Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-23 / 51. szám
1913. december 23. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 3. — Itt. — Úgy akkor tudni fogod, hogy Petőfit kicsapták; Mikszáth pedig mint plagizátor ment e! onnét. Mindez veled nem történt meg amice. Elvárom tehát, hogy alázatos és szerény légy. Vetaranissimó rendíthetetlen nyugalommal folytatta: — Talán bizony bányásznak készülsz? Látod ott azt a loholót, az biztos bányász s azt a sétálót^ az biztos erdész lesz. A baleknépség ilyetén felosztásába csakhamar belefáradt veterán rám mordult: — Adj cigarettát. Majd hosszan beszélt az erdei üde levegőről. Végre nagyfokú bereszkedéssel kijelentette: „Balek, ha erdész leszel, úgy beírom indexedbe a tantárgyakat, aztán meg az én balekom lehetsz“. És nem várt, hogy döntött. Csakugyan Vetaranissimó irta be indexembe a tárgyakat. Ő lgtt az én mentorom és minden titkom bizományosa. Vele jártain be a diákélet minden útját, mi voltunk a diák kamarák jó kedvű bolondjai. Veteranissimó nagyon szeretett és sokszor eljött hozzám. Ilyenkor sokat beszélt. Beszédközben megélénkültek markáns arcvonásai. Én pedig szívtam magamba praktikus élet felfogások címén mentorom cinizmusát. Örökös balekságra voltam kárhoztatva, mert ő nem akart eltávozni Selmecről. Még most is ott van. — Köszöntelek immár hosszú cimü barátom: Veteranissimó ultra supra veteranissimus ! * * * Diák szobámban ülök ezernyi régies őszinte gondolattal. Lehet, hogy a meleg kályha közele, lehet, hogy mézszinü teám illata és dédelgetett szivarom füstje mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy szebbnek, jobbnak, igazabbnak lássalak téged én világom ! Mert te vagy a csend, a megalkuvás és a nyugalom világa. . . .----------Hosszan simogatom fotelem kopottas karj át. Homlokomon puha bársonyos kéz simítását érzem. Mintha üde lányos hang csevegne velem. .... És látom a szemem és a szemed. Szívom magamba hajad illatát. Érzem vágyaimat, melyek merészek, ha rád gondolok. . . . A sötét útra, a rózsa útjára . . . Mindez már a múlté. A/óta az én világom még a zajban, a lármában is a csöndé . . . * * * Vivat Sepusia ! És betoppan Veteranissimó barátom. — Siess, ma van a szepesiek nedves estélye. Gyerünk. — Nem én. — Már megint német a blattod. Pedig nincs okod szomorkodni, amig jól szelelő szivarod van. Amint látom van.............Pompás ... Gyerünk . . . Előre. Ereszkedünk a szeszélyes utón lefelé a város végébe. Belépünk a Vintersteinba és együtt kiáltjuk ötven torokkal: „Vivat Sepusia“! Múlik az idő sörök és cimborák között. Énekelünk német dalokat az ősök collegialitásáról Aztán pajzán erőtől duzzadó magyar nótákat. Stein- gruben község nótáit. Mi már nem ismerjük a régiek collegialitását. és nem tudunk úgy dalolni mint elődeink, de a sört azt becsülettel isszuk. — Veteranissimó gyerünk haza, már vi lágos van ! A leányvár karcsú körvonalai, az óvár irdatlan pléh-sisakja, a tornyos házak, a kanyargó | utak hogy kóvályognak, milyen ravaszok. — Végre itt vagyunk a válaszúinál : pihenjünk, ereszkedjünk le a piros Flaszterre. .... A kopogó hangjára előtűnnek ványadt, imbolygó vézna árnyak. Mécseikkel hosszú liba- gorban mennek lefelé a bányába. 1 — — — Velük tartok. Szeretem őket, kik odalent oly keveset beszélnek s oly őszinték. Nem tülekednek, csak dolgoznak, mert közös a veszély. . . . Munkába fogok. Keresem a meg-meg szakadó teliérben az ércet. Ha elfáradok, megpihenek. Óh ide lent minden mélyebb, nemesebb és igazabb, oda fen talán szebb ! — — — . . . Didergek. Fázom. Reszketek. De ég ideben a tárna mélyén! — Barátom átkozottul hideg ez a kő s a gyomrom átkozottul ég. Ideje, hogy hazamenjünk. Servus Amice. — Jó éjszakát Veteranissimó ultra supra Veteranissimó! A nő a földön. Cholnoky Jenő dr. egyetemi tanár felolvasása. A legizgatóbb, legszebb és legérdekesebb problémáról tartott a napokban előadást Kolozsvárt a tudós profeszor. Cholnoky különben nemcsak Kolozsváron, hanem mindenütt, ahol csak megfordult a felolvasó asztal előtt, r. gyogtatta elegáns, franciás szellemességét, a melybe mindig elhelyez egy kis diszkrét, sohasem erősebb pikantériát, amely előadás-modorával a legtudományosabb tárgyat is a legnépszerűbb, sohasem fárasztóbb formában tudja előadni, ahol csak megismerték meleg, csil- I lógó egyéniségét, mindenütt a nők imádott kegyeltje lett s igy nem csodálkozhatunk a nők iránta tanúsított, fokozott érdeklődésének. Különben már maga az előadás cime, illetve tárgya : „A nő a földön“ csupa kiváncsi kérdést vetett felszínre, amely lényegében, mig a világ fenn áll, érdekelni fogja az egész emberiséget. Mindenki tudta előre, hogy Cholnoky profeszor kalauzolása mellett, a kérdés legísmeretlenebb, legszebb tájaira érünk, ahol még a rútban is tud Cholno- i ky utolérhetetlen képességével vonzót mutatni. Senki sem csalódott várakozásában. Cholnoky profeszor másfélórás előadásában keresztül-kasul barlangoltuk a földet s a kitűnő kalauznak, aki utazásaiban épp oly szeretetteljes figyelmet pazarolt a nőkre, mint a természet más alkotásaira és mindenütt csak a teremtés koronájával: az asz- szonnyal találkoztunk. Derűs mozzanatokban gazdag bevezető előadásában beszélt a nők eredeti hivatásáról, a melynek lényege, tartalma, hogy a férfival egyet alkossanak. Ezután ügyes fordulattal éppen a férfira való utalásból kifolyólag a női nem legjellemzőbb tulajdonságára, a tetszelgésükre tért át. A nők hálásak lehetnek Cholnoky profeszornak, mert éppen ezen a ponton, ahol a legtöbb támadás éri a szép nemet, védte meg és tört mellettük lándzsát, mondván, hogy: ez a tetszelgés a nők egyenes kötelessége. Mert a férfiakkal szemben, akiknek férfiasságot, bátorságot, erőt, eszességet kötelességük és eredeti rendeltetésük feltüntetni, a nőknél a szépség, a hódítás eszköze a tetszelgés. Ez a tetszelgés — mondja Cholnoky — mindig aestetikus formában és törekvésben nyilvánul meg. Ez a tetszelgés, a milyen jól áll a nőknek, éppen olyan fonák tulajdonság, ha a nőies, gyöngéd J férfiban jelentkezik. A férfi nemnél is vannak bizonyos külső díszek, a melyek általánosan megnyilatkoznak a legvadabb népektől a legcivilizáltabb társadalomig ; ezek azonban rendszerint a férfi erőt, vagy az eszességet jelképezik, pl. a vadaknál a hajba tűzött tollak, a kulturembereknél a kitüntetések jelvényei. Hadi trofeumnak és egyszersmind testi dísznek ismerik el maguk között a vadak a sebhelyeket, forradásokat, a melyeket stilizált utón, tetovirrozással igyekeznek még feltűnőbbé tenni. Ezt a sebhelyre való lérfias büszkeséget felfedez- } hetjük azonban az európai férfiaknál is, úgy kü- 1 lönösen Németországban, ahol a diákok között egyenes törekvés ilyen verekedésben kapott és bátorságról tanúskodó vágás megszerzése. A nők tetszelgésében megtalálunk egy más fontos okot, amely a védelemben keresendő. A vadak a tüskésbokrok ellen védekezésül használják a karperecét, a nyakdisz védelmet nyújt a bogarak csípései ellen. Egyes népeknél a tetszelgésnek az eredő oka, hogy a hajadonok feltüntessék gazdagsági jelentőségüket is. így a krassószörénymegyei leányok mellére kitűzött aranyok sokasága a hozomány nagyságát tünteti fel. De hiszen a bálokon kivágott dekoltázsok mélysége és az ujjak kivágása sem egyéb, mint a kínálatnak egy nagyon jól bevált formája. Beszélt ezután a nők társadalmi elnyomatásáról s felemlíti a féfiak erőszakosságával szemben, hogy mig a nők, a kit szeretnek, teljesen odaadják magukat, addig a férfiak, a legimádottabb nő felett is zsarnokoskodnak. A teljes egyenjogúság sehol sem észlelhető, Európa egyetlen államában sem s teljesen megtudja érteni a feministák és a suffrazsettek elkeseredését, különösen Angliában a hol a törvények kíméletlenül bánnak el a nőkkel, ellentétben a férfi minden téren észlelhető előnyeivel és jogaival. Meg van ez minálunk is úgymond — mert furcsának találja, hogy egy önálló, müveit esetleg vagyonos nőnek nincs politikai joga, mig egy írástudatlan, műveletlen, buta paraszt odajárulhat a szavazóurnához. Cholnoky mindenben liberális, koncessziókat ad a nőnek 7 csak a valódi élet és férfi vezető, irányitó tekintetében konzervatív s ragaszkodik ahhoz, hogy a nő engedelmes alárendeltje legyen a tágabb látókörű, eszesebb, erősebb férfinak. Ezután fajonkint foglalkozott a különböző házassági intézményekkel, a többnejüséggel, sőt a többférjüséggel is. A bevezető előadás után vetített képekkel illusztrálta az öt viliágrész női típusait. Természetesen minden kép még elevenebb, szemléltetőbb hatást gyakorolt a valóságánál Cholnoky Jenő dr. elmésségekben gazdag ismertetése által. Asszonyok dolga. Az Országos Nőszövetség asszonyparlamentet hivott össze, melyen a nőket érintő társadalmi problémákat akarják megvitatni. Örülni kell neki, hogy a sajtó bizonyos szimpátiával vesz tudomást a mozgalomról s tartózkodik azoktól a mokány- berciskedő elmességektől, amikkel még csak pár éve is elintézte a feminista törekvéseket- Igazság szerint a szimpátián is túl kellene már lennünk s nem kellene minden alkalommal lovagias pózzal tudomásul venni, hogy asszonyok is vannak a világon és nekik is joguk van egyszer egy esztendőben kimulatni magukat. Jobb volna maguktól értetődőknek tartani a feminista törekvéseket és nem hivatkozni minduntalan Kovalevszka Szónyá- ra és Curienéra, meg Katalin cárnőre, aki különb zsarnok volt, mint a mostani orosz cár. Éppen ezért azonban igazán asszonyos óvatossággal kell hozzányúlni a szombathelyi asszonyparlamentnek azokhoz a feminista problémáihoz, amik közt a női suffragiumé az első hely. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a kérdés egyáltalán nincs előkészítve. Semmi irányban nincsenek bizonyító, vagy felvilágosító adatok, amik pedig az elv minden tiszteletben tartása mellett is nélkülözhetetlenek. Nem tudjuk számszerűleg, női népességünk közállapotai milyenek; hány nő felel meg országosan és vidékenként, vagy éppen kerületenként bizonyos értelmi- és kor-cenzusnak ; milyenek a női kontingensnél a szociális és a nemzetiségi viszonyok. Csupán olyan lényegbeli adatok, amikre maga Schwimmer Róza se tudna felelni, pedig az borzasztó okos nő, fölér a tudománya három kultuszminiszterével — s csupa
