Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-17 / 33. szám
HÍREK. Augusztus 16. Delilának. Delila édes, megbékiillél már A kora faggyal, az elmaradással És elhiszed, hogy ápolt kertünkben Egy uj Ur pusztít s uj virágot ágyai ? Hiszel-e abban, hogy egy katona Most öltözik a legszebbik ruhába ? Virágot is kap . . . Piros levelek Csókokat hoznak be a kaszárnyába . . . Delila édes — véget ért a nyár . . . Nincs már levél sem, üdvök esókos csókja . . . Valahol várnak és a bús Szamos Uj ébredés virrasztó dalát hozza. Delila édes — ez az üzenet Ne bántsa meg az ajkad mosolygását. Nincs semmi baj . . . Egy átkos katona Most veszi fel a legszebbik ruháját. Delila édes — ez a fájó dal Hozzádig érjen nagy szomorúsággal. Már vége is . . . Nem Írhatom tovább . . . Véget ért a fogyó gyertyavilággal . . . Heutschy Gyula. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Endre nagybányai főgimnáziumi tanárt — ki jelenleg orosz hadifogságban van, — rendes tanárrá nevezte ki. Király ő felsége születés napja. Holnap, apostoli királyunk 85-ik születés napját üljük. Bensőséges melegséggel, szeretettel gondolunk ősz királyunkra s kérjük az Istent, hogy tartsa meg Őt még évekig számunkra, ki a leglovagiasabb s legbékeszeretőbb uralkodója volt Európának s kit mégis annyi ellenség támadott meg minden oldalról. A hivatalok testületileg vonulnak a templomokba, a város zászlódiszt ölt. Ünnepelünk! Szent István napja. Száznegyvenkér esztendeje, hogy a Szent Jobb Budavárába vonzza a magyar népet. Mindössze ennyi ideje, hogy első királyunk jobbja, századok múltán megint nyilvános ereklyévé lett. Szent István jobbját, a kézfejet a karcsonttal együtt hosszú ideig a szentjobbi a- pátság templomában őrizték, éppen evégre lévén alapítva ez apátság. A karcsontot azután külön mint a tudományom ! Azóta kacagom és tagadom az életet! És valahányszor egy embertársamat látok eltűnni, itt a fekete rácsoskapu mögött, úgy érzem, mintha az én életerőm egy része is vele fogyna. Erre a nyomorék felragadta azt a kést a- mellyel az akasztódnak az életet visszaadta és mélyen az öreg orvos szivébe döfte. Leszált az éj. Az idegen felállt, az ut közepére lépett és éles szemeivel az ég felé tekintett: — Ma ismét mozgalmas napom volt. De mindig csak ugyanaz történik minden időben, amióta embereket és lelkeket ismerek. Bármilyen hosszú ideig alszom, ébredésemkor a világ még mindig lángokban áll. Béna vagyok, — de vagyok és mindaddig leszek, amig csak két ember marad a világon I És bármennyire kutatják az emberek az élet országutját, keresve a nagy csodát — a csoda nem jelentkezik ! De én — én mindig voltam és vagyok ; é- vekig barlangokban, néhány hűséges lélekben, állami okmányokban és királyi palotában elrejtve . . . de vagyok I . . . Az emberek elpihentek és az országút ismét az enyém I . . . választották és Visegrádra vitték. Innen az ereklye egy része, vagy Szent István másik karjának egy darabja, Lembergbe a pálosokhoz jutott, kik arany karereklyelartóba foglalták azt, másik része pedig a bécsi Szent István-templomba került, hol XV. századi ezüstmivü karformáju tartóban őrzik ma is. A szentjobbi apátságban maradt kéz talán a tatárjárás idején IV. Bélával Raguzába jutott s itt akadtak rá, a „patyolatos barátokénál, akiktől 1771- ben hozták Budavárába, a vörös csillagos szerzetesek, az úgynevezett keresztes vitézek őrizetébe. I. Fe- rencz király „országos normanap“-pá tette akkor Szent István napját s azóta az egész ország magyarságának kegyeleles ünnepe ez a nap. Nemzeti ünnep volt azonban Szent István napja az előtt is századokon át. Nemzeti királyaink s idejükben a főuraink, zárándokok ezreivel együtt Fehérvárott, a koronázó templomban és királyaink temetkező helyén, Szent István sírjánál töltötték augusztus húszadikát. A török hódoltság idejéig igy volt ez minden esztendőben. Török kézre került azonban Székesfehérvár is, a királyok sírját pogány marta- löczók feldúlták, az ereklyéket kihányták, a drágaságokat elorozták és harmadfél századig csak a csöndes emlékezés ült ünnepet Szent István napján. Napvilágra került azonban ismét a Szent Jobb s akkor boldog meghatottsággal sereglett köréje a sokat szenvedett magyar nép. Bucsujáró hely lett Budavára, hol a Szent Jobb összefogta a zarándokok lelkét és vitte nagy múltak emlékezetére, megilletve őket a történelem lehelletével. Egy századnál hosszabb ideig országos ünnep volt Szent István napja abban is, hogy összegyűjtötte itt az ország minden részének zaiándokait. Külsőségeiben és a résztvevők tömegeivel az esztendő legemlékezetesebb napja volt augusztus húszadika. Jótékony gyermekek. Pityik Lacika, Ma- tyasovszky Bandi és Kupás Zoltán 2 Koronát adtak át szerkesztőségünknek a Vörös-Kereszt részére, amit társaiktól gyűjtöttek. Az adományt átszolgáltattuk a Vörös-Kereszt pénztárnokának. Ne világítsunk! E cim alatt „Nagybánya,, laptársunk felhívást közöl a város közönségéhez s indokolja felhívását azzal, hogy a világítás költségeit inkább adjuk jótékony célra. Minden szavát aláírjuk laptársunknak s magunkévá tesszük Soltész Elemér indítványát. Valóban kár lenne minden fillérért, amit világításra költenénk. Szegény sokat szenvedett katonáinké és azok családjáé legyen a megtakarított pénz; jobb helyre nem is adhatnék I Tehát: „Ne világítsunk !“ Hősi halál. Kapnikjránya nagyközség elöljárósága és képviselő testületé nevében fájdalmas kötelességgel hozzuk mindenkinek, akit érdekel, a tudomására, hogy a községnek szeretett aljegyzője Oros Ferenc ur a cs. és kir. 101. gyalogezred egyéves önkéntes tizedese Hazája és Királya védelmében, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. Idegen földben pihen a teste, de a lelke itt lebeg az imádott Magyar haza felett, bátorítva, lelkesítve annyi sok ezer Magyar lelkét az ősi föld megvédésére. Páratlan szorgalmú tisztviselő, derék jő fiú, lelkes magyar volt a mi korán eltávozott hősünk, de megnyugszunk az Isten akaratában, hiszen a legszebb halál érte. Kiömlött vére áldást fog hozni a Hazának. Úgy legyen ! Kap- nikbányán (Szatmármegye) 1915. január 5. bicskei Komorócy Péter községi jegyző. Haraga Márton községi biró. Villámütés. T r e i n József veresvizi bányamunkás házába f. hó 8-án villám ütött, minek következtében a ház teljesen összerongálodott s bútorai elégtek. A csapás annál érzékenyebben é- rinti a családot mert. Trein ezidő szerint a harctéren van s csak a szegény asszony van itthon 4 gyermekével. Székely Mihály városi ellenőr a harctéren elesett. Két golyó is találta, egy a fején, egy a mellén, aztán még 3 napig kórházban feküdt s kiszenvedett. A derék, szorgalmastiszlvisető halála nagy vesz teséga városra nézve, nagy veszteség pedig különösen ifjú nejére s három kis gyermekére, akiknek hűséges, szerető támaszuk kidőlt. A város a következő átiratot intézte az elesett hősnek özvegyéhez : Mélyen megrendült szívvel tudatjuk nagyságodat, hogy férje: Székely Mihály v. ellenőr, az 5. gy. ezred tart. zászlósa, a szatmárnémeti kir. kiegészítő kerületi Parancsnokság értesítése szerint, 1914. nov. 6-án, a galíciai harctéren a haza és király védelmében hősi halált halt. A Mindenható adjon elég erőt Nagyságodnak és árváinak e nagy megpróbáltatás elviselésére s vigasztalja az a fölemelő tudat, hogy férje a hazáért s királyunkért áldozta föl fiatal életét s nevének örök emlékét e- melt hősi halálával. Mi a megboldogultban nemcsak kedves tisztviselő társunkat, hanem a jóbarátot is gyászoljuk. Nagybánya, 1915. aug. 8-án Egly Mihály h. polgármester. A család gyászlapja igy hangzik : Székely Mihályné szül. Incze Róza, Lili, Misu és Piri nevű gyermekeivel szomorú szívvel tudatja, hogy férje Székely Mihály Nagybánya sz. kir. r. t. város pénztári ellenőre, az 5. gyalogezred tartalékos zászlósa a galíciai harctéren, a San melletti csatákoan kapott sebeiben, 1914. nov 6-á;i hősi halált halt. A honáért halt dicső emlékét szeretettel fogjuk megőrizni. Nagybányán, 1915 aug. 12-én. Maradjon áldásban emlékezete! Sziklai Andrásné sz. Bodenlosz Ilona é- des testvére. Schmotzer Károly, Schmotzer András testvérei, özv. Bodenlosz M'hályné édes anyja. Incze József és neje, Horváth Mária após és anyós. Maly Borbála, Poros Krisztina, Incze Emília, Sziklai András, ifj. Incze József, Ince Pali sógornői és sógorai. Kórház látogatás. A helybeli vöröskeresztkórházat meglátogatták Ritter v. Kissling general- major, Vécsey László báró (Zemplén megyei) automobil-százados és Dassek Bálint dr. ezredorvoc Szatmárról, a Reserve-Spital parancsnoka, aki a látottakon teljes megelégedését fejezte ki és kérte a főorvost és az önkéntes ápolókat, hogy tartsanak ki a szolgálatban a háború befejeztéig. Műkedvelői előadás volt folyó hó 11-én d. u. fél 5 őrakor, Felsőbányai-utca 89. szám (Pásztor-ház) alatt, a Budapesten felállítandó lengyel korház javára. A műsora a következő volt. 1. Marsche Impiomptu. Zongorázza: Gurszky Gabriella és Pásztor Lujzika. 2. Lesz még Lengyelország. Szavalja : Pásztor Mariette. 3. Schubert valses nobles aus. Zongorázza : Szerencsi Ágnes. 4. Bús krónika a lembergi öt kis leányról. Irta : Révay Károly. Szavalja : Szirmai Erzsiké. 5. Ágnes születésnapja. Színjáték I. felvonásban Irta. Gracza János. Személyek : Mama Szentpéteri Julia Ágnes Szerencsy Ágnes Sanyi ( I ! ArKosi oeia. tsetepo-oij: reinoueKneK ou inier, gyermekeknek 30 fillér, állóhely 20 fillér. Feliilfi- zetéseket a jótékony célra való tekintettel köszönettel fogad a Rendezőség. Orosz szökevények. Az elmúlt napokban a város erdeiben három orosz szökevény bolyongott, Székely Mihály.