Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-10 / 32. szám
TÁRSADALMI éjs szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányaviűéki Osztályának és a Nagybányai ipartesíiiletnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési áfák: Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre S.50 korona; egy szám ára 12 fillér. (Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos; AJTfil HAGY GÁBOR. Forrni nkatárs. RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség • ílniiyady János-u. 14. sz.t hová a lapközfeiíiéi)yek k tildén'dőlt Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-ntca (Bay-liáz ------------- hol hs előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. .............. El hamvadt iieipli újraépítése. A magyar kormány kötelességének tudatában buzgón dolgozik, hogy az. oroszok által földult kárpáti vidékek lakosságát az állam pénzügyi vísszonyainak megfelelő, messzemenő állami támogatásban részesítse a háború sújtotta községek mielőbbi fölépítésében. Ez a lakosság, a melynek nagyobbik része ruténekből áll, de a kik között tótok és románok is vannak, a két oroszjárás idején a dinasztia és a magyar állam iránti hűségnek olyan tanujelét szolgáltatta, a mely már ismételten közelismerésben részesült s a mely ennek a népnek annál inkább becsületére válik, mivel évek óta ki volt téve a jól ismert -és a máramarosszigeíi pörben először alaposan leleplezett nagyorosz agitációk fáradhatatlan csábításának, a melyek Magyarország és általában a monarkia ellen irányultak és ezeknek a csábításoknak o- lyan erővel ellentállott, a minőt távolabb- állók erről a nyomasztó anyagi viszonyok közt élő határmenti lakosságról soha föl nem tételeztek. Ezek az emberek az elszenvedett rettenetes háborús borzalmak után is meggyőződéses, hü magyar állampolgároknak érzik magukat s a kormány is ilyeneknek tekinti őket, a minek bizonyságaképpen a kormány az elpusztított községek újraépítéséhez állami támogatást nyújt. De a szorosabb értelemben vett magyarság sem marad el a segités munkájában s azon van, hogy megvalósuljon Schiller mondása, hogy uj élet támad a romokon. Egészen függetlenül a kormány akciójától a nélkül, hogy a kormány előzetes hozzájárulását kérték volna, több szinmagyar város, mint Debrecen, Szeged, Szabadka, Pécs, a maguk szántából, követve az ! összetartozás érzését, a mely már a háború alőtt fönnállóit a magyarság és a nemzetiségek között s a mely a háború alatt még jobban kifejlődött, elhatározta, hogy Északmagyarországnak egy-egy elpusztult községét a maga költségén felépiti s ezzel e vidék és e lakosság szociális és gazdasági életének újjáéledéséhez hozzájáruljon. S akadnak magánosok is, a kik minden erejüket Magyarország újjászületésének áldásos és békés munkájára fordítják. A tözsgyökeres magyarságu Hajdumegye nyugalmazott alispánja, Kovács Gyula, maga is tözsgyökeres magyar, háromszázezer koronányi egész vagyonát a tisztára rutén lakosságú Zboró kösség javára ajánlotta föl, hangoztatván, hogy a társadalom kötelessége jóvátenni azt a sok szenvedést a melyet az oroszok által feldúlt vidékek lakossága elviselt. A hazafias áldozatkészségnek ez a nemesszivü megnyilatkozása bizonyára követőkre talál s a' kormány és a városok akciója mellett a magyarság köreiben mindenütt úgy tekintik ezt az elhatározást, mint a mely legjobban bizonyltja, hogy Magyarország valamennyi népének szivében mélyen, gyökerezik a legszorosabb összetartozás hazafias érzése, s hogy a magyar nemzet egysége élű valóság. ]avas!iiio!i a roMaatlMs megoldására. A fővárosi sajtó sokat foglalkozott Katona Béla fenti cinül munkájával Könyvének kellős- célja van: a rokkant kérdés bonyolult alkotó elemeit rendszerbe foglalni és megoldására vonatkozó szervezetek kialakulását egyengetni. A rokkant- ellátás ugyan teljesen állami feladat, azonban a társadalom munkájára is nagy szükség lévén, szerző csoportosítja azon teendőket, melyek az államra, azokat, melyek az államra és társadalomra és végül pedig, amelyek kizárólag a társadalomra hárulnak. Az állam feladata a jövedelmi adóhoz progresszív kulcs szerint igazodó külön rokkant- adó kivetése, mi által elkerülhető, hogy a fogyasztási adókkal úgy is erősen sujtoltt gyenge közép- és alsó néposztályok terheltessenek, Törvény utján állapítandó meg a rokkantság fogalma és külön bizottságok alakítandók a csökkent munkaképességű rokkantnak keresetképességének százalékokban való megállapítására. Az évjáradék kiszabásánál figyelembe veendő : a rokkant családi állapota, a rokkant képzettségi foka és évjáradékából fiiggetB „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Salamoni ítélet. Párisban történt, a háború előtt. A Montmar- te egyik nagy tánchelyiségében, mely a büszke, mithologiai „Elyseum“ nevet viselte. Az istenek eme csarnokában azonban nem istenek és félistenek tobzódtak, hanem mindenféle párisi férfiak és nőcskék, akik az élet tiltott gyönyörét mohón akarták élvezni és itt kerestek menhelyet a házi pokol elől. Emelett olyan derék családos asszonyok is találkoztak itt, akik már akkor is ezen a parketten keringtek, amikor még kevésbbé voltak erkölcsösek és most örömmel keresték fel ifjúkori bohóságuk vidám színhelyét. Miután azonban időközben nemcsak tisztességes feleségek, hanem töbszörösen boldog anyák is lettek, a gyermekek sirásá nagyon megnehezítette nekik a kedvenc tánchely gyakoribb látogatását. Amikor a tánchelyiség tulajdonossá e súlyosító körülménynek üzletére nézve káros befolyását felismerte, elhatározta, hogy a baj orvoslására a táncheíyet látogató anyák csecsemőinek elhelyezéséről humánusan gondoskodik és felügyelet alatt megőrzi őket a ruhatárban. Az apróságok ott sírtak- rittak, nyögdécseltek az egész éjszakán át, a- mig könnyüvéril és könnyülábu mamájuk megelégelte a táncot és eszébe jutott, hogy jó volna egy pillanatra a gyermekével is foglalkozni. Minden anya kapott egy számot és hasonló számot tűztek gombostűvel a gyermekek párnájára, akikre egy kövér termetű hölgy ügyelt fel, amig az anyák a tánc szenvedélyének hódollak. Idáig minden rendben volna. A fülledt levegőjű táncteremben a párok szenvedélyesen keringtek az andalító zene hangjainál és senkisem vette észre, hogy a teremben fojtó égési szag terjed el, amig végre valaki figyelmes lett és harsány hangon elkiáltotta: — Tűz van ! A táncoló sorok hirtelen felbomlottak. A tömeg rémülten kiabálva tolakodott a kijárások felé az anyák pedig kétségbeesetten rohantak a ruhatár elkülönített részébe, ahol a gyermekek voltak élhelyezve. A szűk helyiségben óriási zűrzavar támadt. A felügyelőnő feát akart készíteni a csecsemőknek, miközben véletlenül felforditotla a spiri- tuszforralót és a tűz éppen ott támadt a gyermekek közt. Néhány bátor, jószivü ember a helyiségbe rohant és kimentette az összes gyermekeket, akik most össze-vissza kavarodva feküdtek a kávéház asztalain, mig a kétségbeesett anyák azon fáradoztak, hogy saját gyermekeiket a tömegből kiválasszák. Ámde ez nem volt éppen könnyű dolog. A- hol a számok megmaradtak a párnákon, ott könnyen ment a felismerés, de ahol ezek az ismertetőjelek hiányoztak, olt vad harcok támadtak a gyermekek személyazonosságának megállapítása körül. Mert az ilyen izgatott, kétségbeesett helyzetben még a leglelkiismeretesebb anyák sem bírnak olyan éleslátással, hogy alig néhány hónapos csecsemőiket pontosan ki tudják választani a ha-
