Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-06 / 23. szám
A tanév elejétől annak végéig Szabó Gizella helyettes tanítónő volt a helyettesítéssel megbízva s így a vizsgálaton ő számolt be fáradhatlan munkásságáról. A megjelent nyomtatott értesítő szerint borpataki iskolában csak egy gyermek bukott meg, az is valószínűleg rendetlenül járt az iskolába. — Ez a nagy haladási százalék a borpataki iskola fejlődési állapotát mutatja. Koszován nevű hadifogolyról ad életjelt K ó c z y László kadett Csikóból (Transbajkál). A levelezőlap Tschitában, 1916, márc. 21-én kelt s május 27-én érkezett meg Nagybányára, dr. Aj- tai Nagy Gábor felelős szerkesztőnk címére. Magyar fordításban Így hangzik: „Igen tisztelt Doktor Ur! Legyen szives Koszovó^erdőmérnök úrral tudatni (személyesen avagy lapja utján), hogy fia, mint orosz hadifogoly itt Csikóban van. Sebesülten került fogságba, most már azonban egészséges. Nagyon kétségbe van esve, mivel hazulról nem kap semmiféle hirt. Nevében köszönöm önnek a szívességét. — Legyen szabad még arra is kérnem, adja közre azt is lapjában, hogy gondolatban mindig kedves ismerőseim társaságában é- lek és hogy türelmetlenül várom a pillanatot, mikor ismét a nagyrabecsült urak és hölgyek társaságában lehetek. Éljen Nagybánya! A közeli viszontlátás reményében szívből köszönti: K ó c z y kadett.“ A ki szorongó, gyermekéért aggódó embertársának igaz örömöt óhajt szerezni, közölje e sorokat Koszován mérnök úrral, kit nekem nincs szerencsém ismerni, de a kinek az eredeti lapot legnagyobb készséggel adom át. K ó c z y bajtársamnak pedig a nagybányaiak nevében melegen viszonoztam szeretetre méltó üdvözletét. Szatmárnémeti (pályaudvar) 1916 máj. 29. dr. Nagy Gábor népf. főhadnagy. A katonaság részéről szabaddá tett talpbőr szétosztását a kereskedelmi minisztérium, mint értesülünk uj rendelettel fogja szabályozni. Az uj kormány rendelet a lebélyegzett, tehát szabaddá adott bőröket a kereskedelmi minisztériumhoz fogja utalni; a minisztérium pedig a Bőrközpont keretében szétosztó állomást fog létesíteni, s ez fogja a szétosztás kulcsát megállapítani. A szabaddá adott mennyiségből valószínűleg 30°/0*a a cipőgyárnak, körülbelül 20o/o-a a Máv-nak és az állami müveknek és intézeteknek utaltalik át a többi nagykereskedők utján a mágánforgalomba megy át. A borkő eltávolítása a hordókból. Mint a legtöbb anyagnak, úgy a borkőnek ára is a legutóbbi időben erősen felszökött. Mig háború előtt kilóját 70—80 fillérért is nehéz volt értékesitni mer] a borkősavat a sokkal könnyen előállítható citromsav az iparból nagyon kiszorította és még fél év előd is örülnünk kellett, ha 100—200 K-át kaptunk a borkőért addig ma 250—300 K körül mozognak az árak és biztosra lehet venni, hogy az ár egyhamar visszasülyedni nem fog. Épen ezért most a legalmasabb pillanat, hogy a boroshordók űrtartalmát csökkentő és a bornak levegővel való érintkezését gátló, végre pedig a penészgombák befészkelésére alkalmas borkőtől a hordókat megszabadítsák. Az olyan ászokhordókban, amelyben must erjedt, vagy amelyben uj s fiatal borokat szoktunk tartani, igen sok borkő rakodik le. A borkő ugyanis az alkoholos folyadékban kevesebb oldódik, ennélfogva a mustban való borkő nagyrésze e kierjedés után kiválik az uj borból és a seprővel együtt leülepszik. A borkő oldódását a hőmérséklet is befolyásolja, hidegben kevésbbé oldódik, ha tehát a bor leltül, a borkő egyrésze kiválik belőle. Az ujborból még később is sok borkő válik ki s részint kristályok alakjában rakódik le a hordó fenekére, vagy inkább oldalára, részint pedig mint homokos anyag gyűl össze a hordó fenekén. Az előbbi erősen rátapad a hordó falára, az utóbbi azonban a hordömosás alkalmával köny- nyen eltávolítható. Ha a hordó állandóan telve áll, akkor semmi hátránya sincs annak, hogy a hordó falára borkőkristályok lerakódtak, legfeljebb az, hogy a kristályok eltömik a dongák lukacsait s azon a helyen a fa nem lesz légjárható. A lerakott borkristályokat a bor alig oldja, mert rendszerint telítve van annyi borkővel, amennyi benne oldható, ha pedig egy savban szegény bor a lerakódott borkőkristályokból bizonyos mennyiséget mégis oldana, ez arra a borra nézve talán előnyös is lenne s ezáltal javulna. De ha az olyan hoidó, amelyben borkő van lerakódva, huzamosabb ideig üresen áll, előfordulhat, baktériumok befolyása következtében bomlani kezd, penészedbe. A hordóból kijegeczesedett borkő is, ha nincs eléggé kiszárítva, vagy nedves helyen tartjuk, igen hamar elromlik. Ha a borkő a hordóban bomlásnak indult és az ilyen hordóba tiszta bort fejtünk, az zavaros lesz, sőt azok a baktériumok, amelyek a hordóba lerakódva volt borkövet szétbontották, megtámadják a borban levő borkövet is s igy a bor beteggé lehet. Ha tehát a hordó huzamosabb ideig üresen áll, tanácsos belőle a borkövet kiszedni. A borkő kiszedése úgy történik, hogy azt nem nagyon éles csákánynyal lekalapáljuk. Nagyon éles, vagy hegyes eszközt a kikalapálásra használni nem szabad, mert azzal rontjuk a hordót. Kisebb hordót ezen munkához ki kell fenekelni, a nagyobb hordóba az ajtón át juthat bele a bot kő kiszedése végett a munkás. Tekintettel arra, hogy a borkő igen könnyen bomlik, a kiszedés után jól ki kell szárítani és száraz helyre elrakni. A tiszta borkövet kiszárítva értékesíthetjük. Ha a borkövet a hordóból kivettük, utánna a hordót alapos tisztogatásnak vetjük alá, kimossuk s szükség szerint kiforrázzuk vagy kigőzöljük s ha tovább is üresen áll, rendesen bekénezzük. A szatmári tanítónő képezde 25—30 növendéke és tanárai vasárnap éjjel tanulmány-utazás céljából városunkba érkeztek. Értesülésünk szerint csütörtökön fognak elutazni. Itt létük alkalmával városunk nevezetességeit fogják megtekinteni. Szivbő! kívánjuk, hogy kedves vendégeink, kellemesen találják magukat szerény körünkben. A „Vasárnapi Újság“ junius 4-iki számában különösen az olasz harctérről közölt képek fognak kelteni tárgyuk érdekességével és szépségükkel. Szépirodalmi olvasmányok : Havas Alisz és Walter Bloein regénye, Szőllősi Zsigmond tár- czája, Hekler Antal cikke a berlini muzeum által legújabban megszerzett ó-görög istennő-szoborról. Egyéb közlemények : cikk egy orosz iró háborús jóslatáról, s a rendes heti rovatok: a háború napjai. Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás slb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona. „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest IV., Egyetem-utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyarnép számára félévre 2 korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények: S z ü I e t te k : máj. 25. Lupsa Péter erdőmunkásnak „Anna“ ; máj. 25. Burján Sándor távirda s. ellenőrnek “Sándor“ ; nevű gyermeke. Elhaltak: máj. 26. Marosán Elekné gk. 63 éves, végelgyengülés; máj. 29. Gedeon Katinka m. kir. bányaaltiszt gyermeke rk. 17 év, tüdőgümő; máj. 28. Petneházy István pályafelvigyázó, ref. 28 éves, önakasztás ; máj. 30. Szemenyuk György gk. 14 hónapos, szivgörcsök. Házasságot kötöttek: máj. 21. Zetye György bányamunkás és Tyiorán Rozália ; máj. 21. Dumitrán István bányamunkás és Grib Ilona; máj. 21. Zajkás János bányamunkás és Grib Mária nagybányai lakosok. Kihirdetés allatt állanak: Strosz György pék és Csengeri Róza Berta nagybányai lakosok. Egyről-másról, A múlt hét derekán rántották ki a németek az angoloknak a méregfogát. Úgy kell. Nagyon henceglek. Most már látják, hogy a legyőzhetetlen, mint alaposan elpárolt fél, a fáradhatatlan pedig mint végkimerülésbe esett, nyu- gosznak a skagerraki tenger néma ölében. A bajkeverőt szintén eltették örökre a láb alól nehogy a békeügyében kotorásszon. A büszke k a r- valyt pedig úgy szárnyán találta fgy német torpedó, hogy szégyenlétében ő is a viz alá temetkezett, sőt a kegyetlen német torpedók Mary királynő őnagyságát sem respektálták, neki is adtak egy halálos döfést a védelemmel együtt, amiért oda merészkedett. Eddig sem volt, az angoloknak szerencséjük, még minden válalkozásuk kudarccal végződött, kár volt tehát annyira het- venkedni, még nagyobb kár volt ebbe a katrasz- tófális tengeri csatába kezdeni. Ezután most már gyefel nem lesz szerecséjük, hiszen a lista szerint még a szerencse is ott maradt. Na angol u- rak I ez már több a soknál. Még hogy a tömérdek milliót érő nagy hajók, meg az az 5—6 ezer ember oda veszett, suvix! de mikor már a szerencse, a kézzel fogható, szemmel látható szerencse is a porba, akarom mondani a vizbe, pláne nagy vízbe pottyan, a honnan még ki sem lehet horgászni, ez már olyan szomorú perspektíva, hogy nyugodt lélekkel le lehet vonni a konszekvenciát. Én ha az uraknak lennék, azonnal sürgönyösnék Vilmos császárnak, hogy „itt a kezünk nem disznó láb“. * A milyen nagyszerencsétlenség és szomorúság érte az angolokat, ép olyan nagy őröm érte az iskola nemzedékét. A háború jóvoltából egy hónappal hamarább csukták be az iskolákat s ma már egy pár magánvizsgáson és néhány érettségire készülőkön kívül, könyvet egyik sem vesz a kezébe, hanem kivétel nélkül eltették boldogabb időre. Ezt okosan is találta ki a miniszter, mert ebben a szűrőit állapotban a gyermekek segítségét is annyira-mennyire igénybe vehetjük, ki egyikki másik alakban. Nálam például a legkisebbik csirkepásztor lett, a nagyobbak pedig a kertben és a konyhán fognak segédkezni. A csoda hatású foghagymási gyógyfürdő, mely csúzos, reumás bajokban utolérhetetlen, már megnyittatott és a közönség rendelkezésére áll. Vidéhi Hyomdatuiajdonosoli Országos Szövetsége. Hirdetmény. Az osztrák és magyar papirgyárosok ápril hó elsejével ujabbi 30%-al emelték a papírárakat. Ezzel a háború óta beállott papiráremelkedés meghaladja a 200%-ot. Ezenkívül nagyban megdrágultak a nyomtatványok készítéséhez szükséges összes anyagok és a munkások is háborús pótlék czimén magasabb fizetésben részesülnek. E kényszerhelyzetből kifolyólag a vidéki nyomdatulajdonosok hosszú ideig viselték a nyers anyagok stb. áremelkedéséből előállott több költséget, ezen emelkedések azonban most már oly mértéket öltöttek, hogy saját lét- fentartásuk szempontjából elkerülhetetlen a nyomtatványáremelés,
