Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-22 / 51. szám
51 szám. TÁRSADAIjMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAl NAGY GÁBOR. Ffmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőséi:: Himyady János-u. 14. sz., hová a lapkfl/lemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ —■—■■■■ Kará csony. Soha még igy nem vártunk téged béke és szeretet napja, mint most ! Mert a letelt évnek minden napja tele volt gonddal szenvedéssel, kétségbeeséssel. Nagy megpróbáltatásokon mentünk keresztül, vérten- geren vezetett át hajónk, amig eljutottunk a karácsony Messiást szülő szigetéhez. De mindhiába. Szállhat szivünkbe a szeretet, a nagy tisztaságérzés, ami oly fenségessé teszi az embert, szállhat lelkűnkbe a rózsaszínű álom, a béke gondolata, — a .rideg valóság véráztatta földet, gyűlölettől izzó embertársakat mutat s egy végtelen sirhalmot, hol szeretteink nyugosznak: mindazok, kika Hazáért elvérzettek. A most beálló karácsonyi ünnepek a- latt nem kél föl a lélek aljára fojtott remény; nem önti el keblünket a „Hozánna!“ Nem sugárzik szét a világon a béke és szeretet. Csak gond van, ami leroskaszt; károk, amik marcangolnak; terhek amik heggyé nőnek vállunkon; néma panaszok, titkolt könyek, rejtett sóhajtások. És halljuk az elesettek hörgését, az éhezők nyögését. Pedig mily másképen gondoltuk a beth- lehemi csillag feljöttét! Azt hittük, hogy a Megváltó születése napján nem lesz szem, amely könnyet ejtsen: nem lesz ember, aki nem meleg szobában, csillogó karácsonyfa alatt várná az angyalok énekkarát. Azt hittük gyermekkacaj röpköd, édes anya mosolya virit minden hajlékban s elülvén a bánat — mint az éjjeli szállásra térő madár, — fényes diadalt ül a Megváltó által hozott hit, remény és szeretet. Nem úgy történt: Az örök szeretet ünnepét harci riadal, ágyudörgés, a vonaglók hörgése szennyezi be. Gondokkal, csapásokkal, csalódásokkal sújtott emberek néznek könyes szemmel az égre s amerre tekintünk fekete gyászfátyolt lenget a szél. Nincs ünnepi hangulat, csak szomorúság, levertség. De mégis örülünk a kereszténység leg- magasztosabb ünnepének. Mert a sötét felhők mögött vakító fényt látunk, mely Betlehemből indult ki s 2000 év óta évről évre meghóditjaa világot. Az afény egyetemes emberi igazságot, a békét és szeretetet hirdeti, azt a szeretetet, amelynek legfenköltebb hirdetője az Isten fia volt s ami az emberiségre annyi áldást hozott. Ó örök szeretet ünnepe! fürdesd meg szent hangulatodban az emberek szivét! Vedd le rólunk a hétköznapok salakját; gyógyítsd meg az ejtett sebeket, békitsd ki a gyűlölködő emberek lelkét, aranyozd be létünket, tedd elviselhetővé sorsunkat, adj célt életünknek és békits ki a halállal! Ó, isteni béke! Szállj az uralkodók szivébe! Egyenlítsd ki a mélységeket és magasságokat s terjeszd ki áldásodat az egész föld területére! Békesség! Szeretet! Jőjön el a te országod! Háborús est. Múlt héten „Háborús est“-et tartott a nagybányai közönség. Az ország majdnem minden városában szokásba vették az ilyen esték megtartását, melyeknek jövedelmét a sebesült katonák karácsonyi megajándékozására fordítják. Mindenek előtt konstatáljuk, hogy a Lendvay színház megtelt, előkelő közönséggel; a kik egy és más ok miatt nem jöhettek el, azok is megváltották jegyeiket s igy csinos összeg jutott a jótékony célra. Az életrevaló eszme megindítói Dr. MakrayMihálynéés Madarassy Lászlóné úrnők voltak, kik fáradságot nem kiméivé, rövid idő alatt életre hívták az eszmét. A műsort szerencsésen állították egybe, mely ugyan az előadás napján némi változást szenvedett, a mennyiben Dr H o m o 1 a hegedű játéka helyett Révai Károly olvasott fői egy kis ver- secskét, melyet olvasóink lapunk mai számában a hírek közt találnak. Nincs szándékunk kritikai tollal foglalkozni az estély előadott műsorával; általánosságban csak annyit jegyzünk meg, hogy minden tekintetetben magas színvonalon állott. A műsor a következő volt: 1. Ima a háborúban Szabados Edétől. Szavalta: Szabó Andor. 2. Chopin Waise. Zongorán előadta: Glück Ilona. 3. A háború és a vallás. Beszéd, tartotta: Révész János. A„NAGYBÁNYAI HÍRLAP“TÁRCÁJA A fogoly. Másodszor fordultam már meg ugyanazon a napon a haditeherautomobilon a háromórai utón R . . . felé, ahová cementet szállítottunk az erődítésekhez. Alig indultunk el másodszori utunkra, mikor egy sűrű erdőn áthaladva hirtelen lövést hallottam . A sóffőr megállította gépét, a kíséretemre kirendelt katona pedig egy fejmozdulattal jobbra mutatott, ahonnan egy orosz altiszt vonszolta magát a kocsinkhoz és mindkét kezét felemelve, határozott hangon kijelentette: — Megadom magamat ... a foglya vagyok. Ezzel átadta fegyverét és töltényeit, azután fájdalmasan nyögdécselve felkapaszkodóit az autóba. Lősebet kapott a jobb csípőjébe, de hogy kitől és milyen körülmények közt, azt csak később tudhattam meg. Mikor rendeltetési helyünkre érkeztünk, a kocsi rakományával együtt átadtam a foglyomat is, akitől ilyen módon szerencsésen megszabadultam. Két hétté! később, mikor magam is sebesülten kórházba kerültem, ismét találkoztam az orosz foglyommal. Három hetet töltöttünk együtt a kórteremben és csak ott tudtam meg sebesülésének érdekes történetét, valamint azt is, hogy Pocher a neve és tiz évet töltött Bécsben, mint zenész és hogy a mozgósítás idején mint tartalékos vonult be csapattestéhez. — Tényleges katonai szolgálatom első időszakában semmi okom sem lehetett panaszra, — igy kezdte elbeszélését. — Buzgalmammal és szorgalmammal csakhamar kivívtam azt, hogy beosztottak egy élelmezési tiszt mellé szolgálatra, aki jó családból származott és örült, hogy bennem olyan megbízható emberre talált, aki szükség esetén mindenben helyettesíteni tudja. Az első év gyorsan elrepült. Hazulról is e- legendő pénzt kaptam, de még többet a kincstári szállítóktól. Éppen úgy elmulatoztam, mint közvetlen felebbvalóm, akivel különben gyakran találkoztam a varsói kéteshirü mulatóhelyeken. Ősszel hadgyakorlatra mentünk és kineveztek altisztnek. A gyakorlat nehéz fáradalmaiból csak kis részem jutott. Rendesen megelőztük két nappal az ezredet, amelynek ellátásáról nekünk kellett gondoskodni és busásan kaptuk az ajándékokat : mészárosoktól, kereskedőktől, molnároktól, akiknek fontos érdeke megkívánta, hogy szemet hunyjunk machinációik előtt. A hadnagyomnak mindenről tudomása volt, de nem sajnálta tőlem ezt a kis mellékjövedelmet. Egy napon vasúton előre mentünk R . . be, ahol ön két héttel ezelőtt fogságba ejtett. Kívülem még Anitseff hadnagy is velem jött két katonával szállást csinálni. Rövid idő alatt elvégeztük munkánkat és azután tétlenül csavarogtunk a faluban ahol az ezredet kellett bevárnunk. A Visztula holt ágán pompás fürdőhelyet fedeztem fel és amikor kéjelegve úszkáltam a vízben, Anitseff hadnagy iz odaérkezett a partra, egy másik hadnagytársával, aki a szálláscsinálással és az ezred fürdőhelyének megállapításával volt megbízva.
