Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-03 / 31. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. augusztus 3. Tudnivalók a koleráról. A kolera ismertető jelei: hasmenés, hányás, görcs és gyors elgyöngiilés A kolera nagyon ragadós betegség; csirája éragálya) a beteg bélürülékében és hányadékában van. Átragadhat az egészségesre mindarról, ami a kolerás bél ürülékével, vagy hányadékával bepiszkolódott és pedig különösen : a betegről, ruha-, fehér- s ágyneműjéről, evő-, ivóeszközeiről, ételéről, italáról. A kolera arra is, aki a beteggel, vagy holmijával bánik, főképen csak akkor ragad át, ha az elrendelt óvóintézkedéseket elhanyagolja, mos- datlan kézzel eszik-iszik vagy nem tökéletesen tiszta tárgygyal nyúl a szájához. Legerősebben terjed a járvány akkor, ha a kíjcrás beteg ürüléke, hányadéka vagy olyan mosdöviz, amelyet a beteg használt, kútba, folyóvízbe, vagy egyéb ivóvízbe jut. Olyan vizet, a- mely ilyen módon beszennyeződött, emberi célra | nem szabad használni. Könnyebben betegszik meg kolerában, aki gyomrát étellel, vagy itallal elrontotta, általában mértéktelen életet él, sajátmagát és lakását tisztátalanul tartja és különösen olyan sziik takást, melyben sokan laknak, elegendően rém szellőztet. A kolerától való óvakodás egyik eszköze az egészséges, rendes életmód és a tisztaság. Mosdjunk mennél gyakrabban, különösen evés előtt gondosan mossuk meg a kezünket, ügyeljünk reá, hogy élelmiszereinkhez a betegség csirája ne juthasson. Ezért lehetőleg frissen sült, vagy főzött ételt kell • ennünk ; egyéb élelmiszereket, mint pld. kenyeret pedig gondosan be kell takarnunk, hogy a légy rá ne szálljon, vagy más utón rá ne hullhasson a betegség csirája. Ha legkevésbbé.is gyanús az ivóvíz, erősen fel kell forralni s azután lehűteni és úgy meginni, mert a forröviz elpusztítja a betegség csiráját. A védekezésnek másik fontos eszköze a fertőtlenítés. Erre a célra közönséges oltott me- szet használjunk, vagy azokat a fertőtlenítő szereket, amelyeket kellő űtasitás mellett az orvos, vagy hatóság ad a közönségnek. Fertőtleníteni kell az árnyékszékeket, továbbá mindazt, ami a beteg ember testéből eltávolodik, vagy ami a beteg testtel közvetlen érintkezésbe jutott. Visszatérve, letelepszik mellém a tábortüz- höz. Megkínálom cigarettával és beszédbe bocsátkozom vele. — Mondd csele, Salvador, ha én itt meghalok, hová vándorol a lelkem ? — Hová ? Hat természetesen a hazádba, — válaszolta az öreg, azután ismét pihenni tért szúnyoghálójába. Természetesen, a hazámba, Svédországba! — ismételtem magamban. — És ha itt aludnám utolsó álmomat, akkor az öreg Salvadornak igaza volna : visszvándorolhatnék hazámba, leülhetnék kertünk zöldre feslett padjára, kitekinthetnék a nyílt tengerre, amelynek partjain sötét fenyvesek és illatos hársfák emelkednek ég felé. Ott gyermekeimet is megláthatnám a homokban játszadozni ... de nem beszélhetnék velük, nem inthetném meg őket, nem osztozhatnék örömeikben és gondjaikban . . . Amig mindezeken elgondolkoztam, ismét közeledett valaki a tűzhöz, hogy cigarettára gyújthasson. A japán szakácsom volt. Beszélek vele Japánországról és hozzá is azt a kérdést intéztem, amit előbb az öreg Salvadorhoz < — Mondd csak, ha itt meghalnál, hová vándorolna a lelked ? A ..uiuás, vagy gyanús beleget mindjárt az első jelre be kell az elöljáróságnál jelenteni és az orvos utasítása szerint gondosan ápolni. A beteget az egészségesektől lehetőleg elkülönítve le kell fektetni és állandóan olyan edényt keze ügyében tartani, amelybe hányhasson, vagy testi szükségét végezhesse. Ebben az edényben állandóan kell oltott meszet, vagy más fertőtlenítő szert tartani. Aki a beteggel bánik, gondosan mosakodjék ; kezét szappannal, meleg vízzel s aztán ecettel mossa, száját, (naponta többször) ecetes vízzel öblintse és ne egyék, ne igyék a beteg szobájában . Tanácsos a kolerás szobájának küszöbe elé ecetbe mártott rongyot tenni s arra lépni. Ha a beteg egészen meggyógyult, langyos, szappanos vízzel tetőtől talpig mosakodjék, vagy fürödjék meg és tisztába öltözködjék. Ha a beteg meghalt, azt kell cselekedni, a mit a hatóság rendel, A tudottat lemosni, öltöztetni nem szabad. Akár meggyógyult, akár meghalt a kolerás beteg, szobáját mindenestül ártalmatlanná kell tenni (fertőtleníteni). Nevezetesen : Mosható szennyes ruhát, ágy- s fehérneműt csak akkor lehet kivinni s mosásba adni, ha legalább 2 órán át forró, lúgos vízben áztatták (pl. teknöben, dézsában). Szalmazsákot, úgyszintén dunnát, párnát, paplant — a külső borilék lehúzása és a boríték lehúzása és a boríték forró, lúgos vízbe áztalása után — erős ecetes ruhával jól le kell dörzsölni és a napra kilenni. Nem mosható ruhát szintén ecettel, vagy o- lyan szerrel kell ledörzsölni, amelyet orvos rendel. A beteg szobájába!! tartott holmit, ha nem is használta a beteg, úgyszintén a mosott, tisztogatott holmit is a napra kell kitenni. A kolerás ágyszalmáját, ételmaradékát és a szobájából kikerülő szemetet el kell égetni. Evő-, ivóeszközeit, edényeit forró vízzel tisztára kell lemosni. Festetlen ágyat, széket, szekrényt s egyéb festellen bútordarabot forró lúggal, vagy szappanos vízzel, festett, vagy finomabb bútort s némely más tárgyat olyan szerrel kell lemosni, a- nielyet az orvos arra a célra rendel. A szobát, amelyben a kolerás feküdi, meszel— Természetesen a hazámba, Japánba, — válaszolta a szakácsom és most láttam először hogy hiányzik ajkairól az alázatos mosolygás, ametylyel egyébkor kérdéseimre válaszolni szokott. Rövid beszélgetés után ő is magamra hagyott és pihenni tért. Mikor következő napon csónakázni indultunk, az evező benszülött kavina-törzsfőnökhöz szintén ezt a kérdést intéztem : — Ha itt meghalnál, hová vándorolna a lelked ? — Természetesen a hazámba I — válaszolta röviden. — Természetesen a hazámba ! — mindig és mindenkitől csak ezt a választ kaptam. Valamennyien talán a hazájukról álmodoznak szüntelenül, a rögről, amelyen bölcsőjüket ringatták és ha lehajtják fejüket az örök álomra, szent meggyőződéssel hiszik, hogy lelkűk visszavándorol az imádott, jól ismert hazába. A honvágy tehát nemcsak elvont fogalom, hanem a lelkek mélyén gyökeret vert szent érzés, mely elkísér bennünket utolsó álmunkban, a túlvilágra is . . . ni kell (még a földjét is); ajtót, ablakot és — ha a szoba padlózott — a padlót is forró híggal, vagy olyan szerrel, amelyet az orvos rendel, kell fertőtleníteni és azután súrolni. A szoba ajtaját, ablakát nappal tárva-nyitva kell tartani. A háború és a tömeglélek. Talán sohasem volt alkalmasabb a fömeg- lélek tanulmányozása, ' mint most, ebben a borzalmas és páratlan makacssággal folyó háborúban. Azok az ijesztő nagyságú vérrózsák, amelyek emberi húsból és vérből nyílnak, olyan változatokon ostorozzák keresztül a tömeg lelkét, amely változatok a lélektan egy uj fejezetét fogják megteremteni. A háború különböző eseményei és fordulatai különböző lelkivilágba dobják a tömeget és a leggyakrabban annyira presszionálják egész világfelfogását, ítélőképességé) és higgadt, logikus gondolkozását, hogy e fölfordult lelkiállapotában, szinte öntudatlan célnélküliséggel tagadja meg önmagát. Tapasztalhatta mindenki, hogy pl, a nagy galíciai visszavonulás idején az a deprimáló tudat, amelyet a 'tömeg a napilapok és táviratok utján j szerzett, mily szorongó érzéseket váltott ki az ! emberekből és fejvesztett tájékozatlanságukban mily naiv ítéletekét és jóslatokat hozott az elferdített közfelfogás. Az emberek lelkivilága a leg- pesszimiszíikusabb gondolatvilágot teremtette meg. Alig lehetett hallani higgadt, tárgyilagos kritikát, amely a tömeg torzításával szemben a józan és tiszta kritika felfogását (ette ,1a magáévá. jellemző, hogy mennyire egybeforrj c pesz- szinuisban az átlagemberek és az iníellektueliek egyénisége. Amily mértékben erőlködött a uaiv- ság a megértéshez (de minden eredmény nélkül) épp oly mértékben siklott lefelé az intelligens emberek gondolatmenetei És igy találkozott a kettő azon a vonalon, amely lélektani szempontból a legérdekesebb és tegizgatóbb témák e- gyike. A háború kedvező eseményeinek hatása a tömeg lelkére szintén igen figyelemre méltó. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy a helyzet előnyös alakulását és megfontolt offenzivánk szép sikereit mily különös óvatossággal és szinte érthetetlen szkepticizmussal fogadta a tömeg. Ennek egyszerű és elfogadható magyarázata az, hogy a háború borzalmai hatalmasabbá tették a tömeg lelkében a „negativ“ erejét a „pozitív“ erejénél. Ez a telki átváltozás teszi érthetővé azt az ingadozó hitet is, amely a jó és rossz között vergődik. De hogyha valamely esemény, amely a pozitív erejével hat a tömeg lelki életére, hosszabb és egyre fokozódó reménységet fejleszt, lassan bár, de határozott irányban és határozott céltudatossággal, fel tudja venni az eredményes küzdelmet a negatívval. Legszebben bizonyítja ezt a gorlicei frontáttörés óta megindult gyönyörű of- j fenzivánk. Az első híreket elfojtott ölömmel és valami ! különös ii) ugtalansággal fogadták az emberek. A ; negatívum még erősen bennlakott a lelkekben. Amikor aztán nap-napután egyre szebb és örven- detesebb jelentéseket hoztak a táviratok és a lapok, lassan de észrevehetően változott meg a közfelfogás és a tömeglélek. Az emberek életébe belereszketett az öröm és a lelket áthatotta egy nagy és szent tudat: az életösztön hivalottsága és az igazság érzete, amely tiszta kézzel és tiszta lelkiismeretességgel küzd a barbárság elnyomó célja ellen. Igen érdekes figyelemmel kisérni azt a hatást is, amelyet a háború a tömeg szerelmi érzésére tett. Az első hetek tapasztalaitól eltekintve,
