Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-08 / 36. szám
. Adja Isten hogy a reménység valóra váljék: boldog, szabad hazába térhessenek vissza, fnlián. Wojcziech. Beiratkozások az iskolákba. Az elemi iskoláknál a beiratások lü, 11 és 12-én lesznek; a polgári leány iskolába 12 és 14-én a helybelieknek, és 15-én a vidékiek iratkozhatnak be. Megnyílt a telefon. A mobilizáció órái óta elzárt törvényhatósági telefont átadták a nyilvános forgalomnak. Szatmármegye területén a vidéki telefon ismét a közönség rendelkezésére áll. Az örvendetes intézkedésről illetékes helyen a következő információt adták : — Felsőbb rendelet folytán a törvényhatósági távbeszélő forgalmát ma újból megnyitottuk Szatmármegyében. A mozgósítás befejeztével a telefon a megyében felszabadult s hihetőleg a normális rend helyre állt. Magunk is érezzük, hogy a közönségnek ezzel örömhírt jelenthetünk. Az interurbán telefon megnyitására a- zonban aligha lehet kilátás; legalább is semmi tudomásunk nincs arról, hogy a városközi beszélgetés felvételére valamely intézkedés történt volna s valószínű, hogy az interurbán vonalakat a hadiállapot egész idejére elzárják a nyilvános forgalom elől. Megválasztották az uj pápát. A Rómában összeült konkláve Delta Chiesa olasz bibornokot pápává választotta s vasárnap már meg is koronázta. Ingyen gyógykezelés. Dr. Winkler Jenő felajánlotta, hogy a hadbavonultak szegény családtagjait ingyen gyógykezeli, csak forduljanak hozzá egész bizalommal. A segélyző bizottság az ilyeneknek igazolványt állít ki. Jegyzők nem vonulnak be. A m. kir. honvédelmi miniszter rendeletet intézett a polgári katonai ügyosztályokhoz, hogy azok a jegyzők, akik csupán, ug. 30-ig mentettek fel a bevonulás kötelezettsége alól, további intézkedésig — tekintettel arra,, hogy reájuk a további katonaügyi teendőknél feltétlenül szükség van — ne vonuljanak be. Megindulnak nemsokára a személyvonatok. Az államvasutaknál a rendes forgalom helyreállitására való előkészületek folynak, s néhány napon belül egy mérsékelt személyforgalom indul meg a polgári menetrendben, vagyis úgy, hogy egyes személyvonatok, ugyan abban az időben és sebességgel fognak közelekedni, mint ahogy azt a mozgósítás előtt érvényben volt nyári menetrend: mutatja. A megindítandó vonatok menetrendi számát azonnal publikálni fogják A „Vasárnapi Újság“ augusztus 30-iki száma is a háborúval foglalkozik legbővebben : képeket ad a sebesültek érkezéséről és ápolásáról a Vogézoknál lefolyt harcok színhelyéről, Mühlhausen, Metz és Brüsszel városáról, Budapestre hozott szerb foglyokról, a bosnyák népfelkelőkről, a kolozsvári honvédek zászlószenteléséről; német katonák hadbavonulásáról, X. Pius pápa halálára nekrológ és több kép vonatkozik. Kiváló érdekesség agg költőnk, Lévay József remek verse a háborúról. Egyéb olvasmányok : Ambrus Zoltán és Galsworthy regénye, czikk a szedáni csatáról, krónikás cikk stb, s a rendes heti rovatok : a háború napjai, és egyveleg, sakk, halálozás, szerkesztői üzenetek stb, — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkróni- ká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Va- j sárnapi Újság“ kiadóhivatalában(Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Hirdetéseket elfogad a „Nagybányai Hírlap.“ NAGYBANYAI HÍRLAP Egyről-másról. Miről is írhatnék most, ha nem a háborús világról ? Ezer — meg ezer epizód, legendás hősi történet jár szájról-szájra, amiket jó lesz meg- örökileni gyermekeink, unokáink számára, hogy egykor — ha majd ők is emberszámba kerülnek, — lelkesüljenek rajtok s ők is tovább ápolják a hazaszeretet felséges virágjait. Nagyváradon történt, hogy a napokban 25 német diák érkezett oda, kik siettek hazájukba fegyvert ragadni az ellenség ellen. Az egyik diák kezében német zászló volt, melyen egy hatalmas magyar nemzeti szinii szallag ékeskedett. Kipirult arccal, büszkén dobogó mellel állott föl s igy szólt a nagyváradi közönséghez: „Hölgyeim és uraim! Ezt a zászlót a német és magyar testvériség nevében itt akarjuk fölszentelni. Szeretettel kérem a hölgy közönséget soraikból vállalja valaki a keresztanyaságot!“ és egy nagyváradi magyar nő oda lépett, megcsókolta a zászlót s egy pohár vízzel megkeresztelte. így születik a Testvériség. A szegedi kórházban meghalt egy csehországi közvitéz súlyos sebében. A város díszsírhelyet adott a cseh hősnek, virágokkal halmozta el sir- i ját s temetésén 15 ezer ember vett részt, Úgy temették el az egyszerű közembert, mintha tábornok lett volna. Ez az Egyenlőség. * * * Él itt köztünk egy öreg bácsi ki általános tiszteletnek örvend. A napokban egy megható gondolatot vetett föl baráti körben. Jó lesz föl jegyezni. Majd, ha a béke angyala száll alá a földre, — meg lehet valósítani. A nemes szívre való gondolat azt óhajtaná, hogy háború után minden város és község Magyarországon egy-egy kőoszlopot állítson föl határában, melyre a saját elesettjeinek neve arany- betükkei volna feljegyezve. Mfert minden községnek lesz halottja ! Ezek az oszlopok hirdetnék a jövendő nemzedéknek az 1914. évi nagy küzdelmet, mely a szabadságért folyt a zsarnokság ellen. * * Egy sebesült katona beszélte: az oroszok nemsokat teketóriáznak a sebesültjeikkel. Végig nézte, míg fetrengő bajtársaikat keresztül szúrták, amint ők mondják azért hogy ne kínlódjon. Én Istenem ! hányat lehetne még az életnek megmenteni ha ápolás alá vennék! Úgy tesznek, mint a vadállatok, melyek elhullott társukat szétmarcangolják és fölfalják. A kultúrában bestiák ! Nálunk az ellenséget is gyöngéden ápolják, akárcsak a miénket. A jelen század legelső feladata az kell legyen, hogy a harcképtelen betegek és sebesültek megvédelmezéséről gondoskodjék. Humanizmus, jöjjön el a te országod ! CSARNOK. Dragomira. Irta: Carmen Sylva. Koim-Chirai, a tatái ok vezére, Baktchiserai- ban fényes udvartartást rendezett be magának. Drágp szőnyegekben és ékszerekben ilyen fényűzést még a világ sohasem látott. A lovak szerszámai ragyogtak a drágakövektől, a kengyelek és sarkantyúk vert aranyból készültek és a takarók is tiszta aranyszálakkal voltak kihimezve. A vezér kiséretében volt egy román ifjú, a- kit a suchowai csatából mint gyermeket ejtett foglyul. A román ifjú karcsú, magas termetű és olyan hajlékony volt, mint a fiatal fenyőfa. Szép metszési? fejét sürü, fekete fürtök árnyalták, de tekintete szomorú, mintha mindig csak azt kérdezné : „Ki is vagyok hát én ?“ De erre a kérdésre senkte tudott feleletet. A vezér egy szép asszony karjaiból ragadta ki a gyermeket és az asszonyt megölte tőrével mert sikoltozott. A román ifjú nem tudta, hogy ez az asszony az édes .anyja, vagy a dajkája volt-e, csak azt sejtette, hogy nemes vérből szál mázott. Eg) este a palota udvarán állott, hűséges paripájára támaszkodva és várta hogy a vezér elé vezessék, akinek számára fontos jelentést hozott. Álmatagon gyönyörködött a szökőkutban, mely a hold szelíd fényében titokzatosan csobogott. A palota egyik része árnyékba borult, mig a másik részét a hold világa ezüstfátyollal vonta be. Hirtelen megnyílt a szemben levő hárem vasrácsos ablaka és egy lámpa vöröses fényében megjelent a legbájosabb leáuyarc, amelyet életében valaha látott. A két fiatal tekintete egymáshoz tapadt, mintha leikük is egybeolvadt volna a magasztos pillanatban. Azután léptek hangzottak, az ablak bezárult és az ifjú románt a vezér elé szólították. Másnap este újra megjelent a szökőkutnál, a fiatal leány ismét kinyitotta ablakát és mélyen lehajolva suttogta : — Ha kereszt ny vagy, ments meg fogságomból. Nevem : Dragomira. — Megmentelek, amilyen igaz, h :gy keresztény vagyok és Parvu a nevem. Az ablak hirtelen becsukódott. Másnap a vezér pompás kíséretével újabb hadjáratba indult. Fején gyémántos félholddal díszített kucsmát viselt és értékes arab paripán lovagolt büszkén, mert tudta, hogy a rácsos ablak mögül minden szem de különösen Dragomira rabszolganő szép fekete szeme is feléje irányul. A vezér féltékenyen őrködött legdrágább kincse, Dragomira felett. A legborzasztóbb büntetés terhe mell tt tiltotta attól, hogy fátyol nélkül mutatkozzék. És Dragomira lázban égő szemei most is kicsiliámlottak a rácsok mögül, de nem a vezér, hanem Parvu felé, akinek képét már régen szivébe zárta. A háború alig tartott három hétig és a tatárok gazdag zsákmányokkal megrakodva diadalmasan tértek vissza a harcból. Parvu vakmerő hősiességgel küzdött és megmentette vezérének életét a rámért jatagán csapásától. A vezér hős híveit egyenkint gazdagon megjutalmazta és végre Parvuhoz fordulva, igy szólt: — Te, fiam, olyan hősiesen küzdöttél, hogy nem ismerek számodra megfelelő jutalmat! De mondd magad, hogy mit kívánsz és fejedelmi szavamra, teljesíteni fogom minden óhajodat. — Kegyelmes vezérem, nekem csak egy a kívánságom : kérlek, engedd meg, hogy Dragomira rabszolganődet feleségül vehessem. Siri csend követte e szavakat. A vezér arca lángba borult, szemei szikráztak és ajkait harap- dálva vontatottan kérdezte: — Hát ismered te Dragomirát ? — Ki ne ismerné a földi angyalt ! De nem a szépsége miatt kérem tőled kezét, hanem azért, mert keresztény nő. Megtartom szavamat és menyegződet még ma megünnepelheted. Gyorsan papot hivattak, elővezették a menyasszonyt és mikor a szertartás véget ért, a fiatal párt bevezették egy pompás nászszobába, ahol ékesen diszitett men/ezetes ágy várakozott reájuk. A mennyezetről aláf'iggő lámpa titkozatos fényt árasztott az illatokkal telt intim helyiségben. Alig zárultak be mögöttük a nagy szárnyajtók, amikor Dragomira férje lábai elé omlott, átkulcsolta térdeit és hálásan rebegte : Szeretni foglak mint az istenséget, imádlak mint a szentet és szolgállak mint parancsoló uramat, mert megmentettél a szégyentől, hogy po- gánnyal kelljen egyesülnöm ! Parvu gyengéden, dobogó szivére szorította asszonyát és elragadtatással suttogta : És én jobban megbecsüllek mint az életemet!
