Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-06 / 40. szám
2 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1914. október 6. tagolt. Kiilömböző egyleteink a társadalomból nyervén erejüket, megélhetésüket, min- denik a maga kicsi körében végzi munkáit mindenik dolgozik ugyan, mindenik végez valamit, lehet, hogy hasznosan munkát kicsiny körében a miről a nagy nyilvánosság semmit sem tud s Így arról számot venni és adni nem lehet. Pénzintézeteink s más részvénytársaságok is csak sablonszerűén dolgoznak azaz most csak dolgoznának, de a takarék- pénztáraknak a háborús világ következtében vajmi kevés dolguk van ; betevő nem igen akad, kölcsönvevő csak kerülne, dehát ilyen mostani világban ki ai kölcsön? féltve őrzi mindenik takarék a naponkint befolyó kicsi kamat vagy törlesztés jövedelmét, nem kölcsönöz, pedig az ipar és kereskedelem mennyire sóhajtozik egy kis friss takarékpénztári kölcsön után. No majd segit ezen a bajon az állam által most 290 millió koronával létesítendő kölcsön pénztár, ha elég élelmesek leszünk ahhoz, hogy Nagybánya is kapjon egy fiók pénztárt. Egy tekintélyes részvénytársaság városunkban még az István Szálló; ennek miként való működését most szóvá nem tesz- szük hagyjuk más időkre, mikor annak eljön az ideje. Elmondottuk ezeket azért, talán felébred, valamelyes szunyadó tehetség; kezébe veszi a haladás zászlóját s azzal előre türliczkával megehesse. A tündérkirálynő segítségével mindezeket a feladatokat a halász végre hajtja. Legnehezebb volt a földesur harmadik parancsa, a meiy úgy szólt, hogy vigye el hozzá az Istent ebédre. A halász el is indult s az Isten elébe is jutott s eléje terjesztette a gazdája kívánságait Az Isten azonban olyan feleleteket adott, hogy mikor a halász a gazdájának azokról számot adott, a gazda olyan dühbe gurult, hogy mérgében megpukkadva felfordult s igy a halász a tündérnőve! boldog házaséletet élt. * A í}c Egy tündérnő a havasban vadászó királyfit vadgalamb s illetőleg geriice alakjában akarta elbűvölni, — le porul járt, mert a királyfi nyilától sebet kapván, menekülni kényszerült. Pár nap múlva a királyi udvarban egy szegény asszonyt tyukásznénak fogadnak fel, a hol kiváló ügyessége és tisztasága miatt meg is szeretnek. 'Ez a tyukászná a király időtöltéseiben fényes öltözetben már kétszer jelent meg, ott a királyfival táncolt, mulatott, azután eltűnt anélkül, hogy megtudták volna ki lenne ö ? A királyfi az ismeretlen szépséget annyira megszerette, hogy utána epedve napról-napra lábon sorvadt. Egy néhány nap múlva a királyi palotában ismét bált rendeztek. A királyfi megrendelte, hogy a palotáig szolgáló utakat kátránnyal vonják be. A tündérnő még vakítóbb ruhában és. szépségben jelent meg a királyi időtöltésen, ott táncolt, a királyfival kimulatta magát jól és azzal szokása szerint eltűnt. Másnap reggel azonban a kátrányos útban egy női cipőt találtak, a mit a királyfinak bemutattak. A cipő a tyukászné lábára talált, minden kitudódott s a királyfi a tündérnőt feleségül vette. * íj: :Jí Egy anya, mikor csecsemője sirt, mindig azzal csitította el, ha megnő, majd neki adja a még tetve utat fog mutatni Nagybánya városának, társadalmának uj életre keltésére, a melynek nyomán a közelgő és nehéznek látszó súlyos fellegek elhárittatnak a látó határról. Avagy maradjunk csöndben, mint ha j nagybeíeg volna a házban halkan beszéljünk sőt alig susogva, nesztelenül lépkedjünk a minden zajt felfogó puhaszönyegen, hisz beteg körül, nagy beteg körül járunk, Várjuk az orvost ki gyógyitó szert rendel a belső bajokra és a külső sebekre, de jobban várjuk azt a mütő csoda doktort, ki é- les pengéjű késével, hideg agyának szövetei között rejtő mély tudományával végzi | azt a hatalmas műtétet, mely a halót lábra állítja és megtanítja járni, aztán dolgozni a közért mindnyájunkért, most és gyor- ! san. Lázár kelj föl, és járj! Oláh László. Háború nyílvesszővé]. A most folyó világháború során, a német- francia harctéren, egy uj fegyver jött használatba. Ez a fegyver egyenesen visszatérést jelent az ős- j korszak felé, amennyiben az uj fegyver nem egyéb mint egy remekül kidolgozott nyílvessző, amit a francia hadipilóták használnak és zúdítanak rá aeró- plánjaikról a német katonákra. A német hadsereg már több ilyen nyílvesszőt zsákmányolt s a harcoló német katonák közül is már többen sebesültek meg ilyen nyillövésektöl, sőt egy fején talált német katona azzonnal mégis halt. Az uj francia ! fegyverről és az általa okozott sebesülésekről a | „Münchener Medizinische Wochenshrift“ tesz elsőnek említést annak az előadásnak nyomán, melyet e tárgyban dr. Volkmann János német katonai alorvos tartott a stuttgarti orvosegyesületben. Az eddig használatban volt különféle öldöklő fegyverekhez, amikkel a népek véres harcokban pusztítják egymást, mint legujjabb hadieszközök sorakoztak a különféle légijármüvek. Ám ami eddig ez a legújabb fegyvernem csak bombái révén volt félelmetes, most a francia hadviselés azzal a meglepetéssel szolgált, hogy újra életre keltett egy ősrégi barbár fegyvert, a nyilat, amelyet hadipilótái által hajiitat !c a levegőből az ellenségre. /V dumdum lövegek használata után ez az uj- jabb barbarizmus és a hadiszokásoknak és erkölcsöknek elfajulása és visszaesése már aligha fog különösebb meglepetést kelteni, iegfölebb az orvo- világnak okoz némi fejtörést az, hogy a különféle sebesülések száma és milyensége szaporodik. És bár a-lőfegyverek, shrapnellek, gránátok, ba- jonettszurások és kardvágások mellett az uj fegyver okozta sérülések és sebesülések sem okoznak különösebb gondot, mégis érdemes foglalkozni azzal, hogy micsoda jelentősége és hatása lehet az uj fegyvernek. Egy megsebesült — nyíllal talált — német katona beszélte el a következőket: — Szeptember első napján ezredünk L. mellett zászlóaljakba oszt a, századonkint elkülönítve, táborozott s katonáink a harcoktól kifáradva gyanútlanul pihentek sátraik körül. Egyszere csak két repülőgép tűnt föl felettünk s a repülő gépmadarak a tábor és a fejünk fölött mintegy ezerkétszáz — ezer — ötszáz méternyi magasságban keringtek. Csak néztük és vizsgálgattuk a magasban járó gépmadarakat, mikor hirtelen szúró fájdalmat éreztem a jobb lábomban alig valamivel a meg se született s még senki által sem látott tündérnőt. A gyermek nagyra nőtt s miután anyja ígéretét beváltani nem tudta, a fiú világgá ment, hogy az ígért feleséget felkeresse. A mesehős útjában többek között Szent vasárnappal találkozik, a kitől egy aranyalmát kapott ajándékba, hogy adná oda annak a leánynak, a ki először elibe kerül s tőle vizet kér. Az a bizonyos leány csakhamar jelentkezik is s egymásba szeretnek. A mesehős őt feleségül akarván venni, a városba ment tanukéit, addig a leányt egy kút fölötti fán elrejtette volt. A mig vőlegény odavolt a városban, egy cigányleány járt vizért a kúthoz, a ki belenézvén a víztükrében, a fán levő gyönyörűséges leány ábrázatját látta s otíhon eldicsekedett az anyjának hogy ő milyen szép volna, milyen szépnek látta magát a viz tükrében. A vén cigánynő élt a gya- nupörrel: biztosra vette, hogy valami történik a kút körül. Ott a fán csakugyan észrevette a szép- I séges leányt, lecsalta, levetkőztette, dús hajába egy tüt szúrt, a melynek varázsánál fogva a leány galambbá válfbzott és eltűnt. A vén cigánynő a leányát felöltöztette a tündérnő ruháiba és felültette helyére a fára. A visszatérő vőlegény a változáson nagyon elcsodálkozott, de mégis a cigány leányt feleségül vette. A szegény galamb ott repdesett a kút, a templom és a vőlegénye haza körül; majd leszállód a kertbe s ott látván a cigányné szolgálóját, arra kérte, eresztené be a gazda szobájába. A szolgáló teljesítette a galamb kívánságát. A gazda megsimitván egyszer a galamb tollazatát, rátalált a cigányné tűjére, a mit kihúzván a varázs megszűnt, a galamb gyönyörűséges tíindörnővé váltp- zoii, a ki elpanaszolván a vele történt dolgokat, a gazda haragra lobbant, a cigánynőket lófarká- ! hoz kötötte s elpusztította, a két szerető szív pe- ! dig ismét egyesült s igen boldog életet élt. * * * Egy király halálos ágyán meghagyja fiainak, hogy a birodalom határait igyekezzenek minél jobban kitágítani, az Arapusca országába azonban betörni ne merészkedjenek, mert nagy bajuk támad. A király halála után a három királyfi megegyezett abban, hogy megtámadják a tündérnőt még pedig az eisö esztendőben a legnagyobbik fiú, a következő esztendőben rendre a többi. A legnagyobbik királyfi be is tört a tündérnő birodalmába és a palotába jutván, annak egy termében embereivel a terített asztalokhoz ült, evett, dorbézoll, majd kábultan az italtól mind nyáján elaludtak. Éjféltájban gyönyörűséges tündérnő repült a terembe, kezében pallossal, szárnyainak suhogásától a katonák mind felriadtak, De vesztükre, mert a tündérnői pallos suhintására valamennyien fává változtak át, amit a tündérnő apró darabokra vagdalt fel, azután eltűnt. Így történt ez egy következő esztendőben a második királyfival is. A legkisebbik királyfi két testvérénél azonban már okosabb volt, a mi itt is igazolja a meséi felfogást, hogy a legnehezebb feladatokat mindig a legkisebbik fiú szokta teljesíteni, A királyfi nem tartóit harcosaival, nem lakmározott veiük, hanem felmászott egy fára és onnan nézte, hogy a tündérnő hogyan aprítja fel rendre az ő derék katonáit, a ki végezvén munkáját eltűnt. A királyfi a tündérnő után sietett, kivitte egészen a teng- iicek országáig, ahol azonban szemei elő! eltűnt. Senki sem tudta a királyfit útbaigazítani, végre rátalált egy sánta pacsirtára, a meiy őt elvezette a tündérnő birodalmába. Itt megtudta, hogy a tündérnő ereje a pallósában rejlik. A pacsirta megtanította, miként lopja el a pallost, a mi a királyfinak nem csekély küzdelem után sikerült is A tündérnő elveszti tündéri voltát, a feldarabolt hadfiakat és a testvéreket életre ébreszti s a tündér- nő a legkisebbik királyfi felesége lesz.
