzdeni. Hát még ha beköszön- tenek a tél napjai. Ma már egy kedvez­ményes szekér vágottfának is az ára 31 korona, egy pár cipő 50—60 korona, egy ruha 100—120 korona, a mindennapi tej­nek literje 60 fillér, egy tojásé 20 fillér, egy több tagú család részére megfelelő tök 2 korona. Uram Teremtőm ! melyik kis tisztviselő tudja ezt megfizetni a havi 110 emelt fel, de hódolatra egyáltalán érdemeket nem szerzett . . . (Úgy van! Úgy van ! — a balolda­lon) . . . mert nézzenek reám ! Eddig ugyebár, tisztességesen bántak velünk ? ! Minket is a cso­móktól s felvágatlan levélhulladékoktól különvá­lasztva, kimosdatva, megfésülve, finom viaszospa- pirba öltöztetve, úgyszólván szálanként helyeztek dobozokba! ... És ma?! Durva kezek minden tisztogatás nélkül, penészes csomókkal s dorong­számba menő gaiyakkal együtt Csáki-szalmájaként, csak úgy bele gyömöszölnek a dobozba . . . (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon) . . . s ami reánk nézve a legsérelmesebb : megfosztottak bennünket még tisztességes ruházatunktól is ! ! (Zaj a jobb­oldalon). Rétháti: Ez nem áll! Érsekujvári: Hallgasson maga — büdös! Sulián Flór : Csendet kérek ! (Rendre ! Rendre ! — jobboldalon.) Rétháti: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejü 1! Érsekujvári: Kikérem magamnak, tudja meg hogy . . . Finom Kir. Fogja be azt az izetlen száját! Sultán Flór: Kérem Rétháti és Érsekujvári urakat ne tartsanak a szónokkal párhuzamosan beszédeket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom