Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-16 / 46. szám
TAnSADAXiMI ZÉJS* SZÉPIHODAIjMI bcetil.ap. Az Qrsságos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestüietnek Hivatalos Közlönye. tiiőfl/.etési árak : Egrsz évre S korona, félévi é S korona negyedévre 8„5G korona; egy szám ára !2 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTJ4! HÄSY GÁBOR. Főműn kíítárs RÉVAI KAROLY. 5serkeszín«éjr: Hunyady János-ti. 14. sz.f hová a lapkö/lemények küldendői« IGSadóííjvatal: „Hermes*4 könyvnyomda Nagybányán, UHd-utca (Bay-hAz ————- IjoI ez előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ——— fi ffildüMésfígyi ibíhíszízf mk- íete a fűi lepiiMse tárpisaii. A kedvezőtlen időjárás országszerte nagyon megkésleltette az őszi vetést, melynek késedelme méltán ejtheti aggodalomba nemcsak a gazdákat, de az egész ország közönségét. Veszve azonban még nincsen minden remény s ha igy marad az időjárás, mint a mostani, pótolni lehet minden késedelmet. Erre azonban megfeszített munkára van szükség. Talpra kell állani minden épkézláb embernek, férfinak, nőnek és gyermeknek egyaránt és minden pillanatot ki kell használni, mert diadalmas csak akkor lesz harctéri győzelmünk is, ha itthon győzzük kenyérrel. Az őszi vetés biztosításának mérhetetlen jelentőségét dokumentálja a földművelésügyi kormánynak rendelete is, mely a közigazgatás, gazdasági faktorok figyelmét egyaránt fölhívja az őszi munkálatok sürgős elvégzésére. — Nagyon sok* megsziv- lelésre méltó részletet tartalmaz a miniszter rendelete, s-a jótanácsok fölsorolása után kilátásba helyezi : ha nem járna kellő sikerrel intézkedése, közmunkaerő kirendelér sét is igénybeveheti a vármegye, mert nem szabad megmüveietlennek maradnia egy talpalatnyi parcellának sem. A miniszteri rendeletből különben közöljük az alábbi nagyon fontos és mindeneket érdeklő részletet: Lehetetlen azon kétségtelen tény fölismerése elől kitérni, hogy bár közgazdasági hadjáratunk sikert-sikefre halmozott, soha nagyobb föladat előtt nem állott a magyar gazda, mint ma. Egyrészt azért, mert a hadkötelezettség következtében napról-napra még mindig több férfimunkaerő vonatik el a barázda mellől, sőt talán nincs niesz- sze az idő, midőn az öregebb korosztályok is zászló alá fognak sorakozni, másrészt- mert a hadiszolgáltatások folytán különösen az állati erő hiánya kezd falvainkban mind érezhetőbbé válni. Elsősorban-tehát a járási és községi gazdasági bizottságokra hárul a föladat, hogy ne maradjon műveletlenül egy talpálatnyi parcella sem. Mindenki nemcsak a saját földjét művelje, hanem saját gazdasági munkájának befejeztével és a halasztható teendők Íélretételéveí a közáégbe^eiv^gr zendő más mezőgazdasági munkák elvégzésénél is segédkezzék. — A mezőgazdasági munkára szabadságolt katonák tevékenysége: is szigorú ellenőrzésnek veendő alá. A járási főszolgabírók pedig, esetleg az általuk kijelölt bizalmi férfiak a legsürgősebben tartsanak minden községben határjárást és legyenek közbe segitő kézzel és tanáccsal ott, ahol arra szükség van. És amig az őszi vetés ideje tart, egyetlen munkaképes férfi, nő vagy gyermek és egyetlenegy használható iga se maradjon tétlenül, illetve kihasz- nálhatatlanul. A mozi és a népnevelés. Bizonyos, hogy az oktatásnak szüksége van szemléltetésre. Igazolja ezt az a tény, hogy minden iskolának a falai tele vannak rajzokkal, képekkel, fényképekkel, sőt az utóbbi időben igen széles körti alkalmazást talál a vetített kép is, azonkívül a küiömböző természetrajzi gyűjtemények és szertárak, modelek stb. mind-mind a szemléltető oktatásnak az eszközei. A legtökéletesebb szemlélfelés pedig magának a természetnek, a valóságnak a megtekintése, ami azonban csak nagyon szűk körben történhetik és itt is csak ritkán, mert az oktatásra szánt időből csak nagyon kevés jut kirándulásokra, -tanulmányi utazásokra, üzemek megtekintésére stb. ,i A rendelkezésre álló összes szemléltetési eszközök között legtökéletesebb- a. kinematograph azért, mei;t ez'az egyetlen, amély .a mozgást visz- szaadni képes., A mozgásnak az .ábrázolása pedig fl . MftőYBÁNyAI HÍRLAP" TÁRCÁJA • 1 Szomszédok a fronton. Lövészárok alján,.- messze Görz határán, Együtt volt Qál Áron s Barna-Gondos Ádám ; „Lakótársak“ itten, otthon jó szomszédok ; S folydogáit szép sorral a magyar beszéd ott. Csöndesen beszéltek, nagyokat hallgattak: Mégis . . . tudom, mégis szárnya kelt a hangnak; Havas hegyeken túl, bérceken keresztül Két székely menyecske bús szivébe rezdül. Együtt vannak ők is, együtt sugdosódnak : Haj, mi volt velük ma, s mit hoz majd a holnap? . Talán csak, talán csak megőrzi az Isten ! Rózsaszínű lapot küldnek újra' ketten . . . : S rózsaszínű lap jött, nagy, nehéz betiikkeL Nagy nehéz betűkben gyöngéd szeretettel ; Szomszédos menyecskék összefutnak ismét, Boldogan mesélve, hogy az „ember“ irt még. A kérek betűkből sok jót magyaráznak, Ölbelt BiíBusuak csókot adnak százat : „Hazajön... szentecském nem máfádsz te árván!."..“ , Eül ragyog reményük, rqint a szép szivárvány. De ha az az árok hanttá domborodnék, Rózsaszínű lap már nem. jöhetne, onnét, — Két székely menyecske ]elk£, elárulna, Két kis nyoszolyára hangtalan Tárulna . . . Négy szív pusztulása, hogybá két' «üdv él vesz'; Én Uram, Teremtőm, irgalmaz'z, kegyelmezz ! Tulipántos bölcső sirva-sir Tebozzád : : Hozd vissza már egyszer; Istenkém, á. gazdát! , . Földes Zoltán. Jumißälntai. A kanyargó Maros mentén egy kjs falu végén verte a vasat Juon, aki aféle cigánykovács volt abból a fajtából, amely már felhagyott a kóborlással és becsületes munkával keresi a kenyerét. Sőt ez a cigánykovács iparág már némi hirre is tett szert, mert az oláh azt tartja, hogy nincsen párja annak a csizmapatkónak, vésőnek, fejszének és palacsinta-sütőnek, amit a cigánykovács csinál. Amit meg a Juon csinált Bábolnán, aunaki a hetedik faluban is hire volt. Ügyes legény is yolt Juop. .Tagha.szak^dó. váJlas, „értelmes arcé-; ból luerészen elfogjak ki ajzjégő, fekete r.rÜs .ÁrpAot ' í-Hites- v.olt arról, hogy senki se tudta úgy eljárni a juhász táncot mint ő. ügy kicifrázta, úgy csattogtatta a lábaszárait á tenyerével és, úgy, pörgött hogy ,s.pjí§2ior......megállt a „negyeákon“ (a vasárnapi táncmulaiságok) á tánc és mindenki a Juent nézte. Nó meg a párját a Mariucát, akinek cigányszépségén sok férfitekintet akadt meg. Mikor felvétte a Mariuca ’a feketével "hímzett hófehér ingvállát és aranyszemekkel kivart katrincáját és ringónád testével végig ment d falun, hát öreg embernek kellett lenni, aki meg nem fordult utána. Őrizte is a Juon árgus szemekkel és meggyőződéssé kövült lassan benne, hogy a Mariuca hűséges fehérnép, aki megbecsüli az urát. Hiszen valósággal együtt nőttek fel. Ő. tizennyolc éves volt, a Mariuca meg tizennégy, amikor az Erdélyben divó szokás szerint egybekeltek amúgy ba- goíyhitre, de négy esztendei próba házasság után, amikor ‘ a Juonnak 'el kellett menni katonának, törvényesen is megpecsételték a frigyüket. De eljöttek a nagy idők és mi felvirágozott zászlóval, bokrélás, szalagos sapkával, virágos jó Kedvyel indultunk neki Galíciának. Az , asszony- néP.> ott áiridogált a .yfstifi állomáson. A Mariuca
