Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-04 / 44. szám

TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára (2 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAJ NAGY GÁBOR. Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség:: Himyady János-u. 14. sz., hová a lapkíi/.lemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ________ Nép ek ünnepe. Szállj fel tömjénfüst, szálljfei Hozsannaaz Egek Urához; száz esztendő-pergett le az idők feneketlen garatjába, hogy a szabad­ságuk, nemzeti létük öntudatára ébredt né­pek leverték, összezúzták minden idők leg­nagyobb tirannusát, Napóleont. Ugy-e szép tiráda ? És ily nagyszerű, gyújtó jelszavak­ból szőtt „Gall Mátyás“-sal (galimathias) telve van most az európai sajtó ! Oly sok és ragyogó szin a népek szabadságáról, a népek jólétéről, a nemzeti büszkeségről, a nemzeti önérzetről van itt egységes egész- szé összeszöve, hogy drága perzsaszönyeg- nek nézed ó müveit európai! de ha szo­kásod ellenére magad veszed egyszer ke­zedbe Klió lapjait és még inkább szoká­sod ellenére lapozgatás közben magad is gondolkozol, ó müveit európai: akkor csak­hamar észreveszed, hogy a ragyogó sziliek, egykori diszköntösök fakult foszlányai, a drága perzsaszőnyeg pedig színes foltokból összefércelt koldusköpeny. Szinte divattá vált Napoleon ócsárlása. Hiszen ma oly óriási kultúrái magaslaton állunk, hogy csak undorral fordulhatunk el attól a szomorú históriai alaktól, mely hiú, énes céljainak eléréséért miriatombákat ál­dozott, ki vérrel áztatta Európa termőföld­jeit. Oly jól veszi ki magát és a mennyei magasságok előtt tetsző dolog, amikor hi­vatott és hívatlan csirkeeszii hisztorikusok a meggyőződés szent haragjával lehordják az illegitim uzurpatort, a bíbor parnevüjét. Oh, de oly emberien Gyalázatos is az az eljárás, amely kéjelegve rántja a sárba a bíbort csak azért, mert nem benne szüle­tett az, kinek vállátt díszítette. Szinte hal­lani a titkos morfondirozást, hogy jutott hozzá a kis fiskális gyereke, hogy száz mil­lió urává küzdve fül magát, bíbort öltsön és koronát — horribille dictu — sajátke­zűig tegyen a fejére. Hogy annak a feu­dális Notre-Damenak és fél évvel később a milánói dómnak boltivei össze nem ros- kadtak ily szakrilégium elkövetésére! És ez az ember, ki ép oly közönséges földi sorból származott, mint mi, kinek atyj.a egy egyszerű Ramolinő volt, semmi egyéb, | merészkedik a világ legelső népe előtt mely hozzá rövid tiz évvel megelőzőleg fejvesz­tésre ítélte legitim uralkodóját, császári trónt felállítani és abba bele is ülni. Hát látott a világ valaha ilyen szemtelenséget, hiszen ehhez képest a Robespierrek, Dantonok, Cromwellek stb. valóságos árvafiuk ! És ami­kor már elfoglalta azt a saját gyártmányú trónját, nem hogy szépen, nyugton marad­va és világ szokása szerint konzerválná azt utódjai számára, hanem cézári őrjöngésbe esik és világbirodalmat akar alkotni. Ő, a pórszülött! De hiszen ezek érzelmi momen­tumai az emberi gondolkodásnak, melynek fáj, ha az embertárs csak egy hajszálnyit emelkedik az általános színvonal fölé, hisz­térikus imádással fogadja az emelkedő óri­ást és sakálüvöltéssel üdvözli bukását. De Napoleon alakja az igazi, a ha- misiratlan história előtt más. Le nem ta­gadható tény, hogy minden idők legzseni­álisabb hadvezére volt, de hogy époly nagy állami adminisztratív tehetség is volt, arról tanúskodik a Lancia történelem arra vonat­kozó fejezete. Mindezeken felül azonban ábrándozó volt a franciák császárja, ha az ábrándozást Bismarck-féle értelemben az óriásból a mérhetetlenbe nagyítva vesszük. Bismarck a német junker, a németek egységéről ábrándozott és amidőn ábránd­jait „vérrel és vassal“ valóságra váltotta, az egész világ ámulattal és hódolattal fo­gadta a vaskancellár müvét, amelyért bi­zony patakokban folyt a németek vére. De aranybánya! nirlap“ tárcája Kavicsok az utcáról. — Irta : Révai Károly. — Mélységes, komoly gondolatok ülték meg lelkemet, mint őszkor a hollók a jegenyefa puszta ágait. Csipős októbervégi szél süvitett végig az utcákon s én állig begombolkozva ődöngtem az aszfalton. Nem sok ember járt künn. Az is, akit sorsa az utcára űzött, — gyors léptekkel igyeke­zett célja felé. Cél nélkül — úgy hiszem — csak magam bandukoltam egyedül. Azaz, hogy mégsem céltalanul. Kerestem valamit, ami megihlesse lel­kemet s kezembe adja újra a tollat, melyet idők óta hevertetek. A tinta beszáradt, a toll megrozs­dásodott, a papír szeletekre vastagon ráülepedett a por; agyamra szivemre a tétlenség, a fásultság köde ereszkedett. Ebből a sivár semmittevésből akartam fölrázni lelkemet, amikoi egy októberi délután neki vágtam az utcáknak. Tanulmányozni fogom az embereket, — gondolám magamban, — kiterjesztem figyelmemet minden csekélységre, hátha a jelentéktelennek lát­szó dolgok trágédiák csiráit hordják magukban ? Sokszor láttam már ilyet! Egy lépés, egy pillan­tás, egy elejtett szó, nagy események szülöanyja volt. Különösen szeretem megfigyelni a sötét te­kintetű embereket. Nagy tanulmány ez ! Mert az ember arca belülről nyeri a világosságot. A kinek sötét pillantása van, annak bensejében semmi fény sincs. A szemek tekintetéből mindent ki le­het olvasni. Csak tudni kell az olvasás titkát. Különösen háromféle dolgot képtelen az ember eltitkolni: a szegénységet, a butaságot és a sze­relmet. Ezt a hármat ugyan nem igen kell kutat­nom, mert leolvasom az arcokról. Egyebet is szeretnék megtudni és kirántani toliam hegyével az emberi lélek örvényéből. Parányiságokat, amik­nek kiszámíthatatlan következései vannak. A leg­több ember elmegy a parányiságok mellett; nem látja meg. Talán nézi, de nem látja. Pedig sok apró dolog van, amit félredobnánk, ha nem tar­tanánk attól, hogy mások fölkapják. Ne áltassuk magunkat: bűnösök vagyunk mindnyájan. Az ember lelke egy bünházban van elhelyezve. . . . Ezek a mélységes gondolatok űzték egymást agyamban, amikor az emlitett októberi hideg délután bolyongtam az utcákon. Fölvetettem lecsüggesztett fejemet s figyelni kezdtem jövő-menő embertársaimat. Íme: szembejött velem egy délceg, ruganyos járású, középkorú férfiú. Belepillantottam sötétkék karikákkal övezett csillogó szemébe. Idegesen nézdegélt jobbra-balra ; utca keresztezéseknél meg­állt, mintha tétovázna, hogy melyik útra térjen ? Végre határozott léptekkel vágott neki az egyik utcának. Kiolvastam szeméből, hogy mi célja A Árjegyzéket kívánatra küld SZÁDI o Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántál máknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. # A A AA AA Kapható mindenhol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom