Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-26 / 34. szám
1913. augusztus 26. NAGYBANYAI HÍRLAP 3 szerződéssel hívták Karlsruhéba, majd a berlini udvari Operaházhoz. 1894-ben énekelt Bayreuthban és a „Tannhäuser“ Bitteroltjának szerepében olyan feltűnést keltett, hogy .Wagner Kozima asszony betanulta vele a „Parsifal“ Amfortaszának szerepét is. E külföldi vendégszereplésen kivül Takács Mihály harminc éven át — most szeptemberben ünnepelte volna tagságának harmincéves fordulóját — mindig a magyar Opera színpadé, a magyar művészeté volt. Kilencven jelentősebb baritonszerepet énekelt az Operaházban, közel kétezer e- lőadáson és szerepei közül harmincnál több volt olyan, amelyet magyar szerző müvében játszott. Szerény, kedves, férfias, magyaros egyénisége rendkívül sok barátot szerzett számára és a szeretet, amely körülvette, impozáns módon nyilatkozott meg öt esztendővel ezelőtt, amikor az Opera házban 1908. szeptember 17-én huszonötéves művészi jubileumát ünnepelték a „Brankovics György“ előadásának keretében. Városunkba csütörtökön este érkezett a lesújtó hir s a városházára azonnal kitűzték a gyászlobogót. A városi tanács gondoskodott, hogy a nagy halott ravatalára koszorút tegyenek s a következő átiratot intézte az Operaház igazgatóságához : A m. kir. Operaház Igazgatóságának BUDAPEST. VI. Andrássy út 23. Takács Mihály, az Operaház művésze s városunk nagynevű szülöttének elhunyta alkalmából a midőn a legmélyebb s legőszintébb részvétünket tolmácsoljuk, — tisztelettel kérjük, hogy a mai napon küldött koszorút az elhunyt ravatalára helyezni méltóztassék. Nagybánya 1913 VIII/23. A város közönsége nevében : Dr. Makray, polgármester. Az idő rövidsége miatt a temetésen a város nem képviseltethette magát, de lelkében ott volt Nagybánya város egész közönsége ama imádság- szerű óhajjal : Legyen emléke áldott mindörökre ! HÍREK. Augusztus 25. Az időjárás. Semmi tárgy nem olyan aktuális, mint az időjárás. Két havi esőzés után kétségbeesett lélekkel nézünk a felhős égre s azon tűnődünk : van-e még vizcsöpp oda fenn, aminek le kell hullnia? A lég- sulymérő, az aneroid, a hold járása mind hazugságban hagy; a régi, franciskánus barát regula, mely igy szólt: „prima secunda (scilicet dies) nihil tertia aliquid, quarta, quinta qualis, tota lunatió, talis,“ — egy hajitó fát sem ér. Megbolondult a természet s e bolondságának az emberiség issza meg savanyu levét. Igen, savanyu levét! Mert augusztus a szőlőnek igazi hónapja. Mit az augusztus elmulaszt, azt a szeptember ki nem pótolja! Már pedig ez az augusztus sokat elmulasztott. Kevés napsugárban volt részünk. Egy bizonyosnak látszik: rendkívüli drágaságnak nézünk elébe s isteni csoda lesz, ha be nem köszönt országszerte az éhínség! Mi nem viseltünk hadjáratot, mint a Balkán népei, de azért — úgy érezzük, — gazdaságilag teljesen tönkre mentünk. A magas egek hadjárata ellen nincs védekezés, nincs vitézség, csak szomorú megadás. Személyi hírek. Dr. Weisz Ignácz ügyvéd és neje négy heti abbáziai tartózkodás után haza érkeztek. — L. Berksz Lajos és családja Debrecenbe hazautaztak. Virágestély. Ma este az István király szálló éttermében virágestélyt tart a helybeli jótékony Nőegylet. Szemé'yegy 2. K. családjegy 5. K. Külön meghívók nem bocsáttatnak ki. Gyermek jótékonyság. A nagybányai Jótékony Nőegyesületnek hírét a drótnélküli táviró a liliputiak bájos országába is eljuttatta, hol ne- messzivii, lelkes pártolásra talált. Az elnöknő szőlejében nyaraló Gellért Annuska, Prikradny Editka Prikradny Erzsiké augusztus 24-én „A mostohu mama“ cimü, nagy szorgalommal betanult, kedves kis gyermek színdarabot adták elő bátran ügyesen a nagymama tiszteletére, ki barackizes csókocskákkal, mogyoró tortával járó jó ozsonna ellenében tiszteletjegyet élvezhetett; kiviile azonban a nézők apraját, nagyját megadóztatták a kis művésznők, mert éhesek a nagymama szegényei s meleg ruháról, téli tüzelőről is kell nekik gondoskodni. Az előadás nagy ámulatot keltett apró baráti körökben, örömöt szerzett a felnőtt néniknek és bácsiknak és 20 koronát a nagymama szegényeinek. Mikor a nöegyesület köszönetét mond a jószivü kis leányoknak, egy kis fejtörőt is ad nekik : Számítsátok ki, hány éhező szegény asszonynak oszthat abból a nagymama karácsonykor 1 — 1 koronás lágycipót. Kedvező terméskilátások az egész világon. Habár az időjárás következtében igen sok helyen az aratás halasztást szenvedett, mégis konstatálható, hogy a világtermés ebben az esztendőben legalább is oly eredményes lesz, mint a múlt évben. Amerikában az őszi búzatermésben rekordot értekei. A francia termés jobb, mint a múlt évi. Oroszországból újabban ismét kedvező jelentések érkeznek. Kitűnő a termés az európai déli államokban, főleg Olasz- és Spanyolországban, A romániai termés is kielégítő, csak kérdés, hogy a normális viszonyok vissza fognak-e térni és az aratás nem-e fog fenakadást szenvedni. Szerbia és Bulgária az idén aligha jön számításba, a bevetett terület nagysága természetesen lényegesen csökkent. Ausztriában jó középtermés igen kielégítő minőséggel van kilátásban. Magyarországon alapos remény van arra, hogy a legutóbbi hivatalos jelentés adatai valóra fognak válni, ami ugyan csak középtermést jelentene, de az eddigi jelentések oly kitűnő minőségről számolnak be, amely alkalmas lesz az esetleges mennyiségcsökkenést kiegyenlíteni. Felsőbánya városa és a tüdőbetegek szanatóriuma. Felsőbánya városa kérelmet intézett a m. kir. pénzügyminisztériumhoz, hogy egy felállítandó tüdőbeteg szanatórium költségeihez 50 éven át évi 25 ezer korona segélylyel járuljon. A szanatórium létesítését a legelőkelőbb budapesti orvosok vették kezükbe. Óhajtandó volna, hogy testvér-városunk kérése a magas helyen kellő figyelembe részesüljön. A szerkesztőségből. Lapunk felelős szerkesztője, Dr. Ajtai Nagy Gábor külföldi utjából hazaérkezett s a lap felelős szerkesztését a mai számmal már átvette. A nagybányai önkéntes tüzoltótestület tisztújító közgyűlését f. hó 17-én d. e. 11 órakor tartotta meg. Az egyhangú választás eredménye a következő : Parancsnok: Dr Makray Mihály. Helyettes parancsnok: Vidder Péter Alparancsnok: Halmai Imre, Helyettes alparancsnok: Rozsos István. Szakaszparancsnokok : Szűcs Jenő. Dr. Vass ját. Először piano, aztán forte s végül fortissimo. A hajdú már ismerte urának szavajárását. Kivitte Andrist, ráfektette a deresre, aztán kezdte a nótáját. A legény ordított, de Gerő annál gyönyörűségesebben kezelte. Mikor vége lett a ceremóniának, ismét bevitte a biró elé audiánciára, hogy a kapott gráciát megköszönje. A legény szepegett, sirt s egyik kezével a kapott kék foltokat vakargatta. Szecső sunyi módon kacsintott rá. — Jól esett András ? kérdé enyelegve. — Eselt ám jól a fenének, válaszolt a legény züpögve. — Hát nézd csak fiam, most már ki kaptad a porciót, már nem lesz több bántódásod, mond meg igazán, nem te vagy a tolvaj ? — Én nem vagyok, tekintetes biró ur. — Hát akkor ki az istennyila ? — Sülé Józsi. — Mit mondasz ? Az a gazember ? Hiszen csak két hete ígértem neki 25-töt, ha még egyszer a kezeim közé kerül. — Pedig úgy van, tekintetös biró ur, láttam, mikor a kerítésen átmászott. Ej az apád fűzfán fütyörésző rézangyalát, hát mért nem mondtad ezt előbb, vakarta a biró a fületövét. Most téged ártatlanul botoztattalak meg. — Se baj, tekintetös biró ur, válaszolta Andris, akit a bíró őszintesége meghatott, — mert féltem, hogy Sülé Jóska leüt, ha szólok. — És most már nem félsz. ? — Nem én. Most már én vagyok az ur. Én kaptam ki helyette, nekem adósom. — Jól van András, derék gyerek vagy. Aztán oda szólt Gerőnek. — Menj, hozd ide Sülé Jóskát akárhol van, ha mindjárt a föld gyomrából is. A hajdú elment s egy negyed óra alatt már ott állt Sülé Józsi is a bíró élőt*. — Azzal vagy vádolva Józsi fiam, hogy te loptad el szerdán éjjel a plébános ur mézét. Kérdi Szecső a vallatást. — Én nem loptam el tekintetös biró ur! — Józsi ne kertölj. A múltkor már kaptál 12-őt s akkor megígértem, hogy 25-öt kapsz, ha még egyszer elimbe kerülsz; ha most hazudsz, duplán kapod a porciót. Sülé megreszketett, aztán gyilkos szemekkel nézett Börcsökre, majd a bíróra, a vallomást másoló prakszira, a hajdúra s nagy keservesen kinyögte. — Én loptam el, kérőm ássan a mézet. Azt gondolná az ember, hogy Szecső összeszidta a legényt, hogy rögtön deresre huzattá. Dehogy. A legszelídebben kimondta- az Ítéletet, mely igy hangzik: — Józsi fiam ! most nem kapsz büntetést, de fizetsz a plébános urnák a mézért 50 forintot, a kincstár részére 15 forintot. 50 J-15 65. Aztán, ha lopásért ide kerülsz, kikapod a megígért 25-öt, meg amit Andris előlegbe felvett helyetted, azaz 25-j-12 37-etet. És ezt Börcsök Andris fogja rajtad végig muzsikálni. Megértetted ? No most elmehettek. — Elemér! kiáltott a prakszira, miután a legények eltávoztak, — megértette az ítéletet ? — Igen is, kérem szépen. — Hát milyen biró vagyok én, buta-e vagy okos. — Ahogy venni méltóztatik. — Szamár! — Igenis kérem szépen, de úgy értettem, hogy a tekintetes ur a legokosabb biró. — Az már más. Visszaveszem a szavamat. Csak az ítéletemet akarom megmagyarázni. Ez a két legény ezentúl becsületes ember lesz. Börcsök nem fog rosszat tenni, mert mindig rá gondol arra, hogy ha ártatlanul is olyan 12-öt kapott, mit és mennyit fog kapni, ha vétkezik? Sülé se lesz többé tolvaj, mert inkább meghal, semhogy megérje azt a megszégyenítést, hogy valaki azt vágja a szemébe : — — Kend az Alvinczi ? A kend tisztességes alfélén hegedült el Börcsök Andris 37-etet ? így kell a dacos a gonoszindulatu embereket, emberiségre és becsületességre tanítani.
