Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-02 / 5. szám
1915. február 2. NaGYBANYAIHIRLAP 3. A foglyul ejtett tisztek fogságuk alatt is megkapják zsoldjukat, de ezt az összeget a békekötés után kormányuk megtéiiti az ellenséges államnak. A békekötés után a hadviselő feleknek azon kell igykezniök, hogy a foglyokat mielőbb hazabocsás- sák. Budapesti levél. Tudom sokat nagyon sokat írtak már a háborúról s az avval kapcsolatos dolgokról. Mióta ez a rettenetes világháború folyik, egyéb jóformán nem is érdekli az embert. De nem csoda! Hisz annyi megrázó, rettentő izgató, fájó és szép mozzanata van, hogy mindig újat és még nagy fantáziáknak is elképzelhetetlen motívumokat produkál, no meg mindenféle röviden el nem sorolható o- kokból nemcsak most, de amig ez a nemzedék él, feledhetetlen, mindig érdekes és aktuális thé- ma lesz. Amiről most beszélni akarok az nem a háborúban, a harcztéren lefolyt esemény ugyan, de mégis közvetlen kapcsolatban van a háborúval. Ugyanis azokról beszélek, akik onnan hazajöttek. — s akik itthon vannak. Egy ilyen nagy háború kellett ahhoz, hogy lássuk mily jók az emberek! Vajon tényleg ilyenek voltak-e mindig s csak nem volt alkalmuk megmutatni, vagy most változtak meg, lettek újakká ? Igaz, a fájdalom, a bánat, a baj, összehozza az embereket s most együtt érzünk mindnyájan. Kinek nincs most ott kinn valakije, akit félt, akiért aggódik. Közös a szenvedés, a fájdalom, a bánat s mindnyájan aggódunk, bánkódunk egyért s mindenkiért. Mindenki milyen nagyon szívesen tesz meg mindent, fáradhatatlanul^ tevékenykedik, áldozatokat hoz; de hisz az most szent kötelessége mindenkinek. Az édes hazánkért, a mi drága, jó öreg királyunkért és ember társainkért! Csodálatos milyen erősek most a nők ! Ezek a gyönge szivíi teremtmények mennyire legyőznek mindent, félénkséget, a természetükkel járó gyöngeséget; mikor a betegek ápolásáról van szó, mily szeretettel, örömmel s szívvel végzik e nagy nemes feladatot s mily szívesen végeznek bármily durva s igazán nehéz munkát. Fölülmúlják önmagukat ! S szinte meglepetve csodálkozunk azon, hogy az ő szubtilis lelkűkkel a jótékonyságnak mennyi féle módját találják arra, hogy a hazáért és értünk küzdő sebesült harcosoknak jólétet, kényelmet szerezzenek, örömöt okozzanak. A jótékonyságnak igen szép bájos fajtája az is, hogy a sebesültek mulattatására kabarékat rendeznek, Egy ilyen kabarén voltam jelen, a kórházzá alakított vasúti és hajózási klub Podma- miczki-utcai helyiségeiben s a csodaszép meleg délután emléke, örökké feledhetetlen lesz nekem. A kabaré színes, változatos nagyszerű műsorral volt összeállítva, a szereplők gyerekek voltak, de valóban művész gyerekek. Igaz gyönyörűséggel, sőt büszkeséggel irok ezekről az édes gyerekekről a mi gyerekeinkről! Szebb, közvetlenebb képet hamarjában el sem tudok képzelni, mint ez a tarka gyermeksereg a boldogságtól égő ragyogó arccal, hogy ők is tehetnek valamit a hazáért, a katonákért. Voltak köztük olyanok is, akik már sokszor szerepeltek nyilvánosan s a nevük ismert is. Ezek az elkényeztetett baba primadonnák és csodagyermekek, akiket rendesen jó ideig kell kérni, hogy valamit előadjanak, oly bájosak voltak mikor könyörögtek, hogy ha a katonáknak tetszik, ismételhessenek s oly boldogak voltak, hogy ezt megengedték nekik! j A színpad és nézőtér a legnagyobb teremben volt s a sebesült katonáknak az a része amelyik fel tudott kelni úgy nézte, a többiek pedig ülve és fekve. Bevezető egy gyönyörű alkalmi prolog volt. Nem is tudom, hogy egy olyan kicsiny leány, hogyan tud valamit úgy átérezni. Olyan nagyon szívből mondta, mennyire szeretjük, mily nagyon féltjük s mennyit gondolunk azokra a drága katonákra, akik a vérüket ontották és ontják édes hazánkért és értünk, mily szeretettel és hálával gondolunk folyton reájuk s mennyit szeretnénk értük tenni s még ők is — s a kisgyerek táborára mutatott — mily büszkék arra, hogy egy pár vig percet szerezhetnek nekik. A szivekbe markolt az a jelenet, mikor a hitvesi hűségről, az itthon maradt árvákról emlékezett meg s kis ujján megforgatott egy jegygyűrűt. Talán nem is a fájdalomtól, inkább a meghatottságtól vagy a gyönyörűségtől, mindenkinek a szeméből kicsordultak a könnyek. Intenziven megható volt a katonák könnye. Az most bizonyára az övéiknek szólt. Haza gondoltak az ő kis szelíd édes otthonukra, az aranyos gyerekeikre, feleségükre, akiket ott kellett hagyni- ok, hogy részt vegyenek a nagy — nagy, fájó szomorú játékban . . . Ezután csupa vigság volt minden. Úgy tűnt fel, mint egy álom, vagy mint egy szép mese. Egy jóságos tündér megsajnálta a szomorú szenvedő katonákat, elhozta az ő sok sok kis tündérét s átvarázsolták a kórházat tündérpalotává. Énekeltek, kupléztak muzsikáltak, szebbnél szebb dolgokat adtak elő. Milyen nagyon tetszettek a katonákról szóló kupiék ! A Juczi, Marcsa búcsuzása I a hadseregtől sok-sok nevető percet okozott. Igaz, hogy oly édesen énekelte és tánczolta az a kis primadonna, hogy valóban művészi volt. Ttindér- táncz is volt. Az opera balettnövendékei közül egy pár kislány lejtett gyönyörű táncokat. Még a tündérkéknek is egy ritka példánya egy három é- ves selypitő kis csöppség, majdnem földig érő hosszú hajjal, kis rózsaszínű selyem ruhában libegett most be. Olyan csodaszép volt ez a baba. Hát még mikor elkezdett szavalni s micsoda mimikával és gesztussal, ez egy valóságos tünemény volt. Oly felemelő s oly szép megnyilatkozása volt a tetszésnyilvánításnak, mikor a bekötözött kezek a gyönyörűségtől örömükben egymást átölelték, bekötött fejüket egymásra hajtották s fájós kezük tapsra verődött össze. Végtelenül hercig volt egy aktuális darab: háború a gyerekszobában. Jaj de édesek voltak a különféle jelenetekben a gyerekek! Azok az édes kis vöröskeresztes ápolónők. A nagy ápolónők mindjárt féltékenyek is lettek. Azt mondták: veszélyes konkurencia. De még tréfából sem volt okuk félni, mert oly bájosak, finomak, kedvesek és figyelmesek az ápolónők is, hogy a beteg félig meggyógyul, ha őket látja. Aztán a kis nagy katonák hőstettein, hazug nagyzolásain, a kis orosz foglyokon, a cár kisasszonyokon annyit nevettek, hogy talán sok is volt egyszerre. Minden olyan nagyon nagyon szép volt s mégsem tudom a két érzés közül, melyik volt nagyobb, mi hatott annyira meg, mi tetszett jobban: a gyerekek csodaszép előadása, vagy a katonák öröme, boldogsága vidámsága . . . Ha csak egy pár vidám órát okoztak is, a szenvedő katonáknak s ha ilyesmivel el lehet fe- [ lejtetni, csak egy délutánra is a phizikai és lelki fájdalmakat, nem-e az egyik legnagyobb legszeb- bik módja a jótékonyságnak ! ? Megjegyzem, hogy aki ezt az ötletes és nagyszerű műsort összeállította, a gyerekeket fáradságot nem ismerve betanította s a katonáknak s a többi ottlevőknek közvetve bár ily szépet nyújtott egy nagyon bájos kedves ismerősünk Gyöngyi Jolán, ki a jótékonyságban nagy tevékenységet fejt ki. Kramer Erzsi. HÍREK. Január 25. Személyi hirek. Baróthy Ede közigazgatási biró, rokoni látogatásra ide érkezett. — Schmidt Sándor bányaigazgató családjával itt időzik. Kitüntetés. S z ő c s Béla m. kir. erdőmérnök, tartalékos zászlóst, Ő felsége a király az l-ső osztályú vitézségi éremmel tüntette ki. Előléptetés. Ő Felsége a király N e m e t z János és B u r k á r t Ferenc népfölkelő hadnagyokat, főhadnagyokká léptette elő. Nemetz az itteni járási erdőgondnokság vezetője, Burkárt pedig az óradnai bánya- és kohóhivatal főmérnöke. Beteg főorvos. Mint részvéttel értesülünk, Dr. Kádár Antal kerületi bányafőorvos betegen fekszik. Állapota aggodalomra nem ad okot. A bányaigazgatóság Kádár helyettesítésére Dr. Tót h Gábor felsőbányái orvost rendelte be. Dr. Olsavszky Viktor meghalt. A jeles tehetségű somkuti orvos meghalt, Évekig volt nagybányai lakos, s itt általános becsülés övezte. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. dr. Olsavszky Viktorné szül. Husovszky Cornelia neje, Olsavszky István fia, Mán Lajos és neje szülei, özv. Husovszki Józsefné anyósa, Olsavszky István és családja, özv. Olsavszky Simonné és leánya, dr. Olsavszki Gyula és családja, özv. Szabó Péterné és családja, Husovszky Ferenc és családja, Husovszky József és családja, dr. Husovszky László és neje, Husovszky Erzsiké, testvérei, sógorai és sógornői az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel, az Isten akaratán megnyugodva tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, legjobb apa, szerető fiú, testvér, sógor és rokon: kisszeri és orlovai dr. Olsavszky Viktor, Máramaros- és Szatmárvármegye tb. főorvosa, járási tiszti-orvos, kórházi igazgató-főorvos, máv. orvosi tanácsadó, vármegyei bizottsági tag, életének 44-ik, boldog házasságának 20-ik évében f. hó 29-én, délután háromnegyed 6 órakor, a halotti szentségek ájtalos felvétele után, csendesen elhunyt. Felejthetetlen halottunk temetése a róm. és gör. kath. szertartás szerint január hó 31-én délután 3 órakor lesz a családi gyászháztól. Az engesztelő szentmise-áldozat lelki üdvéért pedig február hó 3-án, délelőtt 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni a helybeli plébániai-templomban. Nagysomkut, 1915. január hó 29-én. Emléked örökké élni fog szivünkben! Hő imáink vir- rasztanak feletted! A bányaigazgatóság gyásza. Régi, hűséges hivatalnoka, Wernóczy István, nyug. m. kir. számtanácsos dőlt ki a napokban az élők sorából. Csak pár év előtt vonult a jól megérdemelt nyugalomba, amikor hosszas szolgálatainak elismeréséül a királyi kegy neki a számtanácsosi címet adományozta. Őszinte részvét kisérte sírjába a derék tisztviselőt. A család a következő gyász- jelentést adja ki: Wernóczy Vidor fia, Wernóczy Victorné menye, Pfeilmayer Gábor veje, Kozma Jánosné Vernóczy Juliánná testvére, Vernóczy Géza, Irénke, Pfeilmayer Gáborka és Géza unokái, özv. Kremper Emilné sógornője és gyermekei, valamint az összes rokonok nevében és pótolhatatlan veszteség nagy fájdalmával tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó apa, szeretett testvér, drága jó nagyapa, sógor és rokon: Wernóczy István nyug. m. kir. számtanácsos folyó hó 28-án reggel fél 2 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 68-ik évében, hosszas, de Krisztusi békével viselt súlyos betegség után, megerősítve az üdvösségünkre rendelt utolsó szentségekkel, csendesen az Urban elhunyt. Drága kedves halottunkat folyó hó 30-án, délután 3 órakor fogjuk róm kath. szertartás szerint (Portörő-utca 10. számú gyászosháztól) örök nyugalomra kisérni. Jó lelkének nyugalmáért a szentmisét ugyanaznap reggel 9 órakor fogjuk a
