Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-18 / 29. szám

1916. julius 18. NAGYBANYAI HÍRLAP 5. vagy hatósági engedélye lett volna, saját házi- és üzemi szükségletét meghaladó mennyiségben be­szerzett és azokat nyereséggel eladta. A dési kir. törvényszék árdrágítás vétsége miatt behajthatat­lanság esetén 20 napi fogházra átváltoztatandó 200 korona pénz, mint fő- és 10 napi fogházra átváltoztatandó 100 korona pénz, mint mellékbün­tetésre Ítélt. A büntetés végrehajtását azonban fel­függesztette. A kir. ügyész sulyosbbitásért és a fel­függesztés miatt felebbezett. Az aprópénz elrejtése. A pénzügyminisz­térium rendeletet adott ki, amely szerint a dohány- kisárusok dohányvétel alkalmával kötelesek a vé­telár 10 százalékát aprópénzben fizetni s ha ezt nem teszik, a dohány nagyárus jogosult a dohá­nyok kiszolgáltatását megtagadni. Ezen rendelet­nek az a célja, hogy az aprópénz eldugdosását megakadályozza, miután a jelenségek azt mutatják, hogy különösen faluhelyen a nép minden ok nél­kül az aprópénzt elrejti és azzal a pénz forgal­mát teljesen megbénítja. Szöknek az orosz foglyok. Az orosz fog­lyok, akármennyire is jól bánnak velük itt Ma­gyarországon — szívben és érzésben csak Orosz­országhoz húznak. Ezt csodálni sem lehet, hiszen az orosz foglyoknak is van hazája ... Az, hogy az orosz seregek offenzivát indítottak s hogy az offenzivának van némi sikere, — az orosz foglyok előtt sem titok. A munkaadók, akik orosz foglyok­kal dolgoztatnak, — panaszkodnak arról, hogy amióta az' orosz offenziva megkezdődött, a fog­lyokkal nem igen lehet bírni. Alig dolgoznak, re- nitenskednek, állandóan összebújnak, suttognak. Kint a mezőkön attól tartanak, hogyha be is ta­karítják a termést, az oroszok felgyújtják s most jobban őrzik a foglyaikat, mint ezelőtt. A szökés is gyakori mostanában az orosz foglyok között. A szegény muzsikok hallják, hogy közelednek az orosz seregek s — megpróbálnak eléjük menni. Sokáig persze nem igen mehetnek a muszkalik, hamar nyakoncsipik őket. A közönség azonban mindenesetre jól teszi, ha az orosz foglyokkal való érintkezésben némi óvatosságot tanúsít s nem ru­házza, nem pénzeli az oroszokat, mert ezáltal esetleg szökésüket segíti elő. Orosz huszártisztet fogtak el az aradi pályaudvaron. Az aradi állomáson feltűnt egy igen elegáns, választékosán öltözött ur, aki fekete lovaglónadrágot, fekete kabátot és lakcsizmát vi­selt, kezében kis utipodgyász volt és érdeklődés­sel szemlélte a pályaudvaron annyira megszokott sürgést-forgást. Az előkelő külsejű ur különösen akkor vonta magára a figyelmet, amikor egy cso­magokat válogató orosz fogollyal pár szót váltott. Két detektív erre igazolásra szólította fel, mire az idegen jelekkel megértette, hogy nem ért szót sem magyarul. Egy orosz fogoly tolmácsolása szerint ki lehetett hallgatni. Elmondotta, hogy Alf Woei- rand Fogel-nak hívják s a kilencedik lovas ezred főhadnagya. Májusban került fogságba a bukovi­nai fronton. A kassai fogolyelosztóállomásról éj­szaka idején megszökött. Az volt a szándéka, hogy Nagyszebenig utazik s ott gyalogszerrel megpró­bál átjutni a román határon. Az aradi állomáson az orosz foglyoktól tudta meg, hogy az erdélyi vonalon igazolványra van szükség. Az orosz tisz­tet a rendőrség átadta a katonai parancsnokságnak. Beküldeíett. A tavaszi áradás a Zazar vi­zét is úgy megduzzasztotla, hogy a Borpatak felé vezető úttestnek a felét elmosta. A megron­gált út a legveszedelmesebb helyén fakorlátot hú­zott az illetékes hatóság. Ez a kotlát azonban részben kidőlt, részben meg már teljesen hiány­zik. Ez úton hívjuk fel a hatóság figyelmét e meglehetősen forgalmas út veszélyt rejtő helyére. Ne várjuk be, mig egy szerencsétlen véletlen pa- rancsolólag szólít fel az életbiztonság legelemibb feltételeinek teljesítésére. Hősi halál. Valahányszor egy-egy ismerő­sünk elestéről, elvesztéséről kapunk hirt, megdöb­bentünk : Meddig még? Hányat még? — Ma is egy fiatal ismerősünk elestéről terjedt el a megrá­zó 1110: ifj. H a r á c s e k László, oki. gazdász hő­si halált halt. Részleteket nem tudunk még a fia­tal hős végzetéről. A megrázó valóságot azzal a forró óhajtással közöljük, hogy a Magyarok Istene segítse annyi drága vérrel áztatott zászlónkot mi­előbb a békét teremtő végleges diadalra. — Anyakönyvi közlemények: Születtek: jul. 8. Konyárdi Ferenc kömivesnek „Géza“ jul. 7. Brád Mihály kocsisnak „Sándor“ ; julius 10. Jégh Győző városi fogy. adókezelőnek „Irén" ; jul. 9 Hodorog György téglagyári kazánfűtőnek „Pál“ nevű gyermeke. Elhaltak: jul. 7. Friedman Sándor cipész gyermeke, izr. 16 hónapos, gyen­geség ; jul. 9. Schvarcz Mayer keresk. ügynök izr. 68. éves, végelgyengülés; jul. 8. Magurán Tódor- né napszámos, gk. 40 éves, agyhüdés; jul. 11. Brád Sándor kocsis gyermeke, gk. öt napos, gyen­geség. Házasságot kötöttek: jul. 12. Plop Péter (özv.) vincellér és Kincze Julia helybeli; jul. 14, Csoltye Miklós erdőmunkás fernezelyi és Mes- kunyek Ilona kisbányatelepi lakosok. Kihirde­tés alatt állanak: Gyise János és Miklós Anasztázia, továbbá Palkó Gyula kassai és Med- gyesi Erzsébet helybeli lakosok. Egyről-másról. A múlt héten megkaptam a fakönyvet is. Ne gondolják olvasóim, hogy a könyv tényleg fából van, papirosból van az, csak azért nevezik fa­könyvnek, mivel arra fát adnának a városnál ha volna, de mivel hogy fa nincsen, hát nem adnak. Nagyon gyengén halad a faügye, már ebből az évből eltelt kitűnő, jó, szállításra igen alkalmas 4 hónapi idő és fa még sem kapható. Igaz, hogy volna még vagy 3 három hónap a faszállilásra és lehetne is tömérdek mennyisé­get ez alatt az idő alatt beszállítani, de nekem olyan előérzetem van, hogy nagyon sokan lesznek olya­nok, kik a fakönyvvel a zsebükben dideregni fognak. Kaptam egy levelet egyik olvasónktól, mely­ben megintepellál, hogy mi az a hir a mit a múlt számunkban megirtunk olyan nyakatekert és kör­mön faut módon, amelyből — dacára hogy 10-szer olvasta el — semmit sem tud ki silabizálni s egy úttal tudomásomra hozza, hogy máskor nem tűr e félét vagy Írjunk magyarul, vagy pedig tegyünk rá egy flekket. Szegény olvasónkat megsajnáltam nagyon, mert szinte magam elé képzeltem milyen tantalusi kínokat szenvedhetett a rejtély miatt. A forduló postán rögvest meg is irtain neki, hogy a mi fen­séges trónörökösünk járt itt minálunk, de a meny­nyiben felelős szerkesztőnk .cenzúrája riporterünk munkáját lenyeste, kimaradt az öröm hir. Pedig gyönyörűen meg volt írva még az is, hogy a fen­ség előtt Szatmáron, felelős szerkesztőnk, mint ál­lomás parancsnok jelentkezett és vele a fenséges ur kezet fogva körülbelül 3—4 percig gyönyörűen és szeretet méltóan beszélt. De hát sajnos ezt a gyönyörű és nagyon ritka nagy szerencsét felelős szerkesztőnk, — eleget téve a kivételes intézkedé­seknek — titokban kívánta tartani. * * * A múlt héten nagyon rakoncátlan volt az i- dőjárásunk. A hét első napjaiban majd-majd meg­sültünk elevenen, majd szerdán pedig akkora égi- háboru volt, melynél nagyobb csak a bécsújhelyi lehetett. A szerdai réinséges viharnak közeledését én már 2 órával előtte megtudram, mert amint fél­tizenegy órakor Szinérváraljára beszéltem, egyszer csak azt vettem észre, hogy magamba beszélge­tek. Kikapcsoltak. Ügyem nemcsak fontos, de sür­gős is lévén, igy végnélkül zörgettem. Zörgeté- semre kaptam egy energikus kijelentést: é g i h á- boru van nálunk, nem kapcsolok! Rögvest tisztában lettem az állapottal és holt bizonyosra vettem, hogy rövid idő múlva, nekünk is kijut. Jött is 12 óra után akkora, hogy azt gon­doltain már-inár a Szent István tornyot is kisró­folja a földből. No de ez szerencsére helyt ál­dott, de nem úgy ám a gimnázium vége, azt be­nyomta, a bíróság kerítését pedig felborította. Ná­lam, otthon pedig úgy megdolgozta a kerítésemet, a gyümölcsfáimat na meg aztán a krumplit meg a tengerit, mintha legalább is egy szotnya kozák nyargalászott volna rajta reggeltől estig. Ez na­gyon zsebbe vágó munkája volt az anya termé- természetnek ellenem, mert oda lett mindenem. A mi kevés megmaradt, azt pedig a szombat délulá- ni nagy vihar nyomorította agyon. De hát ez igy szokott lenni, a cérna is mindig ott szakad, ahol legvékonyabb. ERTESITES! Tisztelettel értesítem Nagybánya és vidéke közönségét, hogy Magyar Zsigmotid ur Hid-ucza 11. szám alatt levő FOGÁSZATI MŰTERMÉT folyó évi julius hó 15 tői fogva átveszem és azt a Magyar ur hazaérkeztéig vezetni fogom. A fogászat terén szerzett 15 évi tapasztalatom, szolid bánás­módom és pontosságom meggyőződteti a n. é. közönséget arról, hogy becses bizalmát megérdemeljem. Szives pártfogásukat kérve maradtam Kész szolgálattal: RE1NEGGER GYULA vizsg. fogtechnikus. §üg“ Foghúzás fagyasztással. “U*! Felvilágosítással bármikor szívesen szolgálok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom