Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-13 / 19. szám

1913. május 13.

NAGYBÁNYAI HÍRLAP

5.

Művészetpártoló egyesület. A nagybányai művészetpártoló egyesület folyó hó 10-én tartotta alakuló közgyűlését a Kaszinóban. Mig a kidolgozott alapszabályok a kormány jóváhagyását megnyerik, ideiglenesen megválasztattak: Elnökké Gróf Teleki Géza, alelnökké: Stoll Béla és Thorma János; az egyesület igazgatója: Dr. Kádár Antal, titkár: Dr. Stoll László, ügyész: Dr. Weisz Ignác, pénztáros: Harácsek Vilmos, ellenőr: Bajnóczy Sándor lett; a választmányba beválasztatott: Dr. Rencz János, Baker György és Révész János. Műtárost esetről-esetre a művésztelep fog kijelölni.

Modern fényképezés cimü könyv úgy a kezdő, mint a haladó amatőröknek kitűnő tanácsadó, receptkönyv stb, melyből a legújabb eljárások a művészi amatőrképek előállításához ben- foglaltatnak lakónikus rövidséggel. Ára K. 1.80. Megrendelhető csak szerzőnél Leopold Kornél, Budapest, VII. Erzsébet-körut 41, ki azt utánvétellel, illetve a pénz előzetes beküldése mellett küldi.

A „Vasárnapi Újság, május hó 11-ikj száma újabb rendkívül érdekes sorozatot közöl Kit- tenberger Kálmán keletafrikai fényképeiből; vala- menyi szezációs állatfelvétel. A többi képek a Bie- dermayer-kiállitást, az Operaház újdonságait, a balkáni zavarok térképét, a balaton-endrédi csip- kekészitést, a konstantinápolyi nyomort, khinai parlamentet mutatják be. Szépirodalmi olvasmányok: Kvassay Ede regénye, Zsoldos László novellája, Ambrus Balázs és Lányi Sarolta versei, egy érdekes francia regény. Egyéb közlemények, Kereszty István operai czike, s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték, stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed évre öt korona, a világkróniká-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér.

Anyakönyvi közlemények. A helybeli áll. anyakönyvi hivatalnál e hó 4-től a következő bejegyzések tétettek;

Születtek: ápr. 30. Jozsa Jenő osztálymérnöknek „György“, máj. 1. Bontó István bányamunkásnak „Ilona“, máj. 2. Pálinkás János napszámosnak halva született leány, ápr. 29. Bőd Nesztor napszámosnak „Rozália“, máj. 2. Gombos János kéményseprő segédnek „Rozália“, máj. 2. Krizsán Árpád bányamunkásnak „István“, ápr. 30. Válent Vilmos hentes mesternek „Katalin“, máj.

5. Grünberg Antal korcsmárosnak „Amália“, máj. Almási János bőrkereskedőnek „Demeter“, máj. 6. Friedman Márkus szabó mesternek „Klára“, máj. 31. Román Rozália napszámosnak „György“, máj. 8. Páska László bolti szolgának „György“, máj. 8. Trusz János nyug. bányásznak „Etelka“ nevű gyermeke.

Elhaltak: máj. 3. Bontó Ilona, rkath. 3 napos gyermeke, veleszületett gyengeségben, máj. 3. Dávid Lajosné Lupán Ilona gkath. 57 éves nyug. bányamunkás neje, végelgyengülésben, máj 5. Káisz Flora gkath. 27 napos, bányamunkás gyerm.ke, köldökseb fertőzésben, máj. 7. Ossán János gkath. 80 éves nyug. bányamunkás, végelgyengülésben, máj. 9. Pomján Mária gkath. 11 hónapos, bányamunkás gyermeke, szamárhurutban.

Házasságot kötöttek; Kosztin János fuvaros és Csóka Tipcén Mária nagybányai, Csokatyisán Elek bányamunkás és Mik Rozália nagybányai, Kezán Mihály bányamánkás és Ruszkál Margit varrónő, nagybányai, Faizki András géplakatos és Pap Julinna nagybányai, Morosán László bányamunkás és László Juliánná Szobaleány, nagybányai lakosok.

Kihirdetés alatt állanak: Juhász Árpád uradalmi erdővéd, Polenai és Vökön Regina szobaleány, nagybányai, Tyora András bányaaltiszt, erzsé- betbányai és Pap Margit varrónő, nagybányai lakosok.

Egyről-másról.

Egy huszártiszt megvagdalt egy aszfaltbetyárt. Ezt a szenzációt olvassuk a fővárosi lapokban s ami a legfőbb, a közönség a vagdalkozó tiszt pártjára kélt, holott eddig minden ily esetben a „civiláldozat“-ot tüntette ki rokonszenvével. Haladás 1 A közönség kezdi belátni, hogy az a katonatiszt nem hencegésbő/ ránt kardot, hanem a női becsület védelmére.

Mert mi is történt ? A huszártiszt egy szép leány vagy asszony társaságban volt, amikor is észrevette, hogy egy kikent-kifent, kivasalt gavallér az ő hölgyét szemérmetlen pillantásokkal követi. Előbb komolyan rendreutasitotta a gavallért s mikor úgy tapasztalta, hogy falra borsót hány,

— durvábban kiáltott reá. Ebből természetesen szóváltás keletkezett, mely a gavallér megsebesüj lésével végződött. Dicséret illeti a katonatisztet 1 Feltétlen elismerés lovagias magatartásáért, mert mai nap már alig van menekvés az aszfaltbetyárok támadása elöl, kik uj erkölcstanokat hirdetnek. Szerinlök a házasságtörés nem bűn, hanem csak ballépés, amely fölött szemet kell hunyni. Amit szerelemből vétkezik az ember, azt szerelemmel kell gyógyítani! A nő közös tulajdon; aki bírja

— marja 1 Sattöbbi . . .

Vajha több ilyen huszártiszt akadna, ki becsületre tanítaná a Bihnenstock-féle gavallérokat 1

* *

*

Szomorúan nézem esténként a Lendvay-szin- ház nagy termét, mely kong az ürességtől. A színpadon egy tehetséges, törekvő, szorgalmas, művész-gárda játszik az üres nézőtérnek anélkül, hogy kedvetlenséget mutatna. Nagy kötelességérzet, de jókora lelkierő is kell ahhoz, hogy a művész ne veszítse el energiáját, amikor részvétlenséget tapasztal. Hiszen igaz, sok ok játszik közre, hogy a közönség távol tartsa magát. Első sorban a szörnyűséges pénztelenség. A balkáni háború, a zavaros politikai viszonyok elvonnak minden fillért a közforgalomhói: alig marad annyija a szegény embernek, hogy a mindennapi kenyérre jusson. Másodsorban nagy hiba volt oly magas belépő dijakat állapítani meg. Mert ki tud ma napnap után 2 K. 10 fillért adni egy támlásszékért? Félhelyárakkal — úgy véljük, — mindennap jó telt házat lehetett volna csinálni. A közönség megszokta az olcsó mozi előadásokat, ahol mégis sok művészi élvezetben volt része. Mert leszámítva a leszámitandókat, — minden héten legalább egyj szer viszontlátta Ásta Nielsent Nem. is szól ez a jeremiáda azoknak, kik kénytelenek helyes beI osztás mellett élni s minden fillért a saját rendeltetésének adni; de szól azoknak, kiket a jó sors bőséggel áldott meg s annak dacára sem pártolják a szinmüvészetet. Sőt mondhatjuk egész nyíltan, hogy a színházban épen a vagyonos osztályt nem látjuk! S mi lesz ennek a vége ? Az, hogy Nagybánya városa aligha fog még ilyen művészgárdát falai közt látni 1 Csepürágót azt igen 1 S akkor lesz is zsúfolt ház 1

A színház-kérdést Nagybánya kulturváros reputációja érdekében meg kell oldani, minden áron 1 E sorok írójának már volt alkalma egy erdélyi városkában részt venni egy talpraesett megoldásban, mely abból áll, hogy a családok fizessenek be havonként egy tetszésszerintí összeget egy e célra alakult egylet-pénztárába; tegyük föl havi 4—5 koronát, s mire egy év múlva jön a színházi szezon, 50—60 korona meggyüjtött

pénze van az illető családnak, melyből kényelmesen végig élvezheti a szezont minden megerőltetés nélkül. Rajta! Meg kell kezdeni! A kísérlet fényesen be fog válni.

BÁNYÁSZAT.

Az arany jövője.

Szinte hihetetlen, hogy mennyi aranyat használt már el a világ és mennyit használ el ma is. A római császároknak annyi aranyuk volt, hogy Poppea, Neró felesége, az öszvérei lábára arany patkókat veretett. Hogy mennyi arany kell manapság, azt legélénkebben bizonyítják a következő számok. Californiában 1848—1911-ig 6.506,000.000 korona értékű aranyat bányásztak, mig Transvaal csupán 1885. óta több, mint 7.3 milliárd korona értékű aranyat szolgáltatott. Évenkint átlag 1890 millió korona értékű aranyat bányásznak az egész világon, ami körülbelül 36 köbméter és minthogy egy köbméter arany súlya 19.330 kilogramm, a rengeteg aranymennyiség elszállítására egy 56 vaggonból álló tehervonat volna szükséges.

Noha, mint látnivaló, évenkint tehát rengeteg uj aranyat kap a világ, még sem fedezi teljesen a szükségletet és ez az oka annak, hogy az ára nem csökken, hanem körülbelül mindig ugyanakkora marad. A legtöbb ember el sem tudja képzelni, mi történne, ha a világ összes aranytermelése hirtelen annyira csökkenne, hogy úgynevezett standardára (1 kg. 3348 korona) lényegesen emelkednék. Ennek közvetlen következménye lenne, hogy mindennemű cikk és áru ára egyszeriben alászállna és a testi és szellemi munkát is nyomban jelentékenyen kevesebbre értékelnék. Szükség és nyomorúság következnék be egyszerre és épp ezért csodálatos, hogy a tudósok eddig még keveset foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy meddig lesz még elegendő a föld méhében rejlő aranykészlet, holott bizonyos, hogy az sokkal előbb fog kifogyni, mint a kőszén meg a vaskészlet.

A világ legelső aranytermelő országa jelenleg Transvaal. 1911-ben itt 256.222 kilogrammot, az egész világ összes aranytermelésének egyharmad- részét bányászták. Transvaal után az északamerikai Egyesült-Államok és Ausztrália a legnagyobb aranytermelők; ezek 1911-ben 144.794, illetve

89.965 kilogramm aranyat szo/gáltattak.

Transvaalban az arany igen régi geológiai rétegekben helyeződött el. A legdusabb rétegek az úgynevezett „Main Reef Series“ bányákban vannak. Lionel Philipps ismert angol geológus szerint eddig azt hitték, hogy ezek az aranytelepek 98 kilométer hosszúságra terjednek és hogy körülbelül 50 milliárd értékű aranyat rejtenek még magukban, amelynek kiaknázása növekvő szükséglet mellett is legalább 60—70 évet igényelne. Újabban azonban több geológus újból megvizsgálta a Transvaal aranyrétegeit és ezek a vizsgálatok már ke- vésbbé biztató eredménnyel jártak. Általános az a nézet, hogy elég arany van még arra, hogy akár 50 évig is bányászhassák, de évrő-évre nehezebben és kevesebb aranyat fognak találni.

Néhány évvel ezelőtt a zuluk földjén, valamint a nyugatafrikai Aranyparton is találtak aranyat, amikor azonban nagyobbszabásu kiaknázáshoz fogtak, kitűnt, hogy azokról a helyekről a régiek már minden aranyat elvittek és legfeljebb olyan mélységekben vannak még érintetlen aranyrétegek, ahová a régiek primitiv bányatechnikai eszközeikkel már nem érhettek. Hasonló csalódások érték az aranykereskedőket Rhodesiában, Nigériában, Ugandában, Kongóban, a Szaharában és a Szudánban is. Minthogy azonban geológiai lag Afrika nagyrésze még „terra incognita“, még meglepetésekre lehetünk elkészülve.

Európában, ahol valamikor a föníciaiak, rómaiak, keltek, szlávok és a germánok viruló arany- bányászatot folytattak, a mai Spanyolország,