Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-03 / 9. szám

NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. találkoztunk az országban, ráfeküdt a vidám­ságnak, a bohóságnak szánt rövid 49 napra is, és alaposan elrontotta.“ — így ir a Pesti Napló tegnapi száma. — (Kolozsvár, 1914 febiuár 26.) — Részben igaza is van. De azt éppen nem lehet mondani, hogy nem volt az idén f rsang. Pláne Nagybányán, a batyubálok mesebeli hazájában! — Ahol két nagy batyubál két heti időközben oly nagyszerűen sike­rült, amint a helyi lapok leírják, ott nem lehet „szomorú,“ „örömtelen" farsangról beszélni 1 De hogy Kolozsvár se szomorkodott az el­múlt farsangon, arra majd az alább elmondan- dókból szabad következtetni. Lehetséges, hogy máskor több mulatság, több jókedv volt a farsan­gon. Lehet. De az idén is volt elég mindakettőből. Hiszen bált rendeztek a színészek, a diákok, a cipészek, a mozdonyvezetők, az urasági legények, a táncmesterek, a Vöröskereszt-Egylet, az Egyetemi Kör, a Menza, a Korcsolyázó-Egyesület, magán­emberek, még ki tudná elsorolni a többit. — Volt olyan szombat, amelyikre 3—4 táncmulatság is esett. Lássunk tehát egy párat közelebbről, elmond­va azon a címen : Hogy mulatnak Kolozsvár vá­rosában ? * Nagy plakátok hirdetik a szinészbált. Leg­nagyobb betűkkel kiabál ez a szó: tangó! Külön jegyek szólnak a tangóval egybekötött kabaréra, külön a kabaréval egybekötött bálra, más szóval a páholyokba és erkélyekre, illetőleg a földszintre, (személyjegy 5 korona 50 fillér stb.) — Váltsunk tehát „egy erkélyt“ a kabaré, a tánc (stb.) átte­kinthető megszemlélhetése céljából. A színkör nézőtere egészen más képet mu­tat, mint mikor mozielőadások vannak benne. Ak­kor ugyan nem lehet sejteni sem, hogy ezt a tel­jesen modern szinház-szerüen megépített helyiséget táncteremmé is át lehet alakítani. Pedig' lehet. De még milyen nagyszerűen 1 (Nem úgy, mint a mi nagybányai színházunkat.) Különben a színkör a vidék egyik legnagyobb mozgószinháza. Nagyobb a mi színházunknál, már abban a tekintetben is, hogy itt körülbelül akkora kiterjedésű erkély is van, mint maga a földszint. Viszont kisebb a nagybányai színháznál a tekintetben, hogy karzata nincs. A színpadra pedig négy darab akkora ska­tulya elférne, mint a mi szerény színpadunk. (Ez talán véletlenül aktuális is.) A nézőtér hátul egy és fél (IV2) méterrel van felemelve fokozatosan. (H/s.) Ha mármost tánces­télyt akarnak ott rendezni, az emelvényeket jóelőre kihordják, A nézőközönségnek még mindig marad elég hely a páholyokban és az erkélyeken. — De ne gondoljuk, hogy táncmulatságok alkalmával a körfolyosóról be kell ugrani a másfél méteres mélységbe. Ez a kérdés is ügyesen van megoldva. Körül kétméteres sáv megmarad az emelvén] bői rézkorláttal elválasztva, melyről hátul csinos, réz­korlátos lépcső vezet le, Akinek nem tetszik lép­csőn lemenni, az lesétál a lejtőn a színpad felé kerülve. A zenekar mélyedése nincs befedve. Külön­ben is fele már a színpad, azaz a rivalda alatt van. Kétoldalt elegáns lépcsők vezetnek fel a szín­padra, a zenekar felett. Az üres földszinten csak úgy ragyog a parkett a sok gömbizzólámpa fényé­től. — Sejteni sem lehet, — hogy ott máskor gummipadlós, meredek emelvény s hosszú szék­sorok vannak! El lehet mondani, hogy a kolozsvári nyári színkör sikerült épület. Tökéletes, mint színház, de tökéletes, mint táncterem is. — De vájjon hova lehet asztalokat elhelyezni ? Hát színpadra. — Kö­rülrakják e célra készült díszletekkel a nagy szín­pad oldalfalait, s asztalokkal töltik meg az egészet. Most pedig mondjunk valamit a szinészbá/- ról is. — A kabaré elsőrendű volt. Az ország el­ső vidéki színtársulata kitett magáért. El is tartott a kabaré 10 órától (színház után kezdődött) 1-ig. Volt ott minden, a klasszikus zenétől a magyar nótáig, ami csak kabaréban elő szokott fordulni. Nem volt hiány aktuális viccekben sem, gondos­kodott róla az ötletes konferanszié. A kabaré fő­számát, a tangót igy konferálta be : Három pár fogja táncolni a tangót; az első pár bemutatja, hogy a tangó jó tánc; a második, hogy a tangó szép tánc, a harmadik pár (férj és feleség) pedig azt mutatja be, hogy a tangó családi tánc. (A herceg­prímás csak az utóbbit ismeri el.) — Először kü- lön-külön, más-más zenére, majd egyszerre járta a három pár ezt a szép táncot. Mert hogy szép, azt nem lehet elvitatni tőle. Különben nem ismé­teltette volna meg háromszor a közönség, tomboló tapsviharral. Nem hiányzott a tangó paródia sem (egy felvonásban.) Többek közt egy előrehaladott korú tisztes családapa is rászánja magát a tangó megtanulá­sára, de mikor a 2359 figurát tartalmazó mázsás nyomtatványt a táncmester a kezébe adja, eláll ettől a szándékától. A kabaré végeztével a három tangós szi- nészpár nyitja meg a táncot bosztonnal, tangóval és one steppel. Majd a szünóra következik, a kö­zönség a színpadon elhelyezett asztalokhoz vonul, ott húz a cigény is, inig ismét meg nem kezdő­dik a tánc hogy reggelig tartson. Az erkélyről, a páholyokból akad ennek is elég nézőközönsége. Nem csuda. Egyformán táncolják úgy a bosztont, mint az one steppet, tangót, csárdást. * Periodikus táncmulatságoknak nevezhetők a november elejétől március végéig minden második vasárnap (5-től 8-ig) megtartott menzaestélyek. Az Egyetemi Diákasztal hölgybizottsága ren­dezi, s közben teával és teasüteménnyel látja el a vendégeket. — E négy órás kis táncmulatságok­nak mindig van közönségük. Szinültig megtelik a Menza egyik étterme. Itt sokkal családiasabban le­het mulalni, mint akármelyik nagy bálon. A tán­colni vágyó szép lányok, az egyetemi hallgatók — és a mamák is jókedvvel jönnek ide, s még jobb kedvel távoznak a szükreszabott idő letelte után. Itt is, mint most minden mulatságon, éppen igy járják a tangót, one steppet, mint a bosztont; nem hagyva el a csárdást sem. Mennyivel szebb és jobb az ilyen változatosság, mint ahogy eddig volt: csak boszton, semmi más. Már majdnem mindenki táncolja ezeket az uj táncokat. Minden következő menzazsurra — észre lehetett venni — többen és többen tanulták meg. A tangó hódit . . . (Az one step is; az is graciózus tánc, csak hir tekintetében maradt el a tangó mellett.) Gyönyörűség már nézni is a divatos táncok kecses figuráit, hát még táncolni, szép leányokkal! — Az utolsó menzaestély majd reggelig fog tar­tani. Előreláthatólag jó mulatság lesz. * A Kolozsvári Korcsolyázó Egyesület is kivette a maga részét a farsang örömeiből. A sétatéri nagyjégen gyakran rendezett jelmezestélyeket, tűzi­játékkal. — Felvonultak az érdekesebbnél érdekesebb és komikusabbnál komikusabb jelzemes alakok, a villamos ivlámpák fényénél is felismerhetettlenül. Elváltoztatott hangokat adva siklanak tova a sima jégen; táncolnak a katonazene ütemeire — többek- közt tangót is. Tudvalevő, hogy a sokat emlegetett táncot jégre is „átírták.“ Nem maradt el a magnéziumos fényképezés sem, másnap aztán valamelyik kirakatban megje­lenő képen gyönyörködnek önmagukban a jelme­zesek. * így fest Kolozsváron a farsang, „röviden vá­zolva.“ Nem is olyan nagyon szomorú és örömtelen talán, mint a fentnevezett lap irja . . . Bálint László. BÁNYÁSZAT. J| Az arany az iparban. A német birodalmi gyűlés egyik minapi ülé­sén Havenstein, a birodalmi bank elnöke érdekes témát tett meg felszólalásának gerincévé. A hatal­mas birodalmi bank aranykészletéről s az arany pénzveréséről mondott érdekes részleteket. De rá­mutat arra a nagy szerepre is, ami az ipari fel­dolgozásnak jut az aranyércnél. Mindenek előtt az aranyműves iparágra gondolt, amely az értékes nemesércből csillogó ékszereket és finom műsze­reket formál. Valóban, az aranyércek túlnyomó részét ékszerek készítésére fordítják. Hiszen az emberekben ma is csak olyan erősen él a test a- rannyal való ékesitésének ösztöne, mint hajdaná­ban, Krisztus előtt kétezer évvel Egyptomban. Németországban hatalmas a száma azoknak, akik az aranynak ékszerekké alakításával keresik kenyerüket. Az aranyat azonban nem csupán az emberi hiúság használja fel a maga céljaira, hanem szerepe jut a praktikus és csakis praktikus eszközöknél, mint a zsebóránál, pápaszem- és sze- Tnüveg fogónál stb. Nevezetes tulajdonsága az a- ranynak, hogy az összes nemesércek közt a leg- nyulékonyabb és legkönyebben formálható. Szinte lehellet finomságú, hétezredmilliméternyi lappá is összekalapálható s mint aranyfüst fa, bór, porcel­lán aranyozására szolgál s még a festészét céljai­ra is alkalmas. Fonalszerü alakjában rég óta dívik az arany használata hímzéseknél, szövésénél. A chemiai ipar is hasznát látja az aranynak. Az a- rany-chloriodot nátrium chloriddal a fényképészet­ben alkalmazzák igen előnyösen. Sőt az orvostu­domány azelőtt gyógyító erőt tudott benne, a nat- riumchlorid mint kenőcs igen használatos. Becses hasznát látja az aranyércnek a fogászat is. Arany- hidak harapásra kivállóan alkalmas szájpadlások s kitűnő plombák készülnek belőle. Mindazoknak ritka előnyös tulajdonságuk az, hogy pompás che­miai ellenállásuk van, igy hát a szájban semmi­nemű káros savkképződést sem okoznak. Amióta az úgynevezett töltőtollak divatba jöttek, újabb tér nyílott az arany gyakorlati felhasználására. Is­meretes, iiogy a tartós és jól szuperáló töltőtol­lak „tolla“ aranyból készül. Helyénvaló volt, hogy a hatalmas német bankdirektor rámutatott az arany nagymennyiségű ipari feldolgozására is, mivelhogy a statisztika igen egyoldalúan eddig csak az aranyérc bányászatát meg a pénzverést tartotta számon. BÁNYÁSZATI HÍREK. Mennyi gyémánt van a világon ? Ujjabb statisztikai adatok szerint India körülbelül 10 mil­lió kárát gyémántot termelt mintegy 340 millió korona értékben. Brazília (1823-tól 1910-ig) 12 millió karatot 400 millió korona értékben, Dél- Afrika pedig (1867-től 1910-ig) 120 millió kara­tot 3120 millió korona értékben. Ez a 142 millió kárát meg felel 28.4 tonna súlynak, térmértékben pedig 8 köbméternek. A csiszolás révén természe- szetesen körülbelül a felét elveszti súlyának, értéke azonban az ötszörösére emelkedik. A világ gyé­mántmennyisége tehát jelenleg 4 köbméter terje­delmű lehet, körülbelül 20 milliárd korona érték­ben. A világkereskedelem évenkint mintegy 110 millió korona értékű nyers gyémántot vásárol, a-

Next

/
Oldalképek
Tartalom