Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-02 / 18. szám
Egyről-másról. Ennek a nagy világháborúnak tömérdek sok és káros kinövései lehetnek. A régebbi időkben történt már valami olyan féle, hogy volt helyettes szerkesztőnk valamelyik üzletben uj nyakkendő helyett ócskát kapott. Most velem történt egy, ha nem is analog- de minden esetre olyan becsapás, amilyen másokat is érhet, ha megfelelő módon nem fognak ellene védekezni. Hogy a dolgot elöl kezdjem, rossz házaim közül a rosszabbikat reperáltatni óhajtván, mert a háború miatt már nagyon szánalmasan néz ki, hivattam egy majszterí. Egy be is állított hozzám előadván, hogy: kérem alásan én szakember vagyok, én tanult iparos, mesterember vagyok, láttam a csinálni valót s tudom, hogy és mint kell megcsinálni, tessék nyugodtan lenni, teljesen rendbe hozom én becsületesen. Dolgoztam és dolgozom én itt is, olt is, meg amott is, hiszen én szakképzelt ember vagyok, hát nem tetszik ismerni ? stb. stb. Erre a sok kiválóságra nézve (már féltem, hogy mindjárt az is ki fog sülni, hogy Kolozsváron együtt tettük az első jogi alapvizsgát, pedig nem hogy jogász nem vagyok, de még Kolozsváron sem jártam soha teljes életemben) még meg- resteltem magam, iiogy ilyen kitűnő qualifikalióju egyéniséget küldtek hozzám a szóban forgó kis reperációra, de hát amennyiben hirtelen eszembe ötlött, hogy háború van, amikor is hát már a pacalra is reá szorulnak az urak (én már még a a háború előtt 2—3 évvel reá szorultam a pacalra az irás szerint) hát gondoltam, hogy emberem sem kivált válogatós lenni a munkában, foglalkozik mindennel stb. Megkérdem tehát az extra qua- litás mestertől, hogy hát mennyiért is csinálja meg azt a kis reperaciót ? Hát kérem alásan . . . Meg csinálom ennyiért. Erre én egy kissé nagyobbat találtam gondolkozni a rendesnél ... De amennyiben a májsz- ter ur ismét kezdette jól begyakoroltnak látszó mondókáját : — Hogy kérem alásan . . . — De kérem alásan . . . — De meg kérem szépen porondot is kell hozatnom ... — Meg kérem alásan egy nehány mérték n.eszet is kell vennem . . . — De kérem alásan ezek a háború miatt mind annyira megdrágultak . . . Nem szóltam tehát egy kukkot sem, mert a végén már kisült, hogy a vállalati összeg a háború miatt nem is lesz elég az anyagra, ha sokat beszélünk, igy hát legott kötélnek álltam s a kívánt dokumentumot az üzlet megkötésének igazolásául egy jancsibankó képiben le is szúrtam, mert féltem, hogy ha a mesteit tovább engedem beszélni úgy járok mint a télen, amikor tűzifát vettem a várostól és á vé'.elár befizetését követő vagy két hónap múlva — őrzési, vagy tudom is én miféle dij címén, vagy 6 koronát kellett volna reá fizetnem a már kifizetett, tehát megvett és jogos tulajdonomat képező fámra. De hála Istennek eladtam a cédulákat amennyibe nekem voltak, s igy nem kellett reá fizetnem. Akkor kiszabadultam száraz lábbal. No de nem beszélek tovább a fáról, mert ha megtudja a város, hogy én ezelőtt 15 évvel 2 frt. 60 kiért vettem meg a fát — ha sokat beszélgetek, niég utána fizetteti velem. Ez aztán drága reperació lesz nekem . . . térjünk tehát a reperációra. Szóval el ment az én májszlerein a jancsi- bankóval. Ez történt reggel 8 óra körül. Délután NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. 4 órakor beállít a májszfer ur hozzám s ép kérdezni akarom, hogy mikor fog hozzá a munkához hát megszólal ő : jelentem kérem alásan, a munkát bevégeztem, tessék jönni és tessék megnézni, és tessék átvenni, és tessék kifizetni. Rá né/.lem a bácsira, aki nyilván valóan katona soha sem lehetett, de még most sem lehetne tauglich és elcsudálkoztam, hogy ennyire szapora kezü-lábu ? Én néha-néha úgy dolgozom, mint a megolajozott istennyila s még katona is vagyok, dacára annak, hogy rucalábam van, és még félannyit sem kerestem, pedig nagyon sok féle mesterségem van, csak éppen hogy bankót néni csinálok, de a májszfer nagyon tul tett rajtam. Ezt már resteltem nagyon. Szerettem volna a mester munkát megnézni, de amennyiben corri- gáini és reviziálni kellett az újságot, nem tudtam időt szakítani és eljutni a cigány utcába. Mit kellett tehát tennem ? semmi mást mint fizetnem. Annyi bátorságot azonban vettem magamnak hogy megreszkiroztam e kérdésemet: Rendben van minden mester, nem lesz bajom ha fizetek ? Kérem alásan becsületes ember vagyok én, mit tetszik gondolni ? Dolgozom én most dr. Ajlai Nagy Gábor urnák is! Hallom felelős szerkesztőm tiszteletreméltó nevét is. mint egy masina, nyúlok bugyelárisom után s akadályt nem ismerve, a szándékos becsapást még fel sem tételezve, olvasom lefelé egymás után a jancsi bankókat mint hátralékot, nehogy tamássággal, avagy fizetni nem akaró r.rasággai oknélkül megvádoltasam. Ezt nem tűrné el önérzetem egy ilyen qualitással szemben. Kifizettem s punktum rendben van. Másnap jön a gondozó asszony sine gyanú fogadom. Hát kikaptam amiért nem jártain el szabályszerűen. amiért nem vettem át a munkát, amiért nem csak kiulalványozlam, de ki is fizettem a vállalati összegei stb. Szám látva maradt, belém fagyott a szó, mert hát 24 órával előtte majdnem a kolozsvári egyetemen tettünk együtt alapvizsgát a tetőtől talpig becsületes és kiváló szak férfival s még is ? . . . Nem folytatom tovább mert, hogy a dolog el ne évüljön, azonnal fogom a feljelentést megírni s addig inig a finálét megírhatom, jóakaratulag kéiem tiszteit olvasóimat, hogy a reparáciok kiadásával szíveskedjenek várakozási álláspontra helyezkedni. * * * Az emberek folyton panaszkodnak a túlságosan magas álak miatt. Társadalmunk külömböző rétégéi azrtnbah ókak hallgassanak, mert panaszukra leljesen elfogadható indok nem mutatkozik. Minden rendű rangú frakciónak elérkezik egyszer és fel virrad a napja, amikor magát nemcsak a múltért, de jövőre is kárpótolhatja. Egyedül a szegény állami tisztviselők és áz újság csinálok még olyanok, kiknek nem adott meg s még kilátásuk sincs 3iia, hogy ebben a megzsarolási hóbortban ók mikor kerülnek sorba. Az elmúlt nagy héten a mészárosokon volt a sor, ki is használták az alkalmat mert egy napon háromszor emelték a bá- ránytius árát, amely 3 korona 20 fillérről 4 korona 80 fillérre szökött fel. Nem irigyeljük a fényes hasznot, de minden esetre mint jellemzőt felemlítjük azért, hogy leszegezzük mint olyant, amely a mészárosokat illeti. * * * Tegnap már a megszalaszíoft óramutatók szerint jártunk mindenfelé. Néni tudóm áz általános vélemény hova fog kifejlődni, de ma annyit már megállapítottam, hogy hozzám hasonló emberek naponként egy órával károsodnak. Így például én az óramutatók ellenére csak a napjárása szerinti időben tudtam fölkelni és dolgozni, de rendes reggeli munkámat nem tudtam a legszorgosabb igyekezett mellett sem elvégezni, mert egy órával korábban kellett hozzáfognom a megmosa- kodáshoz, reggeliztshez, hogy az óramutató szerinti időben a hivatalba megérkezzem. Reggel tehát egy órát megkárosodtam. S valószínű igy voltak vele mások is, kik rendes, órához kötött foglalkozásukon kívül, priváit-diligenciából más egyébbel is foglalkoznak, pl. kik velem együtt kerti munkát végeznek. Hz uj bélyegtőrvény a „Nagybányai Hírlap“ kiadóhivatalában,. Nagybányán, négy féle alakban, az összeg előleges beküldése mellett megrendelhető.. I. alak: Magában foglalja az 1914 évi XLI1I t.cikket szószerinti szövegben a végrehajtási rendelettel egybeosztva. Ára 3 korona. II. alak: Tartalmazza az 1914 évi XLI11 t. cikket betüsoros alakban feldolgozva, a több példányos beadványok kiszámítási táblázatával. Ára: í K 60 fül* III. alak: Falra függeszthető kivonat az 1914 évi XLIII t. cikkből, Igen köny- nyen kezelhető összeállítás. Ára: 40 fillér. IV. alak: Tartalmazza nem csak az 1914 évi XLIII t. cikket, hanem a régiekből hatályban maradt részt is. E könyvecske tartalma betűrendes alakban van feldolgozva, több példányos beadványok kiszámítási táblázatával kiegészítve. A teljes illetékek 72 és 74 részekre kiszámítva, kettős bélyeg illeték alá eső beadványok és határozati illetékek összeszámítva stb. Ára 2 korona. Eladó! Üzlethelyiség házzal együtt Nagybánya legforgalmasabb helyén. Cim: a kiadóhivatalban. Női diNtíemiet felsőbányái utca 8. szám alól Kígyó utca 18. szám alá helyeztem át. Molnár Margit.
