Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-18 / 46. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1913. november 18. képvisel. A mi múltúnk az öntudatos nemzeti élet megnyilatkozása volt. Ez az oka és magyarázata annak, hogy Bethlen Gábor kivál'ságos szelleme is aránylag kis eszközökkel nagy eredményeket tudott elérni. Az egyéniségét, jelemét, tehetségét, pályafutását karakterizáló szellemi erők irán, t, fordulatot adtak kora történetének. Jellem, ész, erő és tehetség nyilatkozott meg Bethlen Gábor históriai szerepében, sőt sajátságosán magyar karaktere van hatalmas egyéniségének. A félelmetes hadvezér, a ki már húsz éves korában hadjáratot vezetett Mihály havas-alföldi vajda ellen és egész életében fegyveres erővel védelmezte a magyar érdekeket, a tudományt is kedvelte, sőt maga is tudós volt. A véres hadjáratok után a tudósok között pihent és az akkori idők tudományos kérdéseivel foglalkozott. A csaták hőse vallásos énekeket irt a béke napjaiban. A háborúban a magyar hadi erényeket ragyogtatta, békében pedig a magyarság kulturérzékét, kultur képességét bizonyította. Ez a lélek a nemzeti génusz életforrásából táplálkozott: karddal a kezében érvényesítette a kulturális törekvéseket. A magyar nép is örök harcok, fegyveres mérkőzések között törekedett előre a keresztyén kultúra utjain a nemzeti célok irányába. Mikor Bethlen Gábor emléke a mai datum kapcsán megelevenedik az utókor előtt, — aktuális igazságok, százados tanulságok csendülnek ki a történelem szavából. Azért kell megemlékeznünk a régiekről, hogy életük, szellemük fénye szövét- neket gyújtson a jelennek. A titánok harca apró pörpatvar lett és az utódok botorkálnak a história világosságában .... A közigazgatás államosítása. A polgármesterek Nagyváradon megtartott kongresszusán hozott határozatot a közigazgatás államosításának ellenségei kitörő örömmel fogadták s a fővárosi lapok hasábjain olyan kommentárokkal kisérték, mintha a közigazgatás államosításával a megyei, illetőleg városi önkormányzat teljesen illuzóriussá válnék s az a városok jövőbeli előrehaladásnak és fejlődésének egyenesen útját vágná. A kongresszuson hozott határozatnak ilyen és hasonló magyarázatokkal való ellátása a legnagyobb tévelygésen alapszik s egyrészt csakis azok használják különös szeretettel a fenti elcsépelt és általánosságban használt frázisokat, akik a városi önkormányzat védelmének leple alatt a tisztviselőket továbbra is a városi képviselőtestületek némely befolyásos tagjának „tűrhetetlen és ártalmas terrorja alatt“ kívánják tartani, másrészt azok, akik a vidéki városi szervezetet, amint az a maga valóságában, a tényleges állapotoknak megfelelőig napról-napra való működésében megnyilvánul, nem ismerik. Harrer Ferencz dr. eiöadó maga is különös nyomatékkai hangsúlyozta s a határozatban kifejezésre is jutott, hogy a jövőbeli városi szervezet nem fektethető helyesen más alapra, mint a polgárság- és a városi tisztviselők szolidaritására. Itt van a főütköző pont s itt is lesz mindaddig, mig a polgárság és a városi tisztviselők közötti viszonyt az állam radikálisan nem rendezi, akként, hogy a tisztviselőt kiveszi a polgárság befolyása és némileg ellenőrző hatalma alól. Ezután lesz a viszony szolidáris, — de addig nem Lehetséges-e a tisztviselő és a polgárság közötti szolidalitásról s ennek fejlesztéséről beszélnie annak, aki a vidéki városok képviselőtestületének egyes egyénekből álló összetételét nem ismeri. Nagyobb alföldi városokban, ahol kevesebb szellemi képességgel és értelmi önállósággal ellátott s ennélfogva egyes, úgynevezett pártfönőki hatalmat biró egyén által igen könynyen befolyásolható elemek kerülnek többségbe a képviselőtestületben, ott a városi önkormányzat egyenesen a város kárára, van. Ilyen esetben, hozzátéve még azt a gyakori esetet is, amikor a közgyűlési többséget vezető „pártfönök“ saját hatalmát személyi intrikák elintézésére és bosszúvágyának kitöltésére használja fel a város érdekeinek és a közügynek ellenére, akkor a városok előrehaladásában, továbbfejlesztésében a jelenlegi önkormányzatnak további, ilyen alakban való fentartását még a történelmi tradíció sem mentheti. Az államosítás ellenzőivel szemben fenntartom ma is, hogy a régen megnyirbált önkormányzatunknak eme megmaradó része volt a városok előrehaladásának és fejlődésének a mindenkori kerékkötője. A jó és szakképzett főtisztvíselők azok, akik a város közügyeinek elintézésére elsősorban vannak hivatva, akik az eszmét termelik, előkészítik s az erre vonatkozó határozatot végrehajtják és akiknek egyéni karaktere, függetlensége teszi alapját a város további fejlődéséuek. Lehetséges-e már most, houy az a főtisztviselő, aki egyéni tudását, szakképzettségét és lelkét öntötte javaslatába, amellett végig kitartson, érveivel erélyesen támogassa, sőt — horribile — meg is fellebbezze a városi képviselőtestület akarata ellenére. Nem. Mert jön az önkormányzat a maga időközi választásával, minden terrorjával s fenyegetésével és szárnyát szegi az ambíciónak, a tudásnak s a főtisztviselő függetlenségének. Átalakítja az önérzetet stréberséggé, függetlenségét és egyéni karakterét pedig kegyhajhászássá. Mert az önkormányzat a tisztujitás alkalmával fog találni magának alkalmas embert arra, akiben kevesebb ambíció, ' függetlenség és erély van, ellenben vakon fogja teljesíteni azokat a sokszor lehetetlen feltételeket melyeket a városi képviselőtestület dölyfös párt- fönökei, a város és a közügy világos sérelmére és vagyoni hátrányára, egyenesen megkövetelnek. A városok szabad fejlődésének tehát egyenesen érdeke a közigazgatás államosítása. A köz- igazgatás államosításának ellenségeivel szemben éppen saját érveiket lehet fordítani, amennyiben a helyi befolyás és terror alól független tisztviselőknek munkálkodása folytán a város fejlődésében is függetlenedik, — az ellenőrzés az esetben még szigorúbb, de nem egyéni viszonylatoktól függ, — a független városok összesége pedig, azzal a nagy erkölcsi és anyagi erővel, amelyet magában eddigelé hasznosittatlanul rejtett, — alkotják a független államot: a szabad Magyar- országot. — Nagyobb összegre van szükségem. Annyit te úgy sem előlegezhetsz nekem. — De hiszen te borzasztó sok pénzt keresel ; mit csinálsz vele ? — Szétfolyik a kezem között. —- Mennyin van szükséged ? — 10.000 forintra legalább. — Sok, nagyon sok. De majd előteremtem, illetőleg majd valaki előteremti azt a pénzt, úgy, hogy nem is kell vissza fizetned. — Hogyan ? — Nagyon érdeklődnek irántad az udvarnál. Azt hiszem, Bécsben megszerezhetem neked a pénzt. Holnapután utazom Bécsbe, vasárnap a bécsi hajónál megvárhatsz, ott talán már mondhatok neked valamit. — Köszönöm, szólt meghatva Jókai. — De mégis hogyan akarod a pénzt nekem megszerezni? — Azt csak bizd rám. Ha megígérem, meg is tudom szerezni. A Jókai-név jól cseng Bécsben. De ha megkapod a pénzt, ezt a manővert nem ismételheted meg többször. Bécs csak egyszer irgalmas. Hálálkodva hagyta el Jókai a szobát, ahová utána Podmaniczky Frigyes lépett be, akinek Tisza az egész dolgot elmondta. — És hogyan teremted elő a pénzt, — kérdezte Podmaniczky. — A királyné jó szivére fogok apellálni, ő nagyon szereti Jókait és a pénzt az állampénztárral vagy az udvari pénztárral nyugtáztatom. Nehéz dolog mindenesetre, de Jókait ki kell huzni a csávából. Néhány nap múlva Tisza Bécsbe utazott és kihallgatása két órára volt kitűzve. Mivel még korán volt, előbb sétát akart tenni Schönbrunn kertjében. Séta közben egy kanyarodónál szembe találta magát Erzsébet királynéval és Hoyos grófné- val. Tisza meghajolt és egy mellékösvényen akart menekülni, de a királyné rászólt: De kedves Tisza, miért akar menekülni ? . . . — Nem akartam Felséged sétáját zavarni. — Azt nem lehet . . . Mostanig a grófnő Jókai „Szeretve mind a vérpadig“ cimü regényét olvasta fel nekem. Csodaszép ez az élettörténet... Mit csinál Jókai ? Tisza zavartan hallgatott. — Talán csak nem beteg? — Nem, Felség, de most legfőképen Jókai miatt jöttem Bécsbe! — Mi baj van? Lehet valamit tenni érdekében ? — Nagyon sokat, Felség, sőt az a kérésem, hogy az állampénztár Jókai részére nagyobb ösz- szeget adasson. — Tanulmányútra? — Jókainak szüksége van a pénzre. Csak aláirja-e Őfelsége a kérvényt? — Én fogom az asztalára tenni. Ha bemegy a kihallgatásra, már meglesz a határozat............. Jókai megérdemli. Tisza mélyen meghajolt, Jókai ügye jó kézben volt. Mikor délután a király elé járult, a folyóügyekről való referálás után távozni akart, de a király visszatartotta. — Jókai kérvényét sajnos nem Írhattam alá. — Miért ? — kérdezte Tisza ijedten. — Mert az összeget nem az állampénztárból, hanem házipénztáramból fogom utalványozni. JóA ledobj in a loytartósabb drótszálas lámpa. Cazaii crclczádal 75u/o árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, viüanyteiepeken és a MAGYAR SIEMEHS-SCHUCXERT-MŰVEK-nél, Budapest, VI., Tcréz-Iieruí 35. Gyár-uícza 13.
