Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-29 / 26. szám
I 1914. junius 29. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. Hallgat az éj, zokog a szél, Az örvény nem zubog Hullámok lassan nyaldossák A felbontott csolnakot. Katona Miczi. Személyi hírek. Baróti Lajos, a „Bolond Istók“ szerkesztője családjával rokoni látogatásra ide érkezett. —- Ember Elek, a Gyógyszerészi Közlöny szerkesztője nyár1 tartózkodásra városunkba érkezett. — /. Berksz Lajos, nyugalmazott vezértörzsorvos a Császárfürdőben időzik.— Ko- sutány Ignác dr., a kolozsvári egyetem jogkari dékánja és . neje hosszabb tartózkodásra ideérkeztek. Téglás Gábor nyugalmazott főigazgató, jeles arkeologus a napokban Nagybányára jön, hogy a kerületbeli bányamüveket tanulmányozza. Kettős diploma. Heffler József részvénytakarékpénztári pénztárnok fia : József a szatmári kir. kath. tanítóképző intézetben rom kath. kántori és külön elemi iskolai tanító; oklevelet nyert> ezenkívül jeles bizonyítványt hozott haza szülei s mindnyájtól igaz örömére arról is, hogy dalárdák szervezésére és vezetésére kiváló képeséggel bir^ Alig 8 évi ittmiikö- dése után egy talpig eredeti egyéniség, kiváló családapa s hivatásának teljes ambícióval élő úri ember dőlt ki az élők sorából, a hol becsülettel töltötte be díszes positi- óját. Katonai Magyar Bertalan kir. közjegyző halt meg gyászba borítván az őt rajongásig szerető nagy családját, hozzátartozóit, az igazságügy- és jogkeresés szolgálatában álló kollegáit és ismerőseit, a kik emlékét mindvégig kegyelettel fogják megőrizni. A megboldogult Topánfalván volt kir. közjegyző, ahol egy nagy tűz alkalmával óriási kárt szenvedett. A nagy csapás után a nagybányai kir. körjegyzői állásba került, melynek feladatait és széles munkakörét mindvégig teljes lelkiismeretességgel és pontosan töltötte be. Több mint 2 év óta súlyos betegség támadta meg; a daliás ember összeroppant, de nagy lelki erején csak hosz- szas tusa után diadalmaskodott a gyilkos kór, mely e hó 27-én sírba döntötte. A gyászoló család iránt városszerte nagy a részvét. A halál hírére a kir. járásbíróság és a városháza ormára kitűzték a gyászlobogót. Ugyanis a megboldogult évek óta tagja volt a város képviselőtestületének is; tanácskozásaiban azonban nagy elfoglaltsága miatt ritkán vett részt. Ravatalára a kir. járásbíróság bírói kara, meg a helybeli ügyvédi kar két gyönyörű koszorút helyezett el. Temetése tegnap volt nagy, őszinte részvét mellett. Haláláról a következő gyászjélentés jelent meg; Özv. katonai Magyar Bertalanná szül. Bölnn Antónia neje, Géza, László, Levente, Zoltán, Marcsi és Erzsi gyermekei, Magyar Anna férj. Szurkovszky Józsefné, Magyar Irén és Magyar Ilka testvérei, valamint az összes rokonok nevében is szomorúan jejentjük, iiogy a felejthetetlen jó férj, drága szeretett édes apa és testvér katonai Magyar Bertalan m. kir. közjegyző f. hó 27-én délután 1 órakor, áldásos életének 65-ik, boldog házassága 24-ik évében, hosszas szenvedés után az Urban elhunyt. Drága halottunkat f. hó 29-én, délután 5 órakor fogjuk róm. kath. vallás szerint örök nyugalomba helyeztetni Felsőbányái utcza 47 számú gyászházból. Jó lelkének üdvéért a szentmisét pedig 30-án, délelőtt 9 órakor fogjuk az egek Urának bemu- tattatni. Nagybánya, 1914. junius hó 27. Legyen áldott emléke. Meghívó. A Láposbányai keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet, Láposbányán 1914. jul. 11-én este 8 órakor a szövetkezeti terület ár- viz által megrongált partja megvédéseinek költségei fedezésére a róm kath. iskolában világpostával, tűzijátékkal egybekötött jótékony czélu zártkörű batyubált rendez. Belépő-dij: Személyjegy 2 kor. Családjegy 3 személyre 5 korona. Kitűnő italokról gondoskodva lesz. A talpalávalót a szatmári első vonós zenekar szolgáltatja. Felülfizetése- ket a jótékony célra köszönettel fogadunk. Alapítvány Fülep Imre tanár nevére. A most érettségit tett ifjak 300 koronát gyűjtöttek össze alapítványul volt osztályfőjük: Fülep Imre nevére, abból a célból, hogy ez összeg kamatait minden tanévben jutalmazásokra fordítsák. Szép és dicsérendő dolog az ifjaknak ez az elhatározása, hogy hálából volt osztály főnökük iránt, aki nyolc osztályon keresztül odaadással vezette osztályukat, ilyen szép emléket állítottak. A 300 koronát Reticz János dr. igazgató 'kezéhez juttatták. Elmaradt kirándulás és hangverseny. Az országot trónörökösünk és neje gyászos tragédiájával ért végtelen csapás folytán a szatmáriak által tegnapra hirdetett kirándulás és nagyszabású concert bizonytalan időre elhalásztatok. Smaregla Mihály rendőrkapitányunk hozta Szat- márról vasárnap délután a hirt, hogy az országos rendőrkongresszus tagjai vasárnap este hazaszé- ledtek s igy minden tervezett kirándulásuk elmaradt, tehát hozzánk sem jöttek át. Megbízatás A m. kir. földmivelési miniszter a nyugalomba vonuló Kende Dániel erdőtaná- tanácsos helyébe Briestyánszky Endre segéd mérnököt a láposbányai erdő gondnokság vezetésével bízta meg. Kirándulók. A jászberényi főgimnázium 25 növendéke 2 tanár vezetése alatt, a múlt héten városunkban járt s megnézték a kereszthegyi bányát és a város nevezetességeit. Az István-szálló- ban voltak elszálásolva, melynek ellátásáról a tanárok a Iegelismerőbben nyilatkoztak. Egy napi itt tartózkodás után Felsőbányára utaztak. Kiállítások. Megnéztük a kiállításokat. Szerzett imperessióink a legjobbak. — A főgimnázium rajzkiállitásán Balezer György rajztanár szak- avatottságának és nagy művészi intelligenciájának szinte előre várt produktuma. Nemcsak szorgalom, de tehetséggel párosult tudás jellemzi a bemutatott dolgokat, annak ellenére, hogy a szokásos nagy harsonaszó és reklám nem előzte meg az idei kiállítást. Krizsán Sándort biztos keze, bátor- ságos tudása, mely leginkább apró, karakteres portrékisérletein és a ref. egyház batyubáljára készített hatalmas táncrendjén látszik meg, a legértékesebbnek, határozott legelsőnek teszi meg. Be- regszászy Kálmán előző években tapasztalt iránya a mostani kissé affektáló ecsetmodoránál egészségesebb volt. Hirsch Oszkár olajfestményei, Székely Árpád szinte mozgó pillanatfelvételei és Kemény (Kuhajda) Sándor rajzai sok etismerést érdemelnek. Szót kérnek még a kiállításon Székely Gábor, Bánhidi, Vajda és Daubner. Az alsóbb osztályosok rajzai is intenzív és készséges munkáról tesznek tanúságot. — A polgári leányiskola kiállított rajzai és olajfestményei szintén rászolgáltak a közfigyelemre, és az értékelő kritikára. György Elma és Moldován Mariska munkáit hozzáértő szem sem kerülte el ; Égly Sárika dolgain nagy szorgalom, pikturaszeretet, de sok hatás látszik — A kézi- munkakiállitás nagy, hasznos és modern tudásról számolt be, melynek kiemelendő része Vásárhelyi Magyar Bertalan. Sándor alig Ízlelte meg az étkeket; egymásután hajtott föl két pohár vörös bort, s sápadt arcza kissé kiheviilt az erős italtól. — Nagyon hideg van ott künn, szól men- tegetődzve, mikor harmadszor is megtöltötte poharát, s lopva rápillantott felesége arczára. — Talán egy csésze theát akarna Sándor? mondta az asszony szelíd készséggel. — Nem, nem, válaszolt hirtelen a férfi, — a thea nem tesz jót nekem, tudja a nyomorult idegeim, — csak bort iszom . . . Rátette kezét a boros üvegre ; az inas leszedte a terítéket s ott hagyta a bort, aztán ura elé helyezte a szivaros dobozt és elment. A férfi nem gyújtott rá, hanem lehúzta a lámpa ernyőjét, mert a világosság sértette gyulladt szemhéjait, s oda fordult arczczal a feleségéhez. — Mária, szólt kissé restelkedve, én . . . én . . . szeretném tudni . . . — Mit szeretne tudni, Sándor ? Szeretném tudni, hogy maga mit gondol, hogy megbocsátott e nekem teljesen ? — Igen Sándor, én megbocsátottam, ne kínozzon ezzel a beszéddel, nekem fáj a maga megalázkodása. — Tudom, hogy fáj, maga mindig ilyen volt, többre becsült engem, mint érdemeltem ; elsimította hibáimat,erényeket fedezett fel bennem, s velem is elhitette, hogy e szép tulajdonságok léteznek. Pedig én haszontalan voltam mindig s vágyam a duhaj élet után, maga nem hitte, de végre kisült minden, én mint egy kiszabadult vadállat rohantam ki az életbe. Az asszony hosszan sóhajtott, s vissza húzódott az árnyékba, férje nem vette észre ezt a mozdulatot, csak beszélt tovább: — Ez az én valódi természetem, ilyen voltam már kis gyermek koromban. Szegény jó a- nyám éppen úgy szépitgette hibáimat, mint maga. Mária hallgatott; — mély csönd volt a szobában, ott künn süvöltött az éjszaki szél s bár a hideg nem juthatott be a jól elzárt kis fészekbe, az asszony még is úgy érezte, mintha jeges szellő dermesztené meg szivét. Aggodalmasan nézte, milyen mohón iszik a férfi s mily hanyagul dől az asztalra, lelkét meglepte a reménytelenség érzete, mely majdnem a kétségbeeséshez hasonlított. — Elvesztettem őt, gondolta magában, elvesztettem örökre; soha sem fog beletörődni a rendes életmódba. Emlékei visszajárnak majd ahhoz, ki elvebe őt tőlem. Mindig kisérteni fogja az aranyszőkére festett haj, a nehéz italtól párolgó különszoba, a kártya, a pezsgő ... Én Istenem ! Sándor zavaros tekintette! nézegetett reá, szemében felcsillant valami mámoros fény s kedveskedő hangon kezdett beszélni. — Lássa, egy kissé hozzá szoktam az italhoz ; kezdetben megártott, de most már nagyon jól birom. Ne féljen Mária, nem leszek ittas. Ezzel nevetni kezdett s megfogta az asszony kezét. Mária önkénytelenül visszahúzódott tőle. No, talán fél tőlem ? folytatta Sándor s oda ült felesége mellé a pamlagra. A nő arczát megcsapta a bor gőze s eddig soha sem ismert undor késztette, hogy kivonja kezét férje kezéből. A férfi egy pillanatig mereven nézett maga elé s azt mondta.: — Elszokott tőlem, ez az egész, de végre maga még is csak az én feleségem. Aztán talán a modoromat is kissé megváltozottnak fogja találni, tudja évekig éltem vig leányok és jó cimborák társaságában. Elhallgatott, újra teletöltve poharát felemelte s a lámpa elé tartotta; a bor rubinszinü fénye piros árnyékot vetett az arczára. A nő nyugtalanul szemlélődött s mikor férje kiitta a telt poharat, halkan megszólalt: — Nem hiszem, hogy jó hatással lenne az egészségére, ha olyan sok bort iszik ... — Mit akar ? már megszoktam. Lola mindig velem ivott; kisértse meg maga is. Az ember rózsaszínben látja a világot, az asszonyt . . . Nevetve hajolt át s átfogta kaijával felesége vállát. Mária félreháritotta ot és fölállott. Egyszerre valóságos kétségbeesés fogta el. Nem tudott magának számot adni, mi ment végbe lelkében, de érezte, hogy ez az ember már teljesen idegen reá nézve, ezt többé nem szeretheti. Valami keserű gyötrődés lepte meg szivét, egyszerre elvesztette biztonságát, érezte, hogy nem tud menekülni ebből a káoszból, mely agyát megrohanta.
