Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-13 / 15. szám
2 NAGYBAN M HÍRLAP 1915. április 13. mán, szász, tót, és horvát oroszlánokat, kik halál megvetéssel rohannak előre a golyó záporban meghalni a királyért és hazáért. De megismertük a salakot is: a rablókat, zsíványokat, orgyilkosokat, kémeket, hazaárulókat, gyáva bitangokat, kik ujjúkat sem mozdítják a veszélyben álló Hazáért, hanem ellenkezőleg: meglopják, megcsalják, elárulják. S mig röhögve vágják zsebre a rabolt ezreseket, perverz operett áriákat fütyülnek s kacagva nézik a halálos sebben vérző és hörgő hősök kimúlását. Az antik római és görög világban nem hoztak törvényt a hazaárulók ellen, mert azt mondták: nem lehet hazaáruló ezen a világon ! A XX-ik század bőven termi ezt a fajtát. Sajnos, Magyarország sem kivétel ! De ,,a magyarok Istenére eszküszünk,“ hogy háború után egy újabb hadjáratot indítunk a rablók, a hazaárulók, a gyáva bujkálok ellen s nem nyugszunk meg addig, mig az utolsó gazembert is kötélre juttatjuk! Isten minket úgy segélyjen ! Akik a harcból visszatérnek. A harcterek vérrel áztatott mezőin uj értékek nőnek. A XX. század gyermekei, akiknek még legtöbbje előtt ismeretlenek voltak a háború borzalmai, ma millión meg millión állnak szemben hónapokon át a halál fagyos tekintetével. Akik eddig a kultúra eszközeivel, keresztényi hitben élve a békés szorgalomban keresték az élet feladatait, akiket példás fegyelembe szorított a hazai törvény, ma féktelen tusában élik napjaikat. Mi, akik itthon maradtunk, nagyjában a régi elvek melleit ülünk és nem is gondolunk arra, hogy életcéljainkon valamit változtassunk. De milyen változások mennek végbe azon testvéreink lelkében, akik minden gyöngédséget nélkülözve, testben, lélekben megedződve, állandóan a legnagyobb erőfeszítésben élnek át hosszú hónapokat. Akik onnan visszajönnek, egy uj világnézetet hoznak magukkal haza, melynek alapvonásai ott kelnek életre, mikor a golyóáradat bajtársakat sodor el egymás mellöl, mikor a rettenthetetlen harcos ellenséges katonával osztja meg utolsó kenyerét, mikor feltartózhatatlanul kegyetlenek vagy istenien nagylelküek. Az emberi szenvedélyeknek hatalmas skáláját szólaltatja végig a háború rengeteg alkalma. E rendkívüli hatások olyan nyomokat hoznak létre az emberi lélekben, melyek a világfelfogás útját föltétlenül uj irányokba terelik. Ez az uj felfogás, mely valósággal a harcterek vérgőzéből no nagyra, föltétlenül erőteljesebb, keményebb, mélyebb és emberibb lesz, mint a régi. A hallatlan erőfeszítések, a közös munka ereje, az önfeláldozás fölemelő példái csak értékes reakciókat válthatnak ki a lelkekből. Akik onnan hazajönnek első sorban is megedződtek minden küzdelemre. Ez az edzettség az erősek akarata, az öntudatos bátorság föltétlenül érezteti hatását politikai, társadalmi és gazdasági életben egyaránt. Akik onnan visszajönnek magukkal hozzák az élet komolyságát, a testi és lelki erő megbecsülését, az embertársak szeretetét, mellyel az e- gyéni rátermettség és a buzgóság honorálásán kívül egy uj hatalom keménységével és öntudatával helyet fognak követelni a jogosnak minden téren. A visszatérő milliók az emberek nemesebb egyenlőségét, az anyagi javak igazságosabb eloszlását fogják az uj világfelfogás irányeszméjévé tenni . . . Akik onnan visszajönnek, más szemmel fogják nézni az életet és a halált. Az életet jobban becsülik, a halált kevésbbé félik. A régi eszméket újak, frissek, erőteljesek fogják felváltani. Törekvéseik, vágyaik nem lesznek többé azonosak az itthonmaradottakéval. Az ők uj, értékes világfelfogásuk pedig győzelmesen fölébe fog nőni a mienknek. Ők a nemzet vére, ereje a nemzet testében uj vért, közéletünkbe tisztultabb felfogást, lelkűnkbe uj gondolatokat, erkölcsiségünkbe uj értékeket ők fognak bevinni. Ebből a felfogásból, mely vérből, vasból, szenvedésből és diadalból fog kialakulni, uj erőt fog meríteni tudomány és művészet. Az uj felfogás, mely magasabbrendü közösséget teremt az együtt harcolók között, nemzeti állammá fogja fejleszteni Magyarországot. A háború a harcosokat sokkal magasabb erkölcsi erőkkel fűzi össze, mint ahogy a nemzetiségi külömbség elválasztja. Ez a magasabb emberi érték a jót a jóhoz, derékét a derékhez fűzi. Ebben a gigászi küzdelemben pedig a magyar az, mely a legtöbb emberi értékeket tudta felmutatni és a magyar az amelyik minden értéket a legönzetlenebbül viszi a megsemmisülés elé. A bajtársi megbecsülés, a jóban-rosszban való testvéries részvétel és különösen a magyarság nagylelkű előretörése magával viszi Magyarország népeit, sőt hevülete kicsap az ország határain kívül is. A nemzet őserejének eme impozáns megnyilvánulása kereteket kovácsol a jövő fejlődésére nézve. Ebben a keretben fog elhelyezkedni minden uj eszme, amint a magyar nemzeti államban minden népfaj. Az emberi jogok világosabb előtüné- se és respektálása elő fogja segíteni egy magasabb közösség kialakulását, melynek tisztább közgjeb emberibb erkölcs építi ki az alapját. Ennek pedig értékes elemeit, mint a háború nagy tanulságait, azok hozzák haza lelkűnkbe, akik a harcterekről visszatérnek . . . HÍREK. Április 13. Színes könyvek. Irta: Steuer Sándor. Színes könyveket olvasok mostanában. Diplomaták iratai, fehér könyv, vörös könyv, fekete könyv . . . Színes könyvek . . . színes szobák színes palotákban. Finom, halvány illatok, puha szőnyegek, kényelmes, nehéz bútorok, díszes, komoly íróasztal : öreg urak, elegánsak és előkelőek, nemesek és diplomaták-beszélgetnek, beszélgetnek, milyen sziliek — fehér hómezőkön piros foltok, zöld fenyők alatt fekete hullák — milyen színek, milyen sziliek. Beszélgetnek lágyan és finoman, halkan és nyugodtan. A szavak — a gondolatok eme eltit- kolói — óh, nem csatáznak, hanem csak úgy, szépen, gyöngéden simogatják egymást, ölelkőznek, miközben aggódva tapogatják egymás izmait nek büszkék a román fiuk arra, hogy ők magyar honvédek; . . A Csergedi századja mindig a legjobb volt, minta századnak nevezték s később is, mikor zászlóalj parancsnok lett, az ő zászlóalját vették mintaképül s ha valami magasabb parancsnok szemlére jött, a mi zászlóaljunkat vonultatták ki bemutatásra. Különös gondja volt arra, hogy katonáinak külső megjelenése mintaszerű legyen. Nem sajnálta tőlük az új ruhát; altisztjeit pedig egyenesen biztatta, hogy „extrát“ viseljenek. Tisztjeit összetartotta, mintha testvérek lettek volna. Ahol ő megjelent tisztjeinek is ott kellett lenni ; néha bizony hajnalig is. Mert hát szerette a jó mulató társaságot. De engem különösen kegyelt. Mindig mellette kellett ülnöm s versekkel és oláh viccekkel szórakoztatnom. Néha lóra ültünk ketten s ellovagoltunk a j harmadik faluba, ahonnan csak a másnap reggel vetett haza. Ilyenkor ha magunkba voltunk, sok epizódját beszélte el életének. így a többek közt azt is, hogy Ugrón Gáborral pucscsot terveztek Oroszország ellen. Csergedi lett volna a székely hadak fővezére s Csik- és Háromszék felől akartak az oroszok hátába támadni. Állítólag Ugronnak volt is már tízezer fegyvere. És én szentül megvagyok győződve, hogy Csergedy Gyuri meg is felelt volna a hozzá fűzött várakozásnak. Éles eszü, hirtelen magát föltaláló, bátor, merész katona volt ő, ki a hadiiskolában is az elsők közé tartozott. Ha kezébe kap 15 — 20 ezer hős székely és román fiút, bizonnyal sok kellemetlenséget okozott volna a muszkának. Kiváló katonai erényeit, sztratégiai ismereteit többször bebizonyította a nagy hadgyakorlatokon. Én legalább hatszor voltam vele hadgyakorlaton s mindig bámultam csodás energiáját, kiváló ügyességét merész elhatározását a döntő pillanatokban. Különösen a piskii hidnál tartott nagyszabású gyakorlatnál, hol O Felsége is jelen volt, — az ő zászlóalja kitüntető elismerésben részesült. Az ő- reg József főherceg jött kezet szorítani vele egy magaslat elfoglalása után, melynek magam is — mint helyettes századparancsnok — büszke részese voltam. Olt történt, hogy az áldott emlékű főherceg saját kulacsából kínált meg mimlnyájunkat s csak amúgy „könyv nélkül“ ittuk a jó törkölyt, amit Alcsutról hozott magával. Ott történt az is, hogy közös hadseregbeli tisztekkel németül beszélgettem, s a főherceg mosolyogva oda szólott: — Mit kotyognak az urak németül 1 — Mire Csergedy oda súgott nekem : — Beszélj inkább oláhuí 0 fensége szívesebben hallgatja ! — Nem szóltam én többet semmiféle nyelven, annyira megrösteltem a német szót. A 64-ik, szászvárosi gyalogezred tisztjei is elsonfordáltak mellőlem, mert bizony nem tudtak egy szót sem magyarul s féltek, hogy a főherceg magyarul szólítja meg őket. Hogy milyen független gondolkodású tiszt volt, Csergedi, bebizonyította egyszer Segesváron, a vasúti állomás nagy éttermében. Ott ültünk vagy százan és vacsoráltunk várva a katonavonat indulására. Egy ezred egész tisztikara. Javában poharaztunk, mikor egyszer belépett az étterembe báró Orbán Balázs és Ábrányi Kornél. Valahonnan Udvarhely felől jöttek. Csergedi meglátta őket, felugrott az asztaltól és egy hatalmas „éljent“ kiáltott feléjük .... Száz honvéd tiszt ajka ismételte az éljent, pedig sokan »nem ismerték a két nevezetes politikust. Jó szerencse, hogy nem akadt a tiszti karból senki, aki följelentette volna, mert bizony már akkor nyakát töri Fejérvári a minta katonának. Nemsokára őrnagy lett. Vezérkari iskolát végzett. Nagy jövő várt reá, Az eljövendő tábornoki rangot biztosra vehette. Utolsó nagy hadgyakorlatunkon a Piskin tartott királygyakorlaton ta-
