Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-23 / 47. szám
\ Odaszóltam neki: — Dobre vutki ? (Jó a pálinka ?) — Dobre vutki, vengerszki vutki . . . (Jó pálinka, magyar pálinka) motyogta az alkoholtól bárgyú pofával. Majd bediilöngőzik az ajtón és odatartja a kulacsát elém : — Igyál, tiszt ur . . . — Nem kelt. — De igyál, én akarom. Azzal a nyakam közé lottyantott egy kis rumot és nagy röhögve kitámolygott a szobából. Közben azonban nem mulasztotta el. hogy kardjával egy alaposat sózzon a Petru lábszárára. A Petru szemében fölcsillant a bosszúvágy, a sértett önérzet és amikor a kozák kiment a szobából, dühösen mormogott: — Hej édes jó Istenem, csak azt engedd, hogy ennek a vadállatnak egyszer én foghassam meg a torkát . . . ! IV. A tanító estefelé kiment a faluba és visszatértekor mesélte, hogy a mi rumunk erősebbnek bizonyult, mint a kozákok, mert győzött. A fél szotnya kozák az utcákon, az istállókban hentereg holt részegen, csak néhány áll még a lábán, de azok is nagyon bizonytalanul állanak. — Lássa, tanító ur, — szóltam neki, — maga most egy igen hazafias és a hazának rendkívül hasznos cselekedetet tehetne, még pedig anélkül, hogy önmagát veszélyeztetné . . . — Mit? — Hát tudja e, hol van Berezov ? — Hogyne tudnám. — Az is tudja, hogy az ide mintegy 8 kilométerre fekszik . . . — Tudom . . . — Nos, ön másfél óra alatt átsétál Berezov- ba. Ott vannak a mi csapataink és szépen tudomásukra hozza, hogy mi történt itten. — De a kozákok . . . — Ugyan, kérem, hiszen épen ön mondta, hogy mind, holtrészeg azoktól önnek nincs mit tartania. — De hátha az utón találkozom józan kozákokkal . . . Hát egyszerűen megy az utján, hiszen nincsenek nála titkos levelek, vagy írásos üzenetek. Mondja egyszerűen, hogy én rosszul vagyok és doktor után megy, ha találna valahol . . . — Veszélyes, nagyon veszélyes, — szabódott a tanító . . , — Nem veszélyes, egyáltalán.nen) veszélyes, — mondottam én. — Hiszen elvégre itthon sincs veszélyen kívül. Megeshetik, hogy egy részeg kozák csupa passzióból agyonlövi idehaza, vagy ránkgyujtják a házat, hiszen nem lenne első eset az ilyesmi. — No és ha megteszem . . . — Ha megteszi, akkor számíthat a hadvezetőség hálájára. Tudja, tanító ur, most háborúban nem krajcároskodnak és szép pár ezer korona üti a markát, mert hisz elképzelheti, hogy a vissza- szabaditott emberek értékén felül mily óriási ösz- szeget képvisel a lovak és szekerek értéke és ami még a kocsikon van, hiszen mindent nem ettek meg és ittak meg a kozákok és az ön gyönyörűséges ruténjai. — Nem, nem . . . Rengeteg érték van itt. De ki biztosit engem arról, hogy meg is kapom a jutalmat. — Én . . . Láttam, hogy kételkedik a tanító, de már habozik és inkább az elhatározás felé hajlik. — Én kezeskedem . . . Kezeskedem a fejemmel, hiszen itt vagyok és itt maradok, mig ön visszatér a csapatainkkal . . . — No és mennyi lehet az a jutalom pénzben kifejezve ? — Mondjuk, 5000 korona elég? — Hogyne volna elég . . . Islenem, ötezer korona, hát van annyi pénz a világon ? — Van, van, még több is. Sőt beleteszik önt valami jö igazgatói állásba. A hadvezetőségünk bőkezű és megjutalmazza azokat, akik hűségesek a hazához. — No hát Isten neki! Megpróbálkozom, — szólt a tanító. A kozákot elérte a buzgóság és hangulatosan hortyogott az ajtó előtt. A tanító keresztüllépett rajta és nekivágott az éjszakának. Én izgatottan számitgattam a perceket Péterrel egyetemben, No, most megy ki a faluból, most kanyarodik ki az országúba, most megy be a mi táborunkba . . . A Petru az ágyam előtt ült a földön és bóbiskolt. *— Feküdj le Petru, mondom neki, ha valami lesz majd fölkeltelek én . . . — De bizonyosan ? — Bizonyosan. Hogy teljesen biztosítva legyen, mégis egy madzagot kötött a kezére és a másik végét a kezembe adta, hogy ha valami lesz, csak ráncigál- J jam, majd ő fölébred. Éjfél elmúlt és még nem történt semmi. Már hajnalodéit és még mindig nem érkezett meg a várva-várt segítség. Már azt hittem, hogy elfogták a tanítónkat, vagy valami baleset történt vele. Megérkezett a ködös, szürke, novemberi reggel. A kozákom kialudta magát és várta, hogy u- jabb adag rumot hozzon neki valamelyik pajtása. Az utcán már járkálni kezdtek a rutének, amikor egyszerre csak szórványos lövéseket haiLk, majd futkosás, ideges lárma hallatszik be az utcáról. A lövöldözés mind sűrűbb lesz, azután hallom a csatakiáltást: — Rajta, honvéd, rajta ! Sietve ráncigálom ébrenlétre a Petrut, aki a szemeit törülgetve, alig tud magához térni. — Petru, itt vannak a honvédek ! A lárma mind közelebbről hallatszik és egyszerre csak bepördül az ajtón a mi kozákunk. Látszik az arcán, hogy meg van rémülve és nem tudja, hogy mit csináljon ? Nem tudta, hogy ilyen esetben mi a kötelessége és mi a tennivalója. Látszott, hogy gondolkodott, vájjon agyonlőjön-e bennünket, vagy anélkül meneküljön. A Petru is észrevette a fenyegető veszélyt és odasugott nekem ; — Hadnagy uram, én végzek vele . . . — Végezz — szóltam én . . . és intettem a szememmel. A Petru úgy tett mintha az ablak felé akarna sompolyogni és amikor egy lépésnyire volt a kozáktól, hirtelen nekiugrott, vaskarmával átkarolta és a földhöz vágta. A kozák sem volt gyönge legény, de az előző napi sok pálinka mégis el- gyöngitette. Petru rátérdelt a mellére és szorította a torkát ... A kozák gyengült lassankint és egyszer csak kiejtette kezéből a kardját. Petru odakapott és a következő pillanatban a padlóhoz szegezte a kozákot a saját kardjával. — Ugy-e mondtam — szólt lihegve a halotthoz — hogy csak egyszer adja a jó Isten a i torkodat a kezembe . . . Azután föl rántotta az ajtót és rohant ki az utcára, hogy értesítse a honvédeket az én hollétemről. Nemsokára már ott voltak a székely fiuk Apor hadnagy vezetésével és egy óra múlva már indultak is, nehogy valami újabb és nagyobb ko- | zákcsapat kezébe kerüljünk. Megmenekültünk és egy hét múlva a dorna- watrai kórház fehér párnái között emlegettem a nehéz napokat és áldottam az én hűséges Petru- mat, aki kétszer mentett ki a halál torkából. HÍREK. November 22. Mai vezércikkünket gyöngéd kezekből kaptuk. Lelkesítő példát ad arra, hogy a nők is mily komolyan gondolkodnak a mai világfelfordulásban. Az az ország, amelyben a nők is kiveszik részüket az élet-halál küzdelemből, az nem veszhet el soha ! Személyi hírek. Dr. E r d ő d y Ignác nyug. honvéd főtörzsorvos családjával pár hóra Wienbe utazott. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Balogh Ignác selmeci számtisztet a nagybányai számvevőséghez helyezte át. Katonai kinevezés. A király ö felsége, Dr. L o v ri c h Sándort tartalékos ezredorvossá nevezte ki. Kitüntetés. Dr. Varga Sándor 19-ik gyalogezredbeli tartalékos hadnagyot az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a Signum laudissal tüntette ki a király. Katonai kitüntetés a harctéren. Mészáros Gyula számtiszt és Csőit e Miklós felsöuj- falusi tanító mint felefonosztagbeli altisztek hősies maguktartásáért a bronz vitézségiéremmel lettek kitüntetve. Katonai kitüntétés hősi halál után Király ő felsége Hepp es Aladár hősi halált halt huszár főhadnagynak, az ellenség előtt tanúsított vitéz maga tartása elismeréséül, a hadi- diszitményes 3 oszt. katonai érdemkeresztet adományozta. Kinevezés. Bajnóczy Sándor gyógyszerészt a m. kir. honvédelmi miniszter, gyógyszerész tisztté nevezte ki s szolgálattételre a budapesti 16- ik helyőrségi kórházhoz osztotta be. Királyi kitüntetés Farkas Jenőnek Felsőbánya város polgármesterét kitüntette a király. Hosz- szu érdemteljes szolgálatának elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta neki. Felsőbánya városa büszke lehet fiára, ki több mint 20 év óta vezeti a város ügyeit példás szorgalommal és odaadással. A királyi kézirat igy szól Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Farkas Jenőnek, Felsőbánya rendezett tanácsú város pogármesterének, buzgó és sikeres hivatali működése elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozom, Kelt Bécsben 1915 évi november hó 5-én. Ferencz József s. k.“ Bányászati kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Dr. Weint raub László végzett bányász főiskolai hallgatót Nagybányára segélydijas bányagyakornokká nevezte ki. A m. kir. pénzügy- miniszter Waldner Zoltán fernezelyi kohó gyakornokot az abrudbányai bánya- és fémbeváltó hivatalhoz segéd mérnökké nevezte ki. Kijelölés. A debreceni kir. Ítélőtábla elnöke az 1916-ik évre dr. Pap ölei Gyulát, a debreceni törvényszék elnökét az esküdtbiroság elnökévé, helyettesévé pedig dr. Némethy József törvény- széki bírót jelölte ki. Signum laudis. S z e ő c s Béla in. kir. er- dömérnök, tartalékos hadnagynak a király a Signum laudist adományozta. Erzsébet napja. Boldogult királynénk, Erzsébet névnapját az egyházak és iskolák kegyelete- sen ünnepelték meg. Az előadások mindenik tanintézetben szüneteltek. Nyilvános köszönet. S z a i t z Elemér, a helybeli fogyasztási szövetkezet vezetője névnapi
