Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-30 / 52. szám

4. NAGYBANYAI HÍRLAP lgl3. december 30. fogoltja: Schwerdegeburt Ágost egyik képén a karácsonyfát mai formájában ábrázolja. Nálunk az első maradandó megemlékezést a véletlenül éppen karácsony éjszakáján született Dérynének köszön­hetjük, aki naplójában a születésekor (1793.) vég­bement ünnepségek között a karácsonyfát is em­líti. A feljegyzés szerint ez akkoriban nagyon divatos volt Jászberény táján és melyet az északi megyék német lakosságától mond eredendőnek, akik viszont ezt a szokást magukkal hozták, mikor bevándoroltak. Némely magyar mágnás család levéltárában is van említés arról, hogy 1830. táján „a gyermekek örömére pedig karácsonyfát is ál­lítottak,“ de általánosabb elterjedést a karácsonyfa mégis csak a negyvenes években nyert. Az ország egyik másik vidékén más-más módon diszitik a karácsonyfát. Almát, diót a magyar vidéken ag­gatnak rá., A Szepességben nyírfa vesszőt tűznek az ágakra, sőt a falu kondása a karácsonyi nyírfa vesszőből készülő virgáccsal végigjárja a községet és néhány fillérért minden házban el elhagy be­lőlük egy két szálat. Az erdélyi szászok orgona galyakat tesznek langyos vizbe s megesik, hogy mire a karácsony szent estéje beköszönt, kihajt a vessző s a lila virágok a fagyos, zuzmarás abla­kokban hirdetik azután a falu népének, hogy nagy áldás áll a házhoz, már a vessző ki is virított. Mozi. A vasárnapi Pathé-fi/mek ismét nagy közönséget vonzottak a Lendvay színházba. Meg is érdemelték, mert érdekfeszitő voltuk mellett gyö­nyörű színes felvételeket tartalmaztak. Vizkereszt napján, mint értesültünk—nagy szabású slágerkép, a„ Boldogság szigete“ kerül bemutatóra. A követ- kéző képeket ajánljuk az igazgatóság figyelmébe: Az örvény, vagy az emberi szörnyeteg (Pathé). El­űzött fiú 8 felvonásban. (Nordiskfilm) Az ördög bibliája. A harcvonalban. Görög-bolgár háború 3 felv.) Az orleánsi szűz. Vasárnapi vadászok figyelmébe. Ameri­kában a folyó évben sok vadászszeretlenség tör­tént azáltal, hogyderüre-borura lelőttek házi állatokat. Most aztán kitalálták a módját, hogyan lehet meg­akadályozni vagy legalább is kevesbíteni a szeren­csétlenségeket. A házi állatokra és a hajtókra fe­hérlapot ragasztatnak s nagy feltűnő betűkkel ráír­ják:,, Ide ne lőjetek, mert kutya vagyok, vagy borjú vagyok,“ A hajtókra pedig rá írják: Reám ne lőjj, mert hajtó vagyok! A vadásztársak azonban röstelték magukat fehérlappal beragasztani s igy még mindig van módjukban a vasárnapi vadászok­nak egy-egy puskás-pajtást ledurantani. Hogyan lehet elszokni a dohányzástól. Sok olyan ember, a ki szívesen elszoknék a do­hányzástól, de nem képes rá, bizonyára örömmel értesül egy amerikai találmányról, a melyet a csi- kágói dohányzó-ellenes társaság már át is adott a forgalomnak és a mely a Continent cimü lap értesülése szerint föltétlenül és biztosan hat. A találmány Kresz dr. csikágói orvos megfigyelését használja föl, melyet betegein tett. A doktor ugyan­is betegeinek száját pokolkővel (ezüstnitrát) ma­ratta s a beteg, a ki aztán szivarra vagy cigarettá­ra gyújtott, úgy érezte, hogy a pokolkő és nikotin izvegyülete valami viszataszitó érzést támasztott szájában. Kresz dr. kutatta ennek az okát és meg­állapította, hogy az ezüzthidrátnak a nikotinra va­ló egyik vegyi reakciója kelti a különös érzést. Rend­szerbe foglalta tehát találmányát és a következő eljárást ajánlja: A szájat igen gyönge (erre nagyon ügyeljünk!) pokolkő-oldattal kiöblítjük s aztán rá­gyújtunk; az első szippantás után a dohányos bizto­san elhajítja szivarját vagy cigarettáját. Az lllonois állambelli dohányzóellenes társaság ezzel az eljá­rással kezeli mindazokat a dohányosokat, a kik a dohányzástól el szeretnének szokni. Igen sok fiatal­korú, serdülő gyerekember kerül a társaság ele, a a ki máris áldozatává lett a dohányzás ördögének. A társaság ugyanis nem általában a dohányzás ellen küzd, hanem elsősorban és legfőképpen a fiatalkorúak káros dohányzószenvedelme ellen. Ebben a törekvésében párhuzamosan működik az állam törvényével, mely tizennyolc éven aluli fiút vagy leányt szigorúan eltilt a dohányzástól.A tár­saság tagjai föl vannak jogosítva arra, hogy a ki tizennyolc éven alul levő fiatalkorút nyilvános he­lyen dohányzáson rajtacsíp, letartóztathassák és gondjukba vegyék. A Continent még arról is hirt hoz, hogy a pokolkővel való hatás állandó; olyan férfiak és nők ugyanis, a kik ennek a kezelésnek alávetették magukat, tartósan elvesztették a do­hányzás kellemetessége iránt való érzéküket. Orvosi kitűnőségek elismerik, hogy az emulsiónál jobb a Zoltán-féle csukamájolaj, mert iz-és szagtalan, a tisztasága páratlan, fölösleges és nehezen emészthető gummit és glycerint, mint a tejszerü emulsiók nem tartalmaz. Üvegje 2 korona a gyógyszertárakban. Egyedüli készítő Zoltán Béla gyógyszerész Budapest, szabadság-tér. Uj adóhivatal. Janüár hó 1-étől uj adóhi­vatal kezdi meg működését Erdődön, melynek kerületéhez 29 község csatoltatott. A k.-erdődi adóhivatal tisztviselőit a pénzügyminiszter már kinevezte. Az „Erzsébet“ óvóda karácsonyfa ünne­pélye szombaton és vasárnap zsúfolásig megtelt teremben folyt le. A szereplő kicsinyek közül sok tapsot kaptak: Dragomir Ferkó Abdias gazda szerepében, Simori Karcsi, Altnéder Józsika, Szűcs Ferkó pásztori szerepükben. Tetszett a közönség­nek Balajthy Irénke, Altnéder Józsikával mondott párbeszédben. Mandel Margitka a tün­dérálom főszereplőjét is okos, bátor felléptéért nagyon megdicsérték. Ügyesek voltak a többiek is, kiket hálátlanság volna kihagynunk. Kranszky Emmuska, Szentkirályi Laczkó, Plathy Feri, Frid- man Manci és Liliké, Mayer Aranka, Rusorán Sá­rika, Dávid Szidike, Becski Bellus, Klein Nellike, Fried Ilu, Goldstein Ilu, Noé Cili, Berecski Mag- dus és Horváth Mancika. Újabban adakoztak: Jótékony Asztaltársaság tíz koronát, Daniokosné 2 koronát, Dragomir Pompeus, Klein Hermán, Szücsné 1-1 koronát, Spinettiné 1 koronát, Daub- nerné 50 fill. Pollákné 40 fill. Gerschné, Simon Károlyné, Altnéderné, Veisz Mórné, Lőviné, Vigné süteményt, ruhát, Palla Ákosné harisnyát 3 koro­na értékben, Császiné fiú ruhát 5 korona érték­ben küldött az óvodába; Dávidovics Arthur fake­reskedő fenyőfát, tiz darabot küldött. Mindazoknak, kik az évben, azután az ünnepélyen perselybe adakoztak, az ünnepélyen részvételükkel az óvoda iránti rokonszenvüket megmutatták és ezzel azt ünnepélyesebbé tették, hálás szívvel megköszönöm, igy Szaucsek István, ki fáradhatatlan volt az ün­nepélyen zongora játékával, a játékot egészen kiemelte, köszönetét mondunk. Tartsa meg az Isten a nemes társadalom áldozat készségét, jóin­dulatát az „Erzsébet“ óvoda részére a jövőben is úgy mint most ezt fokozottabb mértékben tapasztaltuk. — Az ünnepélyen befolyt összeg: 26 K. 46 fillér. Összesen 150—26 fillért gyűjtöttünk. Ebből száz gyermek játékot, 10 gyermek két-két ruhát, 10 gyermek némi ruhadarabot, és kará­csonyfa elemózsiát kapott. A hintát kifizettük, az ünnepély költségét fizzettük. A többit az óvó­da céljaira a gondnokság jóváhagyása mellett ta­karékba tesszük. Papp Izabella áll. óvónő. Egyről-másról. Ments Isten, hogy nálunk, a Lendvay szín­házban forduljon elő hasonló eset, mint amilyen a fővárosban, a m. kii. Operaházban történt! Pedig ott nem is az „Ember tragédiáját“ adták, melyben tudniillik Ádám apánknak fősze­repe van; hanem valami szolid operát, ballet és kankán nélkül. S Ádám még is megjelent korszerű kosz­tümben. Volt riadalom. A hölgyek kapkodtak a — látcső után, a férfiak pedig valami ponyvát dobtak Ádámra, hogy ne fázlódjék; a karzati kö­zönség tapsolt, vihogott, brávozott, mintha bizony mezítelen embert sohase látott volna. Nálunk az nem történhetik meg, mert színházunk minden szögletében rendőrök és tűzoltók örködnek — helyesen, — a rend és az erkölcs fölött. A tűz­oltók egy pillanat alatt le fecskendeznék Ádámot, ha megjelenni merészkedne. Már tudniilik mind­ezt a színházi szezon alatt gondolom. Mert a mo­zi borongós fátyola alatt sok minden megtörténhe­tik s történik is. A 800 méteres éj leple alatt bizony neki vetkőzödhetnék valami őrült ember s mire a 3 perces villanyragyogás bekövetkezik: teljes dísz­ben állhatna előttünk valami szánalmas lélek. Ments Isten! Ilyen csak az Operaházba való! * * * Micsoda pompás regényeket ir az Élet! Ha az ember könyvből olvasná, nem hinné el, hogy va­lóság lehet. Magyarországon történt. Egy gazdag leány beleszeretett egy házas emberbe, kinek mát két kis gyermeke is volt s ki boldogan élt csa­ládja körében. De mit tesz a fékevesztett szerelem? A gazdag leány látogatást tett szerelmese házánál akkor, amikor a férj távol volt. Bemutatkozott az asszonynak, majd pedig térdre borult előtte s zo­kogva könyörgött, hogy váljon el férjétől, hadd lehessen az övé! Kárpótlásul felajánlott neki és a két gyermeknek egyenként százezer koronát. Az asszony eleinte megbotránkozott, szabadkozott, til­takozott, de mikor eszébe jutott a két gyermek, kiket szűkös visszonyok közt kellett fölnevelnie : meglágyult, hajlott az ajánlatra s azt elfogadta. A hazatérő férj már a bevégzett tények elé állítatott. S mit tett a férj ? Egyetlen ellenmondó szó nél­kül beleegyezett! Már most tessék kinek-kinek Ítéletet mondani a három szereplő jelleme fölött. A gazdag leányt nem érheti semmi gáncs. Ő szive hajlamát követte. Anyagi áldozatot hozott, hogy megalapozza bol­dogságát. A szegény asszony gyermekei érdekében szintén áldozatot hozott, mert lemondott szerelmé­ről azért, hogy két gyermeke jövőjét biztosítsa. A férjről nem szólok egy szót sem. Csak nem fogom a magam fajtáját a sárga földig lerántani ! * * * Már egyszer írtam a nyomda-hibákról ! Újra fölhozom ezt a kimeríthetetlen témát. Mert amig nyomda lesz a világon és a nyomdában szedő­gyerek, addig állandóan fogunk cikkeinkben bo­londgombákat olvasni. Most is — a sok közt, — találtam egyet, mely ha nem lenne valami szomo­rú eseménnyel kapcsolatos, — hahotázni kellene rajta. Azt írtam a bányászati rovatban, hogy néhai Weisz György főbányatanácsos veje meghalt. A szedőgyereknek nem ment a fejébe az a szó; ki­javította szépen úgy, hogy neje halt meg. Szörnyű komikus : a főbányatanácsosnak egy bányamérnök volt a neje. És hiába! Nincs fegyver, mellyel ha­dakozni lehetne a sajtó hiba ellen! Nagy szeren­cse lesz, ha e helyreigazító soraimban a sajtó hi­bát nem hajtólibának szedik. CSARNOK. Éjféli gondolatok. (Heine.} Ha Némethonra gondolok : Szép álmom szerte párolog. Nem hunyhatom le szempillámat, Mert szemem forró könybe Iábbad. Év-év után tovább siet! Azóta már sok év letelt, Hogy jó anyám ölelte főmet. De vágyaim most egyre nőnek. A vágyakkal szivem tele, Varázslatot vetett bele,

Next

/
Oldalképek
Tartalom