Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-03 / 14. szám

1915. április 3. NAGYBANYAI HÍRLAP 4. HÍREK. Április 3. Föltámadás. Egykor, kétezer esztendő előtt, Egy szegény zsidófiut szült a föld, Ki a gonosszal maga szembe szállott, Hogy meghódítsa az egész világot. Halála után, harmadik napon Nagy fénybe borult az a sírhatom : Kinyílt nagy zajjal koporsó fedője És a Megváltó kiszállott belőle. E csodatettről mondja az írás ; Feltámadás ! * * * És most, kétezer esztendő után, Milliók vére hull ki a csatán ; A becsület küzd és az álnokság ott, . Hogy meghódítsa a gonosz világot. Ám elhullhat most is a becsűiét S kőszikla állhat a sirja felett, — Mégis kinyílik koporsó fedője És az Igazság talpra kél belőle. Ó, nemzetem ! Az lesz csak a csodás Föltámadás! . . . Személyi hírek : A 1 f ö 1 d y Zoltán kohófö- niéruök, népfölkelő főhadnagy az északi harctér­ről, betegség miatt pár heti gyógykezelés céljá­ból hazaérkezett. Dr. E r d ö d i Ignác nyug. hon­véd főtörzsorvos családjával Bécsiről visszatért. Kinevezés. A m. kir. földmivelési miniszter Inkey Ödön helybeli erdő számellenőrt szám­vizsgálóvá, Berényi Ernő szakdijnokot pedig erdőszámgyakornokká nevezte ki. Királyi kitüntetés. Ő Felsége a király Ka­csó Károly műszaki tanácsosnak a műszaki főta­nácsosi címet adományozta. Katonai kinevezés. Ő Felsége a király Dr. Moldován Fe re n c felsőbányái főjegyzőt, honvéd hadnagyot, főhadnaggyá nevezte ki. Emlékeztető. Hétfőn este tartatik íngg a Háborús est, a hadjáratban megvakult katonák és a Vörös Félhold javára. Lapunk olvasóinak szi­ves figyelmébe ajánljuk a nemes célra rendezendő estélyt, mely kitűnő műsorával a legkényesebb íz­lést is kielégíti. A csüggedőkhöz. Ha ideig-óráíg ur lesz rajtunk a csüggedés és könyek fátyolén át nézzük is a megpróbáltatások felhőit, várak romjait és el­égett remények füstjeit, mindez nem ok arra, hogy ökölbe szoruljon a kezünk, hogy átkozódjunk s elveszítsük azt, a mire legelébb van szügségünk, a lelkünk férfias nyugalmát. Győzni akarunk, ezt mondják a szilaj németek, Halle és Heidelberg csodálatos lelkességü fiai. S mi elveszítsük zord es büszke magyar akaratunkat ? Kik megbünhőd- tük már ezerszer a múltat és jövendőt, ismét bűn­hődni akarunk? Pedig a bünhődéshez a kishitű­ség vezet, a győzelemhez pedig az elszánt, sem­mitől meg nem rettenő akarat. Mi, itthon mara­dottak szuggéráljuk át a Kárpátok vérpárás he­gyein küzdő gladiátoraink leikébe hitet, az elszánt­ság delejességét. Szabad-e ennek a hitnek itthon megcsökkenni ? Szabad-e még elmenendő katoná­ink tarisznyájába a reményvesztettség borzasztó kilogramját csempésznünk ? Miből merít akkor uj erőt a harctérről sebesülten hazajövő katona, az elmenendő-óriási uj légió ? Elég lesz-e ezeknek a Mannliker, ha már itthon elmarad a muníciók leg- hatalmasabbja, a lelki muníció ? Vérünk folyik, de elvérezni nem fogunk. Milliók őrzik határainkat otthonainkat, gyönyörű országunkat. S bizzunk ma­gyar hőseinkben vad, elszánt hittel, mert mi itt- honmaradottak adjuk nekik a hitet, az erőt, az elszántságot. Félre a lehorgasztott fővel. Föl a fe­jet ! Takarjuk el bánatunkat, töröljük le könyein- ket, az uj véráldozatok előtt sokasitsuk meg lel­künk áldozatait is, mert másképp nem győzhetünk, a templomba csak h:"el mehetünk s ki kell kor- j bácsolni a templomból, ki oda hit nélkül, Isten megtagadásával lép be. Közhírré teszem, hogy mű­ködésemet Nagybányán Hunya­di utcza 2 szám alatti közjegy­zői irodámban folyó évi április hó 4-ikz napján meg kezdem. Dr. Heppes Béla kir. közjegyző. Győzni fogunk. A Budapesti Hírlap vasár­napi száma meleg hangon emlékezik meg Révai Károly „Győzni fogunk“ című költeményéről, mely a Nagybányai Hírlap 12 ik vezető számának he­lyén jelent meg, Rákossi Jenő a költemény 3 u- tolsó versszakát is bemutatja a Budapesti Hírlap olvasóinak. A költemény úgy látszik előkelő kö­rökben is feltűnést keltett, mert Gróf Zichy Gé­za szintén üdvözletét küldte az írónak. Katonáinkról. Nincs zengzetes nyelvünk­nek annyi ékesítő jelzője, amennyi elég volna ar­ra, hogy katonáink dicsőséges küzdelmét, halál­megvető hősiességét elmondhassa. Nem fakaszt a kikelet annyi virágot, amennyi elég lenne koszo­rúra, mit vitézeink halántékára kell fonjunk. Nincs az érchegységnek annyi aranya, I ezüstje, amivel megfizethetnénk nekik idegsorvasztő küzdelmei­ket s aranyra válthatnánk kiomlott vérüket. És mégis vannak itthon emberek, kik a meleg szo­bában, a kályha duruzsolása mellett mocskos száj­jal becsmérlik hadainkat, ócsárolják derék tisztje­lüket s mint szrtatégák fölényes megvetéssel be­szélnek vezéreink felől. A jobb érzésű hazafit i- lyenkor elfogja a határtalan düh, a kétségbeesésig fokozodó harag s szeretné arcul ütni a gyáva bi­tangokat ! Hazánk ifjúsága! Hozzátok kiáltunk! Ne hagyjatok vitéz katonáink becsületében gázol­ni senkit! Aki csak egyetlen bántó szót ejt ki el­lenük : üssétek le, mint a veszett ebet! Az iskolák bezárása ápril végén. Mint értesülünk fölmerült az az eszme, hogy az összes iskolákat ápril végén bezárják. Ha tényleg igaz e hír, mi csak helyeselni tudjuk. A kik .a vasút mel­lett laknak, nap-nap után tapasztalhatják, hogy a sok ragadós beteget szállító vonat után különö­sen kisebb állomásokon mennyi szenny marad hátra. Már most, ha itt lesz a meleg s vele a légy-szezon, alaposan fog terjedni a betegség. Gyermekeink pedig, ha most haza nem hozzuk őket, éppen ebben a kritikus időben fognak haza­térni nyári vakációra, a rossz közlekedés miatt esetleg órákat sőt napokat töltve egy-egy fertőzött állomáson. De ezenkívül fontos momentum az is, hogy a most hazatérő gyermekek segítségére len­nének szüleiknek a gazdaságban, iparban vagy kereskedelemben, a mint ez már megvan Ausztri­ában. De mindezt nem számítva, védjük meg a féltve őrzött fiatal nemzedéket a fenyegető vesze­delemtől akkor, a mikor véreink százezer számra pusztulnak el a harcmezőn s e nehéz időben en­gedjük a szülői szárny védelme alá mielőbb azo­kat, a kiket az iskolai kötelezettség távoltart a szülői háztól. Belügyminiszteri körrendelet. A “Vako­kat Gyámolitö Országos Egyesület“ részére a há­borúban megvakult harcosok felkarolása és a szá­mukra felállítandó intézet céljaira engedélyezett gyűjtés támogatása. — Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. — A “Vakokat Gyámolitó Országos Egyesület“ — nek egyidejűleg s jelen szám alatt kiadott rendeletemmel engedélyt adtam arra, hogy a háborúban megvakult harcosok fel­karolása és a számukra létesítendő intézet céljaira egy évi időtartamon át adományokat gyüjthes- sen. — A nevezett egyesület a háborúban szemük világát veszteit hősök sorsának enyhítése s elvi­selhetőbbé tétele céljából olyan külön intézetet ó- hajt létesíteni, ahol a látás részbeni pótlására al­kalmas ismeretek elsajátítására megfelelő otthont találnak s kenyérkereső és szórakoztató foglalko­zást űzhetnének. — Miután úgy az államnak, mint a társadalomnak kötelessége, hogy ha már a nem­zetünk megvédésében örökre kialudt szemekbe fénysugárt nem vihet be, vigye be legalább a vi­lágtalan hősök különös fogékonyságu leikébe a jövő sorsukról való gondoskodás alakjában meg­nyilatkozó hála és szeretet megnyugvást keltő me­legét s minthogy ez legsikeresebben az arra múlt­jánál fogva is legtöbb hivatottsággal biró fentne- vezett egyesület ez irányú gyűjtési akciójának tá­mogatásával érhető el: ennélfogva felhívom Pol­gármester urat, hogy a “Vakokat Gyámolitó Or­szágos Egyesület“ gyűjtési tevékenységében hiva­tali és társadalmi súlyának teljes latbavetésével a legmesszebbmenő támogatásban részesíteni szíves­kedjék. (Csak a vármegyei törvényhatóságok első tisztviselőjének.) Egyszersmind szíveskedjék oda­hatni, hogy a járási főszolgabirák a községeket a fenti célra való gyűjtések hathatos előmozdítására buzdítsák s amennyiben ezen tevékenységük köré­ben bármiféle felvilágosításra szükségük lenne, e végből forduljanak közvetlenül a “Vakokat Gyá­molitó Országos Egyesület“ — hez (Budapest, VII. kér , Hungária — kőrút 16. sz.,(. Budapesten, 1915. évi február hó 10-én Sándor János s.k. A városi Takarékpénztár zárószámadá­sa. Most jelent meg Nagybánya város Takarék- pénztárának zárszámadása, mely szerint 1914 é- vi üzleti eredmény 58005 K. 21 f. jövedelemmel zárult. Gyűjtés a megvakult katonáknak. Az itteni kereskedők és kereskedő ifjak egyesülete közgyűlési határozattal kimondta, hogy a húsvéti ünnepek után gyűjtést indít a hadjáratban meg­vakult katonák segélyezésére. Fölhívjuk a nemes lelkű közönség figyelmét e mozgalomra s kérjük ne vonja meg filléreit a szerencsétlen katonáktól, kik előtt örökre elborult a világ s koporsóig örö­kös éjszakában kell megfutni életök útját. Az elrejtett gabona és lisztkészletek el­kobzása, A hivatalos lapban rendelet jelent meg, amellyel a kormány elrendeli a hatósági felhívás, dacára eltitkolt gabona- és lisztkészleteknek min­den kárpótlás nélkül való elkobzását. A közönsé­get a hatóságok hirdetmény utján fel hívták, hogy negyvennyolc óra alatt mindenki jelentse be azt a gabona- és lisztkészletet, amely az idei termés be­takarításig számítva, a háztartási és gazdasági szügségleten belül birtokában van. Azt, aki e fö­lös készletet negyvennyolc óra alatt be nem jelen­ti, két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz ko­rona pénzbüntetéssel büntetik s tőle a készletet elkobozzák. A pénzügyőrség felhatalmazást és u- tasitást kap a bejelentési negyvennyolc óra eltel­te után az elrejtett készletek kinyomozására Bár­ki, aki ilyen elrejtett készletről tud és azt a beje­lentési negyvennyolc óra eltelte után feljelenti, a készlet értékének egyötödrészét megkapja. Az elkobozott készlet értékének többi része a rokkant katonák javára szolgál. Az ellen, aki a rekvirálás- kor vagy z lisztkészletek összeírásakor eltitleolt valamely készletet most negyvennyolc óra alatt önként bejelenti, nem indítják m eg a kihágást eljárást; de ha negyvennyolc óra alatt be nem je­lenti az elrejtett készletet, nem csak büntetés alá esik, hanem készletét minden térítés nélkül el­kobozzák. Adakozás. A helybeli hadsegélyzés céljáira ma egy hete óta adakoztak : Húsvéti öntözés meg­váltásául Beregszászy Ilonka és Jolánka 2 K. Bre- bán Sándor a húsvéti szentelés megváltása cinén 50 K. Steinfeld Béla 50 K Az ág. hitv. evang egy­ház perselyébe 3 K. Révész János 10 K. Őz.v Bitt- sánszky Edéné 5 K. Április hóra adott: Soltész Elemér 20 K. Bernhard Adolf Smaregla Mihály 5—5 K. Az állami el. iskolák és óvodák tanítói és óvói az ápr. havi 6/o-ós adományuk felét 42 K. 62 fill. (ugyanannyit a tanítói özvegyek és ár­vák részére Budapestre küldtek). E 42 K. 62 fil­lérbe adott: Czárich Ida 10 K. Szaucsek Dániel, Székely Árpád 2.56—2.56 K. Rozsos István 2.3o

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom