Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-01 / 35. szám
4. NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. szeptember 1. oldalon a kereszthegyi oldalon is szép csendélet folyik. Tegnap vasárnap lévén, mivel a főkapitány ur a fürdést mind arra felé terelte, fiiröd- tek is ott rengetegen, nemcsak nagybányaiak, de fernezelyiek is s az alsóbb körökből nem idegenkednek a szilva, szőlő megdézsmálásátó! sem. Kevésbé és teljes pucér alakok lovak stb. lubickolnak a pliszában, oda kin a parton pedig ütik a csendest. De történik egyéb is, tegnap például Andrejka Nikita, a hős montenegrói király druszája, fernezelyi lakos, d. u. 3 órakor, a portörő tájékán azzal mulattatta a fürdő közönséget, hogy lányának a haját a kezére csavarta s úgy ütötte a lányt mert nem akart menni szolgálni. Sokan pofozták az embert, félre húzták a hüvelyk úját, de már a négy úját nem bírták, oly erősen tartotta és húzta a leánya haját, Estefelé meg egy legényt négyen megvertek, minden ok nélkül neki támadtak, orrba vágták és megrakták. E mellett sok helyen a faágak letörve, kifosztva, körül kerített helyek naponta tiz helyen betörve stb. Szóval talán jó volna a kapitányságnak egy kis őrségről is gondoskodni, ha mái a fíirdözők százait rang és felekezeti külömbség nélkül arra terelte. A főispán a gazdákhoz. Csaba Adorján főispán a következő iratot intézte a Szatmárvár- megyei Gazdasági Egyesület elnökségéhez: Az 1907. évi XLV. t.-c. §-a értelmében a gazdasági cseléddel kötött szerződés megszűnik, ha a cseléd mozgósítás alkalmával bevonul és a szerződés megszűnte miatt egyik fél sem igényelhet kárpótlást. A törvénynek ez a rendelkezése, amely a szerződést kizárólag a jog szempontjából méri, nyilvánvalóan nem menthet fel senkit azon hazafias és emberbaráti kötelesség alól, hogy tehetsége szerint lehetőleg gondoskodjék annak a gazdasági cselédnek itthonmaradt családjáról aki a békében a magyar földnek munkása és most annak vérével védelmezője. Jól tudom, hogy milyen nehéz helyzetben van most a gazda inaga is, de azt is tudom hogy hazafias hivó szóra minden áldozatra kész. Arra kérem, tehát Címedet, szíveskedjék a gazdaközönséget alkalmas módon felhívni, hogy a gazdasági cselédek és munkások itthonmaradt családját vegyék a gazdák pártfogásukba a munkaképes családtagok alkalmazása, a járandóságok méltányos kiszolgáltatása által és általában a jótétemény bármely alkalmas módján mentsék meg őket a nyomorúságtól és az emberszeretet cselekvő munkája által a hazáért küzdő harcosok könyező családjának szerezzék meg a szeretet, a részvét és a segítés áldásait. Csaba főispán. Újabb adakozások. A hadba vonultak családjainak újabban adakoztak : István Szálló részvénytársaság mozi jövedelméből 35 K, Gálffy Pál aug. szept. havi. adománya 9 K, Dregyán Miklós 4 K, Kiss Lajos mészáros követendő például minden levágott szarvasmarhából 3 kg. húst ajánlott fel. Beküldetett. Tekintetes Szerkesztőség ! A Nagybányai Hírlap ez évi augusztus 25-i 34-ik számában közölt „Ha vérrel nem, legalább pénzzel !“ c. felhívásból arról értesülök, hogy a segély- ző bizottság emberei újból gyűjtésre indulnak. — Ebből azt veszem ki, hogy szülővárosomban a hadbavonultak családjainak segélyezése csak esetenkénti gyűjtés utján és nem heti befizetések utján történik. — Minthogy az itteni segélyző bizottság alakuló gyűlésén abban állapodtunk, meg, hogy az egyeseket és családokat sokkal érzékenyebben érintő s mégis csekélyebb anyagi eredménnyel járó egyszerstnindenkorra való befizetés vagy alkalmi gyűjtés helyett a heti befizetések általi segélyezést alkalmazzunk, — abban a reményben, hogy szülővárosom bevonult katonáinak családjait ez utón támogathatom, röviden közölni kívánom a heti befizetések általi segélyezés módját. — Mindenki, a ki csak segíteni akar a kereső nélkül maradt szegény családokon, kötelezze magát, hogy mindaddig, mig a háború tart, hetenként bizonyos összeget a segélyző bizottság pénztárosához (itt a községi pénztáros) befizet. Az aláírás és a felajánlás igen szép eredménnyel járt, mert igen sok a heti 2—5 koronás részlet, a szegényebb viszonyunk pedig 1 koronát ajánlottak fel hetenként. Ennél kevesebbet már csak igen kevesen ajánlottak fel. — A gazdálkodók közül sokan terménybeli segítséget igéitek s kellő időben beszolgáltatják azt is. A támasz nélküli családok segélyezése igy sokkal állandóbb és egyenletesebb, tehát a célnak sokkal jobban megfelelő. Megjegyezni kívánom, hogy a 18-án tartott „Katona nap“-on közel 500 korona gyűlt be az utcai perselyekben. (Köztük egy 50-kás is volt, melyet egy bájos fiatal leány kapott egy (rokon) fiatal embertől egy — az utcán adott s kapott ezuppanós csókért.) Ez is egyik kellemes módja a gyűjtésnek. Ezen kívül a helybeli hölgyek — asszonyok, lányok — az itteni m. kir. polgári iskolában szorgalmasan szabnak varrnak s készül az itteni tábori kórház berendezése s felszerelése is. Mátészalka, 1914. aug. 27. Tisztelettel: Dr. Fiiley Lajos. Anyakönyvi közlemények. Születtek: aug. 21 Filip Gusztáv bányamunkásnak „János“ ; aug. 19 Krisztián György bányaácsnak „Ilona“ ; aug. 18. ifj. Berindán Pál fuvarosnak „Erzsébet,, ; aug. 23 Eckstein Mór bankhivatalnok Budapest „Magda“ ; aug. 17. Korán György fuvarosnak „Ferenc Káioly“ ; aug. 26 Gorgán Aurél bányamunkásnak „Anna“ ; aug. 27. ifj. Vajay Károly rendőrségi alkalmazottnak „Sándor“ nevű gyermeke. Elhallak: aug. 22 Tivadar Hermina, g. kath. 8 hónapos bélhurut ; aug. 23 Dudra Mária, r. k. 23 napos, gyengeség ; aug. 24. Román Tamás, napszámos, g. k. j i 65 éves aggkori gyengeség; aug. 26. ,Csepregi Ilona, r. k. 9 napos, gyengeség; aug. 27 Fehér ' Laura 13 hónapos, bélhurut; aug. 27. Kusnyér György bánya intéző, g. k. 66 éves, bélgümökorban. Házasságot kötöttek : Rudics János és Fuchs Mári borpataktelepi lakósok. Kihirdetés alatt állanak: ifj. Balogh Károly zenész és Kozák Anna nagybányai lakósok. A Szatmár-Nagybányai vasút részvénytársaság igazgatósága szomorú fájdalmas szívvel jelenti, hogy az igazgatóság tisztelt és szeretett tagja bizáki Puky József cs. és kír. kamarás, ny. ministeri tanácsos folyó évi augusztus hó 19-én hosszas szenvedés után elhunyt. Budapest, 1914. augusztus hó 22. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Egyről-másról. Micsoda jelenetek fordulnak elő most a katonák harcba indulása alkalmával. Mintha megelevenedtek volna a regés ősidők. Tisztek, közemberek csak úgy vetélkednek egymással, hogy valami bravúros tettet cselekedjenek. A harctérről egyremásra érkeznek a hírek egy-egy regébe illő hős cselekedetről. Valósággal a Szondyak, Zrínyiek elevenedtek meg! Még az utolsó cigánybaka is azon töri fejét, hogy valami rendkívüli dolgot kövessen el. Itthon a bucsuzás perceiben sem nélkülözzük a megható jeleneteket. Egyik erdélyi városkában történt, hogy az ezredet fölállították a piacon ndulásra készen. A főparancsnok szemlét tartott honvédjei fölött; egyszerre észreveszi, hogy az egyik sorból kilép egy harcos, s átszalad a térségen a civil közönség közé, ott ölébe ragad két kis leánykát s csókjaival halmozza cl. Tudjuk, kik katonák voltunk, hogy mit tesz az, ha valaki a „vigyázz“ állásból ki merésze! lépni! A legszigorúbb büntetés vár a fegyelem sértőre. A jóságos tábornok láda a jelenetet, végig nézte szónélkül, csak a szemét törölgette keszkenőjével. Mikor a honvéd visszatért s beállt ismét a sorba, a tábornok oda lovagolt, megveregette a harcos vállát s azt mondta neki: „Nekem két kis fiam maradt otthon édes fiam I“ Mulatságos jelenetekben sincs hiány. Ugyancsak Erdélyben történt, hogy a százados igy szólott századjának embereihez, kik nagyrészt román fiuk voltak : „Fiaim ! Vészes felhők tornyosultak hazánk egén ! Azért tőletek, akik jó királyunk ruháit viselitek, elvárom, hogy hősiesen fogtok küzdeni az ellenség ellen !“ „És most őrmester! fordítsa le azt, amit mondtam, román nyelvre !“ Az öreg zupás őrmester köszörült egyet a torkán, csavart kettőt torzonborz harcsa bajuszán s román nyelven igy adta vissza a százados beszédét : „Fiuk! A kapitány ur azt mondta, hogy most indulunk a muszka ellen s aki köziiletek — az Isten fáját — nem hoz három muszkát elevenen a kapitány ur eleibe, az megemlegeti azt a 6 órai kurtavasat a mit kap, örökké! * * * A földesúr megszólítja bérlőjét, Náthául, amikor keresztül utazott a falún : „No Náthán, Tőikére pénz legyen, mert nekem is szükségem van reá !“ „Wie liajszt ? Pénz? Hát nem tetszik tudni nagyságos urnák, hogy most statárium van ?“ <A boldogtalan a moratóriumot össze kalamistrálla a statáriummal.) CSARNOK. Miatyánk. — Irta : Révai Károly. Sötét van. Lefutott a nap, Kék bársonyt ölt a boltozat, Aranyboglárral ékített köpenyt. Lélekzetfojtott csönd van fent és lent. Csak messze-messze valahol Búg tompán a tüzes pokol. Talán vihar, mely égzengésbe csap, Vagy ágyudörgés. —- Isten tudja csak! S amint igy nézem az eget, A villanást, a felleget: Eszembe jutnak jó magyal fiuk, Kik most kötik a harci koszorút. Látom a zászlók erdejét, Egy millió szurony hegyét, Dübörgő ágyuk végtelen sorát, Vitéz huszárok nyalka táborát. A csöndben hallok riadót, Fegyvert opogást, ágy úszót És diadalmas „rajtát,“ „éljenzést“ Mi elnyomja az ágyudörrenést. Ó, pedig csönd van! Semmi más, . Csak egy kis áldó suttogás. A riadót két reszkető ajk ontja: Kis leányom a „Miatyánkot“ mondja! . Hirdetéseket elfogad a
