Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-26 / 4. szám
1915. január 26. NAGYBANYAI HÍRLAP 5 Edéné szül. Maár Róza, 60 éves, rom, kalh, volt kincstári kohóaltiszt nyugdíjas özvegye, agyszél- hüdésben ; jan, 19. Agricola Ilona Eszter, 5 éves, róm, kath, varónő gyermeke, hashártyalobban ; jan 20, Bertóti Gyula, 57 éves róm, kath, kincst. bányamunkás, ttidőgümőkórban , jan, 22 Égly Lajos 35 éves róm, kath, péksegéd, tüdőgümőkór- ban. Szekesztői üzenetek: N agy bányai Muzeum egyesület. Ezidőszerint Nemeth Béla tanár a pénztáros, aki állandóan itthon tartózkodik. Különben meleg üdvözlet Egerbe. Egyről-másról. Egy bolond báró tizenkét milliót hagyott örökségül a komornyikjának. Ez a legújabb szenzációja az országnak. Úgy látszik a komornyiki állás nem megvetendő, fölér egy miniszterséggel. De csak úgy, ha az a komornyiki állás valami bolond ur mellett van rendszeresítve. Hiszen igaz, hogy egy jó komornyik sokat érhet a gazdija szemében, de annyira mégsem becsülhető, hogy egy óriási vagyonnal legyen megfizetve. Hogy atyafiságos per tárgya lesz, az holt bizonyos. Nem is lehet másképpen. Az a komornyik azt sem tudja, hogy mennyi az a tizenkét millió. Jó lesz neki kevesebb is. De, hogy az ügyvédek, akik abban a perben szerepelni fognak, — zsíros falathoz jutnak, az a legbizonyosabb. S jól is van ez igy. Hadd oszoljon kissé a nagy vagyon több felé. Jusson a szegény fiskálisnak is belőle ! * * * Tehct-e róla a szegény árva gyermek, hogy ő házasságon kívül született? Hogy nincs törvényesen elismert apja, annak valóban ő , oka nem lehet. S ha ez igy van, — pedig igy van, — akkor a törvénytelen gyermekeket is megilleti az állami segély abban az esetben, ha természetes apja a haza védelmében ontotta vérét. Úgy látszik, hogy ez a nemesebb elv megfog valósulni. A fővárosi árvaszék fölterjesztést tett a belügyminiszterhez s azt kérte, hogy tegye lehetővé, hogy a házasságon kivül született gyermekek szintén kapjanak nevelési járulékot abban az esetben, ha igazolható, hogy a természetes apa, vagy a csatatéren halt meg, vagy megsebesülése, esetleg hadi fáradalmak következtében támadt betegségben halt el. Reméljük, hogy a miniszter a felterjesztésre kedvező választ fog adni. * * * Napról-napra emelkedik a drágaság. Sok árunál már elértük a normális árnak a kétszeresét. Ha ez folyton igy megy tovább, mire kitavaszodik, mindnyájan koldusbotra jutunk. S ha még az áru jósága is emelkednék az árral! De éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Silány, undorító élelmi cikkek kerülnek eladásra kétszeres áron. Panaszok érkeznek szakadatlanul az élelmi cikkek ellen. Valamit tenni kellene! De mit? Ki tud jó tanácsot adni most? Első sorban a lelketlen élelmiszer uzsorásokat kell megrendszabályozni, kik kihasználják a háborús helyzetet s embertársaik bőrén akarnak vagyonhoz jutni. A piacot is kellene erősen felülvizsgálni s könyörtelenül büntetni azokat, kik hitvány, hamisított árukat hoznak forgalomba nagy árak mellett. E sanyarú helyzetben csak egy vigasztaló van: minden jót elvisznek hős katonáinknak. Legyen is úgy! Őket, a harctéren küzdőket illeti meg az elsőbbség. Csak ők ne éhezzenek, ne nélkülözzenek! Mi csak elleszünk valahogy, ha mindjárt naponként csak egyszer is terítenek számunkra ! Adakozzunk a hadbavonultak javára. CSARNOK. Naplótöredék a kárpáti ftarcokról. — Irta: Egy hadnagy. — A zászlóalj tisztikara Jainnán ült a vacsoránál egy kincstári erdőmérnök kifosztott lakásában, amely még maradványaiban is fényűző kényelmet nyújtott. Megmaradtak a szabályozható galíciai téglakályhák, két asztal, egy bördivány, egy mosdó és három ágy matraccal, temészetesen ágyruha nélkül. Három szál gyertya kísérteties fénye mellett | ebük meg az Ízletes vacsorát, amikor kívülről lódobogás hallatszik, majd fülig sárosán beállít egy hadnagy és a brigadérost keresi. — Alázatosan jelentem, hogy szóbeli jelentést hoztam. A zászlóaljam Kolomeánál fekszik, honnét nyugoti irányban nagyobb orosz erő tör előre. A zászlóalj felvette a harcot, de sürgős segítségre van szüksége. A jelentéssel azonnal a tábornok elé vezetik, mi szétszáguldoztunk a szakaszainkhoz és felvertük őket az első álomból, ami bizony nehezen ment, hisz két éjszakán már alig aludtak valamit. Egy fél óra múlva útban voltunk, hogy a kért segítséget megvigyük. Csendben, szó nélkül és ami a legnehezebb— cigarettázás nélkül nyomultunk előre a sötét éjszakában. Lábaink alatt cupogott az agyagos sár, a fegyvereken zörrenve rezgett az éjjeli támadás ellen óvatosságból felszegzett szuronyerdő. Alig világosodott már megdördültek az ágyuk, már hallatszott a gépfegyverek kattogása, jelezvén, hogy a hegyen túl már megkezdődött a „bál“. Lassanként felkuszott a nap az ég peremére és előttünk egy város romjai bontakoznak ki. Mi egy hatalmas gyártelep megmaradt kertjében helyezkedtünk el egy ut szélén. Az ut másik oldalán állt egy magányos ház, a homlokán két óriási lyuk, két becsapott orosz gránát nyoma. A világosság folyton nő és vele erősödött a harc tüze is. Rettentő bömböléssel beszélnek egymással az ágyuk, búg a gránát, süvölt a schrap- nel . . . Itt-ott egy csattanás, nyomában kékes-fehér felhő, a muszka schrapnel halálesőjének fellege. Ebben a pokoli koncertben, amikor először hallja az ember, ezernyi gondolat cikkázik az a- gyunkon keresztül. Látjuk, hogy a halál közel jár. . . . Először boldogult édes anyám jutott az e- szembe, azután a családom . . mi lesz velük . . ? De én katona vagyok, nekem kötelességemet kell teljesítenem a hazámmal szemben. Minek itt tétovázni, miért nem jő a parancs már, hogy előre! Magyarok Istene segíts ! Azután ajkam önkéntelenül a „Miatyánk“-ha fogott és . . . „és ne vigy minket a kísérteibe, hanem szabadíts meg a gonosztól .... — Hadnagy ur . . . hallszik a parancsnok hangja. — Parancs . . . ? — A hegy alján fekszik R . . . község. A tornya ide látszik. Hadnagy ur a szakaszával odamegy; az országút mindkét oldalán elhelyezkedik * és lövészárkot ásat. Segítségül vele- megy az utászszakasz. Velemegy egy huszár járőr, amely kikémleli a falun túl levő terepet és önnek rendelkezésére áll. Az utón esetleg jövő ellenséges csapatokat megtámadja és ezen pozícióját megtartja, amig csak lehet. Értette ? Amig csak lehet. Visszavonulás jobbra a völgyben, kötöző- hely kétezer lépés a fenyőerdő szélén levő viskónál. Indulás azonnal ! A terep, amelyet meg kellett szállanom he- pe-hupás legelő volt, igy igen alkalmas rejtett lövészárok ásására. A felfeszitett gyepdarabok elfödték az árkot, amely pgy óra alatt készen állt és mi elhelyezkedtünk benne. Hideg, igazi galíciai széi kezdett fújni, szürke felhők álmosan lógtak az égen. Valami különleges dolog ez a galíciai szél. Olyan hideg és velőfagyasztó, mint a londoni köd. Akárhogy burkolózik az ember, ez megtalálja a nyílást és reszkető táncra készteti az embert. Közben megeredt a havas eső és bekoronázta a hideget. A lövészárokban lassan nőtt a viz és délután már bokáig vízben álltunk. Sokan kérdezték már és még többen kiváncsiak arra, hogy mi az áttekintése az embernek egy ütközetről. Felelet: semmi, vagy épenséggel alig valami. Halljuk az ágyuk bömbölését, látjuk a bombák robbanását, halljuk a gépfegyverek kattogását, a puskák ropogását, de látni alig látunk valamit. Minden beásva, mindenki rejtekhelyről i- gyekezik pusztítani a másikat. Itt-ott egy percre feltűnik egy előrerohanó rajvonal, hogy a következő percben uj födözék mögé bújva folytassa a gyilkos tüzelést. Láttunk jelentést vivő lovasőrjáratot, egy vágtató parancsőrtisztet és nyomában a schrapneleket, mert az orosz nem spórol a tölténnyel, de ágyuz sokszor egy egyedüli lovasra is. Mi az ütközet második lépcsőzetét (Staffel) alkottuk, igy hosszas várakozás volt a szerepünk. Az utón egyre jöttek a sebesültek, hozták az elfogott oroszokat és mi beszédbe ereszkedtünk velük. Az utón egyszerre egy kopott feketeruhás, nyakig sáros urféle jön nagy igyezettel dagasztván a sarat. Az őrszem lefogja és hozzám vezeti. — Ki maga, kérdem én németül ? — É . . . é . . . én . . . k . . . k ... kém va . . . agyok a ... az önök részéről. Először azt hittem, hogy megijedt s csak I é- sőbb vettem észre, hogy hebegővei van dolgom. — Mivel tudja ezt igazolni ? — Te . . . te . . . tessék az igazolvány . . Leveszi a kalapját és a kalap béléséből egy szabályszerű, katonai főparancsnokság által kiállított igazolványt vesz elő. — Mennyi orosz van N — án ? — Jelentem alásan — hebegi a kém — 4000 gyalogos, 2000 kozák, 12 gyorstüzelő agyú . . Szóval pontos jelentés. Az atyafit egy szuro- nyos bakával hátra küldöm a brigadéroshoz. Délután négy órakor visszatér a kémszemlére előre- küldött három huszárom és jelenti, hogy az oroszok közelednek, mert nagyobb kozákcsapatot látott, amely biztosított menetben közeleg és valószínűleg az egész n—ai orosz erő elővédje. Végigjártam a lövészárkot, figyelmeztettem embereimet, hogy célozva higgadtan lőjjenek, a töltényt hiába ne pazarolják, a tüzelés csak akkor kezdhető, ha én intek a rajvezetőknek. Olyan izgatottság fogott el mindnyájunkat, mint mikor a vadász ül lesben és hallja már a csörtető vad neszét. Közben köd ereszkedett alá a hegyekből, ami megnehezítette helyzetünket, mert nem láttunk messzebbre 300 lépésnél. Szemeinket megerőltetve az útra szegeztük és igyekeztünk a ködön átlátni. Egyszerre csak megszólal Szabó János káplár, aki egyébként Folton szegényedik egypár holdacskáján : — Domnu hognogy ur 1 Vine muszkáni! (Hadnagy uram, jönnek a muszkák.) Odanézek és látom, hogy egy csapat kozák óvatosan léptet előre. Elől kettő, vagy tiz lépésre megint kettő és igy mind sűrűbben. A falu szélén megállanak és tanakodnak. Néhány szétfut a házakhoz, embereket keresnek, de én már előzőleg kihajtattam minden ruthént a huszárjaimmal a házakból és a harcvonal mögé kisértettem. A legényeim veszettül izgatottak és sugdosnak felém : — Domnu hagnogy ur, lasze se puskem ! (Engedd, hogy löjjünk.) Kö-’' n odaér az egész csapat kozák és tanakodnak egy csomóban, hogy mit csináljanak, mivel a faluban egy lelket sem találnak akitől