Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-26 / 4. szám
1915. január 26. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 2. szövetséges seregek Varsóban való megjelenése vet majd csak talán véget, nemcsak a lengyel férfi jellemét alakitolta át, de a lengyel asszonyokét is. Lengyelországban ugyanis az orosz hatalom nem gondoskodik a társadalmi és jótékonysági intézetekről, ezeket mind magánúton kell létesíteni. Ehhez a munkához tetterős és iskolázott munkásokra van szükség s a lengyel asszonyt a keserves viszonyok hozzáedzették ehhez a feladathoz. Alaptermészete amugyis a jóság és az önfeláldozás vágya volt. j megszaporodott kötelességeivel együtt megszaporodtak egyéb képességei is. Az áldozatkészség és önfeláldozásra való hajlandóság nélkül azonban a nagy munkára a pénzt sem lehetett volna előteremteni, mert ott, a hol az állam nem gondoskodik alattvalóiról, egészen más mértékű kívánalmakat kell kielégíteni, mint az olyan államban, mely alattvalóiban nem csupán ellenséget lát. De felsöbbrendü szellem is egész sereg akad a lengyel társadalom asszonyai között olyan, a kinek Ilire messze eljutott a haza. határon túl is. A francia sovinizmus ugyan teljesen magának foglalta le Curienét, de azért a rádium (máskép po- loniumj felfedezője lengyel nő: Sklodovska leány. Jottenkó dr. orvostanárnő a fiziológia ku'atás terén szerzett magának hervadhatatlan érdemeket. Konopnicka Marja, a lengyelek első költőnője a Pan Palcer cirnü éposszal olyan munkát adott az irodalomnak, mely Mickiewic klasszikus mester- müve, a Pan Tadäusz nemzeti eposz mellett is halhatatlan marad. Természetvizsgáló, ügyvéd, orvos is bőven akad a lengyel asszonyok között; nem egy közöttük külföldi egyetemi katedrán szerez dicsőséget a lengyel névnek. Művésznőik szintén valamennyien kontinentális hirüek, tán elég Sembrich-Kohanska, Kasovska Felicia (az első lengyel Wágner-énekesnő) és Landovska Vanda, a régi lengyelzene ujjáébresztőjének nevét fölemlítenünk. Írónőik között Zapolska Gabriela politikai izü regényeivel keltett feltűnést; Valevska Cecília a lengyel női mozgalmakról írott könyvénél még hasznosabb cselekedetet végzeit a vasárnapi ismétlő-iskolák meghonosításával; Reinschmied-Kue- zalska asszony a nők egyenlőjogusitásának kivívására alakított egyesület élén fejt ki igen élénk tevékenységet ; Moszczenska lza pedig külföldi kongresszusokon képviseli nagy*agitatórius tűzzel fajtáját és eszméit. Ez persze egészen más kép, mint a melyet A kis hadnagy. A termékeny síkságon valameddig a szem ellátott, viruló mezők és rétek terültek el, amelyek most a világossággal folytattak harcot a sötétséggel. A messze távolban égő falvak vörös fénye lángolt és sürü, fekete füstfelleg emelkedett az ég felé. A mélyen fekvő, széles völgyön át hullámzott nyilegyenességgel a rohanó folyam árja. A szürke viz felett, a hajnali szürkületben vékony ködfátyol lebegett, amelyet a hűvös hajnali szellő a part magaslatain,^ fenyvesek feketélő csúcsain szeszélyesen sodort magával. Koepper hadnagy utasítása az volt, hogy a hidat az ellenség támadása ellen szigorúan őrizze. A hid merész Íveléssel kötötte össze egymással a szemben levő partokat és karcsú vaspilléreken emelkedett. Keskeny gyalogjárda vezetett át rajta, a túloldalon pedig széles ut nyílott meg, a- melyet egy negyedórányira át lehetett tekinteni. A fiatal tiszt éppen vizsgáló útjára készült. Olykor megállt és fürkészve figyelt távcsövén át, de gyanúsat sehol sem látott. Mikor napfelkelte előtt kőrútjára elindult, emberei még mélyen aludtak a biztos fedezékben, de most a hűvös reggel, a bőrig ható nedves köd fölébresztette őket A kis hadnagy hallotta gondtalan, tréfálkozó hangjukat felületes francia regények festenek a szép lengyel aszonyról, a ki ezekben a sárgafedelü könyvekben többnyire a könnyüvérü nagyvilági nő, a ki nem hiányozhatik a szezonban sem Osztendéből, sem Montekarlóból, sem a Riviéra egyéb fashionable fürdőhelyeiről, a hol gondtalanul flörtöl francia gavallérjaival. Bizonyára ez a típus sem hiányzik a lengyel asszonyok között, hiszen köztudomású, hogy Lengyelországban tán több elegáns asszony van, mint az egész inoszkovita földön összevéve. Ám még ezek az elegáns asszonyok is mások Lengyelországban mint a nyugaton. Orosz földön ugyanis az elemi iskola ismeretlen fogalom. A lengyel asszony tehát saját maga kénytelen bevinni gyermekeit az elemi ismeretekbe s ez már maga arra kényszeríti, hogy több időt szenteljen gyermekeinek, mint például a párisi asszony. Aztán a lengyel vendégszeretet is közmondásos; a lengyel konyha bőséges és választékos, akár a magyar, ennek is sok időt, gondot és fáradságot kell szentelnie. Fiatal leány nem is nő fel Lengyelországban, hogy ne ismerné a konyhát, de a legelőkelőbb lengyel asszony sem jő zavarba még oly nagy vendégség esetén se, ha véletlenül felmodott is aznap a szakácsnéja. Egyébként még a lengyel históriai események sem játszódtak le az asszonyok közreműködése nélkül s a 48-iki és 63-iki fölkelés hősei és áldozatai mellett rendesen olt volt az asszony is, hogy kövesse férjét a keserű szibériai száműzetésbe, vagy egyébként osztozik vele ama rettenetes idő testi és szellemi nélkülözéseiben. Ez különben is hagyomány a lengyel nemzetben. Kazimi- era Marja királyné s Denhoff palotahölgy a XVII. században igen jelentős politikai szerepet játszott a lengyel udvarban. 1830-ban jedig Potocka Klaudia grófnő veté magát nagy becsvággyal Varsó politikai mozgalmaiba. Most — a megváltozott i- dőhöz képest-főleg azok az egyetemi ^Rettségü nők játszanak nagyobb szerepet, akik Hazatérve a küldföldi egyetemekről, odahaza valsóággal a kul- turpionirok nehéz munkáját végzik. Ez a munka annál nehezebb, mert mindenütt az akadékoskodó orosz policia rosszindulatú ellenzésével kell megküzdeniük s igazán izzó hazaszeretetre és eszméik iránt égő lelkesedésre van szükségük, hogy küzdelmeikben meg ne rokkanjanak. E munkából persze ki veszi a maga részét az arisztokrácia is. Főleg azonban kulturális és művészi téren s leginkább mecénás gyanánt. így Czetvertinszka Marja hercegnő állandóan egész sereg művészt képeztet ki a maga költségén. Kazakovska Boldizsár grófnő a kinek férje különben elnöke a lengyelországi lengyel pártnak, már politikában is részt vesz, de mindenütt: politikai, gazdasági, kulturális közjótékonysági területen egyaránt ott látjuk a lengyel honleányt, a ki ha kell, még arra is ráveszi férjét-mint Barvinska asszony, a híres lembergi színész felesége, -hogy belépjen a lengyel légióba, fegyverrel küzdeni az oly rég elveszett s ma talán újra pirkadó lengyel szabadságért. Az ilyen szellemmel eltöltött lengyel asszonyoknak bizonyára nagy részük van abban, ha a lengyel nép hazafias fradiciói olyan kemény elnyomatás ellenére is ébren maradtak s bizonyára nem rajtuk múlik, ha a hagyományos lengyel hazaszeretet és önfeláldozás — a terrortól való félelem miatt — nem nyilatkozott meg eddig olyan mértékben, a hogy ezt Lengyelország barátai a háború kitörés után némi joggal várhatták volna. r-' rr • i rr Esős idő. Magyarország mezőgazdasággal foglalkozó ország lévén, fontos kérdés az időjárás s a mezőgazdákat legközvetlenebbül érdekli. Mert hiszen a földből él nálunk a gazda, a kereskedő, az iparos, de még a hivatalnok is, abból amit az áldott magyar föld évente terem. Hogy milyen a termés, az kizárólag az időjáráson múlik, mert a talaj bizony jó nálunk, a munkaerő is megvan ahhoz, hogy évente áldást ontson ez a vérrel áztatott föld. Az idén megdöbbenéssel észleljük, hogy nem akar a tél beállani, de sőt természetellenesen enyhe, csapadékos időjárás van. És különös az, hogy mig talán egyfelül örvendenünk kellene azon, hogy ezer csatákban vérző véreink az enyhébb téli időjárásban kevesebbet szenvednek, másrészt aggódnunk kell azon, hogy ez a ködös, nedves, esős időjárás jnennyire egészségtelen rájuk, szegényekre, akik sokszor hetekig nem jutnak födél alá, mig a rendes, hideg, fagyos, havas tél ellen mégis csak inkább lehet meleg ruházkodással és még a szabadban való tüzeléssel is védekezni. Mai napság tömérdek szó esik az enyhe télés a lovak nyerítését. Még egy tekintetet vetett a túlsó partra, összecsavarta látcsövét és visszafelé fordult. Koepper hadnagy karcsú termetű, mozgékony testű fiatalember volt. Puha finom arcán, az állán és ajkain selyempuhaságu szőke szakáll és bajusz serkedezett. Egyenesen az erdőcske ritka fái felé indult és mielőtt az utolsó bokorhoz ért, mely embereitől elválasztotta, egy hang ütötte meg füleit, mintha valaki az ő nevét említette volna. Közvetlen utána az egyik katonája kiejtette a szót, mely a fiatal tisztet úgy érintette, mintha ökölcsapás sújtott volna arcába. — A mi derék kis hadnagyunk még valóságos gyerek ! Az öreg népfelkelő, aki bajtársaival a hadnagyról elbeszélgetett, a fenti kijelentést minden sértő szándék nélkül, hanem inkább merő szere- tetbőlés gyengédségből mondta, de a kis hadnagy arca mégis belesápadt. Mély ráncok képződtek ajka körül és világoskék szemeiből villámok cikáztak, amikor az erdő szélén kilépett. A kis hadnagy szerencsétlensége, bánata éppen abban állt, hogy mindenki atyáskodni akart felette. Felebbvalóitól lefelé a . só közlegényig. A gyenge gyermek kora ifjúságában elvesztette szüleit és a jó rokonok első gondja az volt, hogy egyenruhába bujtassák a család régi hagyományai szerint. így lépett mint vadidegen a durva, vad bajtársak sorába, akik szerették, dédelget- ! fék, de szintén atyáskodtak felette. Mindenki csak „bársonygyerek“-nek nevezte. Alig volt tizennyolc éves, mikor a háború kitört és a haza harcba szólította. Nem töprengett az eseményeken, csupán az bántotta, hogy békében szerzett becéző nevétől nem tudott megszabadulni és még most is mindenki „gyermekinek szólította. A kis tisztáson élénk mozgás keletkezett. Az ulánusok kettesben, hármasban csoportokba verődtek és mohón szürcsölgették, párolgó fekete kávéjukat reggeli gyanánt. A fegyverek megcsörrentek, a lovak nyerítettek és patkóikkal taposták a földet. A népfelkelő, aki az imént a szeretetteljes megjegyzést tette, mikor a kis hadnagyot meglátta, zavartan töltötte meg pipáját dohánnyal. Rövid, kínos csend következett, miközben Koepper hadnagy arca .még jobban elsötétedett. Egy katona feléje nyújtotta kávéját, egy másik tejet töltött csészéjébe, amig a harmadik — bozontos szakállu öreg népfelkelő — barátságosan egy darab csokoládéval kínálta meg. Alig telt bele néháuy perc és az egész legénység a kis hadnagy körül kedveskedett. Vala- j mennyien szakállas, öregebb parasztemberek vol-
