Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-24 / 12. szám
VIi. évfolyam. Nagybánya, 1914. március 24. TÁRSADALMI 33S SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre S.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Szerkesztősen: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Dp. AJTA1 NAGY GABOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: „Hermes“ Uöynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — Magunkévá tesszük! T. i. egyik vármegyei laptársunknak következő cikkét: Szatmár megye székhelyéről, Nagykárolyból jött szét a rendelet az összes járási fűszolgabiráknak és rendezett tanácsú városok polgármestereinek. A rendeletet a vármegye alispánja irta alá s bizonyára ő, a vármegye volt „ékes tollú“ főjegyzője fogalmazta s rendeztette kő alá. Az irás- müvecskének, mely a kivándorláshoz szükséges útlevelek kiadása kapcsán az ügyvédek ellen tartalmaz mérges förmedvényt, az ódonnak nevezett vármegye házán ringott bölcsője. Azon a vármegye házán, hol a villanyvilágítással, vízvezetékkel és modern konforttal berendezett al- és főispáni lakáson minden ódon, az emberek, a gondolkodás. A tömeges ntlevél kiadás körüli torlódás s ezzel felmerült kényelmetlen munkaszaporulat megakadályozása körül a vármegyei gondolkodás sok izadtság és huzamos fejtörés után megtalálta a minden Gyermekkori emlékeimből. — Irta: Révai Károly. — Messze időkbe kel! visszamennem. Elfáradok, — mint Petőfi mondja — mire oda érek. Sebaj ! Megpihenek a gyermekkor viruló oázisán. Az öregek már csak a múltból élnek ; megszűnik a remény s kezd föltámadni az emlékezés.Az elfáradt tekintet belemerül a leszálló alkonyba s megadással várja az éj közelgő sötétjét. 47 esztendőre tekintek vissza. Egy emberöltő. Gimnázista diák voltam Kolozsvárt a piaristák főgimnáziumában. Ott laktunk valahol az akkor úgynevezett „Szappan" utcában, az unitárius templom háta mögött; még pedig a „hosszú Szappan utcában." Mert volt „görbe" és „kurta" is. A telken nem laktunk egyedül. A mi 3 szobánk és konyhánk az utcára nézett; annak foly- tatásaképen az udvarra nyílt 2 szoba és konyha; abban lakott egy beteges, öreg csizmadia K. Zsig- mond a feleségével és két inassal; külön az udvar végén volt egy szoba és konyha, abban egy nagy nevű erdélyi mágnás család elszegényedett sarja, Gróf B. Zsorzs húzódott meg feleségével és baj kutforrását és „Meg van“ kiáltással megtalálta ezzel önön magát. A rendelet ide vonatkozó részét, mint a stilus és irás- müvészet remekét, az ügyvédi kar iránti gyűlölet epés és vérszegény szülöttét, szó- ról-szóra az alábbiakban közöljük : „Mivel továbbá az útlevél soron kivüli elintézésének sürgetése ügyvédek utján oly mérveket öltött, hogy a feleket teljesen felesleges s tudomásomra jutott, egyes esetekben igen jelentékeny ügyvédi dijaktól megmenteni szükségesnek és megakadályo- zandónak tartom, hogy ügyvédek kihasználják a kivándorolni szándékozók helyzetét s a kivándorlók költségeit ezzel feleslegesen szaporítsák, — hirdesse főszolgabíró ur (polgármester ur) alkalmas módon azt is ki, hogy a ki utieve soronkivüli elintézését ügyvéd utján kéri, annak útlevél ügye Később -fog elintézést nyerni." — A vármegye derék urai irtóznak tehát az ügyvédektől, kik a megrekedt útlevelek soronkivüli kiadásával megzavarják a tiszteletre méltó urak délelőtti csendes pipá- zását és ebéd utáni sziesztáját. Nem szivszopós gyermekével. A „grófné" fiatal volt ugyan, de nagyon csúf és hozzá még valami alsórendü fajtából. Mindegy. Azért mégis méltóságos asz- szonynak tituláltatta magát. Le kell Írnom mind a két családot. Az öreg gróf lehetett mintegy 70 esztendős; megrogyott kis termetű ember, hófehér hajjal, tüskés nyírott bajusszal, széles Habsburg-ajkakkal, villogó fekete szemmel. Semmi egyéb nem árulta el rajta, hogy ősei egykor Erdély trónján ültek, mint nemes hajlású orra. Mit mondjak neje ö méltóságáról ? Valahonnan a konyhából szedte föl a gróf; durva, ripacsos arc, kócos haj, nagy kezek s azokhoz méltó lábak. Az öreg gróf mindennap maga ment bevásárolni s egy ócska sásból font szatyorban hozta haza a luist, kenyeret, tejet. Délután mindig szafaládét és túrót vásárolt. Ez volt a vacsora. Különben csendes békességben éltek, nagy szegénységben. Havonként egyszer egy liberiás inas levelet hozott az öreg grófnak. Valószínűen a havi gázsit, valamelyik főúri rokontól. Elevenebb élet folyt a csizmadiánál. Az elhízott máminak jókora szájat, illetőleg nyelvet jutIelik az ügyvédeket, kik gyorsabb mozgásra ösztökélik azt a rozoga gépezetet, melynek vármegyei közigazgatás a neve. Fejvesztés és útlevelüknek késedelmes kiadásával sújtja az alispáni rendelet azt a halandót, ki útlevelének kiadását, — mely köztudomás szerint hónapokig szokott heverni az alispáni tágas asztalon, — ügyvéd utján meri szorgalmazni. A régi vármegyei úri széket pallos jogával látjuk felelevenedni, hol elevenek és holtak felett Ítélkezett a vármegye és irgalmatlanul elbánt azokkal, kik nekik panaszaikkal, jajjaikkal kellemetlenkedni merészeltek. A paraszt művelje a rögöt, maradjon otthol, a proletár ügyvéd pedig ne okoskodjon s bizza csak a paraszt dolgát a bölcs vármegyére, a helyi érdekű bölcsesség eme prototípusára. Ki akar vándorolni a nép ? ne siessen olyan nagyon ; nincs a népnek kenyere ? egyen kalácsot; nincs alom szalmája ? feküdjön az anyaföldre ; de ne zaklattasson bennünket, ügyvédek utján, hanem várjon, mig útlevele csiga lassúsággal megérkezik, addig trátatott a sors. A szegény beteges csizmadiát ki oly sovány volt, mint egy hegedű, — egész nap mustrálta kedves életpárja. Különösen amiatt veszekedett, hogy sokat eszik, Ugyanezt a kifogást emelte a két inas ellen is, kik bizony egészséges, jó- gyomru kölykek voltak. Mikor elvégeztem tanulásomat, azonnal bementem a műhelybe s ott játszadoztam a Jóskával meg a Pistával. A majsztram nagyon kedvelt, mert verseket szavaltam neki. A mámi is tiszteletteljesen bánt velem, mert hát urfi voltam s mert náluk dolgoztattunk. Második gimnázista kölyök voltam már, de nekem nem derogált a csizmadia inasokkal való barátkozás. Jókedvű dalos két lurkó volt. Emlékszem, egyszer elcsaltak a Biazini — féle szőlőbe, hogy kajszinbarackot lopjunk. Én nem másztam be a kerítésen, csak a Pista, meg a Jóska ; magam a kert mellett ügyeltem, nehogy, meglepjen valaki. Nem is leptek meg, csak akkor, mikor hazamenet osztoztunk a zsákmányon. Akkor aztán volt futás hazáig. Még most is megborzong a hátam 47 év múlva, ha rágondolok, hogy mi lett volna, ha a/ „urfit“ megfogják gyümölcslopáson ! ÁDI Á rjegyzéket kívánatra küld GikszQüi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve $ kitűnő italt szolgáltat, ^ A A AA AA Kapható mindenhol. H ■*
