Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-24 / 47. szám
TÁRSADALMI Í3® SZSÉPIB-O-'D AI..MI SZEll? II ■ Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányaviűéki Osztályának és a Nagybányai ípartestfiletnek Hivatalos Közlönye. tKtmamtmm Előfizetési árak: Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 32 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oidal terjedelemben. h ii3a»raviK2Cis^KawiCäects^rifiäi«?v»^K. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Us>. AJTAÜ HAGY GÁSOR. Fern un ka társ : RÉVAI ’KÁROLY. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ----5joI az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------------—Tő kék mozgósítása. Valahol a nagy idegenben, a Visztula mentén, Száva, Drina partján győzelmes harcokban összefolynak egy patakba a vér- erecskék, amik hős magyar fiaink melléből fakadnak. Ez alatt idehaza, Tisza—Duna partján, a Kárpátok alján eitéphetetlen lánccal fűződnek egybe a polgárok érzelmei egy közös gondolatban, mely testvérekké tesz valamennyiünket, ma mind egyek vagyunk. Hűfiaiennekazorsz’gnak - ami édes anyánknak. Nincs áldozat, ami sok volna most érette. Ma mi adunk neki, holnap majd ő adja vissza busás kamattal, amit kapott, mint ahogy a föld minden beléje vetett magért tizs?:eresen, húszszorosán fizet. Nem ajándékot kér a fiaitól, csak kölcsönt a hadviselésre, s ezt hallván, egy percig sem szabad habozni. Talán meg sem kellett volna várni, hanem eléje kellett volna menni és megkérdezni — mint a betegtől szokás — mit kíván ? Eddig mi voltunk azok, akik vártunk tőle és kaptunk .is, — életfeltételeinket adta napról-napra. De megváltozott az idők járása felettünk. Évszázados leszámolásnak ideje ez, melyet nemzetek vérrel pecsételnek meg. Uj korszak küszöbén élünk, melynek átmeneti ideje, mindig súlyos megpróbáltatásokat mér azokra, akik részesek benne. Mikor a háború megindult, mindenki tudta, hogy nagy áldozatokat kell hozni, értékeket kell feláldozni a biztos győzelem dicső eredményéért. Fiaink a legnagyobb kincsüket vitték. a harcmezőkre, akik pedig itthon maradtak, azokat most hívja a haza segítségül — a szükséges anyagi eszközök megteremtésére. • Hadi kölcsönt bocsát nyilvános aláírásra a kormány és ennek a megajánlásában egyképen számit a haza gazdag és szegény polgáraira, amint egyformáéi hívta zászlaja alá különbség nélkül valamennyi hős fiát. Most vegye elő a gazdag az első ré- j mületében elrejtett aranyait, a szegény pedig megtakarított kockázat nélkül a legbiztosabb helyre helyezheti azokat el. Becsületes, szép és biztos üzlet ez, amely mindenik félnek a legnagyobb előnyöket nyújtja-: az államot hozzá segiti a fegyverek diadalához, polgárait pedig vagyonuk szaporításához Ha nem is lát benne valaki mást, mint rideg tőke elhelyezési módot, akkor is el kell ismernie, hogy hat százalékos biztos kamatozás, a névértékben való visszafizetés garantálása mellett, oly előnyös üzlet, melynél jobbat ma kivánni sem lehet, különösen ha hozzá tesszük, hogy a kibocsátási árfolyam — nyereségre is biztos kilátást nyújt. A hadi kölcsön tervei szerint a legkisebb tőkével rendelkező polgár is, ha csak ötven korona vagyona van, már részesedhetik abban a dicsőségben, hogy segítségére lehet a hazának és társa lehet ebben a becsületes üzletben. A rendkívüli cél érdekében felhasznált eszköz rendkivülisége a külső formában is kifejezésre jut, amennyiben az ország va- lamenyi. adóhivatala és számottevő pénzintézete, illetve hitelszövetkezete mellett, az osztrák-magyar bank és összes vidéki fiókjai, valamint az ország valamennyi posta hivatala, most először állanak az államkölcsön megteremtésének szolgálatában. Uj nrozgositás ez — a tőkék mozgósítása. És mint ahogyan lelkesedve indult meg a harcra katonáink millióinak áradata az ország legtávolabbi városából és falujából : oly lelkesedéssel induljon most meg a pénzek áradata, a harcbavonult katonák után. . ’ * így fogjuk tudni bebizonyítani, hogy Az ősi kard. Az ősi kard ott függött a sötét, ’ dohos szobában, amelynek .zugaiban a pókhálók csak akkor áltak láthatóvá, ha a keskeny napsugár az ablak homályos üvegtábláin véletlenül be l^pódzoti. Meg rozsdásodott hüvelyében, nemes pengéjével érintetlenül lógott a falon, elfeledve mint hajdani tulajdonosa, aki életének utolsó éveit aggkorában teljes magányosságban töltötte ef, buskomofan és mindenkitől elhagyatva. Ott élt a kis lengyel birtokon, ahová keserű szegénység költözött be, amikor régi nemesi származású utolsó birtokosa megtért őseihez. Nem is lett volna már semmi célja annak, hogy- a nyomorúság ellen küzdjön, hiszen az utolsó birtokossal együtt a régi nemesi fény is a hajdani jólétből nem menthetett meg egyebet mint a lovagias méltóságot és a röghöz való hűséges ragaszkodást. A múltkor mondtak szép regéket az öszes régi tár■rasstsr «Kati aaansmEMMmr%-3 s yü-zic-mHmsxvcessaoaJtxm gyak: a büszke férfiak és asszonyok megfakult családi képei és az ősi kard, mely olykor fölragyogott, ha a napsugár véletlenül az ablakon betévedi. Lassan minden a feltartózhatatlan enyészet áldozatává lett, A ház falairól lassankint lemálla- dozíak a kövek és díszítése. A meddő föld elvesztette termékenyítő képességét, az erdő és a park fái megvénültek, kiszáradtak. A halál férge rágódott gyökereiken. Az emberek köröskörül hallgatagtok lettek, lehetetlenné váltak. Egy-egy kunyhóban még találkoztak viruló leányok és elhasználatlan erejű férfiak. Vidám dalolás örömteljes kiáltás csak olyankor hangzott itt, mikor a tavasz kifejtette szegényes szépségét és a rövid virágzás üde illattal töltötte meg a levegőt. Akkor az öreg fákra is fészket raktak a visszatért vándormadarak és csicsergésükkel fölverték a szomorú síkság félelmetes, nyomasztó csendjét. Olykor azonban a régi házban is élet keletkezett és a szegénységen átcsillámlott- a régmúlt idők halvány fénye, amikor valamelyes hagyományos emlék'.iennepélyt rendeztek Az öreg Bardovszky Wladiszlav ilyenkor - felöltötte kopott, lengyel nemzeti díszruháját, az asztal csillogott a régi edényektől, a jólétből megmentett utolsó kincsektől. A közeli szomszédos birtokosok és az agg plébános is megérkeztek vendégül és ezek a tiszteletreméltó öreg emberek egymás közt halkan suttogtak a múltról . . . a régi szerelemről és régi gyűlöletről . . . Ezek az aggastyánok, mint fiatal emberek, mind tanúi voltak népük utolsó föllángolásának, amelyet a- zonban csakhamar mélységes gyász és teljes reménytelenség követett. Ezek az öreg emberek már nem értették meg az uj kor lehelletét és a múlt sötét árnyéka nehezedett galambősz fejeikre. Itt közvetlen szomszédságában fekszik orosz ellenségünk birodalma, mmnasamb # Á.r j egykéket kívánatra küld természetes ásványviz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan ; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. 0 V Kapható mindé a! cl r
