Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-09 / 19. szám
2 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1916. május 9. szomszédaink majd nem sóbálvánnyá változtak, ellenségeink pedig egészen megrökönyödtek. Iyen hatalmas és az egész világot bámulatba ejtő energiát csakis mi tudhattunk, mert nem volt a hazának és a szövetséges birodalmaknak olyan fia, ki nem egy akaraton lett volna, ki bármilyen kis erővel vagy anyagival hozzá ne járult volna a szent célhoz. A szövetséges haderők is nem egymást piszkálták, nem egymást kritizálták, hanem mint a legpontosabb óraszerkezet összemüködtek s mint szerető testvérek egymást bátorították, támogatták és kisegítették. Az eredmény nem is késett, hanem mint a legszebb panoráma tárul már elénk. Mily fenséges dolgok ezek, és mily örökbecsű témák a história Írójának. És én már megállapítom, hogy aki ennek a most dúló világháborúnak részletes históriáját megírja, az a legszebb munkát fogja végezni s annak neve ismertté fog válni hosszú időkön keresztül, széles e világon.. És hogy visszatérjek cikkem legelső mondatára, én még ezek dacára is csak pap vagy legalább tanító óhajtanék lenni. Hogy miért ? feleletem rá a következő : Ismeretes, hogy koímányunk, hadvezetőségünk újból a nemzethez fordultak. Kibocsátották a negyedik hadikölcsönre vonatkozó aláírási felhívásokat. Ezzel tehát gondoskodni kívánnak abban az irányban, hogy hadi kiadásaink fedezete biztosítva legyen. Köztudomású, hogy több millió katonánk áll szolgálatban, azokat el kell látnunk ruházattal, fegyverrel, lőszerrel stb. Ezeknek fedezésére csak egy-egy nap milliók szükségesek. A kölcségeket tehát, mivel a háborúhoz mindig pénz és mindig csak pénz szükséges, égből-földből elő kell teremteni, mert ellenkező esetben meg áll a werk. Már pedig amennyiben az is köztudomású, hogy ma a nép rengeteg pénzzel bír, mert a hadsereg óriási szükségletét fedező cikkeiért horribilis készpénzeket fizet ki. A hadi cikkek pedig tulnyomá részben búza, tengeri, hús. Ezeknek ára mind a nép zsebébe vándorolt. Ezeket kell most alkalmas módon visszaszerezni. Ezen a téren pedig legtöbbet tehetnek és a leghatásosabban működhetnek a papok, a tanítók mint azok, kik legközvetlenebbül érinkeznek a néppel, tehát közvetlenül a legjobban ismerik anyagi erejét minden egyes embernek. Ezekből folyólag csakis ők, a papok és tanítók tudnak leghatásosabban működni eme fontos cél biztos elérése tárgyában mivel a néppel állandó nexusban élnek, megtudják nekiek magyarázni, a nagy, fontos kérdést, a kitűzött célt, az eredmény vagy az eredménytelenség következményeit. Ezért mondom tehát én, hogy most csak pap szeretnék lenni, mert napjainkban imádott hazánknak nagyon—de nagyon fontos és vitális érdeke nagyrészben az ő kezükön, az ő lelkiismeretükön, az ő munkálkodásukban is nyugszik. Jelenleg minden papnak és tanítónak tudnia kellene hogy hívei közűi kik mennyi hadi kölcsönt jegyeztek és hogy jelenleg mennyit képesek jegyezni. Mindezeknek alapján, mivel a sors engem nem papnak teremtett, ez utón kérem föl hazánk összes tiszteletes, nagytiszteletü, tisztelendő és főtisztelendőurait valamint tanító testületünk igen tisztelt tagját, hogy a nagy ügy érdekében vessék latba minden tudásukat, ismereteiket, hogy a nép anyagi erejéhez mérten vegye ki részét a hadiköl- csön jegyzéséből. Fel tehát a hazafias munkára mert még erre jó két heti időnk van! Oroszország hanyatlásának okairól. Minden mester ember tudja, hogy félmunka semmit sem ér. — Félmunkával és félgyőzelemmel dicsekedni sem lehet. — De a dicsekvést szívesen mindenki elhagyná, csak hasznos és állandó béke lenne már. Csakhogy az ellenség nem gyúrható hamar át. — Az ellenséget tökéletesen meg kell törni. — Ha ez nem lehetséges, akkora háború hosszasága azt fogja világossá tenni, hogy a további küzdelem céltalan, igy eldöntetlen marad mint Aetius és Attila cataleumi nagy ütközete. Az ellenfél kimerülve évek folytán esetleg anyagiakban, kénytelen lesz békére. — Éppen ezért idő előtt békét kötni, csak azt jelentené, hogy az ellenfélnek időt és szünetet adunk, hogy a háborúban tapasztalt hibáit kipótolja, és sokkal vehemensebben ismét nyakunkra üljön. De szövetségesünket hagyhatjuk-e ? Mig Törökországból ki nem űzik vagy azzal egyenlő területet nem foglalunk Oroszországból békéről szó, nem lehet. Ha már benne vagyunk, csináljuk azt Isten igazában úgy, hogy egy emberöltő alatt ne ismétlődjön meg! Ezt, vagy a fenti elnyujtási móddal vagy pedig valamelyik nagyobb ország teljes le- veretésével érjük el. Az orosznak pénze nincs, de a franciának igen. — ö volt koldus Oroszországnak bankárja. Ö tette az orosz hercegeknek és főtiszteknek lehetővé, hogy a háború kincses bányájuk legyen. Mennyi rubel vándorolt egyesek zsebébe jogtalanul ! Mennyit kerestek a japán és mennyit a mostani háborúban. Nem kereskedelemmel, nem a gyárok által, nem a földmivelés emelésével vagy iparral szereznek Oroszország vezetői tekintélyes vagyont, hanem teljesen egészségtelen alapon, a zavarosban való halászással, amelynek levét az orosz nemzet issza meg. Ilyen corupción alapuló államgazdaság előbb vagy utóbb tönkre teszi az orosz államot. Róma is ledőlt és rabigába görnyedt, midőn a tiszta erkölcse megszűnt. Véren szerzett vagyonnak ebül kell elmennie! — Megy is a millió. A pénz pazarlásban az orosz hercegek nem ismernek határt. Mig ez történik az állam adóság lavinája képződik, mely maga alá fogja temetni a cár birodalmát. Hiába lesznek a kormányon német nevű vezetők, ezek sem tehetik jóvá a nemzeti fekélylyé növekedett irányzatot. A cár és utána álló sereghajtók a nép érdekével nem törődnek. Egy kifacsart citrom több e- lőttük, mint egy ember élete. — Ilyen lelkektől vár szabadságot és nagyhatalmi állást a szegény orosz nép? Minden beszéd csak szappan buborék, mely nemes emberi jogokról és azok reálizálásáról beszél — Jog csak egy van : a hatalom joga. A cárizmus joga küldi zsarnoki módon az ember milliókat a gépfegyverek, ágyuk és aknák elé. Látjuk megismételni az aranyborjú imádását a történelemben, amidőn pénz és újra csak pénz kell a muszka uraknak és minél nagyobb földdarab. A föld is nem a hirdetett elvekért kell, hanem azért, hogy lehessen zsarolni a leigázott népeket. Ezt a Crassusféle telhetetlenséget lehetetlenség ki- elégiteni. Istenem! beh széles, nagy és szép az orosz cár birodalma, mely circa egyes, irók szerint 160- szor nagyobb mint a mi kis országunk és mégis nem tud abban megférni a cár és hercegei. — Ha lehetne még a hold hegyeit is elfoglalnák világ uralmi nagyzási hóbortjukban. — Volgáig is kész vissza vonulni az orosz cár, kész az utolsó emberig is küzdeni öntelt bizalmában, nem gondol a milliárdok zuhatagjával, nem gondol a népeivel. Hol a bölcs mérséklet, mely 18 hónapos japán háború után Oroszországban felül kerekedett ? De folytassuk tovább ! Az orosz nép is megtanulja a gyilkolást és a gyilkolási hajlamot az iskola és társadalmi műveltség nem fogja ellensúlyozni, majd gyilkosok tovább fogják a gyilkolást folytatni a jövő forradalmaiban, melynek hercegek és cárok lehetnek áldozatai. — Mit törődnek ők ezzel, vau Szibéria és elég golyó az orosz nép számára is! Harminckét féle népet igázott le az orosz, mégis azt hirdetik, hogy a népek szabadságáért küzdenek és civilizációért. Jaj annak a népnek, melyet népámitók ésszédelgők vezetnek. — Átmenet a békére. A háború vérzivataros huszadik hónapjában, mikor a német és osztrák-magyar ágyuk Francia- ország kapujának, Verdunnak a falait döngetik, mind többször és többször hangzik el hivatalos, tekintélyes ajkakról a béke szó. Ugylátszik valóban megelégelte már a világ ezt az irtóztatós küzdelmet és azok, kik bátran, szégyenérzet nélkül tekinthetnek az elmúlt eseményekre és az elért eredményekre, tehát a központi hatalmak vezetőemberei, szintén komolyan és őszintén gondolnak már afelelett, hogy mi lesz, ha a viharos, zavarodott, rendkívüli állapotból a béke nyugalmas, rendszeres idejébe kell ármennünk. Legutóbb Helfferich, a német birodalom pénzügyi államtitkárja, birodalmi kincstárosa mondott komoly és mélyértelmü szavakat arról, hogy az átmenet a békére milyen lesz. Megállapította Helfferich, hogy a nagy tömegek, az egész nép, mindenki nagyon téves ábrándot fest maga elé, nagyon téves illúziókban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy a békekötés már azt is jelenti, hogy minden rend helyreáll, az állam újra fizetőképes lesz beruházások szempontjából, megkezdődnek a közmunkák, leszállanák a drága árak, lesz minden élelmiszer kellő mennyiségben. Mindez nem lesz egyhamar. A békekötés nem fog olyan hirtelen rendet teremteni, ahogy a háború nem teremtett hirtelenében fennakadást semmiben. Hiszen a hiányok, a nehézségek nem a háború első heteiben kezdődtek, hanem, csak hónapok múltával es ugyanígy egészen bizonyos, hogy a rend is csak hónapok, sőt talán évek múltával fog helyreállni. Helfferich hangsúlyozta azt is, hogy az esetleges hadikárpótlást egyelőre nem lehet figyelembe venni. Ennek a mondatnak el kell hangzania a világ négy tája felé, el kell jutnia az angol, francia, orosz és olasz fülekbe is, mert úgy hisz- szük, ebben a mondatban van a béke csirája lefektetve. Az entente meg van verve, ez kétségtelen, de viszont éppen-e vereség okozta azt, hogy teljesen kimerült anyagilag is. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy-két éves, mindent felemésztő
