Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-03 / 5. szám
Nyugtázás. Az István szállóbeli söipsarnok törzsvendégei által rendezett Szilveszter esti mulatság 10 korona tiszta jövedelmét a rendezőség a jótékony asztaltársaságnak küldte, meg úgy szintén Kupás Gyula küldött öt koronát. Fogadják mindketten ez úttal hálás köszönetünket. Jótékony asztaltársaság. A tejszövetkezet uj elnöke. A nagybányai tejszövetkezet elnökévé Wieszner Richárd m. kir. bányászati számvizsgáló választatott meg. Az elnökválasztás folytán megüresedett pénztárnoki állás teendőinek vitelével Szappanyos Géza bízatott meg. Rendőrségi államsegély. Sándor János belügyminiszter a törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsú városok rendőrségének fejlesztésére az 1914. évre járó kétmillió koronából a tavaly engedélyezett államsegély kétszeres összegét engedélyezte és utalványozta. Az államsegély felhasználására vonatkozóan 1913- ban kiadott rendeletén változtatást a miniszter nem tesz. A városok fejlesztéséről szóló 1912. évi törvény értelmében ugyanis a városi rendőrségek országos rendezéséről is két éven belül vagyis az 1914. év folyamán törvényjavaslat terjesztendő elő s minthogy az erre vonatkozó munkálatok tényleg folyamatban vannak, ezek befejezése előtt a miniszter nem látta célszerűnek és indokoltnak a rendőrség fejlesztésére szolgáló államsegélyösszeg kiosztási kulcsa, valamint ennek rendeltetése tekintetében ezúttal újabb rendelkezéseket tenni. Nagybánya város a folyó 1914 évre 10.000 korona államsegélyt kap. A megyei városok közül Szat- már—Németi 32.000 koronát, Nagykároly 12.000 koronát és Felsőbánya 4000 koronát kap. Országos állatvásárok. Február 5-én Erdődön. 9-én Fehérgyarmaton, Nagykárolyban, Nagypaládon; 10-éu Aranyos m egyesen : 16-án Sárközön ; 20-án Kövárhosszufaluban és Csenge- ren ; 24-én Krasznabélteken ; 26-án Királydarocon. Egyről-másról. „Nincs többé kopasz feji“ Ezt a hirdetést majd minden lapban lehet olvasni. A csodaszer feltalálója pedig olyan kopasz, mint a görög dinye. „Nincs többé iszákosság!“ hirdetik a lapok s ajánlják az emberi hiszékenységre utazó gyógyszert a patikáriusok. A gyógyszer föltalálója pedig napnap után leissza magát a sárga földig. A nagyhangú hirdetéseknek azonban az okos ember nem ül föl ; tudja jól, hogy például az iszákosságot porokkal, kotyvalékokkal megszüntetni, meggyógyítani nem lehet; annak csakis egyetlenegy orvosszere van : nem kell alkoholt inni, — s az alkoholizmus megszűnik. Mert igenis az alkoholizmus gyógyítható, tehát távolról sem tartozik a gyógyíthatatlan betegségek közé, csak idejekorán kell a gyógyításához fogni. Mert ha már az agyban, vagy egyébként az emberi szervezetben végzetes pusztításokat okózott, akkor az illető már menthetetlen. Az alkoholizmus gyógyításához egyetlen orvosszert kell használni, amelyet azonban nem a patikában vagy csodaszergyárakban készítenek, hanem az emberi lélek műhelyében : akarat kell hozzá. Az illetőnek akarnia kell, hogy meggyógyuljon s meg is fog gyógyulni. Ha pedig az akarat gyönge, úgy akaratát meg kel erősítenünk, de nem ám csöpek- kel és porokkal, hanem lelki ráhatással és testi munkával. Sajnos mindnyájan vizet prédikálunk és bort iszunk. Mert ügy gondolkozunk: az apám is ivott, a nagyapám se’ volt ellensége az italnak, mégis egészséges volt, mégis öregedett. Tehát én is illatom — de csak mértékkel. Hiába! A mi ivási szokásokkal telitett társadalmunk nem tűri meg a vizivókat. Ó, a társaságok ! Ha az ember közöttük él, velők tart, csak nem lehet különcködő! NAGYBÁNYAI HÍRLAP Nem is folytatom az okoskodást. Magam is megiszom mértékkel a jó bort. Be is fordulok az „István“ éttermébe s oda kiáltom a pincérnek: : „Viktor, egy féllitert abból az ürmösből“ ! * * * A létért való küzdelmet uralja az ember. A többet érők a kiválasztás ismert elvénél fogva jutnak közöttük kiemelkedőbb polcokra. Az embernél van azonban az ész, mi az állatok körében tisztán fizikai rugókon nyugvó küzdelmet erősen módosítja. Ennek köszönhetjük, hogy a hozzánk hasonlókkal együtt élve, fejlődésre képes társadalmakat tudunk alkotni és ezekben kiválóbb tulajdonságokat ér el maga az egyén is. A haladás a társadalmi léttel el nem választhatóig össze van kapcsolva. Magára maradva az ember, haladni nem fog. De a haladás küzdelemmel, erőfesz/tésekkel és harccal jár. Erre az emberek többsége önként nem hajlandó. Az átlagos embernek eszménye a minél kevesebb fáradsággal való kényelmes élet. Ez az ideál tehát ellenkezésbe jut a haladással. És mögötte még az okosság is áll. Miért föláldozni az élet örömeit és kényelmét másokért, még ha azok rokonok is ? Ez az egyénileg szinte me ; nem támadható tétel azonban a hanyatlás előkészítője, a társadalom bomlásának leghatékonyabb tényezője. Az egyén önzése úr lesz a köz érdekén. Ott, hol fogyóban az erkölcs, nagyon könnyen úrrá lehet, mert a kötelesség erőfeszítést és áldozatokat kivan, mig az önzés ösvényét testi jólét és élvezetek jelölik ki. Lehet-e tagadni, hogy a vezető elemek majdnem mindenütt erősen és ellenállhatatlanul haladnak ezen az utón? Mindenütt az anyagiasság s a mi ezzel jár, az ideális törekvések lenézése dominál. Ez az ut a pusztulás útja a társadalomra nézve, mely aztán magával rántja az egyént is. Az ideálizmusnak és az altruista törekvéseknek kell uralkodni mindenütt, ha azt akarjuk, hogy a társadalmi haladás megalapoztassék. Az ideálizmus a haladásnak kimondhatatlanul becses eleme és tényezője. Nem fölösleges liin-lom és dekoráció, mint sokan hiszik, hanem az alap, melyre a a fejlődést helyezni kell! ^ BÁNYÁSZAT. ~ jj Az arany lopások. Alig van magántulajdon a világon, a mellyel szemben az enyém, tied, övé fogalmak oly tág keretek közt mozognának mint az aranyérccel szemben. Az aranybányák vidékén lakó emberek nem is tekintik az aranyérc jogtalan . eltulajdonítását lopásnak, mert hiszen szerintük az aranyércet se,n- kisem ültette, meg nem. dolgozta s a? Isten nem is egy embernek, avagy társulatnak teremtette, hanem az emberiség összességének, amihez tehát mindenkinek egyforma jussa van. A föld mélyében dolgozó bányászra a csillogó érc bűvös hatást gyakorol. Még arra is., a ki anyagi helyzeténél fogva az arany értékére nincsen rászorulva. A több száz főre menő bányamunkás közül alig akad egy nehány, a ki egy-egy aranyszemet ne iparkodott volna eltulajdonítani. Nagyon természetes, hogy a bányák tisztviselőinek szigorú ellenőrzése mellett az aranyérclo- pás nem könnyű dolog. S mégis, a legnagyobb felügyelet mellett az aranytermelésnek egy nagy része nem a bányatulajdonos kezébe kerül. Pontos számítás szerint például a rudai tizenkét Apostol bányatársulat bányáiból évenkint félmillió korona értékű aranyérc kerül ki bűnös utón. Pedig a munkások csak alapos vizsgálat és motozás után mehetnek ki a bányából, de az arany utáni vágy .*• •'"•> r i a ) „ ,( .... • ... oly leleményessé teszi őket és a legrégibb ellen őrzés is kárba vész a bányában. Kezdetben a bányászok a ruha és cipő foszlányai közé rejtették az aranyszemeket, de a felőrök és tisztviselők vizsla szeme az ilyen lopást csakhamar kiderítette. Később a munkások szájüregükbe s testrészeik hajlásai közé rejtettek el egy-egy a- ranyszemet, de ez a turpisság is csak hamar ismeretessé vált. Nem maradt más hátra, mint hogy az aranyércet lenyeljék. Ez a lopási módszer sokáig ismereretlen maradt az ellenőrző emberek előtt. Egy egy bányamunkás ezenkívül fölötte érdekes módon csempészi ki az aranyércet. A reggelire hozott palack kávéját nem issza ki tisztára, s a megmaradt néhány cseppbe rejti el-az aranyport. Van a ki füle tövébe helyez el egy kövecset. Volt olyan a ki csak órájának üres tokját hozza el a bányába s megrakva viszi haza. Sokan hajuk közé szórták el az aranyport, mások meg erőszakkal nagyobb sebet ejtettek testükön s annak belsejébe helyezték el a lopott aranyat. De nem csak a bányamunkások iparkodnak egynéhány aranyszemet eltulajdonítani. Akad egy- egy munkavezető is, a kit a kapzsiság bűnös útra csábit. Pedig a bányatársaságok horribilis ösz- szegeket fizetnek az ellenőrző személyzetnek csak azért, hogy állásukat megbecsülve, az ő érdeküket védelmezzék. Az aranylopást különben már évszázadok óta űzik. Az aranyhegység vidékén egyes családok rengeteg vagyonra tettek szert ezáltal. A bányák közelében tömérdek kereskedő és korcsmáros lakik, a kiknek tulajdonképpeni foglakozása a lopott a- ranyérc beváltása. Ez a foglalkozás tulajdonképp nem is jár veszedelemmel, mert ha csak a tolvajt tetten nem érik, már orgazdát — lévén az aranynak szabad kereskedelme — büntetni sem lehet. A mint ezt a kolozsvári tábla is egy aranylopási pörben kimondotta. Arc-szeplőkréme. Az ősz meghagyta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre“, melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi. Ferenc drogériából Nagybányán. Felelős szerkesztő: dr öjtái Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. _______ 70 —1914. vh. szám. Árverési hirdetmény. A szatmári kir. törvényszéknek ' 1913. évi | 3082. sz. végrehajtást rendelő végzése következtében Szatmári bankegyesület és áru rt. érdekében alól- irottnál névszerint is megtudható adós ellen 1913. évi márczius hó 19 napján foganatosított végrehajtás jogerőre emelkedvén: a 1705 korona tőke, ennek 1912. évi december hó 15-ik napjától számítandó 6o/o kamata, 7s°/o váltódij, 186 K 58 fillér eddig megállapított s az ezután felmerülendő költségekből álló követelésnek behajtása végett a biróilag lefoglalt, 1097 K 46 fillérre becsült bútorok, üzleti berendezés és árukból álló ingóságokat Felsőfernezelyen adósok lakásán és üzletében 1914. évi február hó 10 napján délelőtt 10 órakor készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alól is nyilvánosan elárverezem. A kir. járásbíróság kiküldő végzésének száma 1914. V. 436/3. Nagybánya, 1914. évi január hó 19-én. BERNHARDT ADOLF, kir. bir.végrehajtó.
