Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-25 / 30. szám
az István szálló alatt levő üres helyiségek, legalább ezek sem állanának üresen. Ezt az alakulatot városi csarnok módjára is lehetne szervezni, hol a kifüggesztett árjegyzékek szerint és hatóságilag eme célra felkért vagy megbízott egyének ellenőrzése mellett, árulhatnának és vehetnének a vidékiek is. Ez által, amennyiben a vidékiek is jutányosabb beszerzési forráshoz jutnának, ők is jutányosabban árulnának. De minden esetben alapelvül kimondandó volna, hogy a vásár csarnokon kívüli adás- vevés szigorú büntetés terhe alatt tilos és nagyon szigorúan megfog büntettni az is, ki falvainkat járná be összevásárlás czéljából. Tehát az üzleti áruk kezelése és árulása történne az István Szálló alatti helyiségekben, egyéb áruké pedig a kis és nagy piacon csak azzal a módosítással, hogy e- legendő számú hatósági megbízottak őrködjenek, és minden 10—15 lépésre egy-egy árjegyzék oszlop állíttatnék fel. Ezek volnának tehát a főirány elvek, melyek kidolgozandók lennének. Elet képesség tekintetében azonban már most megállapítható, hogy csak akkor érnénk el célt, ha a kezdeményező lépést városunk képviselő testületé tenné meg. Nálunk pedig ez nagyon nagy dolog lesz. Nagyon sok az érdek összeütközés. Itt a személyes érdekek nagyon előtérbe fognak tolulni, mert a nagy közönség érdeke semmi. Az első személy én, a második személy is én, a harmadik is én stb. Legfeljebb oda módosul, hogy első személy mi, a második is, a harmadik is mi. Az „Ok“ csak akkor jöhetnek számításba, amikor a választásokról van szó. A szövetkezés ügyének megoldása tehát nagyon üdvös dolog lenne. Ám de, ha lal meg a szelidebb érzésű, lágy szavú Erzsike- dalok költője. Lelke belekapcsolódik régi dicsőségünk legendás emlékeibe, amint az uj honszer- zó, honvédő fiukat köszönti: „Köszöntelek Rákóczi unokái, Magyar honvédek, győzelmes fiuk! Kik, mint az acél, megtudtatok állni Óit, hol az ágyuk öblös torka búg. A Kárpátokban egy millió sas van, Ők állnak őrt a szédítő magasban. Halljátok-e, mit zúgnak e sasok? Hogy mi leszünk a diadalmasok!“ (Győzni fogunk! . . .) „Világosért!“ állnak ők boszüt most, miközben az égből Damjanics, Petőfi, Bem Szent ajkairól lázas szó pereg : „lm, feltámadt a honvéd hadsereg!“ Az ifjúkor tettrekész idejében száll vissza emlékezete hős korunk legendás tetteiről olvasva s a maga vitézkedő korára és ezredére gondol vissza: Kis asztalomnál, térképre hajóban Járom idegen ország útjait. Erdőn, mezőn, — hol még sohase voltam, — Nyomon követek folyton valamit. Vasutak mén lén, folyók, tavak pariján, Hegyek lejtőjén, szakadékok martján Kutat nagy láztól kigyuladt szemem : Hol jársz én drága honvédezredeni ? ott a „Mi“ érdekeink érvényesülnének, akkor nem fog sokat érni. Minden esetre érdemesnek mutatkozik ezen a témán gondolkozni és felette eszme cserét kezdeni, hát ha a háborús okozta veszedelem az i- gét testté változtatná s nem csépeltem légyen üres szalmát. Véietaés fl fnloak kizsarolása ellen. Menenius Agrippa meséje ismétlődik meg más alakban, midőn a falvak az ő éltetőjük, (város) ellen törnek. Az árfelhajtásai a városi élet sorvadását idézik elő. Minden pénzt mérhetetlen áru felhajtásssa! ki szívnak. Még az apró pénzt is a forgalomból butaságukkal kivonják. Azt gondolják, hogy pénzügyi bukás lesz, akkor a papír pénz nem ér semmit csak a réz. Pedig ha egyik nem ér semmit, a másik is alig ér valamit. Az állam ad értéket a réznek, a nikkelnek, ezüstnek vagy a papírnak. Egyedül az aranynak vau reális értéke. — Az ezüst árfolyam értéke ma igen leszállóit. — De nem is az állam szállítja le a pénz értékét, hanem maga a közönség. A közönség mikor az áruk árát felsrófolja, akkor végzi a pénz értékének leszállítását és az állam szegényedését. Ez idézi elő azt, hogy a háború kétszer, háromszor vagy többször annyiba kerül az államnak. — Az állam eladósodásához mindenki hozzájárul, a ki magas árt kér, aki a magas árt megadja. — Tehát a látszólagos gazdagodás eredményezi az uj adó törvényeket, eredményezi az- iparáruk fel- szökkenését. A falusi nép gazdagodását. így létesíti most az állam adósságának kamat fédezetét és éleszti hitelét. Az ár maximálással szemben még strájkkal is kiveszi a falu áremelési kéjelgését, példa reá Szeged és Nagybánya. Midőn a városokkal szemben minden hatósági védelem felmondja a szolgálatot, midőn a falu sociális harcban áll a várossal, akkor mi is a sociálizmus mester fogásai közt kell fegyvert találjunk vagy jobban mondva orvosságot. — Minden akció megszüli a maga reakcióját. — A város lakosaira és városi takarékokra hárul a feladat. — A takarékokban úgy is sok pénz van, a falu kifizette tartozását, az a pénz ne heverjen gyümölcsözetlenül, tehát gazdasági és Ó merre vagytok hűséges pajtások ? Székely testvérim, jó román fiuk ? A „hadnagy úr“ könnyezve gondol rátok, Mert az ő napja már bealkonyult . . . Pillanatra fellángol benne is a harci vágy, de aztán csöndes rezignációval fűzi hozzá: ... „De lábam roskad, megtörték az évek, Nincs egyebem, csak egy-egy gyönge ének. A térképen mereng fáradt szemem S kereslek, hol jársz édes ezredem !“ Majd aztán „Alezredes úr Krizmanics“ elébe járul az „öreg hadnagy egy kis kihallgatásra“ az enyedi sirhalom tájára s jelentést tesz az ezredéről, amely a „Sturmregiment“ nevet szerezte meg magának : Föl ! bontakozz ki kedvemért Öléből a halálnak ! Mit ezredünkről álmodéi, Mind-mind valóra váltak. Az ezredzászlót követik A véres harcmezőre S egy jelszavuk van csak nekik, Te adtad azt: „Előre !“ „Alezredes úr Krizmanics! Hát jelentem alássan : Honvédfiuk törtetnek át Véröntözölt csapáson. A muszka fut, a szerb letört, ipari vállalkozásokhoz kell fogni. — A nagy bankok már felcsaptak szállítónak, a nagy bankok állattenyészetet stb. űznek. — A kis bankoknak u- gyanez a feladatuk. Csak nem a hadsereg részére,, hanem a városok részére. — A városok közelében, vagy ott, ahol arra alkalmas talaj van, 10—20 évi bérlettel földet szereznek és szakértővel a várost olcsó zöldséggel ellátják. Azonkívül gondoskodnak, csirke, liba, ruca, disznó nagybani tenyésztéséről oly mértékben, hogy faluról ne kelljen semmit venni. Ha pedig a falu az árakat rohamosan, tartósan szállítja ez akcióra le és tisztességes árakat nem érhet el a takarék, akkor a takarék felvidékre, hol nem teremnek ez áruk, egész külön vonatokon viszi áruját, sőt Ausztria hegyes vidékein is örömmel fogadják. — A tej és vaj termelés is kívánja, hogy 2000—3000 tehenet v.. többet tenyésszen a takarék részvénytársaság szervezendő gazdasági osztálya. — Így városunk maga fogja magát ellátni. — De szarvasmarha tenyészettel is verseny fog fejlődni, mi, a megélhetésünket olcsóbbá fogja tenni. — Ha azonban a falu oly alacsonyan adná áruit, hogy vele nem versenyezhetne, akkor lehetne mit fentebb emli- tettem, inportálni Ausztriába vagy a felvidékre vagy olyan vidékié, hol hiány van. -rLehetne házakhoz kiadni teheneket kezelésre, a lakarmányt a város szerezné be, a családnak szükséges tejet két tehén utánjárása után ingyen adná. — A többi tej a takaréké lenne. — Ez tízemnél a rokkant katonáknak adna előnyt. — Ez általánosságot minden város nemcsak megteheti, de megkell tennie, hogy a falu népét örületes árdrágításából egy kicsit öntudatra ébresszük. Nem elég nekünk a sok ellenség, de belső ellenségek ellen, kik a mi élet escinsztenciánk ellen törnek, kell küzdeni. Tehát munkára fel, az ár leszállításnak e módja ellen, aztán strájkolhat- nak akár ítélet napig. — A takarékoktól elvárjuk, hogy lO°/o- ékuál nem törekednek e téren nagyobb haszonra, mert a haszon a részvényesekre úgy is lesz elég, mert olcsóbban élhetnek, ez felfog érni 50%-éknál nagyobb osztalékkal. — Ez vissza hozza pénzünk értékét. Szövő és más ipari gyárakat is alkothatnak a takarékok vagy magánosok, hogy a külföldi ipari drágaságot lejebbb szorítsuk. Nem kell összetett keA hitvány olasz reszket, S ha houvédezred rohamoz, Hát vetik a keresztet!“ Az angyalváró gyermekekhez is van „Háborús karácsony“ iáján pár vigasztaló ésbizószava: „Apuka nincs itt, apukának vége!“ Sok ezer háznak ez a jeligéje, Ki aranyozzon most almát, diót ? Örömtüzet ki gyújtson a fenyőkön ? Az angyal ott jár a lengyel mezőkön Vagy tán nem is jár, szive megfagyott. Ó nagy munkája van most az angyalnak: Lelkét ragadják fényes diadalmak, A Haza sorsán dolgozik keze. A fiókáknak — kik az angyalt várják, — Most építi föl a palota szárnyát, Mit el nem vehet soha senkise! Legmeghatóbbak azonban azok a versei, a- melyekben az apa szólal meg. Az apa, aki sokáig epedve várt gyermekét ujjongva köszönti, bár „egy hosszú, méla ősznek szép bimbóját“ kel! benne látnia. . . . „Ó, azóta Sikolthat a bősz fergeteg : Házamból nem fogy ki a nóta, Se’ állitat, se’ szeretet! Szivemet gondok nem kínozzák,
