Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-18 / 29. szám
resekedő társainak meg volna az alkalma arra, hogy a közönség érdekében tegyenek is valamit. Gondolkozzon Elnök Ur, nincs nekem igazam? Háború előtti időben egy kiló kávén nyertek a kereskedő urak egy koronát, ma, mert háború van, hat koronát kell nyerni, ezt onnan tudom, mert 11—12 koronáért kínálja a pesti czéga legfinomabb kávé kilóját, s nálunk 16 korona kilója. Egyik helybeli kereskedő a másik nagybani elárusítótól 134 korona árut hozatott, a számla a fenti összegről lett kiállítva, de a számla oldalán 24 korona és néhány fillér volt oda írva. Azt mondja a kis kereskedő, tessék nézni, a számla a maximális árral van kiáliitva. az oldalra odairt összeget nekem felül kell fizetnem, ha nem fizetem, nem kapok tőle többet árut, ha bejelentem, letagadja. Vájjon kifizeti meg a nagybani elárusító tökéletlenségét, nem a közönség ? Biztos tudomásom van arról, hogy azok a bőrárulók, kik a tímártól kapják a bőröket 35—40% tisztanyereségre árulnak, maga a tímár mester ennyit vagy ennél többet bizonyosan nyer vagyis 70—90 % az, amit a kikészített bőrön nyernek. Szabad ezt tenni ? A háború alatt még nem hallottam hogy valaki éhen halt volna, vagy mezítelen járt volna, tehát evésre és ruházkodásra meg van a termény, szabad annak megtörténni, hogy a háború alatt a kereskedők és ipari anyagokat termelők oly horribilis összegeket nyerjenek ? Meg tudják ezek az urak a lelkiismeretűket nyugtatni azzal, hogy nehány koronát jótékony célra adva, a maguk tökéletlenségét e néhány korona adománnyal elfeledtetve látják, sőt a bőkezű adakozó köntösét öltik magukra. Csak a hivatalnok osztálynak kell érezni ezt a nyomorúságot, nem tartják lelkismereti és becsületbeli köteiességöknek a kereskedők, hogy ezt a nyomorúságot lelketlenségre valló eljárásukkal nem szabad fokozni. Nem szoktam senkinek kisded játékait keresni, sem szóvá tenni, de érthetetlen előttem s magamat nagy mértékben megcsalaíva érzem, hogy azok, akik köztünk éltek, a kikről azt hittem, hogy a maguk egyéni érdekeik mellett társadalmi és emberbaráti kötelezettségeket is ismernek, önmaguk vetkőztek pőrére s igy pőrére vetkőzve emberformájuk mellett sem tarthatók embereknek. Nem zsir, szalona és nem tudom miféle központ kell ide, hanem egy ellenőrző központ, aki mindenkit méltó helyére juttat. Tisztelettel Sólyom Ferenc. * * * Nekehi mint szövetkezeti tagnak kevés alkalmam van arra, hogy a fenti tűrhetetlen állapotot közvetlenül tapasztalhassam. Annál több azonban azoknak, kik nem szövetkezeti tagok s igy bevásárlásaikat nem eszközölhetik a szövetkezetnél. Távol áll tőlem, hogy bár kit is megrágalmazzak annál inkább az, hogy egyes személyeket direkte megtámadjak mivel azoknak neve előttem ismeretlen is. Mindazonát csodálatosnak találom, hogy városunk elöljárói a közönség kizsarolása ellen mit sem tudnak tenni. Más városokban naponként büntetik a lelketlen kufárokat. Nálunk azonban szemérmetlenül és büntetlenül garázdálkodhatnak annyira, amennyire csak tőlük telik. S ha tényleg ilyenek léteznek és uralkodnak, véleményem szerint nem is kellene várni a hatóságnak, hogy valaki szabályszerű feljelentést tegyen; tanukat nevezzen, hanem kötelessége lenne erre nézve bizalmi férfiakat kijelölni, kik mintegy detektív módjára kisérnék figyelemmel a lelketlen kufárok garázdálkodását. És ha valakit a bizalmi férfiak bejelentenek, NAGYBANYAI hírlap azonnal, minden terjengős tárgyalás mellőzésével rásujtani kellene tetten kapás cinién. Ez az egyedüli mód lenne és mutatkozik alkalmasnak arra, hogy a szemérmetlen zsarolásnak gát vetessék. Közönségünket pedig megnyugtatom, nem lesz mindig háború, eljön még a békés boldog idő csak legyenek türelmesek. Addig azonban a kufárok neveit jegyezzék meg maguknak és a legelső kínálkozó alkalommal hagyják ott s szövetkezzenek. Háború után nem csak, hogy ne vásároljanak tőlük, de ki keli még a társadalomból is közösíteni őket, mert az olyan alakok, kik lelketlen megzsarolásaikkal az itthon maradottak erejét és vérét piócákként szívják ki, azok egy német bírónak a múlt hetekben kimondott ítéletének indokolása szerint, a leggyalázatosabb olyan hazaárulók, kik nemzetünk erejét és vérét itthon, hátba támadják meg annyira, hogy ellenük még védekezni is alig lehetséges. Szerkesztő. HÍREK. Nyári szinfónia. A nyár forró lehelete perzseli arcunkat, meleg szélfuvás kullog az utcán, mint fáradt komondor, a nap felhőbe szíjjá a föld nedvességét és a búzatáblákra rásárgult az élet, az érés, az áldás, az Ígéret. Az aratás szimfóniája rezdül ki a suttogásból, melyet a föld beszél, a mikor a széljátékra egymásra ütődnek a kalászok. Mintha a föld köszöntené kocintva az embert, a magyart, aki már körül kalapálja a kasza élét és be- lezuhint a kalászosba és nyírja prémét, díszét, értékét a földnek ... Az aratás hangulata izzik a napsütésben, parasztszekerek indulnak az aratóföld felé s az öregek a kidörzsölt kalászból beszélnek a szemre. Méregetik, latolgatják mennyi benne az élet, olyan acélos-e a búza mint fiaink karja. A magyar föld épp úgy erőlködik-e mint a pusztai legény, aki még látta, mikor a barázdát hasogatták, a mai kalász érzi-e hogy belőle sarjad a meg ujhodás, a magyar élet, a magyar ellenállás, a magyar jövendő ? Oh, ha ez a föld egyszer nem élezne velünk 1 Ha nem adna semmit, ha egyszer megszűnne magyar lenni 1 De a föld fizet magyar szívvel, magyar bősséggel, magyar erővel. Dalba borul minden köröskörül, reménység pacsirtái dalolnak az anyaföldbe boruló kalászok fölött. A kasza versenyre kel a karddal és kezdődik csatája a magyar földnek. Várjuk reménykedve lessük, milyen lesz a jelentést. Mert a hadirend gyönyörű. Amerre a szem ellát amerre a pillantás téved, mindenütt sárgán hullámzik a búza vetés és már szól az aratók dala .. . Idén rozsból készült illatos, puha kenyeret is láttunk már. Adja Isten, hogy az uj kenyér a béke munkájának üditésére szolgáljon Személyi hírek. Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny szerkesztője a nyári hónapokra családjával együtt városunkba érkezett. A trónörökösünk látogatása a bukovinai fronton. Károly Ferencz József főherceg, trónőrö- rökös julius 10-én megszemlélte a bukovinai fronton küzdő csapatainkat. A trónörökös városunkból ment Désen keresztül vonaton, katonai kíséretével, a melybe ezúttal gróf. Ledochovski Vladimir szolgálattevő kamarás, gr. Brougier vezérkari ezredes, Gross Viktor vezérkari százados első titkár és Marek vezérkari tiszt voltak beosztva. Városunk állomásán gróf. Bethlen Balázs főispán, kormány- biztos csatlakozott a trónörökös kíséretéhez. Órad- nára 10-én reggel 7 órakor érkezett meg a fenség, onnan automobilon folytatta útját Kirlibabára. Gróf Bethlen Balázs, akivel az óradnai vasúti állomá3. són feltűnő hosszú ideig és szívélyesen társalgód a trónörökös, felújítván az 1914. évi besztercei látogatásnak emlékezetében frissen megőrzött emlékeit, a trónörökös engedelmével Sterba Dezső, a Szamosvölgyi vasutak igazgatója és dr. Felszeghy Béla főispáni litkár társaságában kisélte el Kirlibabára a trónörököst. Kirlibabáról, hol a menethez csatlakozott gr. Merán tartományi főnök és Ezdoif tartományi tanácsos, egyenesen a lövészá- íokhoz ment ki a fenség, ahol a késő déli órákig időzött. Rövid ebéd után Jakobenyben fogadta a parancsnokoknak a bukovinai középfront állásáról és az ottani harcokról szóló jelentését. Azután Dorna-Watrán át ismét magyar területen folytatta útját. A besztercenaszódi regényes szépségű Magúra kalului erdőszegte országulján gyalog sétált le a főherceg és kísérete és Felsőborgóról az udvari vonat vitte tovább a fenséges urat Besztercén, Désen és városunkon keresztül. Gróf Bethlen Balázs kormánybiztost és a kíséretében levő urakat estére asztalnál látta vendégül a főherceg. A kormánybiztos városunkig kisérte a fenséges urat, aki itt lekötelező szívélyességgel és melegséggel búcsúzott el tőle. A visszautazás során a Fenség e- gypnes kívánságára az utazás szigorú inkognito- ján lényeges enyhítés történt és a trónörökös az őt jellemző szeretetreméltó kegyességével engedélyt adott, hogy a közönség helyenként a pályaudvarra bebocsáttatást nyerjen. Az udvaH vonat tehát ennek folytán úgy % 9 óra tájt Bethlenben is megállóit, ahol a közönség nagyszámban, a díszes hölgyközönség pedig virágcsokrokkal várta és lelkesen üdvözölte Ő fenségét, aki kocsijából kiszállott és gr. Bethlen Balázs kormánybiztos által bemutatott vezető egyéneket, köztük dr. Wachsmann Edét és Kovács Béla ny. őrnagyot megszólításával tüntette ki. Désre az udvari vonat Egyed Béla főellenőr vezetése alatt esti 9 óra 20 perckor robogott be, hol a perronon a nyilvánosság számára fenntartott helyen több száz főre menő ünneplő közönség nagy óvációval fogadta és lelkesen éljenezte a kocsijából e helyen is kiszállott trónörököst, aki Gálffy állomásfőnök szolgálati jelentése után a helyőrség tisztjeinek jelentkezéseit fogadta. Majd a szinte teljes számban megjelent egyházi és polgári hatóságok vezetői közül leereszkedő kegyes megszólításával tüntette ki. Hye Jenő alispánt, llosvay Jenő kir. tan. polgármestert, Stingly Zsig- mond rendőrkapitányt, dr. Horváth Árpád min. titkárt, Koller Kálmán kir. törvényszéki elnököt, Jaczkovics Iván kir. vezető ügyészt, Pap Emil kir. tan. pénzügyigazgatót, Rosnyai Barnabás, Vásárhelyi Boldizsár, Boros Vidor és Hermann Tivadar lelkészeket, a kikkel mindeniküknek resortjába vágó kérdésekre kiterjedő, leereszkedő és barátságos szóváltásba bocsátkozott. Látható szívélyességgel fogadta a Fenség a bukovinai menekült postásoknak Sieradzki Zsigmond wiznitzi postafőnök által tolmácsolt hódoló üdvözlését a kiket megnyugtatott az iránt, hogy állomásaikat ismét nemsokára elfoglalhatják. A mintegy 25 percet igénybe vevő cercle alatt a mozdony is helyet cserélt s a Fenség udvari vonata 9 óra 45 perckor robogott ki a pályaudvarról a közönség mindvégig tartó lelkes éljenzése mellett, amit a főherceg, kinek leereszkedő kedves közvetlensége mindenkit elragadott, mindvégig szívélyes katonás tisztelgéssel viszonzott. A trónörökös immár rövid időn belüli második látogatása ezúttal is kedves percek maradandó emlékét örökíti meg mindnyájunk számára. Révai Károly koszorús dalköltő, volt helyettes szerkesztőnk legújabb verskötete a múlt héten már elhagyta a sajtót. Szerző e legújabb verskötetének cirne: Alkonyat. Méltatásra vagy pláne dicséretre a megjelent versek igazán nem szorulnak, mivel azoknak illusztris szerzője, — kinek
