Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-29 / 52. szám

nyékét s szivárványt tereget Hazánk fölé az égre. Küldjük esdő szivünk fohászát Hozzá, a Megváltóhoz, egy szivvel-lélekkel mond­ván : „Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel!“ Emelkedik a drágaság. A rendkívüli drágaság az a probléma mai napon, amely — hogy úgy mondjam, — legna­gyobb népszerűségre tett szert a háború után. Ma utcán, nyilvános helyen és a családban csak két dologról folyik a beszéd : a háborúról és a drá­gaságról. Mert ez a két fogalom ikertestvér, akiit együtt kopognak be az ajtón és egymást soha el nem hagyják ; hüs ges kísérői pedig: a nyomor és szenvedés, folyton ott settenkednek nyomuk­ban. Ezeknek a kísérőknek feltünedezését látom már itt-ott szükebb hazánk területén és az ellen kérünk remédiumot. Mert orvosszer kell ide, ahol a drágaság kö­vetkeztében a társadalom gerince, a középosztály szenved a legjobban és a legintenzivebben ; sőt talán — mondhatjuk, — az az egyedüli, aki szen­ved. Mert a mi parasztnépünk a háborúval régen nem élvezett jólétbe jutott. Óriási összegekre rúg az a segély, amit az állam a visszamaradottaknak hónapról-hónapra kifizet. Egyes családok olyan jövedelemhez jutottak, aminőről azelőtt álmodni sem mertek. Vannak parasztasszonyok, akik ha­vonta 70 korona segélyt élveznek gyermekeik után. Ez olyan összeg, aminő, különösen télen sohasem fordult meg a mi kicsiny igényű parasztunk há­zában. Nemcsak hogy havonta nem volt 70 koro­nája, de az egész télen sem, mert a munkaalka­lom hiánya miatt nem tudott ennyit keresni. Most azonban dolgozni se kell érte. Mindössze a csa­ládfő megy el a háborúba és a család belecsöp­pen — az ő mértékük szerint — a dús jólétbe. Ennek a következménye azután az, hogy meggyéiül a piac, nagyobb a kereslet, mint a kí­nálat. A messzebb fekvő falvak asszonyai nem keresik fel a városok élelmiszer piacait, mert nem szorulnak rá, mert nekik kényelmetlen a nehány fillér haszonért begyalogolni Nagybányára, vagy Felsőbányára akkor, amikor önmagától is megjön — Gaiaud anyó, én a maga helyében nem tűrném ezt! Isten tudná megmondani, hol jár a maga ura! Az öregség nem védi meg az embert az ostobaságtól! Erre aztán megindult a szó. Mindenki a má­sikat igyekezett lefőzni a pajkos megjegyzések te­rén. Az öreg asszony komolyan megbotránkozott. —Igazán szégyelhetnék magukat az urak 1— szólt rájuk haragosan. Tíz órakor megittak még egy jó forró pun­csot. A jegyző határozottan be volt már csípve. A konyha-ágyra megint csak Gobert sorsol­ták ki. Nyomban kitárta az ablakokat, hogy friss levegő áradjon be és kivigye az átható ételszagot és borgőzt. Azt gondolta, hogy az éjszaka legalább háborítatlanul fog aludni. — Garaud ma éjszaka nem fog felkelteni 1 — szólt megelégedetten. A jegyző is meghallotta és kidugta a fejét az ajtón. —Garaud anyó, jó lesz vigyázni, nincs itthon a gazda! A többiek hangosan kacagtak. , —Úgy kell neki, minek csavarog másfelé! Az öreg asszony furcsán nézett az urakra. Egész este olyan furcsa volt. Egészen megválto­zott. Máskor nevetett volna az ilyen tréfákon. Egyszerre csak elkezdett hangosan sírni. A a sok fillér. A jóléttel nőnek az igények és sza­porodik a kereslet és ennek következtében roha­mosan emelkedik az ár. Csak nézzünk szét a nagybányai piacon 1 Egy tojásért már 16—18 fillért kérnek a falusi asszonyok és hogy a tej termékek ára még nem emelkedett ily horribilis magasra, az csak annak köszönhető, hogy a görögkeleti vallásuaknak még mindig tart a böjtjük, amikor nekik a tejes ételek élvezete tiltva van. A zsir ára kilogrammonként 2 K. 50 fillér, mert hízott sertés nem kerül a pi­acra ; azt manapság levágják a polgártársak oda­haza a maguk használatára, mert nincs szüksé­gük pénzre. A liszt- és kenyéruzsorát a kormánynak kel­lett szabályozni, annyira felcsigázta a gabonaára­kat a kínálat hiánya, mit a spekuláció és a bű­nös kapzsiság okozott a nyár gyenge termése nyomán. Ha most, a tél elején idáig jutottunk, mi lesz velünk a nincsetlen tavaszon, amikor majd a raktári készletek ritkulni kezdenek, amikor csak a termelők hombárjaiban lesz jól elrejtett gabona ? Nehéz kérdés, de megoldása nem lehetetlen, hisz a kormány figyelme és energikus akcióképes­sége ma már annyi bajt el tudott hárítani a túl­terhelt társadalom fejéről. De sürgős és alapos segítség kell már most is és főleg kell ez a kis existenciáknak, akikről tudjuk, hogy normális viszonyok között is csak a legszigorúbb beosztás mellett tudnak megélni és csak igen nehéz egyensúlyozás mellett tudnak át­támolyogni az élet, a drágaság, a kötelezettségek ezernyi örvényén. Rendkívüli körülmények rendkívüli eszközö­ket teremtenek, amelyek kis sérelmeket nem vesz­nek tekintetbe, mert ezek eltörpülnek a nagy cél mellett. Közigazgatásunk erélyes vezetőségére há­rul a feladat, hogy ezeket a nagy következménye­ket rejtő, egyelőre kicsiny bajokon segítsen. És hisszük, hogy ahol annyi tanujelét láttuk a szo­ciális gondoskodásnak, ahol a források kikutatá­sában annyi találékonyság, a segítő eszközök meg­választásában annyi tapintat és a végrehajtásban annyi erő és energia van, mely a személyi érde­keknek föléje emelkedik, ott ebből a labirintusból is megtalálják a kivezető fonalat Magát az intéz­kedést pedig egy szo/ongva reménykedő osztály áldása fogja fogadni. jegyző meghőkkenve csukta be az ajtót. Garaud anyó azonban nem feküdt le. beta­karította az asztalt, aztán felpiszkálta a tüzet, rá­tett egy nagy rakás rozsét és feltett egy fazék vi­zet a tűzhelyre. Gober már az ágyban volt. Hallotta az öreget motoszkálni és kidugta a fejét; —Csak nem fog éjszaka mosogatni, Garaud anyó ? —Én—dadogta az öreg—én . . . holnap reg­gel sok a dolgom 1 .< —Csak az hiányozna még!—mormogott Go­ber.—Feküdjön le, egy-kettő! Öt perc múlva nem akarom látni! Értette ? Reggel két óra felé valami zajra ébredt fel. Az öreg még mindig ott kuporgott a tűz előtt és friss rozsét vetett a tűzre. —Az ördögbe, Garaud anyó 1 Maga még mindig nem feküdt le ? Az öregasszony zavartan kelt fel. —Úgy látszik, maga teljesen megbolondult 1 Menjen már aludni, de lehetőleg azonnal ! Az öreg nagyot sóhajtott, de nem mozdult. Góber vadul átkozódott. Végre hallotta nyi- j korogni az ágyat. —No, békességem lesz végre ? —Igen ... Jó éjszakát 1 Másnap a többi vadásznak kellett öt felkel­tenie. Volt is durva tréfa elég. 1914. december 29. A Zeppelinekről. Az ellenséges indulatu országok remegve né­zik a Zeppelinek diadalmas érvényesülését. A né­met hatalomnak leküzdhetetlen erő áll a Zeppeli­nekben rendelkezésére. A közel jövő meg fogja mutatni, hogy a német hatalom nem csak szárazon és vizen de a légben is legyőzhetetlen lesz. A Zeppelin féle léghajó hatalmas térfogatánál fogva drótnélküli távirófelszerelést is vihet magával és igy leszállás nélkül adhat hirt azonnal az ellenség felfedezett hadállásáról. A repülőgép csak rövidebb távolságra alkal­mas a felderitőszolgálat sikeres elvégzésére. Így különösen az ellenséges tüzérség állásának a ki- fürkészésére hivatott, mert ehhez nem kell közvet­lenül az ütegek felé repülnie, a magasból mesz- szire elláthat. A németek nehezebb, úgynevezett páncélos repülőgépei, hosszabb utazást szükségelő harci célokra inkább alkalmasak, azonban minden repülőgépet egyaránt veszélyeztet az ell.nséges puskatüz. Ezzel ellentétben a léghajók, elsősorban pedig a Zeppelinek fel sem vesznek néhány pus­kagolyót. A léghajó burkolatát igen sok gólyó el­találhatja anélkül, hogy leszállásra kényszerítő gáz­ömlés történhetnék. A Zeppelinek mindegyike leg­alább 17 különálló gömbből áll és ha harmadré­szüket átlyuggatva, ezekből ki is tódul a gáz, a többi elegendő nemcsak a levegőben való tnegma- 1 radásra, hanem a további emelésre és haladásra is. A Zeppelinek ellen csak ágyukkal lehet védekezni, azonban elégséges a megfigyelésre még mindig al­kalmas 1500 méteres magasságba emelkedniük, hogy a rendszeres ágyútüz hatása köréből kikerül­jenek. A repülőgépek és léghajók ellen a rendes tá­bori ágyún kiviil nemcsak mozsarakkal, hanem kü­lönleges szerkezetű ágyukkal is lövöldöznek. Erre a célra amellett olyan lövedékeket használnak, amelyek világitó vagy füstölgő hatásukkal megfigyelhetővé teszik azt, hogy hová jutottakéi és igy a célzás hi­báit újabb célzással javítani lehet, természetesen csak akkor, ha a célbavett légi jármű továbbra is iőtávolban marad. Másik sajátságuk ezeknek a lö­vedékeknek az, hogy a célban nagy körben rob­bannak és így a nagy léghajó jelentékeny részét : szétrombolhatják. A repülőgép és a léghajó harcában az utób­bié a nagy fölény, különösen a Zeppelinek vehetik —Gober, nem lesz szerencséd a vadászaton ! —A fő hogy a szerelemben volt! Garaud anyó hallgatagon főzte a levest, gon­doskodott a kutyákról és vizet hozott a kútról, hogy megmosakodhassanak. A szemei ki voltak sírva. Reggeli alatt tovább folyt az évelődés. Végre a jegyző igy szólt: —Elég lesz a tréfából, urak! Induljunk! A patrontáskáját kezdte keresgélni, melyet be­lépéskor Garaudék ágyára dobott. Egyszerre felki­áltott : —Itt fekszik valaki! Mind az ágyhoz ugrottak. Még néhány széket is felborítottak. Gober lerántotta a takarót, meg a vánkosokat. Krétafehéren támolygott vissza az ágy­tól. A szalmazsákon Garaud apó holtteste feküdt. Mellette még látható volt a mélyedés, melyet az asszony teste nyomott a szalmazsákba. Az öreg sirt és szivettépően zokogott. — Tegnap reggel halt meg, édes uraim ! De el kellett titkolnom az urak előtt I Különben nem .kartak volna itt aludni ! Máshová meg nem me­hettek volna éjszakára! Azt gondoltam magamban, —szegényt ez már nem ébreszti fel úgy se ! És az­tán az urak vadászni jöttek ide. Nekem lesz időm sírni, majd ha elmentek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom