Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-16 / 46. szám

TAnSADAXiMI ZÉJS* SZÉPIHODAIjMI bcetil.ap. Az Qrsságos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestüietnek Hivatalos Közlönye. tiiőfl/.etési árak : Egrsz évre S korona, félévi é S korona negyedévre 8„5G korona; egy szám ára !2 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTJ4! HÄSY GÁBOR. Főműn kíítárs RÉVAI KAROLY. 5serkeszín«éjr: Hunyady János-ti. 14. sz.f hová a lapkö/lemények küldendői« IGSadóííjvatal: „Hermes*4 könyvnyomda Nagybányán, UHd-utca (Bay-hAz ————- IjoI ez előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ——— fi ffildüMésfígyi ibíhíszízf mk- íete a fűi lepiiMse tárpisaii. A kedvezőtlen időjárás országszerte nagyon megkésleltette az őszi vetést, mely­nek késedelme méltán ejtheti aggodalomba nemcsak a gazdákat, de az egész ország közönségét. Veszve azonban még nincsen minden remény s ha igy marad az időjá­rás, mint a mostani, pótolni lehet minden késedelmet. Erre azonban megfeszített mun­kára van szükség. Talpra kell állani min­den épkézláb embernek, férfinak, nőnek és gyermeknek egyaránt és minden pillanatot ki kell használni, mert diadalmas csak ak­kor lesz harctéri győzelmünk is, ha itthon győzzük kenyérrel. Az őszi vetés biztosításának mérhetet­len jelentőségét dokumentálja a földműve­lésügyi kormánynak rendelete is, mely a közigazgatás, gazdasági faktorok figyelmét egyaránt fölhívja az őszi munkálatok sür­gős elvégzésére. — Nagyon sok* megsziv- lelésre méltó részletet tartalmaz a miniszter rendelete, s-a jótanácsok fölsorolása után kilátásba helyezi : ha nem járna kellő si­kerrel intézkedése, közmunkaerő kirendelér sét is igénybeveheti a vármegye, mert nem szabad megmüveietlennek maradnia egy talpalatnyi parcellának sem. A miniszteri rendeletből különben kö­zöljük az alábbi nagyon fontos és minde­neket érdeklő részletet: Lehetetlen azon kétségtelen tény fölis­merése elől kitérni, hogy bár közgazdasági hadjáratunk sikert-sikefre halmozott, soha nagyobb föladat előtt nem állott a magyar gazda, mint ma. Egyrészt azért, mert a hadkötelezettség következtében napról-nap­ra még mindig több férfimunkaerő vonatik el a barázda mellől, sőt talán nincs niesz- sze az idő, midőn az öregebb korosztályok is zászló alá fognak sorakozni, másrészt- mert a hadiszolgáltatások folytán különösen az állati erő hiánya kezd falvainkban mind érezhetőbbé válni. Elsősorban-tehát a járá­si és községi gazdasági bizottságokra hárul a föladat, hogy ne maradjon műveletlenül egy talpálatnyi parcella sem. Mindenki nem­csak a saját földjét művelje, hanem saját gaz­dasági munkájának befejeztével és a halaszt­ható teendők Íélretételéveí a közáégbe^eiv^gr zendő más mezőgazdasági munkák elvégzé­sénél is segédkezzék. — A mezőgazdasági munkára szabadságolt katonák tevékenysége: is szigorú ellenőrzésnek veendő alá. A járási főszolgabírók pedig, esetleg az általuk ki­jelölt bizalmi férfiak a legsürgősebben tart­sanak minden községben határjárást és le­gyenek közbe segitő kézzel és tanáccsal ott, ahol arra szükség van. És amig az őszi vetés ideje tart, egyetlen munkaképes férfi, nő vagy gyermek és egyetlenegy használha­tó iga se maradjon tétlenül, illetve kihasz- nálhatatlanul. A mozi és a népnevelés. Bizonyos, hogy az oktatásnak szüksége van szemléltetésre. Igazolja ezt az a tény, hogy min­den iskolának a falai tele vannak rajzokkal, képek­kel, fényképekkel, sőt az utóbbi időben igen szé­les körti alkalmazást talál a vetített kép is, azon­kívül a küiömböző természetrajzi gyűjtemények és szertárak, modelek stb. mind-mind a szemléltető oktatásnak az eszközei. A legtökéletesebb szemlélfelés pedig magának a természetnek, a valóságnak a megtekintése, ami azonban csak nagyon szűk körben történhetik és itt is csak ritkán, mert az oktatásra szánt időből csak nagyon kevés jut kirándulásokra, -tanulmányi utazásokra, üzemek megtekintésére stb. ,i A rendelkezésre álló összes szemléltetési esz­közök között legtökéletesebb- a. kinematograph azért, mei;t ez'az egyetlen, amély .a mozgást visz- szaadni képes., A mozgásnak az .ábrázolása pedig fl . MftőYBÁNyAI HÍRLAP" TÁRCÁJA • 1 Szomszédok a fronton. Lövészárok alján,.- messze Görz határán, Együtt volt Qál Áron s Barna-Gondos Ádám ; „Lakótársak“ itten, otthon jó szomszédok ; S folydogáit szép sorral a magyar beszéd ott. Csöndesen beszéltek, nagyokat hallgattak: Mégis . . . tudom, mégis szárnya kelt a hangnak; Havas hegyeken túl, bérceken keresztül Két székely menyecske bús szivébe rezdül. Együtt vannak ők is, együtt sugdosódnak : Haj, mi volt velük ma, s mit hoz majd a holnap? . Talán csak, talán csak megőrzi az Isten ! Rózsaszínű lapot küldnek újra' ketten . . . : S rózsaszínű lap jött, nagy, nehéz betiikkeL Nagy nehéz betűkben gyöngéd szeretettel ; Szomszédos menyecskék összefutnak ismét, Boldogan mesélve, hogy az „ember“ irt még. A kérek betűkből sok jót magyaráznak, Ölbelt BiíBusuak csókot adnak százat : „Hazajön... szentecském nem máfádsz te árván!."..“ , Eül ragyog reményük, rqint a szép szivárvány. De ha az az árok hanttá domborodnék, Rózsaszínű lap már nem. jöhetne, onnét, — Két székely menyecske ]elk£, elárulna, Két kis nyoszolyára hangtalan Tárulna . . . Négy szív pusztulása, hogybá két' «üdv él vesz'; Én Uram, Teremtőm, irgalmaz'z, kegyelmezz ! Tulipántos bölcső sirva-sir Tebozzád : : Hozd vissza már egyszer; Istenkém, á. gazdát! , . Földes Zoltán. Jumißälntai. A kanyargó Maros mentén egy kjs falu vé­gén verte a vasat Juon, aki aféle cigánykovács volt abból a fajtából, amely már felhagyott a kó­borlással és becsületes munkával keresi a kenye­rét. Sőt ez a cigánykovács iparág már némi hirre is tett szert, mert az oláh azt tartja, hogy nincsen párja annak a csizmapatkónak, vésőnek, fejszé­nek és palacsinta-sütőnek, amit a cigánykovács csinál. Amit meg a Juon csinált Bábolnán, aunaki a hetedik faluban is hire volt. Ügyes legény is yolt Juop. .Tagha.szak^dó. váJlas, „értelmes arcé-; ból luerészen elfogjak ki ajzjégő, fekete r.rÜs .ÁrpAot ' í-Hites- v.olt arról, hogy senki se tudta úgy eljárni a juhász táncot mint ő. ügy kicifrázta, úgy csat­togtatta a lábaszárait á tenyerével és, úgy, pörgött hogy ,s.pjí§2ior......megállt a „negyeákon“ (a vasárna­pi táncmulaiságok) á tánc és mindenki a Juent nézte. Nó meg a párját a Mariucát, akinek ci­gányszépségén sok férfitekintet akadt meg. Mikor felvétte a Mariuca ’a feketével "hímzett hófehér ingvállát és aranyszemekkel kivart katrincáját és ringónád testével végig ment d falun, hát öreg embernek kellett lenni, aki meg nem fordult utána. Őrizte is a Juon árgus szemekkel és meg­győződéssé kövült lassan benne, hogy a Mariuca hűséges fehérnép, aki megbecsüli az urát. Hiszen valósággal együtt nőttek fel. Ő. tizennyolc éves volt, a Mariuca meg tizennégy, amikor az Erdély­ben divó szokás szerint egybekeltek amúgy ba- goíyhitre, de négy esztendei próba házasság után, amikor ‘ a Juonnak 'el kellett menni katonának, törvényesen is megpecsételték a frigyüket. De eljöttek a nagy idők és mi felvirágozott zászlóval, bokrélás, szalagos sapkával, virágos jó Kedvyel indultunk neki Galíciának. Az , asszony- néP.> ott áiridogált a .yfstifi állomáson. A Mariuca

Next

/
Oldalképek
Tartalom