Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-19 / 3. szám
1915. január 19. NAGYBANYAI HÍRLAP 5. melegedett egy csomó népfölkelő : a határőrség emberei. A gyalogság különösen a mi hegymászáshoz szokott románjaink, csakhamar felért az erdő oldalára és kitűnő szerpentinen a hegytetőre ahol pihenőt kaptunk, amíg a tüzérség felérkezik ágyúival. Itt azután a fenyveseK alá bújtunk a folyton hulló eső ellen, összegyűjtöttük a katonáinkat és századonként megmagyaráztuk, hogy ez itt a magyar határ és most már elérkeztünk Galíciához. Megnató jelenet következett. Az emberek letérdeltek a földre, megcsókolták és a sapkát levéve felsóhajtottak : — Segíts meg Isten bennünket, hogy ezt a drága földet megvédelmezhessük. Az egyik román bakánk, aki odahaza kán- tori teendőket végez, egy zsoltárra zenditett reá, mit födetlen fővel hallgattunk mindnyájan végig és a mi szemünkben is ott csillogtak a hazai föld búcsújának megjelenő könnyei. * Megindultunk befelé Galíciába, amit most méltán lehet nevezni a pusztulás országának. Nincs toll, amely leírja, ecset, amely lefesse azt a vandál pusztítást, a mit a minden oroszok cárjának „vitéz hadserege" müveit itt a fegyvertelen emberekkel szemben. Sorra jönnek a felégetett, a kirabolt, elpusztított falvak, kisebb városok. Mindegyiken ott a hajdani jólét bélyege, amit a muszka vandalizmus oktalan brutalitással tett semmivé. Lassan haladtunk előre, mert az üt a kanyargó Prut folyónak hol egyik, hol másik partján vezet befelé, a közbenső hidakat pedig sorra felrobbantották a menekülő oroszok. Az előttünk járó hidászok és szapőrök ideiglenes hidakat vertek, de nagy időbe került, inig a parti fövényen keresztül tudott gázolni a tüzérség. Ezért brigadérosunk egy merész lépésre határozta magát. A Prut völgyében a sziklaoldalba bevésve halad egy vasúti vonal, amit huszáraink jelentése szerint épen hagytak az oroszok, mert nem volt idejük felrobbantani. Bár ránk esteledett, az egész csapat tíizérestől, traines- tül felvonult, a vasúti töltésre és a sínek között mentünk tovább. Igen veszélyes ut volt, mert a töltés jobb oldala már a Prut partja volt és különösen nehéz volt a tüzérségnek, A vállalkozás sikerült, egyetlen egy kocsink se esett le a tátongó mélységbe, bár 7 kilométert tettünk meg ezen a/, istcntkisértő utón. A sötétségben egyszerre nagy fekete tömeg jelenik meg előttünk, erős égésszag ütötte meg az orrunkat és itt-ott piros fényszikrák jelentek meg, mint nyáron a szentjános-bogárkák. Felcsigázott kíváncsiságunk csakhamar kielégítést nyert, de egyúttal borzadály futott rajtunk keresztül. Előttünk feketéllett Tartarov; egy hét előtt még gazdag, kulturvároska, a vidék kereskedelmi és kulturális gócpontja, most korom és üszők. Még itt-ott égett egy gerenda, felcsillant egy parázs; a pusztulás szentjánosbogárkája. Egyetlen élő lelket sem találtunk az egész városban. A tűzvészből megmenekült néhány ház, de ezek is teljesen kirabolva. A bútorok, a berendezések ott feküdtek az ut szélen összetörve, kirabolva. A város vége felé egy összelőtt ház vérén dáján keserves nyöszörgést hallottunk. Az egyik katonám bemegy és nemsokára egy kopókutyával tér vissza az ölében. A kutya az éhségtől végképen le volt soványodva. A hátulsó lábaira már nem igen birt felállani a gyengeségtől és keserves vonítással jelezte, hogy nagy kínjai vannak. Katonáim felrakták a lőszeres kocsira, enni adtak neki és betakarták pokrócba és úgy dédelgették, mintha valami szenvedő gyermek lett volna. A kutya hálás pillantással nézett reájuk és egy nap múlva már talpra állt, harmadnap pédig már velünk masírozott. A tábori konyha körűi annyi konc, csont maradt, a katonák annyira ügyeltek reá, hogy egészen megerősödött. A város nevéről elnevezték Tatárnak. Nem is gondoltuk hogy Tatár milyen nagyszerűen hálálja meg azt, hogy megmentettük az életét. Elmaradhatatlan barátunk lett és olyan pat- ruillozó és tábori őrs kutya, amilyen csak lehet egy — kutya. Tatár, az ő v kopóintelligenciájával megértette azonnal, hogy mi vagyunk a jó barát és a muszka az ellenség. Finom szaglásával megérezte az ellenséges őrjárat közeledtét és ilyenkor ideges lett. Nyüszített, morgott, ugrált, csaholt és mindenképpen figyelmeztette embereinket, hogy közelben az ellenség, óvatosság, figyelem ! Volt egy rettenthetetlen bátorságu, ügyes szakaszvezetönk: Popa Teofil lapusnyaki paraszt ember, aki életének nagy részét erdőben töltötte, mint erdővállalkozó. Különösen ez szoktatta magához és egyes önkéntes vállalkozásaira, amik sokszor istenkisér- tés számba mentek, magával vitte a kutyát. Ennek segélyével nagyon értékes felderítéseket végzett és .sokszor élt el bámulatos eredményeket. Különösen nagyon haragudott Tatár a kozákokra. Valóságos extázisba jött, ha a nagy kucsmáju, amúgy is barátságtalan kinézésű alakokat meglátta. Egyszer a lengyellégiónak egy járőre elfogott egy kozákot és. behozta hozzánk a főörsre, ahol épen Tatár is tartózkodott. A tolmács utján épen kezdtük kihallgatni a kozákot, amikor az az inához kap és rettentően el kezd ordítani. Akkor látjuk, hogy Tatár csimpaszkodott bele és irtózatosan cibálja, alig tudtuk lefejteni a kozákról. Tatárnak nagyon tetszett a hadi élet. Pontosan megjelent a tábori konyhánál az étkezés irányában, azután elfoglalta helyét a századnál. Ha őrjárat ment ki, ő rögtön szolgálatba lépett, ha a tábori őrsök felálltak, ő az őrs vonalon cirkált és adta a morgójelzést, ha ellenfél közeledett. Természetes, hogy hadierényeihez, nem tartozott a szükséges óvatosság és ez lett a veszte. A delatyni ütközetben, amikor mi bevonultunk a faluba, hogy kiverjük az ott rejtőző muszka gyalogságot, Tatár is részt vett a rohamban és erősen segített — a fogával. Egy orosz azután fejbelőtte szegényt és elnyujtózott szépen, mint a többi hős, akik megtéve kötelességüket átvándoroltak oda, ahol már nincs se barát, se ellenség, ahol már csak egy kürtjelet várnak : a feltámadás trombitáját. Arc-szeplőkréme. A tél meghozta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre“. melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 150. próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. RÁKÓCZY FERENCZ DROGÉRIÁBÓL NAGYBÁNYÁN. Felelős szerkesztő: dr Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. Étvágy és gyomorjavitó a Misztmogyorósi gyógyforrás víz. Óvszer fertőző betegségek ellen. Fizessünk elő a Nagybányai Hírlapra. Schunda V. József cs. és kir. udvari hangszergyáros CS.is hl??. UDVARI fi KIZÄP.SZASADÄLM. HAM65ZERCYÁRA mf'U i BUDAPEST iV.íWYAR UTCA 16,18 és 26 SAJÁT HÁZ. TELEFON 644 A m. kfr. Operaház, a m. kir. Orsz. Zeneakadémia, a Nemzeti Zenede, az összes budapesti színházak szállítója, a pedálcimbalom és a rekonstruált tárogató errvpdiiU feltalálója. • Magyarország legnagyobb és villamüzemre berendezett hangszergyára. Ajánlja : Pedálcimbalom, tárogató, vonós, réz és fa-fuvó és ütőhangszereit, valamint azok alkatrészeit. Árjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve.
