Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-20 / 25. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. junius 20. w ✓ TARSACAXiMI És SÄESPmOÖA^MI HETIliAF Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipariestüieínek Hivatalos Közlönye. előfizetési srak: Egész évre 6 korona, félévre S korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelés szerkesztő-tulajdonos: Br. AJTÄS 8AGY fiáSOtl. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. 9 tisztviseli háborús segélye. Mint ismeretes, kormányunk az állami tisztviselőknek háborús segélyt fog adni. Hogy mennyit, azt feleslegesnek tarjuk itt feljegyezni, hiszen azt ők már úgyis udják, Ezúttal mi csak rámutatni kívánunk arra, hogy a kormány, ezt az igazán legnagyobb és legszámottevőbb intelligens ál- a malkotó elemet, egyáltalán nem részesíti abban, az elbánásban, amelyben részesítenie kellene. A felett nem kívánunk vitatkozni, hogy az államnak most rémesen nagy kötelezeít- gei és igy tömérdek kiadásai, sok oldalú fedezni valói vannak. Ezt tudjuk és minden tekintetben koncedáljuk is. A tervbe vett újabb háborús segély quantumot azonban nevetségesnek találjuk úgy annyira, hogy annak teljesen tarthatatlan voltát kénytelenek vagyunk vita tárgyává is tenni. Mindenek előtt megállapítani kívánjuk, taaeaHisr hogy aki a szóban forgó háborús segélyt megállapította, nem volt tisztában azzal, hogy az államtiszviselők nem valamennyien a I!. 111. IV. és V-ik fizetési osztályokban szolgálnak, hanem szolgálnak még a XI. X. IX. stb. fizetési osztályokban is, továbbá nem vette figyelembe azt sem, hogy a XI. X. IX. stb, fizetési osztályú tisztviselők — egy parányi részecske kiszámításával — nem rendelkeznek pár száz, vagy pláne pár ezer hold birtokkal, egy csapat marijával és nehány nyáj disznóval, továbbá nem vette figyelembe a megállapító azt sem, hogy a XI. X. IX. fizetési osztályú tiszviselők legnagyobb részének csupán az az egyetlen cipője \an, melyben jár s ha elszakadt, ép annyié:- csinálja meg a suszter, mint a nálánál sokkal nagyobb jövedelmű más halandónak ; és hogy csak az az egyetlen ruhája van, melyben a hivatalba jár s ha az is' elszakadt, nem állanak rendelkezésére szekrény számra más ruhák, hanem azonnal a szabóhoz kell mennnie és ha nincs 120 koronája, (a XI. fiz osztban ennyit még egy havi fizetés sem tesz ki.) akkor szóba sem állnak vele. Nem vette figyelembe továbbá még azt sem a megállapító, hogy a kisebb államtisztviselőnek is ugyanannyiért adják úgy a lisztet mint a tejet, krumplit, tojást, tehát egyetlen fillérrel sem jutányosabban mint másnak. Sőt még azt sem lett figyelembe véve, hogy már a múlt télen is csak annyira tudták a legszükségesebbeket beszerezni, amennyire a kiszabott előleg futotta. Nem lett továbbá figyelembe véve, hogy a folyó évben kiutalt háborús segélyt a kisebbek közül e- gyik sem vehette föl az előleg levonása miatt, ellenben mivel nyugtát irni kell, arra még a bélyeget is a rendes fizetésből kell fedezni és mindezek tetejébe még adós is maradt a kincstárnak nehány száz koronával. Ezeket az elsorolt szomorú és súlyos körülményeket pedig nagyon figyelembe kellett volna venni s a háborús segélyt ezeknek a szomorú állapotoknak a mérlegelésével kellett volna megállapítani. Megállapítjuk másod sorban pedig A kurír. K. hadnaggyal a vasulon találkoztam. Kék- szemü, magas, szőke ember. Civilben Pécsett él és lia nem csalódom, bankhivatalnok. Úgy emlékezem legalább, hogy valami ilyet mondott. De hiszen ma igazán mellékes, hogy mi volt az ember, mielőtt belebujt a csukaszürke uniformisba. Ma katona ez a pécsi K. hadnagy és hadosztáiy- kurir. Ez pedig igen fontos hivatal. A kurir viszi ugyanis az olyan Írásokat, amik annyira fontosak, hogy nem lehet őket postára bízni: térképeket, amikbe fontosán bele vannak rajzolva a mi állásaink, siffrekulcsokat, amelyek segítségével el lehet igazodni a számokból álló táviratokon. A kurír viszi a kitüntetéseket, a kinevezéseket, az áthelyezéseket és tisztek szabadságleveleit. A nyakában hord egy nagy sárga táskát, abba teszi bele mindazt a sok Írást, amelyet visz. Soha, egyetlen pillanatra le nem teszi, el nem hagyja maga maga mellől ezt a táskát. Magával viszi még az •ebédhez is. Rendesen maga se tudja, hogy mi van az írásokban. A hadseregparancsnokságon komoly, zárkózott, kevésszavu vezérkari tisztek becsomagolva, lepecsételve átadják neki a sok okmányt. Kommentárt keveset fűznek hozzá: — Ezt elviszi hadnagy ur, Uskopljeig, olt átadja a pályaudvari parancsnokságon, ahol majd jelentkeznek érte. Ezt a másikat elviszi a saját hadosztályához, ott átadja a vezérkari főnök urnák, Aztán még megvárják, amig az Írások belecsúsznak a sárga táskába s a kurir rájuk fordítja a kulcsot. Következik a bucsuzás; — Szerencsés utat! Szervusz ! Ennél több szó nem igen esik. A kurir meghajtja magát, kimegy az ajtón, a kapu előtt felül a kocsijára, kihajtat a vasútra, beül a számára fenntartott fülkébe s utazik. Néha két-három napig is eltart, amig célhoz ér, olyan messze esik a hadseregparancsnokság a hadosztályparancsnokságtól. Ilyenkor aztán egy kis baj van a szolgálati szabályzat parancsainak pontos betartása körül. A Dienstreglement ugyanis szigorúan megmondja, hogy a kurírnak, mikor az Írások nála vannak, elaludnia nem szabad. Ép úgy minta bakának az őrhelyén. De mikor a Dienstreglementet megcsinálták, nem gondoltak arra, hogy a kurir esetleg napokig is viheti ez Írásokat s akkor parancs ide, parancs oda, még úgy is csak le kell, hogy feküdjék. A Dienslreglementet ugyanis békében csinálták meg, amikor az egyik parancsnokság volt az egyik utcában, a másik a következőben s amikor nem is kellett hozzá nagyon szigorú parancs, hogy a kurir az utón, az írásokkal a zsebében, el ne aludjék valahogy. Ki gondolt arra, hogy jöhet egyszer egy háború, melyben a mi katonáink oly messzire elkalandoznak, hogy az egyik kommandó lesz az egyik országban, a másik három egykét birodalommal odább ? Manapságban ilyenek is megesnek, A kirir utazik, akármilyen zsuvolt a vonat, külön fülkében utazik s ahogy következik egyik éjszaka a másik után, bizony-bizony kénytelen lefeküdni. A lezárt sárga táskát feje alá teszi, behúzza a fülke ajtaját, ez ajtó elé oda ülteti a legényét, hogy senki be ne nyithasson, aztán alszik nyugodtan. A legény meg vigyáz. Nappal azután a legény alszik s ilyenkor a kurir vigyáz az álmára. Az is megesik, hogy a kutir a saját kinevezését hordja igy a zsebében két-három napig és nem tudja, hogy mit visz. Az pedig igen nagy baj, ha a kurírt szerencsétlenség éri. Ha elfogják vagy valahogy mégis elveszti az Írásokat. Ilyen is megtörtént már. Volt aztán felfordulás. A kurir éppen a siffrekönyvet vitte. Az egész hadsereg területén mindenütt gyorsan ki kellett cserélni a siffrekönyvet. A régieket rögtön eldobták, a kurírt elcsapták. Hát ilyen nehéz a kurir tisztje. Ilyen állást tölt be K. a pécsi hadnagy. Van egy nagy farkaskutyája. Gyönyörű állat. Kiállításon talán dijat is nyerhetne, ha kicsi korában félre nem nyírták volna a farkát. K.-nél a legénynél jobban vigyáz a sárga táskára ez a kutya. Ha csak közel megy az ember K.-hez, mikor a táska ott van a nyakában, a kutya nyomban nekiugrik. így aztán nem is esett baja még soha a K. hadnagy sárga táskájának, keresztül-kasul bejárta már a monarkiát. Ez a hadnagy volt e- gyébként az, aki a déli hadseregparancsnokságra elhozta Nikita király levelét, melyben békét kér a monarkiától.
