Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-04 / 27. szám

TARSAHAliMI És S2£ÉlPIROBA^iMI HETILAP

t s , fft............■■■ _ ■■ , - t a

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesfilet Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestfiletnek Hivatalos Közlönye.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre I.SO korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Lapkiadó:

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

Szerk.jxtő.lg: Hunyady János-u. 14. sr, hová a lapközlemények küldendők

Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, bel aa •lill»t4i>ket <■ hirdetéseket felveszik.

Péter és Pál

a múlt héten nemcsak ünnep volt, hanem a Vörös Kereszt Egylet napja is. És nem csak városunk falai között, de széles e hazában mindenütt; minden városban és minden faluban.

Sok helyen hangzottak el e napon szent fogadalmak és tétettek számos helyen nemes -cselekedetek mert hát minden magyar, legyen az nő vagy férfi, teljesen tisztában van azzal, hogy mi most nekünk a Vörös Kereszt Egylet, mi annak szent hivatása és miben nyilvánul annak nemes missiója.

Szent egyletünknek nemes hivatását, áldásos működését nem is kívánom tehát e helyen méltatni, hanem csak feljegyezni kívánom háborús történetünk gazdagítására illetve az utókor számára áz e napon történteket abból a célból, hogy tudják meg utódaink, hogy mint hajdan, úgy napjainkban is a nagy idők és a nagy küzdelmek mennyi áldozatot és tömérdek fáradságot kívántak az olyan nemzettől, a melyik hazáját szereti, imádja, hazájáért él, azért küzd testtel és lélekkel s ha a sors úgy

Károly főherceg, trónörökös.

Naplórészlet.

Irta: Dr. Földes Arthur.

1914. augusztus 2.

Ma délután 6 órakor keresztül robog állomáshelyünkön a trónörökös vonata. Vasárnap van. Beszeretnék menni a városba, hogy a trónörököst váró közönség sorába vegyülve megláthassam annak a férfiúnak arcát, kinek homloka mögött borong a Monarchia jövője és ki hivatva lesz egykor kalászba kötni mindama remétt-ységnek dús aratását, mely kiszökken abból az áldott humuszból, melyet talán már e percben ezer és ezer fiatal férfinak hűséges, meleg, piros vére öntöz. Azonban a .szolgálat helyemhez köt és mikor itt van a vonat átrobogásának ideje, felállók bajtársaimmal a sínek mentén és dobogó szívvel várom azt az e- gyetien pillanatot, mikor megláthatom a fenséges urat. ...... , „ ,.

Elhangzott a jelzés kongása és már dübörögve közeledik az udvari vonat. A gyors robogás • egy szempillantás alatt röpíti el előttünk a termes kocsikat, Néhány fiatal tisztnek a sziuettje az, ablakokban feltűnik, de hogy melyik a trónörökös, azt már nem tudjuk kivenni. Bele kell törődni a változhatatlanba: mi már nem látjuk meg a trónköveteli, érette meg is tud halni.

A múlt heti Péter és Pál napi ünnepet tehát kettős ünneppé avattuk a szent célra történt adakozás jegyében és mindenki sietett is országszerte leróni kötelességét a mi szent egyletünk a Vörös Kereszt egylet irányában. ,

Városunk is kivette a maga részét. Vezető férfiaink megtalálták a helyes módot és utat a melyen városunk közönségének bőségesen alkalnta nyílhatott a nemes célra történt adakozásban. Gyűjtések történtek nyilvános helyeken, az utcákon a házaknál, ivekkel, perselyekkel, sőt a templomi perselyek is e napon szintén e legszentebb célra gyűjtöttek.

Műértő lelkes férfiaink műsoros estélyt is rendeztek a Lendvay színházban, hogy ezáltal is intenzivebbé tétessék ennek a

•, -l\. * v. ; , •., : v.. f, '* v

napnak eredménye.

Á Lendvay színházban rendezett estély volt városunkban e napnak kimagasló része, melynek fényes sikeréhez Stel Ián é Arady Aranka nagy művésznő is fáradhatatlan közremunkálkodásával nagyban hozzá járult.

Az estély anyagilag is fényesen sikerült

örököst.

1914. augusztus 3.

A vasúti vendéglő szűk étkezőjében reggelizem. Körülettem hangos, zűrzavaros lárma. Egy átvonuló tréncsapatnak a tisztjei sürügnek-forog- nak körülettem. Csak néhány percig áll a vonat és ez alig elégséges ahhoz, hogy egy része meleg kávét elfogyasszanak. Kint a pályaudvaron már a trombitaszó, még egy hörpintés, majd elfojtott sóhaj és bosszúság, aztán már üres a szoba és csak én ülök nyugodtan tovább helyemen. Egyszerre csak meglátok az asztalon egy gazdátlan pénztárcát. Valamelyik itthagyta talán az egész vagyonát és meglehet, hogy a vonat már ki is haladt az állomásról. Felugrok helyemről és a pénztárcát felkapva rohanok megkeresni a talált tárgy jogos tulajdonosát. Nehéz munka. Éppen berobog egy uj katonavonat drága terhével és az én trén- tisztjeimet sehol sem látom. Megkezdődik az őrült ide-oda futkosás és kérdezősködés. Majd felkapaszkodom az előttem áltó vonat egyik kocsijára és a másik oldalon leszállva végre rábukkanok a keresett tisztekre. Egy perc és a vonat már elindul, de szerencsére a legutolsó pillanatban megtaláltam a pénztárca tulajdonosát. Forró kézszoritás. Őszinte szívből jövő jókívánság a visszatérésre.. . és a lelkes, vig fiuk már indulnak a győzemert a közönség annyira zsúfolt házat produkált, melyhez hasonlót talán csak a felszentelő előadáskor és a Kálvineum alkalmával láttunk.

Fényesen beigazolódik tehát, hogy nagy és hős nemzetnek csak nagy és hős fiai lehetnek. Ha pedig ez igy van, be kell következni a boldog jövőnek, amelynek gyönyörű perspektívája már előre veti csillogó fénysugarait. Legyünk tehát áldozatkészek továbbra is. Ki ki a maga ereje és anyagi tehetségéhez mérten járuljon ez után is a nagy, magasztos és szent célhoz, mert. ha ez igy lesz és hős apáink szelleméhez hűek maradunk, nyugodt lelkiismeretid mondhatjuk, hogy a dicsőséges és nagy harcot megharcoltuk.

Birtokpolitikai kérdések.

Csudálatosképpen újra napirendre kerültek a birtokpolitikai kérdések, azonban a legtöbb ember, aki feltalálja, olyan ravaszul összekotyvasztott pikáns mártással önti le, hogy az, aki évek óta minden apró-cseprő kérdéseit e dolognak ismeri s teljes igazságossággal, igazi földszeretettel foglalkozott vele, kezd gyanút fogni — s arra az állem vagy a halál elébe . . .

Amikor visszatértem az előbbi utón az állomásépület elé, előttem nem messze hatalmas em- bergomolyagot láttam. Civil, katona, tiszt, közlegény egymást taposva és lökdösve követett egy daliás, ifjú, szőke leventét. Magyar huszárezredesi egyenruha fedte termetét és az egetverő éljenzésből végre megértettem, hogy a mi poros, piszkos, kőszénfüsttel és egyéb terhes illatokkal megmérgezett állomásunkat választotta ki trónörökösünk arra, hogy e helyen búcsúzzék a hadbamenő katonáktól.

Én láttam ezt a bucsuzást és azóta tele van lelkem a meghatottsággal, a szemem könnyel és a szivem lelkesedéssel. Amit én láttam: az már.a történelem, a jövő történelme. Magyarországnak és az egész Monarchiának jövő boldogsága. Károly főherceg őfensége végtelenül kedves, lekötelező modorával és finom tapintatával rohammai vette be a sziveket.

Minden tisztnek kivétel nélkül melegen és bensőséges, bajtársi érzéssel rázta meg a kezét. Végigjárta a katonavonatok összes kocsijait és a derék, hü katonáknak lelkes kitöréseit folytonos tisztelgéssel és kézlegyintéssel köszönte meg. Megvárta, mig a vonat kimegy az állomásról és isméden tisztelgéssel, kézlegyintéssel, mosollyal ét