Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-02 / 5. szám

gyakorló körök alapszabályszerü szervezése, és veze- J tése az intézeti tornatanár, kötelességéve tétetik. Uj szolgabirói állás Nagysomkuton. Tele- kyjenő gróf, nagysomkuti főszolgabiró, tekintettel \ a járásnak felszaporodott ügyforgalmára s a terü­leten levő 41 községre, a főispánhoz előterjesztést tett egy újabb szolgabirói állás szervezésére. A jegyzők sajtóirodája. A múlt évben a Kolozsváron megtartott jegyzői egyesületi közgyűlés határozata folytán egy, a közigazgatás általános j érdekeit, valamint a jegyzői kar mozgalmait felölelő 1 központi sajtóiroda létesítését határozták el. E ha­tározat folytán a Községi és Körjegyzők Osszágos j Központi Egyesülete a Központi Sajtóirodát Buda­pesten felállította s annak vezetésére a hírlapírói gárda .egyik tevékeny tagját, a „Budapest“ szer­kesztőjét, Benedek Árpádot szerződtette. A sajtó­iroda, amely hivatva van a községi közigazgatás, I valamint a jegyzők érdekeit képviselni, természete- j sen csak úgy felelhet meg a hozzáfűzött remények­nek, ha a községi és körjegyzők, úgy a közigaz­gatás, mint a saját jegyzői érdeket érintő ügyek­ben minél sűrűbben hozzáfordulnak és panaszaikat, sérelmeiket ott adják elő. A Községi és Körjegyzők Orsz. Központi Sajtóirodája Budapesten, VIII. Er- délyi-u. 4 sz. III. em. 14 ajtó alatt van. Az időjósok a kővetkező hetek és napokra esőt és hideg időt jósolnak. Ezzel feltétlenül az emberiség, a meghűlésnek van kitéve. Azért céla szerű mindjárt a kezdetnek kezdetén, a Réthy féle pemetefű cukorkákat használni, melynek doboza csekély 60 fillérbe kerül. Azonban ügyeljünk, hogy I minden dobozon a készítőnek neve, Réthi Béla, ! gyógyszerész, rajta legyen mert csak akkor valódi, j Talált aranygyűrű. A református batyubálon 1 a táncteremben egy kis gyermekaranygyürüt talál- : tak. A tulajdonos jelentkezzék Kováts Arthur ur- j nál az erdöszámvevőségi hivatalban. A nagykárolyi milliós főnyeremény. Be- j járta a hir az egész országot, hogy a Jelzálog bank : egy milliós főnyereményét Jurcsek Béla nagykárolyi 1 lakos, Gróf Károlyi Gyula uradalmának igazgatója j nyerte meg. A szerencsés nyerő most —-■ mint j egyik nagykárolyi lap írja — tényekkel is beszán­dékozik igazolni, hogy Nagykároly város érdekeit a szivén hordja. Ezért elhatározta, hogy a milliós főnyereményből a Nagykárolyban felállítandó gör- kat. püspökség céljaira 100,000 koronát, a Nagy­károlyban létesítendő vízvezeték munkálataira300000 koronát és Nagykároly város szegényeinek 50,000 fog adományozni. A közönség figyelmébe. Mély tisztelettel hozom a tisztelt közönség szives tudomására, hogy az Első magyar részvény sörfőző U S“ híres tavaszi 'it.ll barna söre mától kezdve minden vasárnap helyi­ségemben kimérés alá kerül. Számos látogatást kér Rumpold Gyula Központi szálló. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai állami anyakönyvi hivatalnál múlt hó 25-től a követ­kező ' bejegyzések tétettek: Születtek: Jan. 18. Bernát Dezső téglagyá­rosnak „Erzsébet Szerénka“ jan. 21. Hesz Karo­lina nevelőnőnek „Karolina Ju'iána“ jan. 20. Mike Szidónia szolgálónak „József“ jan. 22. Kardos Károly zenésznek „János“ jan. 27,'Pável Kálmán bányamunkásnak „László“ nevű gyermeke. Elhaltak: Jan. 26. Miklós Jánosné Madarász 1913. február Z _____ _____________ Mária gk at. 54 éves, fuvaros neje szivszélhüdés- j ben, jah. 3Ö. Nyeljék József rom. kát. 51 éves, bányamunkás szivszélhüdésben, jan. 31. Dézsy László, ref. 42 éves, kefekötő mester, önlövés. Házasságot kötöttük: Rác Péter vincellér és Mocsirán Juliána özv. Szaszarán Illésné napszá­mos nagybányai, lakosok. _________NAGYABANYAi HÍRLAP Eg yről-másról. Vége a farsangnak! Csöndesen, zajtalanul.j fordul a böjtbe. Amilyen volt az élete, olyan az j elmúlása is. A nyomott pénzügyi viszonyok, a J borongos látóhatár az ország fölött, a társadalmi széttagolások. általános kedvetlenség hatottak | nyomasztólag az idei farsangra. Ami némileg mégis összehozta az embereket s üditöleg hatott, az a mozi volt, hol sok élvezetes estben volt részünk.' De most már a böjtben a mozi mellett gondoskodni kelleni valami újabbról, ami mint az éterinjekció hasson mindnyájunk elernyedt érzékeire. Én azt hiszem, a böjti hetek lennének legalkalmasabbak arra, hogy a szinügyi bizottság meghívja Heves Béla drámai társulatát, egy—két előadás megtartására. Például február hó 8-ikán este bemutathatnák a legújabb dráma- ; irodalom valamelyik sláger darabját. Ha ez a kis megjegyzésem nem kerüli el a szinügyi bizottság j elnökének figyelmét, úgy reményiem e célból ösz- sze is hívja a bizottságot egy kis tárgyalás és határozathozatal végett. Mert én úgy vélem: Heves Béla állja a szavát t Állja annál is inkább, mert Szabadosnak nem adta át az előadások tartására való jogát. * * * A jó vicc az élet sava-borsa. Szeretjük mindnyájan az egészséges humort, a pezsgő tré­fát, meg a tőrülmetszett beugrasztásokat is, ha nem ár azzal erkölcsi vagy anyagi megkárosítás. Egy jó tréfa megfizethetetlen valami; a betegnek gyógy­szer, az egészségesnek Mumpezsgő. De a durva, ízléstelen vicc, amit inkább heccnek lehet nevezni, — minden tekintetben elitélendő. Ez utóbbiból jutott ki a napokban nehány tiszteletreméltó polgártársunknak, kik Felsőbányá­ról névtelen képes levelezőlapokat kaptak. A lapo­kon levő kép egy hatalmas, erős vas-szöget áb­rázol, mely alá a következő „szellemes“ sorok vannak írva: „Ezt a szöget küldöm neked, Erős —nincsen párja; Báli Mihály legyen komád, Ő kössön föl rája.“ A „szellemes“ levélirónak azok az urak, akik megkapták a levelezőlapot, — a következő üze­netet küldik lapunk által: „Aki okos és hallgat: az nagyon ostobául teszi; de az ostoba, hogyha hallgat: az nagyon okosan teszi!“ * * * A nők legkényesebb témája az Életkor. Nem is szép dolog azt nagyon firtatni. Hiszen régen meg van már állapítva, hogy a nő annyi éves, amennyinek látszik. Láttam én már 50 esztendős asszonyt, ki olyan volt, mint egy virágszál, anél­kül, hogy segédeszközöket vett volna igénybe. Viszont akárhány 20—25 éves nőn meglátszik a teljes hervadás. A férfiak életkorának megállapítá­sánál azonban semmiféle titokzatosságra nincs szükség. A férfi addig " fal, inig a nők ráhallgat­nak; ha megöregszik, n hallgat reá senki. A fiatal ember csak a i isra gondol; az öreg az emésztésre is. Általában el lehet mondani, hogy azok a valóban f:ata ok, akik az évek dacára is fiatalok maradnak. Ni -cs irigylésre méltóbb, mint vén fő és ifjú szív. Ó éggé válni nem mesterség, de megtartani a fiatalságot a legnagyobb művé­szet. Az öregség nem azért szomorú, mert nincse­nek örömeink, hanem azért, mert elhagynak remé­I nyeink! Az ifjak a reményből, az öregek csak az emlékekből élnek. Egy spanyol újság kérdést intézett olvasói­hoz, hogy mint vélekednek a férfiak ifjúságának határvonala felől. A sok felelet közül egy párt ide iktatunk; „A férfi a mézeshetek után kezd öregedni.“ „A férfi addig rfiatal, amíg nem kívánja a házasságot.“ „Az a férfi, kit egy leány hideg szájjal csó­kol meg, — már nem fiatal. „Aki már nem tud lehajolni, hogy megkö­tözze egy szép asszony czipőfüzöjét, az vén ember.“ „A férfi addig fiatal, amíg az asszony fél­tékenységére méltatja.“ Mi pedig azt mondjuk: A férfi mindaddig fiatal, mig azt nem mondják róla, hogy totyakos. CSARNOK. ~~ 5. Az újságírókról. A napokban hunyt el az „erdélyi fejedelem“ Barcsay Domokos, ki humoráról országszerte is­meretes volt s ki a nagy erdélyi hadgyakorlatok alatt Ö Felségének vendégszerető házigazdája voit Bánffy-Hunyadon. Vele történt, hogy mikor apó­sától a gazdag örmény Korbuly Bogdántól e célra százezer koronát kért, — a takarékos örmény azt felelte : „Vájjon nem lenne-e elég 50,000 ko­rona“ ? Barcsay Domokos nyugodt komolysággal igy válaszolt neki : „Elég lenne, ha az örmény királyt kellene fogadnom, de a magyar király fogadtatására legalább is 100,000 korona kell.“ Hogy az elhunyt főur, mint vélekedett az újságírókról kitűnik az alábbi sorokból : „Elmon­dok egyetmást az újságírókról, Istennek eme kü­lönös teremtményeiről. Az újságíróval úgy van a legtöbb ember, mint az antiszemita a zsidókkal. Xavér Jánps el- j küldi a cselédjét petróleumért. A zsidó véletlenül, | avagy talán készakarva is, egy krajcárára petró­leummal megrövidíti a cselédet. Otthon persze nyomban észreveszik a turpisságot és összeszori- ■ tott ököllel átkoznak: — Verje meg az Isten, amennyi „hitsorsos“ csak van a világon, mert az mind csal. Ha valaha valakinek a dédapját egy öklöm- nyi újságíró — ha mindjárt jogosan is — meg­csipkedte, az hetediziglen kiátkozza az egész zsurnalisztikát. Ez nem helyes dolog. A magam részéről mindig szerettem é£ tiszteltem, most is szeretem és tisztelem az emberben a jó embert, a férfiban a krákél nélkül való bátorságot, a politikusban az önzetlen, privát ambíció nélkül való férfit. Sohasem gyűlöltem a politikust politikai nézetéért, nem volt antipátiám egy személy iránt, mert az ellenkező politikai elv szolgálatában állott és nem kötött szimpátia vala­kihez tisztán csak azért, mert ugyanegjí politikai párthoz tartoztunk vagy ugyanegy politikai elvet szolgáltunk. Így vagyok én az újságírókkal is. Általában az a véleményem róluk, hogy egyesitik magukban a legjobbat és a legrosszabbat. Minden bohém jó ember. Legtöbbje küny- nyelmü — hivatásár. kívül — és mint ilyen nagyon jószivü. Minden zsurnaliszta, aki nem impresszió szerint, sem önérdekből, hanem önzetlenül meri megmondani a véleményét, rendkívüli hasznára van a társadalomnak, még akkor is, ha ez a bát­ran kimondott vélemény nem éppen a leghelye­sebb. Ártalmas csak az az újságíró, aki pénzért és a saját önző céljainak előmozdítására használja föl a pennáját, tehetségét. Semmi sem képes egy embert annyira emelni, embertársai tiszteletét irányában kivívni, mint egy ilyen önzetlen toll.de : viszont semmi sem képes a legragyogóbb nevet

Next

/
Oldalképek
Tartalom