Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-12 / 2. szám
4 NAGYBANYAI HÍRLAP 1915. január 5. politikai fordulatok következménye, hogy ezt a tervet már eddig is meg nem valósíthatta. Reméli azonban és elvárja, hogy ebben a munkában egyházmegyéjének minden egyes papja segítségére lesz és a jövő uj esztendőt már killömbség nélkül j fogjuk együtt ünnepelni. A hadbavonult tisztviselők illetményei. A hadbavonult állami és vármegyei tisztviselők, altisztek és szolgák polgári illetményei tárgyában a miniszterelnök a hivatalos lap egyik számában egy a korábbi intézkedéseit kiegészítő rendeletet bocsátott ki. A rendelet kimondja, hogy a háborús állapot folytán népfölkelői szolgálatra bevonult tisztviselők, altisztek és szolgák egy tekintet alá esnek, azokkal az állami és megyei alkalmazottakkal, akik egy évi, vagy ennél hosszabb idő tartamú tényleges katonai kötelezettségüknek már eleget tettek. Adakozások. A hadsegélyzés céljára adakoztak : M. Kir. főerdőhivatal tiszti személyzete január hóra adományul. 86 K. 70 fill. Éhez adott: Szabó József 10 K., Burdáts János 7 K., Dercsényi Kálmán, Mike Imre, Bayer Jenő, Huszár Kornél, Fischer Károly, Wenk Gyula 6—6 koronát. Sze- lecky János 5 K., Gaál József, Janovszky Imre 4—4 koronát. Inkey Ödön, Török Ferenc, Mol- csány Gábor, Győri Jenő 3—3 koronát. Berényi Ernő, Grósz Jakab 2—2 koronát. Richter György, Szirmai Pál L60—P70 koronát. Dragomir Pom- peusz 50 fillér. Mórián György 1 koronát. Az áll. főgimnázuin tisztviselői kara januárra 10 korona. Éhez adott: Dr. Rencz János, Bozsenik Béla, Der- gáts Sándor Dr. Káplány Antal, Fülep Imre-42—12 koronát. Borbás Géza, Rácz Miklós 10—10 koronát Demeter Dezső, Németh Béla 8—8 koronát. Szigyártó Lajos, Varga Zsiga 2—2 koronát. Továbbá újévi üdvözlet megváltása Ciliién Rényi Árpád 40 . Kor., Wizner Richárdné 3 kor. Bernhardt Adolfné, Agricola Katinka 5—5 koronát. Dr. Winkler Jenő a hadbavonultak árváinak 10 korona. Égly Mihály dec.-januárra 10 korona. Bernhardt Adolf, Sinaregla Mihályné januárra 5—5 koronát. Soltész Elemér januárra 20 korona. A máramarosszigeti református jogakadémián az első (őszi) félévi előadások karácsony előtt befejeződtek. Január 5-től kezdődnek a kollokviumok és index-aláirások. Az alapvizsgák 10. és 15-ike közt lesznek megtartva. Ugyanekkor megkezdődnek a beiratások a második (tavaszi) félévre. Január 20-ikától 25-ig lehet az indexeket láttamozni a tanárokkal. S e napokban megkezdődnek az előadások is. A tandíj — az állam által felemelt nyugdijintézeti járulékkal egyült — 50 kor., mihez egyleti és más dijak címén még 5 korona járul. Újonnan beiratkozóknak mindez.ken kiviil 5 kor. felvételi (beiktatási) dijat kell leróni. Levélbeii kérdezösködésekre szívesen ad választ dr. Gergely György, ez évi igazgató. Az elesettek családtagjainak összeírása A közhatóságok most kezdik meg a háborúban elesettek hátramaradott családtagjainak összeírását, ami a veszteségi listák alapján történik. A hátramaradt családtagoknak azt a veszteségi listát kell felmutatniuk, amelyben a családapa, vagy férj elesettként szerepel. Ennek alapján történik a törzskönyvbe való bevezetés. E bevezetés után 6 hónapig a már megállapított segély jár a családtagoknak, azután pedig az elesett társadalmi állásához mérten bizonyos összegben részesülnek. Azoknak a családtagjai, akik mint eltűntek szerepelnek a veszteségi listán, a megállapított segélyben részesülnek mindaddig, inig a holttá nyilvánítás eljárása le nem folyik. Anyakönyvi közlemények: Született.- 1914 dec. 29. Marosán Mihály bányamunkásnak g. kath. „Erzsébet Róza“ ; 1914. dec. 26. Triff Demeter erdőmunkásnak g. kath. „János és Paulina“ ikrek; 1915. jan. 5 Hauptmari Lujza házicselédnek g. kath. „Sándor József“ jan. 4 Fényes József gépkezelőnek r. kath. „Sándor János"; jan. 1. Platthy Géza divatkereskedőnek r. k th. „Antal Ferenc“ nevű gyermeke. Elhaltak: jan. 1. Búd György bányamunkás gyermeke, 3 éves, g. k. torokgyíkban ; jan. 6. Kiss Bálint 57 éves, ref. nyugbéres bányamunkás tüdőgümőkórban ; jan. 8. Kert Károly 2 hónapos, í. kath. bányamunkás gyermeke, rángó görcsökben. Megyebizottsági tagválasztás. Tegnap Révész János elnöklete alatt megyebizottsági tagválasztás volt Hagymásláposon ; H a 1 m á g y i Lajos uradalmi tiszttartót, aki mint főhadnagy a harctéren van, — egyhangúan megyebizottsági taggá választották. Értesítés. ra egy orosz tiszt állott szintén fegyverrel s már célba is vette őket. Sokáig célzott, majd ismét leeresztette fegyverét s kezével lemondóan intett. Nem lőtt. Megsajnálta az árva őzeket. Vállára dobta fegyverét, katonásan tisztelgett a két szép állatnak, melyek a mozdulattól megriadva vágtattak alá a vötgybe. Megfordult s nesztelenül vissza indult oda, ahonnan jött, az orosz lövészárok felé. — Kapitány ür! — szolt csöndesen a kutyamosó, — ha az őzet nem, legalább a „medvét“ kellett volna lelőnni! — A kapitány semmit sem felelt, csak mélyen elgondolkodott s mig lassan visszabandukolt a lövészárokhoz, leszürődött benne az a meggyőződés, hogy becstelenség lett volna akár az őzeket, akár a fiatal orosz tisztet ! 1 e d u r r a n t a n i. Tisztelettel értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy a miut üzletvezető átvettem. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a nagyrabecsiilt közönség minden igényeit kielégítsem. A kávéház egész éjjel nyitva, — hideg btiffé bármikor rendelkezésére áll a mélyen tisztelt vendégeimnek. A n. é. közönség becses pártfogását kérem Itt a farsang: Három királyok napján vette kezdetét s rövid ideig, 6 hétig tart. De nem sok örömet hozott. Cigány zene helyett az ágyú muzsikál vad indulókat az ország határain s arany ifjúságunk nem a csárdást járja a báltermek fényes parkettjein, hanem a lövészárokban a halállal néz szembe. Álmodozó leányszivek pedig vergődnek, mint a megsebzett madár s oda száll lelkűk a véres csatatérre azokhoz, kikkel a farsangon a második négyest kellett volna táncolniok. CSARNOK. liaplótöredéh q. kárpáti harcokról. — irta: Egy hadnagy. — kiváló tisztelettel Schwartz Ármin a „Központi szálloda Kávéház“ üzletvezetője. Egyről-másról. A Kárpátok rengeteg erdőiben történt. E- gyik napon nyugalom volt. Az oroszok nem támadtak, a magyarok megerősített pozíciójukban é- ber szemmel figyeltek. Egyetlen lövés sem dördült el, mintha békességes pásztor emberek ta- j nyája volna* csak. S. kapitány unatkozott a lövészárokban ; elvette egyik bakától a jó Mannlichert s a töitény- táskát, intett a kutya mosójának s megindult szolgájával a sürü erdőben. Mélységes csönd volt, csak a feketerigók füttyentettek egyet-egyet, amint ágról-ágra röpködtek. Nesztelenül haladt szolgájával a rengetegben. Éjjel friss hó esett, ami selymesen simult sarkantyus czizmájához. Alig haladt 500 lépésnyire a lövészároktól, egyszerre'dobogást hall. Megállt egy hatalmas tölgy mellett, kutyamosója is a fa mögé húzódott s é- lénken figyeltek, a mindinkább közeledő hang i- ráuyába. Fegyverét lövésre készen tartotta kezében. Gondolá, ha orosz lovasjárőr, akkor megtámadja. Végre megjelent egy vágás szélén, mintegy száz lépésnyire, az ellenség: két őz. Egy suta és egy bakk. A bakk magasra tartotta fejét s szimatolt ; a suta nedves orocskáját oda dörzsölte élettársa oldalához. A bakk érezte a veszély közelségét, mert izgatottan kapart első lábaival. Valósággal elbüvölten nézte a kapitány a gyönyörű állatokat, melyek ott a halál országában tévelyegtek. Csak egy nyomás a fegyver ravaszára s holtan bukik mindkettő a friss hóra. De nem tette, csak gyönyörködött bennök. Kutyamosójának integetésére tért kissé magához, ki meredten mutatott kissé oldalirányba. Az őzektől jobbHarmadnapja menetelt már a zászlóalj erőltetett meneteléssel, mert a második napon 48 kilométer utat tettünk meg és a mi öreg népfelkelőink dicséretére fényes eredménnyel, mert alig maradt el egy-két ember közülünk. Végre feltűnt előttünk egy város körvonala, ahová már csak azért is vágytunk, mert ott pihenőt ígértek nekünk. Elcsigázva, elfáradva érkeztünk meg az ország határán fekvő Körösmezőre. Itt már fokozottabb mértékben láthatók voltak a muszkák és a rgthének pusztításának nyomai. Az utcát épen takarították a kivezényelt rutének, mert térdig jártunk a papirosban, szemétben. Az összes hivatalokat, ügyvédi irodákat felhányták a rablók és az aktákat kidobálták az utcára, az üzleti könyveket, hivatalos iktatókat összetépték, bemocskolták és utcára hányták. Kőrösmező ekkor már valósággal hemzsegett a katonaságtól, de volt ott igen nagy számú csendőrség is. Ezek végezték a nyomozást a rablások ügyében és szedték össze a ruthénektől a rablott holmikat. A méretekről adjon fogalmat az, hogy szemtanúja voltam egy esetnek, amikor egy 56 éves özvegy'asszonynál, aki egyedül lakott, 2500 korona értékű fűszert találtak a kertjében ásott veremben. A csendőrök épen úgy átkozták ezt a várost, mint a mi bakáink. Úgy van t. i. ez a helység építve, hogy van egy magja : ez a piac, ettől azután jobbra-balra szórványosan épültek a házak oly távolságban, hogy Kőrösmező 17 kilóméter hosszú. Nekünk az a szerencsénk volt, hogy a falu túlsó végére szállásoltak el bennünket. A piacnak ekkor nagy szenzációja volt már. A járásbíróság emeletes épületében már megkezdette tárgyalásait a rögtönitélő bíróság, amelynek tagjai katonák és polgári bírák voltak vegyesen. És hogy a hivatásuk a lehető legkomolyabb volt, semmi sem bizonyította annyira, minthogy a pi- onérok már állították is fel a bíróság előtt az akasztófákat, nem is egyet, hanem ötöt egy sorjában. Amolyan régi módi akasztófák voltak ezek,
