Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-25 / 47. szám

Vi. évfolyam. Nagybánya, 1913. november 25. 47 szám. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre G korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. ftJTfl! NAGY GÁBOR. Fönn:nkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ----------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------­Es emények előtt. — Irta : Ajtai Nagy Gábor. — Esemény számba fog menni Boromi­sza Tibor festőművész collectiv kiállítása, melyet vasárnap mutatott be a helyi lapok szerkesztőinek, akik nagy érdeklődéssel szemlélték meg az immár 10 év óta váro­sunkban dolgozó, önbizodaimában és mű­vészeti hitében megtántoritathatlan festőmű­vésznek a lezajlott utolsó három évben ötvenet is meghaladó s így igazán nagy­számú és változatos témájú picturáit, na­gyobb kompozícióit és hangulatrajzait. Nem is konyitok a művészethez s Bo- romiszához való vonatkozásban elfogult is lehetnék, ez okból csak arra kérem váro­sunk intelligens közönségét: nézze meg a jövő vasárnap ezeket a müveket, melyeket a megihletett inspiráció, a nagy ambícióval végzett kutatások és művelődés által szik­laszilárddá erősbült művészeti hitvallás, a mindinkább tökéletesebbé váló, magáért a művészeti elhaladásért rajongó meggyő­ződés és lelkiismeretes, ernyedetlen munka produkált. Januárban Budapesten, Könyves Kál­mánnál fogja leikének leikezett dolgait ki­aw—n—ai 'nwiifiiniiim«—an—aa *0sjsxk».s3i állítani : majd olvasunk róla ! Bizonynyal megérdemelt becsülés és elismerés lesz osztályrésze ; ami ha nem lesz is, egytől- egyig itt készült müve városunknak a met­ropolisban valóságos apotheozisa lesz! Mert kerek e kies, művészeti becsüle­tért és dicsőségért különböző utakon és irányban törtető városban nincs még egy teremtett leiek, a ki annyi speciálisan nagy­bányai motívumot dolgozott volna fel, mint Boromisza i ibor, kinek minden ecsetvoná­sát a nagybányai levegő, szin, napsugár, víz és általán a természeti lét és megnyi­latkozásai charakterizálják. Mert a színek, formák, vonalok, han­gulatok hatásproblemái más utakon és mó­don más művészek picturáiban is hason­latosképen vagy kinek-kinek hite szerint — fenségesebben is megoldásra találhatnak, de nincs ebben a művészeti értékeket hul­lámszerűen produkáló kis városban egyet­len istenadta lélek, a ki annyira összeforrt volna a nagybányai talajjal, hegygyei, pa­takkal, erdővel, virággal, mezővel, ligettel stb. a ki a minduntalan nehezebb problémák kutatásában és telhető megoldásában, az öntudatos magamüvelésben annyira Nagy­bányára és ennek ezer és ezerféle termé­szeti megnyilatkozására támaszkodnék mint Boromisza Tibor! Ha már magunk felette nem is rajon­gunk ezért a nagyszerűen fiircsa bányavá­rosért, a hol minden viskó, hajlék egy-egy tökéletes interpraetatiója a maga éredetien érdekes gazdájának, a kincsek után kutató bányásznak ; a hol minden utca, templom, domb, hegyitó, árok, fa és bokor, minden vásár, gesztenyeyerés, zuzó-munka, jégtörés, ruhasujkolás, cséplés és stb. olyan elma­radhatatlan jellege a régiességében tudat­lanul s ezért oktalanul átvedlő városkának, a werkesek, iparosok és szőlősgazdák pusztuló otthonának : ám szeressük azt és érdeme szerint becsüljük nemes törekvéseit, a ki mindezekért egy évtizeden át anélkül tud rajongani, hogy hitében, bizalmában, szemlélődésében és szorgalmas munkájá­ban a mások hitehagyotísága és kimerült­sége a iegkevésbbé is elkedvetlenítené. Nagybánya lelkét, charakterét eredetibb és őszintébb törekvésekkel senki nem mu­tatta még be Budapesten, mint a hogy most Boromisza fogja : ezt az egyetlen eredményt ismerjék be majd azok is, akik állítólag jobban szeretik Nagybányát és annak jó hire-nevét, mint ön-önmagukat és művészetüket. A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA A méreg. — Iría: dr. Schultz Józsefné. — Áloinrabló, nehéz, végtelen éjszaka, véged lesz-e már? Büntakaró, fájdalom sokszorosító, bánat nö­vesztő gonosz hosszú éjszaka ! Hányán várják mindennap, hogy eltűnj .... hogy már fel vir­radjon ! Hogy a világosság elhessegesse ember- kinzó sötét szellemeidet . . . Hogy a világosságra ijedve keresse a sötét zugot, ahova eltűnhet, ahol meglapulhat a bűn s a gonoszság! . . . Az első hajnali napsugár hidegen, mint a jéggé fagyott lelkiismeret, beleszur a korcsmaven­dégek szivébe, fázósan megborzonganak s a fényes sugár maró hidege mintha öntudatra ébresztené az elfásult becsületérzést. S az alkohol forró bó­dultsága lecsapódik s mint hideg verejték szorítja, fagyasztja a nehézzé vált homlokot, kipréseli onnan a becsület elzsibbasztott gyenge hajtását s megy, botorkál, igyekszik hazafelé a lump, a családjáról megfeledkezett, az emberi méltóságot kicsufoló, az állatiság pocsolyájában megfürdött és csak az ösz­töne után induló utálatos alkohollal telitett, undort keltő alak. Az egyik a lámpavasba ütődik s azzal kezd egy végtelen hosszú tudományos vitát az utonál- lásról. ... A másik végighasal a járdán s a kapu alatt addig keresi a kulcslyukat, amig csendesen elalszik , . . Tovább egy csukló, kidüledtszeniü alak irtózva, a rettenetes félelem torzalakjaként két kézzel akar visszatartani egy épületet, amely reá akar omlani . , . Az ut porában ritmikusan rugó- dozik egy másik, aki azt hiszi, hogy biciklizik hazafelé vagy talán vissza a korcsmába .... A ruhájuk gyűrött, az arcuk fakó, érfátyolos szemük kifejezéstelenül dülledve mered ki. Egyen­ként vagy csoportban botorkálnak hazafelé a csúffá tett, meggyürt, megmérgezett alkoholisták. Oh ! Ha összehajthatnók őket egy csoportba, milyen nevetséges, milyen fájó, milyen kétségbe­ejtő nagy szomorú betegség vonulna fel elrettentő torzképekben előttünk .... És a végtelennek tet­sző, tántorgó, megrogyant, szomorú körmenetben mily sok a munkászubbony. S a tébolyult nézés, a megtépett idegszálak, a poshadt idegrendszer, az elkorcsosodott csontok ontják a szerencsétlen, akarat, egészség és önérzetnélküli, betegségre, rosszra hajlamos ivadékokat. S az alkoholhóditoít tömeg körül mint egy széles, arcpiritó gyűrű hullámzik a degenerált, el­rontott emberanyag. Az Isten képére teremtett emberiség eme csoportja valószínűleg Zeusra gondol, ha a hason­lóságot keresi. Ha egy csoportba gyűlne csak egyetlenegy A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Uszodi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve Q kitűnő italt szolgáltat, ^ ▲ A AA AA Kapható mindenhol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom