Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-10 / 10. szám

1914. március. 10. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. került színre jó, összevágó előadásban. Zenéje aranyos, szövege bolondos, kissé sikamlós. Tárgya a tavaszi ébredés, a fakadás, a gerjedelmek örök és változliatatlan igazsága, a szerelmek sejtelmes riigyfakadása, amikor is szerelmes szivü asszo­nyok, leányok, férfiak kinálgatják egymásnak édes mámorukat. De nincs benne érzéki durvaság ki­színezve ; az egész darab csak enyelgés a bűnnel. A tanintézetek növendékei el is voltak tiltva az előadás látogatásától, Mig nem láttuk a darabot, háborogtunk a tilalom miatt; mikor aztán végig élveztük, megnyugodtunk: a pedagógus jobban tudja, hogy mit -csinál, mint mi, laikusok. Gyö­nyörű éneket hallottunk Mezei Jolántól, Gyöngyi Jolántól, Galgóczytól. Különösen szép volt Mezei Jolán graciózus tánca. A II. felvonás kvartettje mély hatással volt a közönségre. A szereplők egytől-egyig feladatuk magaslatán állottak. Nagy érdeklődés előzte meg a péntek este szinrekerült „Uj földesül“ cimll színmüvet. Jókai, halhatatlan Írónk regényéből készült, de mindjárt mondjuk is meg őszintén, hogy a regénynek még árnyéka sem lehet. Hevesi Sándor erejét túlha­ladta ez a dramatizálás. Rossz világításban állította be azokat a fényes alakokat, kik mindnyájan any- nyira szivünkhöz vannak nőve. Régi és eddig még meg nem döntött drama­turgiai igazság, hogy a regény nem alkalmas ma­téria drámai átformálásra. Két alapjában véve ellentétes műfaj összeházasításáról van szó, de olyan ellentétekről, amelyek nem vonzák egymást. A regény hősei, alakjai más perspektívába, beál­lításba kerülnek, mint a dráma személyei. A regény értéke nem szenved kárt az események szétfolyó- szerüségében, a regény története kanyargó, kitéré­sekben gazdag mederben folyhat, a dráma cse­lekményének iránya azonban egyenes, mellékcse­lekményeket nem tűrő, legfeljebb emelkedést és esést mutató vonalat ir le. A regény analitikus műfaj, a hol az alakok tetteit az Író megindokol­hatja, a drámai cselekmény indoklására az Írónak még alkalma sem nyílik, itt az alakok cselek­ményükben hordják tettük magyarázatát és kon­zekvenciáját. A játszó személyzetből ki kell emelnünk Zöldi Vilmát, Róna Stefit, Rónait, Hőnyit és Stoll Bélát. Zöldi Vilmának kis szerepe volt, de a meg­lialási jelenete mesteri alakításáról tanúskodott. Rónai Gézáról mindig jó véleményünk volt; An­kerschmidt szerepében ez a véleményünk még erősödött. Valósá os bravúrral játszott. Kedves volt Róna Stefi, Erzsiké szerepében. Bónyi fess Garamvölgyi Aladár volt s nemes egyszerűségével ekszcellált. Lenkey-w\ már nem mondhatunk ily jó véleményt. Alakítását elhibázottnak tartjuk. Rózsa­hegyi Kampós szerepét nem jól fogta föl. Bizony­nyal ismeri a regényt is s igy tudnia kell, hogy Kampós bácsi a hűség, a kedvesség, a jólelküség mintaképe, párosulva szelídséggel. A színdarabban hajdúnak néztük, kinek csak a nádpálca hiányzott a kezéből. Rokonszenvesen játszott Rónainé Miss Natalia szerepében, Ladányi Mariska azonban — úgy látszik, — unatkozott. Pedig kár, mert őt kedveli a közönség. Minden bizonnyal nem sze­rette Pajtainé szerepét. Kifogástalan volt Rogoz Imre mint Dr. Grisák. Szombaton a Nevető férj premierje volt. Bé­csi szállítmány megmagyarositva. A közönség mai nap — hogy némikép feledje buját — bánatát, — a nehézkes szellemi problémákat messze elkerülő, könnyű vizviccek nívóján mozgó ötleteket szereti, ahol az üres, pukkanó librettó mellé invenciózus keringő dallamokat nyer, melyek könnyű pehely- ként ragadnak magúkkal. Eysler Ödön, a zene­szerző mestere annak, hogy miként kell elfeled­tetni a sovány librettót. A kedves muzsika úgy van applikálva erre a szövegre, mint a szép ruha a beesett mellű, asszonyra. A librettó szerzője Mérey Adolf, ki a legolcsóbb, külvárosi zsidóvicekkel in­spirálja fogcsikcrgatásra az embert. Az előadás pompásan ment. Gyöngyi Jolán, Radó Nelli ismét kitettek magukért. Kristály tisz­ta énekükkel sok élvezetet szereztek. Ide számít­juk Galgóczyt is, ki ez estén kifogástalanul énekelt. Játékukkal kitűntek: honiokai Gabriella, Fekete, Stoll Béla, Bónyi, Rogoz és különösen Rónai, ki talán még soha úgy nem játszott, mint a zsidó ügyvéd szerepében. A kis Deák Flóra igen bájos, kedves jelenség volt. Vasárnap délután a Piros bugyeláris ment, este megismételték a Nevető férjet. Hétfőn Herceg- Ferenc jeles vigjátéka, az Ezredes került szilire, melyről csak jövő számunkban referálunk. Ma, kedden a „Leányvásár“ ismert operettet adják. HÍREK. Március 10. Fakadás. A szunnyadó virágcsirák ébredeznek egy- egy eltévedt napsugártól. Nemsokára virágos sze­kerén érkezik meg a kikelet s a halhatatlan, ö- rökifju égbolt kék szemével mosolyog le reánk. Életre kél körülöttünk a tenger zöld vetés, a da­los erdő s a napfényes magasság. Leírhatatlan su­gárzás gyűl lángra szivünkben a látományra, mikor virág és lomb fakad mindenfelé s a csalogány hajnalig veri énekét. Bizsergő, csiklandós párákat lehel a tavaszi fnvalom s megejti a mámoros lel­keket. A virágzó fák, a balzamos illat bűnrésze­sek ebben. Ó, édes kikelet fakadása ! Még a vénülő szivet is megejted varázsoddal. A tavaszi hajnalok lán­goló gyönyürüsége üde ibolyaszin derengésével káprázatokba sodorja az ősz fejet is. Az álmodozó lélek fölszáll a képzelet országába. Száll a lélek csillagról csilagra, mint a méh virágról virágra s leborulva köszönti a teremtés fenséges gondolatát. Ó, édes kikelet! Verőfényes sugarad füzével lopd bele magadat az én telkembe is ! Földes Béla városunkban. A „Polgári Olvasókör“ meghívására Földes Béla dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, kerületünk országgyűlési képviselője szombaton a d. u. 5 órás vonattal vá­rosunkba érkezik, hogy e napon este 8 órakor a Polgári Olvasókörben március Idusa ötletéből ren­dezendő társasvacsorán a diszbeszédet elmondja. Képviselőnk már másnap a déli vonattal visszau­tazik Budapestre, mert halaszthatatlan teendői ha­zahívják. A függetlenségi párt választmánya ezú­ton kéri fel a párt tagjait, hogy a képviselő foga­dására a vasúthoz kifáradni s egyben az esti tár­sasvacsorán minél nagyobb számba résztvenni szí­veskedjenek. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósági bizottsága március 19-én d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tart. Főbb tárgyai: Ár­vaszéki elnöki, tiszti főügyészi és az esetleg meg­üresedő állások betöltése. Pestvármegye és az „Emke“ átiratai a román paktumos tárgyalások érdekében. tesszük még, hogy a jobbinódu szolnokiak a la­kásuk kifestésénél, berendezésénél, a bútorok és műtárgyak felújításánál is a művészeket kérdezik meg s hogy évente több művészeti felolvasást, előadást hallgatnak meg; azt hisszük, eléggé rá­mutattunk arra, hogy milyen nagy kulturmunkát teljesíthet egy müvésztelep ott, ahol a közönség fogékony. S nem szabad elfeledkeznünk airól sem, hogy a közönség a gyakori müteremlátogatások, a művészekkel való sűrűbb társadalmi érintkezés utján, — ami vidéken természetszerűleg könnyeb­ben megy — megtanulhatja magát a pikturát is folyton jobban és jobban megérteni. Ha a koló­niák mindezeken felül még évente kiállításokat is rendeznek, ahol a közönséget szeretettel kezelik, az érdeklődőket felvilágosítják, akkor betöltötték hivatásukat. S ha több ilyen intencióju telep keletkezik, amely a kenyérharcot, a konkurenciát ki tudja küszöbölni, akkor a művészek jobb és függetle­nebb megélhetést, vagy ha ezt talán teljesen nem is mindig, de annyit szerezhetnek, hogy ne csak a mindennapi kenyérért, hanem művészeti ideál­jaikért is dolgozhatnak. Befejezésül még pár szót a meglevő m i- vésztelepekről. Legtöbb sikert kétségtelenül Sz I- nok ért el, bár mai pikturája kezd már kissé aka­démikussá válni. Művészei közt vannak igen erős és kiváló tehetségek, akik azonban már évek óta l^evés újat mondanak. Nem ártana ezt a telepet egy pár újat kutató, kereső, fiatal művésszel fel­frissíteni. Gödöllő a dekorativ és az iparművészet te­rén szép eredményeket ért el és igy kívánatos, hogy ebben az irányban fejlődése továbbra is biz­tosítva legyen. Nagybánya hírnevét inkább a Hollósy-isko- lától szerezte, de kolóniája azóta is adott néhány elsőrendű művészt, akiknek ott készült dolgaik annak idején esemé íyszámba mentek. Kassán tulajdonképen nem müvésztelep van, hanem a város adott otthont néhány ottani mű­vésznek. Művészei nagyobb tehetséget eláruló dol­gokkal ugyan eddig nem jelentkeztek a nyilvános­ság előtt, de Kassa város művészeti szükségletét el tudják látni. Kecskemét nagy tervekkel és reményekkel indult. Kada Elek ideális lelkülete szépet és ne­meset akart, mikor a telep létesítésére a város kö­zönségét rávette. Hogy az eredmény nem egészen igazolta őt, arról nem ő tehet. Ez a telep csak teljesen alapos újraszervezéssel lehet életképes. Az bizonyos, hogy mai állapotában nem felel meg a célnak. Balsorsa sok tanulságot rejt magában. Nem ártana, ha az uj müvésztelepeket szer­vezni kívánó városok egyaránt tanulmányoznák Szolnok eredményeinek és Kecskemét balsikeré­nek okait. ifj. Gonda Béla. * * * Fontosnak tartjuk a „Magyarországban“ meg­jelent cikk leközlését, miután városunk közérdeke többoldalúan megvilágítani intézményeit, melyek közé a festőkolonia is tartozik. Dacára hogy az iró soraiban erősen kicsillan a szeretet Szolnok iránt, melynek, bevallása szerint, sok éven át intézte ügyeit: mégis a sok oldalú és objektiv megvilá­gítása a dolgoknak elfogulatlan véleményként nyil­vánul meg nála. igen alaposan nyúl bele az es­hetőségek karakterisztikumába. A festőkoloniák közül — természetesen Szol­nokot helyezi első helyre — eredményeit tekintve. Ezt nekünk is konstatálnunk kell akkoi is, amikor a mi kolóniánkkal szemben ezt nem jól esik be­ismernünk. Mert Nagybánya városa kétségtelenül nagyobb áldozatot hozott, mint Szolnok, a mely város müvésztelepe a mindenkori állami kegyek fényében sütkérezett. Hogy pedig a városnak anyagi helyzetét túlon-tul igénybe vett kulturbefektetés még sem hozta meg erkölcsiekben s anyagiakban a jogosan elvárható eredményt, ezt sajnos, Szolnokkal szem­ben is el kell ösmernünk. Ezen eredménytelenség okaira elevenen rá­tapint Gonda akkor, amikor megszívlelendőnek véli sorait a jövendő kolóniák kialakulásánál, illetve berendezkedésénél. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom