Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-28 / 30. szám
Vií. évfolyam. Nagybánya, 1914. julius 28. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőséit: Hmiyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermts“ könyvnyomda Nagybányán, Hld-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések lölvétele eszközöltetik. _______ Sz ínész-nyomor. Nap-nap után olvasunk híreket feloszló színtársulatokról, bukott direktorokról. Szomorú idők virradtak a magyar színészetre ; nemcsak a vidéken de a fővárosban is Ínséggel küzdenek. A vidéken különösen Sopron és Marosvásárhely a színészet két vesztőhelye. Amott Márffy Károly dr. táisulata oszlott fel, miután a direktort utolérte az anyagi bukás. Emitt pedig Heves Béla direktor és társulata küzd a legkínosabb válsággal. De feloszlott Hidvéghi Ernő társulata is, Halász Alfrédot pedig az anyagi zavarok miatt megrongálódott idegeivel, letartóztatták. Mindezeken felül a Szinészegyesület- hez beérkezett jelentések szerint a legkomolyabban tartani lehet attól, hogy a közel jövőben feloszlik még néhány társulat. — A mióta megerőstílt, modernné lett s mondhatni a nyugati müveit államok szinművészetének nívójára lendült a magyar szülészeti kultúra : olyan elszomorító válság nem kígyózott azóta fojtogató erővel a magyar vidéki színészet élete köré, mint most, egy esztendő óta. Sőt a városi színházak egyrésze is nagyon fájdalmasan érzi ezt a szűk esztendőt. — A Népopera végképp becsukott. Az Opera legtöbbször üres házak előtt tart e- lőadásokat; a Magyar Szinház és Király Szinház válságáról is sokat beszélnek. Nagyon gyakran fél h'zak előtt játszottak úgy, hogy ma csak Beöthy László zsenialitása ránthatja ki a két kitűnő színházat a krízisből és a legnagyobb, legjobb vidéki helyeken működő direktoroknak is alapos okuk van a keserves panaszkodásra. Még Kolozsvár van a legszerencsésebb helyzetben, ment itt legalább kitűnő moziüzlet van a szinigazgató kezében. — Pedig a közgazdasági helyzet már szeptember óta bizonyára némileg javulásban van Magyarországon. Azonban éppen e helyze lassú gyógyulása inti és tanítja az embereket arra, hogy most kell spórolni, most kell a megviselt vagyonok és vállalatok állapotát lassú fokozatossággal szanálni. Talán' a tömeges ipari és kereskedelmi csődök idején sem voltak az emberek olyan óvatosak a költekezésükben, mint az ősz óta. Mert reményre kaptak, hogy valamiképpen, a lehető legnagyobb takarékossággal talán mégis regresszálhatják magukat, megmenthetik a menthetőt. — A moziüzlet pedig, amely a megszegényedett közönségnek olyigen olcsó szórakozást nyújt, általában országszerte vi-, rágzóvá lendült, — ma még kétségtelenül a színházi üzlet rovására. E szituációkkal szemben a sziniigaz- gatók — vállalatuk tudatos veszélyeztetése nélkül — nem fokozhatják le kiadásaikat. Az elsőrangú berendezésüket természetszerűleg folytonosan nagyobbitaniok kell. A legsilányabb operett ujdoságot is szcenikai gazdagsággal kell kiállittaniok, ezáltal próbálva hatni a publikumra. Nagyon természetes ez. És nem csoda, ha ilyenformán megrázkódtatások elé kerülnek a társulatok és pedig elsősorban azok, amelynek direktorai állandóan nagy rezsivel dolgoznak s értékeset, művészit nyújtanak. A közönség jóindulatára, anyagilag segítségül szolgáló szeretetére a mai szegénységben bajos apellálni. Az államnak és a városoknak ellenben immár sürgős kötelességük volna több jóakaratot és áldozat- készséget tanúsítani a magyar kultúra ama küzdőivel szemben, akik ime egymásután veszitik el a megélhetési lehetőségeiket, a kenyerüket és sokkal keservesebb nyomorba juthatnak, mint voltak valaha a sátoros kocsikon és gyalogosan való vándorlásaik idején. A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Végtelenség. — Irta: Révai Károly. — Sohasem láttam tengert, Nincs róla képzetem ; Csak másoktól hallottam, Hogy milyen végtelen. Nem kúsztam égbe nyúló Hegyormok tetején; Egy lankás dombra érve Már megpihentem én. Szikrázó csillagok közt Nem úsztam az eget; Csak azt néztem; derüs-e • Kis házikóm felett ? És mégis tudom, érzem, Hogy mi a végtelen ? Mert megtanított erre Az én forró szivem. Ha csak belépillantok Már ott a felelet: Maga a végtelenség Az igaz szeretet. Élet és ábránd. Irta : Krizsán Sándor. Kéve Béla, az ábrándos természetű és finom lelkű fiatal orvos ideges kapkodással csomagolt. A legnagyobb rendetlenségben gyömöszölte be két hatalmas utazókosarába könyveit és műszereit. Alig várta, hogy elrúgja magától azt az eldugott, sáros falut, mely nagyratörő lelkének annyi színes reményét, ábrándos vágyát és szent elhatározását törte kerékbe. Melynek piszkos, elaszott, rut fekélyektől elborított betegeire pazarolta fiatalságának egész forrongó ambícióját, frissen pezsgő tudását. Fél óra alatt készen is volt. Elbúcsúzott pocakos, hármas- tokáju házigazdájától, s beugrott a reá várakozó kocsiba. Jó óra múlva már a gyorsvonat egyik kényelmes szakaszában repült az ő szülővárosa, az ő szent Mekkája : Budapest felé. Még egyszer visszanézett a messze távolban mind jobban és jobban elmaradó falu felé, s egész lelkét lázongó gyűlölet töltötte el. Érezte, hogy ő is úgy maradt el az orvostudomány száguldó fejlődésétől, mint a falu az őrülten vágtató lokomotív mögött. Káromolta a falut, átkozta azt a szerencsétlen percet, melyben átlépte annak határát, hogy hosszú öt esztendőt robotoljon a világtól elzárkózva, és éktelenül szidta önmagát. v természetes ásványvíz gyógyA |3 I |Z Cá^ I I hatása hurutos bántalmaknál M Im. fflLd iE. Ä-Z I páratlan; a legutóbbi termésű---------------------—--------------------------------------------------------------------------savanyu uj borral vegyitve ki vinafraMId6* 3 BÍ^3Zá[IÍ gyÓgyM ígílZgQtÓSÓgil. • kitűnő .talt szolgáltat. • mindenhol________I
