Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-06 / 1. szám

2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1914. január 6. yosszas és erőteljes önuralom szükséges a vesz-delmes emberi szokások leküzdésére. Azt mondja a közmondás : százféle betegség van, de egészség csak egy. Abból a százféléből 99-et a meggondolatlan ember maga idézi elő. De ha csak egy kissé is gondolunk a fejlődő bajokra, azt a 99-et redukálhatjuk felére. Kapóra jött témám kiegészítéséül egy rövid kis elmélkedés is, mely­ben föl van sorolva nehány emberi rossz szokás, melyeknek rendesen szomorú következményei van­nak. Ha csak e néhány rossz szokástól tudnám embertársaimat elriasztani, úgy e cikkecskét nem hiába Írtam. Az emberiségnek egyik legveszedelmesebb szokása az, hogy testét különböző helyeken kör­meivel felvakarja. Mi történik ez által! Az, hogy a vakarással a körmök megsebesítik a bőrt és a nyákhártyákat s a tisztátalan körmök inficiálják a sebet, mely gyakran halálos is lehet. A ki furun- kulusban vagy karbunkülusban szenved, azt min­dig önmagának tulajdoníthatja. Mert az arcon és fejen nem támadhat orbánc, ha a bőrfelület sér­tetlen. Veszélyes a körmök rágása is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermekeket minden lehető módon meg kell akadályozni a körömrá­gásban. Veszedelmes leginkább azért, mert ha a körömnek nincs meg az ujj védelmére szolgáló normális hosszúsága, ebből különböző bajok tá­madhatnak. Vannak emberek, akik ajkukat harapdálják s ilyenmódon a felsértett ajkat inficiálják. Mások — különösen nők, — nem villával, hanem késsel esznek, miáltal könnyen megvághatják ajkukat, vagy nyelvüket. Eminenter kárhoztatandó szokása a nőknek, hogy varró- és gömböstüt fogaik közé vesznek, miáltal gyakran az elnyelés veszedelmének vannak kitéve. Az is a nők rossz szokása, hogy varrás közben a cérna- vagy selyemszálat fogaik­kal harapják ketté s a testeit cérnaszál a foghusát megmérgezi. Általános emberi rossz szokás mosdatlan kézzel a szemeket érinteni, az ajkak közt koto­rászni, vagy épen enni. E tekintetben példát vehet­nénk izraelita polgártársainktól, kik csakis tisztára mosott kézzel ülnek asztalhoz. Úgy hiszem, ez benne van vallási dogmájukban is. Határozottan elítélendő rossz szokásuk a dohányzó férfiaknak, hogy égő szivarjukat le-leteszik asztalra, székre, kemencére, virágállványra stb. s azután ismét amúgy porosán, piszkosan szájukba teszik, miáltal töme­gesen szedik magukba az jnfieiáió anyagokat. Van­nak unesztetikus dolgok, amikről beszélni nem illik. Ezeket hát föl sem sorolhatom. De a tiszta­ságkedvelő ember abban is mindig körültekintés­sel jár el. A csók elsőrangn esztétikai fogalom. De azért vigyázzunk annak gyakorlásánál ! A csók a ra­jongó szeretet megnyilvánulása. És gyakran éppen a csókkal tesszük szerencsétlenné azt, akit legjob­ban szeretünk. Mi az élet ? Az emberi vér tiszta­sága 1 Mig az a vér tisztán kering ereinkben, ad­dig ne féljünk a sorvasztó betegségektől; mihelyt azonban egy csöppnyi méreg jut bele: életünk kárhozat lesz és átok mind magunknak, mind kör­nyezetünknek ! Arc-szepiőkróme. Az ősz meghagyta a szepjőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szüksé­gesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémrp“, mely­nek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek­Nagy tégely Kor. 1.50, próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. Rákóczi Ferenc drogériából Nagybányán. HÍREK. Jauuár 5. Minden a szemnek, semmi a kéznek. A régi jó időben, mikor még a nagyhírű j Brassai Sámuel egyetemi professzor volt a kolozs­vári Muzeum kertjének fő-főfelügyelője, emlékszem minden utkanyarodásnál, virágtáblánál egy tábla volt kifüggesztve ezzel a fölirással : „Minden a szemnek, semmi a kéznek!“ Ezt a fölirást Brassai bácsi azok számára készítette, kik szerették a vi­rágot — a gomblyukban. Ez a fölirás jut eszem­be, valahányszor bálba megyek. A bál nem egyéb mint leánykiállitas, még pedig olyan modorban, hogy ami a nőkben a legkívánatosabb és leggyő­zedelmesebb : tudniillik a titokzatosság, — lelep- leztessék. Jaj, micsoda nyakat, vállat, melleket, ka­rokat láthat egy bálban a kiváncsi szem 1 S ezt mind a divatnak lehet köszönni. Mert a divat már megszűnt ellenőrzője lenni a szeméremnek. Nem az erkölcsök változtak meg. hanem a divat. A női lélek örömest veszj tndomásul a divat szertelensé­geit; követi is mint ujjtást és eszébe se’jut, hogy kapcsolatot keressen a divat és a szemérem közt. Hát mi még csak megvagyunk ezzel, ahogy vagyunk- De mit szólnánk, ha a bálban megjelen­ne az ausztráliai asszony a szenegáli leány, a ka- raibi hölgy s a Salamonszigeti némber! Ezeknél ugyanis a legszebb divat egy hársmadzag a csípő­jükön. Az egész világon hódit a divat. Hiába is küzdenénk ellene. Ebben a harcban csak mi, fér­fiak lehetünk a vesztesek 1 Emlékeztető. Szombaton az Iparos Ifjak Önképző Körének estélye az István király szálló nagy éttermében. — Jan. 17-én a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Körének tancmulatsága a Lendvay Színházban. — Február 1-én a ref. egyház bá­ty ubálj a a Lendvay szinhzban. A mi támadásaink. Tudvalevő, hogy a városi takarékpénztár választmányának karácsony szombatján lezajlott választó ülésében Kupás Mi­hály az újonnan megválasztott igazgatót, igazgató- sági és felügyelő bizottsági tagokat a többség nevében beszéddel üdvözölte s ebben nem a legnagyobb kímélettel emlékezett meg lapunk támadásairól. Múlt számunkból lekéstünk szerény megjegyzéseink­kel; amiért most kamatostúl óhajtjuk Kapás Mihály­nak tartozásunkat leróni 1 Az a beszéd, melyet elköve­tett, ügyesen volt recitálva és meglepetésünkre minden pironkodás nélkül; pedig az embereknek pironkodni illenék, a mikor múltjukat megtagad­ják 1 Kupás Mihály ott állott lapunk bölcsőjénél, ringatta azt tüzzel-hévvel s nem rajta múlik, mert elgyengült ahoz, hogy a megizmosodott gyermeket bölcsőjéből kiborítsa ! E vásott gyermeknek ékte­len lármája egykoron, illetőleg még a minap is kedves zenéje volt, mely a kitűzött célok állhatatos szolgálatára ösztökélte s lám, amikor már elérte nem is mind önzetlen céljait (: közgyám-választás:), meg­átkozza azt az orgánumot, amely mindig egyenes és őszinte, ha kíméletben és darabos is és ilyen volt akkor is, mikor kis porszemek útját egyenget­te, a mik most vihartól kavarva a gyengén látók szemébe csapódnak s könnyet csikarnak elő, de nem szívből eredő rokonszenv és igaz emberba­ráti érzések könnyét, hanem a farizeusok könnyét, a nagyképüsködők hazug könnyét, a kik a taka­rékot féltik, a tespedő békességet óvják — pedig csak a maguk nehány könnyű garasát kuporgat- ják s becsület rongyokra szaggatott gúnyájával Szóval — mit cifrázzam 1 — affélé szép fiú. És erről ő igazán nem tehet. De hódit is ám. (Ki is ne hódítana manap­ság hasonló körülmények között ?) Peisze még az agy velő — sejtjei egészsége­sek — és garzon ember. Jó minapában is meglátogattam. Vasárnap délelőtt volt. Akkor bujt be a papucsába, amikor beléptem. Elbeszélgettünk. Egyről-másról, garzon — és nem garzon dolgokról. Kopogtak. Egy vasárnapias, jóképű paraszt­menyecske lépett be. Tessenek kérem elhinni, hogy olyan volt, mint egy — mondjuk — karácsonyi ajándék bábu. — Tanító Úr 1 A kis leányom, az első osz­tályos tegnap az iskolában feledte kendőjét. El szeretném vinni. Lexi mosolyog, kacsint és kimegy. Átadni a kendőt. És — és — türelem — visszajön. És kiszól az ablakon a távozó asszony után: — Hát a kendőt nem viszi ? — Enyhe! — felel amaz. Nó de hiszem megkapja a lányom holnap is . . . Lexi cigarettára gyújt, az asszony elmegy. A fizetés. Ruténországi Laca Péter Amerikába vándo­rolt. Pénzt, hozományt szerezni a lányának. Pedig még csak két éves volt az istenadta. Már t. i. a lány. Húsz éves csecse felesége, a Marcsó őszin­tén megsiratta. V. Sándor segédjegyző ur azonban megvi­gasztalta . . . Csupán az volt még a baj, hogy igen sokáig vigasztalta a hamis ... És a tyúkok is — halljatok csodát! — különös módon kuko­rékolni kezdtek . . . Két év múlva finom nadrággal, pincsivel, de kevés pénzzel megjött Péter gazda. És örvendett ifjú feleségének, Marcsónak meg a kis fiának, Va- szilnak — az uj gyermeknek. És beállított — erdőbe is menve, baltával a kezében, — a segélyjegyzö úrhoz. — Fizetni jöttem Pan Nótárius ! V. Sándor segéd jegyző ur kövesed ni kezd a széken, arca szinkeyeréket mutat és nyitja a fiókot — védőeszközért. Péter megnyugodtan folytatja: — Finom vér, uri-vér kerül a családomba. Ezt Borzsina Ádám nem mondhatja! Köszönöm Nótárius uram 1 Ajándékul, fizetésül hoztam egy öt-dollárost . . . És leteszi az asztalra. A segédjegyző nagyot sóhajt, a paraszt át­lépi — kifelé — a küszöböt. A kisértet. Egyik hosszuhajnélküli, de attól jobb festő­művészünkkel történt. (Neve felesleges.) A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakarítás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MÜVEK-nél, Budapest, VI., Teréz-körut 36. Gyár-utcza 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom